Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Könyvbarátok A legnemesebb szenvedélyek egyike a könyvszeretet, könyvgyűjtés. A könyvbarát, a bibliofil sok fáradsággal, anyagi áldozatokat nem sajnálva, meghatározott szempontok szerint és többnyire hozzáértéssel gyűjti azokat a müveket, amelyeket szép külsejük, díszes kötésük, művészi illusztrációik, tartalmuk vagy egyéb szempontok miatt sokra becsül. Gondolkodásukat jól jellemzi Konrad Gesner zürichi tudós, aki élete végén, 1565-ben is csak szeretett könyveire tudott gondolni. Közvetlenül halála előtt könyvtárszobájába vitette magát, hogy utolsó pillantását kedves gyűjteményére vethesse. Világhírű könyvgyűjtők A bibliofilek megbecsülhetetlen kulturális szolgálatokat tettek az emberiségnek. Áll ez a megállapítás már a legrégibb, név szerint ismert gyűjtőre, Asszurbanipal asz- szír királyra, aki i. e. 7. században lemásoltatott minden, a birodalmában fellelhető irodalmi, jogi történelmi, teológiai művet. Palotájának romjai alól sikerült kiásni 60 000 agyagtáblából álló könyvtárát, számtalan olyan művet, amelynek korunk még csak a létét sem ismerte, Asszurbanipált a gyűjtők hosszú sora követte, köztük olyan nevek ismertek, mint Platón, Arisztotelész, Cicero. Cassiodorus (470—562), Nagy Teodorik kancellárja Viva- riumnak nevezett könyvtára számára pergamenkódexekre Íratta át a gyorsan pusztuló papirusztekercseken levő irodalmat. Ezek a kódexek és a róluk később készült másolatok őrizték meg számunkra a görög—római klasz- szikusok alkotásainak jelentékeny részét. A középkor eleje nem\ kedvezett a könyvkultúrának, nagyon megfogyatkozott a könyvtárak száma. Fellendülést csak a humanizmus hozott. amely divattá tette a bibliofiliát. A fejedelmi, főpapi, főúri udvarokban pazarul díszített kódexekből álló gyűjtemények keletkeztek. Köztük — nemzetközi viszonylatban is — a legjelentősebbek egyike Mátyás királyé volt, melyet a kötéseket díszítő hollós Hunyadi, címerről (holló latinul cor- vus) korvináknak neveztek. Számos kötete külföldön készült, egyedül Firenzében öt másolóműhely dolgozott számára, de a nagy király Budán is felállított másoló-, festő- és könyvkötő műhelyt. A bibliofilek a tartalom mellett a külső szépségét is fontosnak tartják. Nemcsak a korvinákat lehetett felismerni külsejükről, hanem más híres gyűjtők tulajdonát is. Jean Grolier (1479—1566) francia kincstartó például 3000 kötetét szalagdíszítésekkel, arabeszkekkel díszített bőrbe köttette, él minden darabon „Jo. Grolierii et amicorum” felirat hirdette, hogy Grolier és barátai hasz- '< nálatára szolgál. Polgári gyűjtők is akadtak szép számmal. Például Jo- kann Michael Dilherr nevű ' lelkész könyveinek súlya 104 ! mázsára rúgott. Mikor 1660- j bán Jenából Münchenbe köl- ; tözött, ezt a terhet csak 14 erős szekér tudta elszállíta- ■ ni. Magyar bibliofilek Hazánkban a folytonos háborúk miatt a bibliofilia a XVIII. század közepén tudott csak felvirágozni. A barokk kor pompaszeretete megkövetelte, hogy az újonnan épített kastélyokban díszes könyvtártermeket rendezzenek be és a polcokat gazdagon aranyozott könyvekkel töltsék meg. A felvilágosodás elterjedése után a könyv- kultúra elmélyült, bár külsőségeiben szerényebbé vált. A könyvtárakat nem mutogatás, hivalkodás miatt rendezték be. hanem olvasási szükséglettől hajtva. Bél Mátyás. Pray György, Schmeizel Márton, Batsányi János, Péczeli József és a többi író könyvtára tulajdonosa érdeklődési körét tükrözte. A főuraknak és később a jómódú polgári bibliofileknek sokat köszönhetnek közgyűjteményeink. Az Országos Széchenyi Könyvtár törzsanyagát Széchényi Ferenc sok ritkaságot tartalmazó Humorszolgálat A letartóztatott gyanúsítottat kihallgatják a rendőrségen: — Mit csinált a szeptember 3-ról 4-re virradó éjszakán? — Ó, monsieur, hát nem emlékszik? Hiszen ugyanitt voltam, és arra a kérdésre válaszoltam, hogy mit csináltam az augusztus 5-ről 6- ra virradó éjszakán! — Hej. John, ha vissza lehetne szerezni mindazt a pénzt, amelyet életemben elittam ... — Ugyan, mit csinálnál vele? — Megint elinnám .., ★ A vendéglőben az egyik vendég a főpincért hívatja. — Signor, azt szeretném, ha megkóstolná ezt a levest ... — Ha a leves hideg, signor... — Miért volna hideg? Én arra kérem, hogy kóstolja meg! — Ne izguljon, signor, ha a leves sótlan vagy túl sós ... — Még egyszer