Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
VILÁG PHQLETABJAI, EGYESÜLJETEK! Nppuhán *' *SZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 104. szám Ara: 1,60 FORINT 1979. május 6., vasárnap hazánkba látogat Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének meghívására Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn baráti látogatásra hazánkba érkezik. Marjai József miniszterelnök-helyettes és Andrej Lu- kanov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar— bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökei szombaton Budapesten megbeszéléseket folytattak. Áttekintették a két oyszág közötti gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit és a további feladatokat. Kommunista műszakok Megyénk több munkahelyén is kommunista műszakot tartattak szombaton. A Csepel Autógyár 3. számú Gyárában — Egerben — 567 dolgozó cserélte fel ez alkalommal hétvégi pihenőnapját önkéntes munkával. A termelők a folyamatos tervfeladatokon osztoztak, főként az új gyártmány 0- szériájámak befejezését gyorsították. Mások karban-» tartást végeztek, a gyártelepet rendezték, csinosították, kiváltképpen pedig a délután avatott, közel 3,5 millió forint értékű — több mint 25 ezer órás társadalmi munkával készült — tömegsporttelep kialakításának befejezésén szorgoskodtak. Mint értesültünk: az esedékes 45—50 ezer forintnyi munkabér egy részéből a gyermeksegélyezési alapot kívánják gyarapítani, más részéből a lakásépítési támogatás összegét növelik. A Révai Nyomda Egri Gyáregysége létszámának hozzávetőlegesen 90 százaléka vett részt hasonló akcióban. A dolgozók nagyobb része a termelést segítette munkájával, többi között hat folyóirat készítésénél serénykedett. Ugyanekkor a kollégáik az épületeket és környéküket iparkodtak vonzóbbá tenni. A munkabért a résztvevők részint a gyermeksegélyezési alapra adják, másik hányadával' pedig a lakásépítéseket támogatják. Tarnaszentmiklóson, a METALLOGLOBUS Fémipari és Termelőeszköz KeH armincnégy éve, hogy ez a két szó ösz- szeforrt. Békét hozott Európának a fasiszta Németország feletti győzelem, 1945 májusának első napjaiban kontinensünkön mindenütt elhallgattak a fegyverek. Felszabadult a nácizmus alól maga a német nép, joggal ünnepli hát a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8-át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sokszor elmondják azóta is: soha nem volt még ilyen hosszú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyanezt nem mondhat, juk el a világ más tájairól. Napjaink történészei szerint már a kétszázat is túlhaladja azoknak a fegyveres konfliktusoknak, háborúknak a száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi áldozatok száma, akiknek fegyver oltotta ki életét. Igaz, világháború nem volt, de a veszteségek világméreteket öltöttek. s nem használhatjuk csupán a múlt időt: ezekben a napokban sincs valódi béke bolygónkon. Emlékezzünk csupán az utóbbi hónapokra: Vietnam ellen fordult a kambodzsai Pol Pot-rezsim, amely a fasisztákat felülmúló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam ellen; összecsapások Afrikában Uganda és Tanzánia között; a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszerek támadásai a független afrikai országok és a menekültek ellen. De háborúval terhes a Közel-Kelet térsége is, az egyiptomi—izraeli különalkú nem hozott valódi békét. Egy szóval, aligha lehetne 1979 tavaszán békésnek nevezni a földet. A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történelmi korszak kezdete. Igaz, a háborúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékevesztettebb erőit. A második világháborús győzelmet egy széles, antifasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban á szovjet nép vállalta: a hitlerizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A háborúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi államok, a szocialista országok közössége is. A győzelem ereje hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országok munkásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945 májusa nélkül nem szabadultak volna fel a gyarmatok népei sem. Mindezt tudnunk kell, erre emlékezni kell! Elsősorban azért, mert az eredmények ellenére sem mondható el, hogy a nagy győzelem meghozta a békét. Kontinensünket ugyan elkerülte a háború, s nem került sor pusztító nukleáris világégésre sem, azt azonban nem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer, s mindenkorra megszűnt. A világot továbbra is fenyegeti az imperializmus hadigépezete, a Nyugat által erőltetett fegyverkezési verseny. ’ Ismeretes, hogy a Szovjetunió és az Egye- | sült Államok évek óta tárgyalásokat folytat a hadászati atomfegyverek korlátozásáról, a | két kormány megállapodásának megvalósulását azonban komolyan veszélyeztethetik a ’ kommunistaellenesség, a háború erői az USA- ' bán. Nem hozott eredményt a több mint öt éve folyó bécsi tárgyalássorozat sem, amely ’ a közép-európai hadseregek létszámának csök- 1 kentésével foglalkozik. Az elmúlt évtizedek- ' ben a Szovjetunió és szövetségesei számos átfogó javaslatot tettek a fegyverkezési haj- ’ sza megfékezésére, az államok közötti együtt- ’ működés fejlesztésére. Sajnálatos, hogy a szo- ’ cialista országok kezdeményezéseinek egyik ‘ legnagyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek ’ vezetői ma is nyíltan a háború elkerülhetet- ’r lenségéről beszélnek, sőt agressziót indítottak a békeszerető Vietnami Szocialista Köz- ‘ társaság ellen. 0K fasizmus felett aratott győzelem nap- i ja ünnep a magyar nép számára is, hi- szén ennek köszönhetjük nemzeti létünk fenn- : maradását, hazánk szocialista fejlődését. A t május 7-én kezdődő béke és barátsági hó- > nap rendezvényei, az előadások, baráti ta- t lálkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósí- : tanak, az emberiség legszebb álmainak meg- valósulásáért szállnak síkra. A szolidaritás 5 a magyar nép számára nem csupán egvütt- í érzést, de cselekvő gyakorlatot jelent: tenni-. i akarást a háborús veszély, a fegyverkezés,- az elnyomás ellen. A győzelem békéjét — a- bélte győzelmét! í Anyák nap fán A Mátraaljl Szénbányák mind a négy üzemében kommunista szombatot tartottak. A résztvevők a kotrógép és az erőmű karbantartásán, a szerelőterek és a munkahelyek tavaszi nagytakarításában vettek részt. (Fotó: Czakő István) reskedelmi Vállalat telepén százhatvaman vették részt a tegnapi kommunista műszakban. Az önkéntes akció résztvevői a munkahelyek és a raktárak takarítását, rendezését végezték, a külső tárolóhelyeket csinosították, parkosítottak. A mű- anyagraktár dolgozói a mezőgazdaságot szolgáló csöveket rakták vagonokba, hogy mielőbb felhasználási helyeikre érjenek. A telepiek mintegy 17 ezer forintos munkabérüket — a vállalat más egységeihez hasonlóan — a nemzetközi gyermekév alkalmából kezdeményezett szolidaritási alap növelésére adták. Virágot az édesanyáknak ... JX zt hiszem, valami hiba van a közgondolkodásban, 41 akkor, amikor szinte kötelességszerűen ajnárózza az ifjúságot. Mintha, csak az igazságosság, az egyenlő elbánás iránti elementáris igényt, a magától érthetődő vágyat a beleszólásra — amely minden egészséges fiatalban jelen van —, szavakkal, üres dicsérettel próbálnánk kielégíteni. Ám az ember, amíg ifjú, a puszta szót is komolyabban veszi, így hovatovább olyan közszellem alakult ki. amely a szülőt, elsőrendűen az anyát, eleve második helyre teszi, hiszen „első a gyerek!”. S ezért csak a fiataloknak akar életlehetőséget adni, az anyának már csak a tűrést. Holott mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy a szülő, az anya is — élni akar, mégpedig teljes életet élni, ahogyan arra a mai világban mód és lehetőség adatik. És ezt az igényét, ezt a jogát mindenkinek tiszteletben kell tartani. Különben oda jutunk — aminek nem egyszer tanúi vagyunk —. hogy az anya már-már lelki- ismeretfurdalást érez, amikor magának is szel némi életörömöt. Mert a szeretet semmilyen vonatkozásban sem csupán a nagy szavak parádés fölvonultatása. A szeretet mindenekelőtt a megértés, a türelem gyakorlása mindkét irányban, tehát nem csupán a szülők részéről, hanem a gyermekekéről is. Legyen a gyermek tizenéves, vagy negyven fölötti. És ezt most korántsem csupán a gyermekeknek mondom, hanem a szülőknek is. Egyáltalán nem látom felhőtlennek a gyermek-szülő viszonyt, sem az anya megbecsülését. Nem az anyaság tiszteletére célzok amihez úgy egészében nem fér kétség, nem is a kisgyermekes anya jogállására, intézményes támogatására, amiben szép eredményekkel büszkélkedhet társadalmunk. Egyszerűen asszonyokra gondolok, időseb^ bekre és fiatalabbakra, és némileg elszomorodom. ■ [Mert mit látni? Hogy túl sok a még nem értés, sőt a visiály szülő és gyermek között, hogy a társadalomban érzékelhető elhidegülés és közöm bösség beszivárog a családba is. És miután a gyermek-szülő viszonyban legérzékenyebben az anya a sebezhető, a sok-sok jóindulatú törekvés ellenére fogalmazhatunk úgy is, hogy nem könnyű anyának lenni, (valószínűleg soha nem volt könnyűi). De miért? Röviden és szükségszerűen leegyszerűsítve: a gyermek többnyire mindent megkap, főleg anyagiakban, ami csak lehetséges, sokszor annál is többet, lelki törődést, igaz, már nem ily mértéken fölül; az anya pedig, amikor egy-egy jó szót, megértést, figyelmet várna sl csupán — ó, nem „cserébe” hanem hogy érezhesse, kölcsönös a szeretet, az együvé tartozás tudata —, újra és újra magára marad. Az apa — essék szó róla is — csak annyival van jobb helyzetben, hogy általában jobban viseli el a csalódást, vagy eleve másként fogja föl, nem oly jelentőségteljesen. Jól tudom, hogy a szemlélet különbözése szükségszerű szülők és gyermekek között a mi társadalmunkban is, de hogy a különbözésért a számlát mindenkor az anyáknak kelljen megfizetniük, talán nem törvényszerű. JX tegnap és a ma csak pillanat, a gyermeki és Ifjúi il lét gyorsan tovaszáll, s aki ma fiatalsága öntudatával ítél anyjáról, apjáról, holnap maga is szülővé lehet alkalmasint lesz is, és kezdődik minden elölről új szereposztásban. Ebben tagadhatatlanul igazságosságra törekszik az élet, sajnos egyöntetű sikerrel. Antonis Ambatielos Gyenes Andrásnál Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szombaton fogadta An~ tonis Ambatielost, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, aki rövid látogatást tett Budapesten. A szívélyes, elvtársi légkörben, s a kölcsönös egyetértés jegyében lezajlott találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, áttekintették az MSZMP és a GKP kapcsolatait. Megerősítették készségüket a két testvérpárt együttműködésének továbbfejlesztésére. Magyar-angol történésztalálkozó Szombaton befejeződött Budapesten a második magyar—angol történésztanácskozás, amelyen a két ország történészeit kölcsönösen foglalkoztató kutatások legfri- sebb eredményeiről számoltak be a tudósok. A tanácskozás zárónapján megállapították, hogy — az angliai illetve a magyar gazdasági, társadalmi politikai fejlődés között vont történeti párhuzam sok új további kutatásra alkalmas témát adott mindkét ország történészeinek. 4 Suharto fogadta Púja Frigyest Szombaton délelőtt oakarta indonéz elnök fogadta Púja Frigyes külügyminisztert. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen jelen volt Uranovicz Imre, a Magyar Népköztársaság djakar- tai nagykövete. Ezt követően a magyar diplomácia vezetője Suhud iparügyi miniszterrel, majd a délutáni órákban Sumarli államminiszterrel, a nemzeti tervbizottság elnökhelyettesével folytatott tárgyalásokat. Vasárnap Púja Frigyes éá kísérete elutazik Djakartábóty Syőzelem es beke