ismétlem: kóstolja meg ezt a levest! A főpincér reszketve hajol az asztal fölé: — Bocsásson meg signor, de nincs kanál az asztalon .. — 0 szűzanyám, végre- valahára észrevette! — Miért vagy ilyen rosszkedvű? — Hát tudod, tegnap elmentem egy lányismerősömhöz. És képzeld, alighogy be. lépek, az anyja mindjárt faggatni kezd a szándékaimról. ... — Bizony, ez persze kellemetlen ... — De nem ez a baj! Néhány perc múlva a lány benéz hozzánk és felkiált: „Anya. de hiszen ez nem az a fiatalember!” ★ — A férjem nagyon meghűlt. — Mondja meg neki, asz- szonyom, hogy minél többet igyon és pihenjen. — Ö doktor úr, ha ez segít. akkor fogalmam sincs, hogyan sikerült meghűlnie! — Főúr, ha jön a feleségem, mondja neki, hogy már elmentem. — És ha nem jön? — Akkor ne mondjon neki semmit. NUMAN ISTVÁN VERSEI: (eaveímez 21 000 kötete alkotja, ős- nyomtatványaink majdnem \ felét Jankovich Miklós, régi 1 magyar könyveink jelentős < hányadát Todoreszku Gyula í gyűjtötte össze. Az Akadé- | miai Könyvtár legféltettebb j ritkaságai közé tartoznak { Ráth György régi magyar < könyvei, Vigyázó Ferenc ős- < nyomtatványai, Kaufmann \ David arab-héber kéziratai. Bibliofiljeink sorában — < példakép gyanánt — említ- í sük meg Apponyi Sándor J (1844—1925) nevét. Életének j a könyvgyűjtői szenvedéllyel < párosult patriotizmus adott < tartalmat. Kora ifjúságátólj kezdve élete végéig gyűjtőt- \ te a külföldön megjelent ma- j gyár vonatkozású műveket, a < hungarikákat. Sok utánjárással megszerzett könyveit az Országos Széchenyi Könyvtárra hagyta. Vértcssy Miklós — A kerület egy fiút és két lányt kér — mondta Fehér Piroska. Elgondolkodva rágták ceruzájukat. Végül Balázs Balázs szólalt meg. — Azt hittem, az kap jutalmat, aki megérdemli. S most rájöttem, ennek még az ellenkezője sem igaz. — A többiek már ismerték a dörgést, csend volt, szobahőmérséklet. Balázs folytatta. — Mi négy fiú és egy lány nevét írtuk fel, ők dolgoztak a legjobban, számos fekvőtámaszt csináltak történelemórán, és legalább háromszáz Márka kupakot vittek vissza. — De a kerület — mondta megint Fehér Piroska. Ha folytatnia kellett volna a mondatot, nem biztos, hogy sikerül neki. Szerencséjére, Riz Ottó közbevágott: — Nézzük a neveket, sorrendben mondom, Gusztáv, Ödön, Kobold, Abigél, Vendel. Levágjuk az első hármat, a jutalmat tehát Gusztáv, Ödön és Kobold kapják. Ilyen egyszerű. Ki jön moziba? izzik még mocsár nyár lopakszik a rőt ősz halott csönddé hűltél megfagyott kép tűz-szűz ruhád is más mindig haloványkék csendzöld nevetöpiros vagy nász-szemérmes hó-szín szelíd fényű kedvvel szobámban rakosgatsz vízzel itatsz rózsát titkot tudó arc vagy maradék fény a park / kő a súlytól földbe tódul / lomha szél lombra szédül / ■$? leng a csendrend / csírafákon / ricsajágon lopakodhat I bibeszálszáj harapásban kacagásod / a piros nyár / ájulásnyom félhomályon / kút a csönd most / várlak örült maradásban / beléhullott csobbanás / én / Anekdoták LUXUSTISZTÍTÁS Egy amerikai túrista London legdrágább tisztítójához néhány darab alsóneműt vitt be gyorstisztítás végett. Amikor azonban benyújtották neki a számlát, villámgyorsan megragadta a tiszta ruhát tartalmazó csomagot és fizetés nélkül el akart tűnni. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy a tisztítószámlája — amely 113 márkának megfelelő összeget tett ki — több volt, mint amennyibe a ruhadarabok eredetileg kerültek. Érvelése hatott Juszticiára, és eltekintett a büntetéstől. VÉLETLENEK EGYBEESÉSE Négy hét után tisztázódott két anya számára egy szülőotthon tévedése az észak-indiai Chandrigarh városban. A szerencsétlen véletlenek egybeesése folytán ugyanis újszülötteiket elcserélték. Mindkét asszonynak ugyanaz volt a neve, mindketten egyazon napon és ugyanabban a szülőszobában szültek és -áadásul mindketten császármetszéssel. Végül is az egyik nővér fedezte fel a tévedést a születési adatok alapján. PEDAGÓGIAI VITA A dániai Odenseben az iskolaigazgató behívta az egyik apát, hogy beszéljen vele, mert fia iskolai eredményei sok kívánnivalót hagynak maguk után. A pedagógussal szemben az apa így érvelt: „Én nem tehetejc róla, hogy a gyermekem ilyen rosszul tanul. Még egy televíziót is kapott tőlem, hogy jobban tanuljon”. BÉLYEGKONFLIKTUS A Vatikán és San Marino között „postaügyi” feszültség keletkezett. Utóbbi ugyanis olyan bélyeget akart kiadni, amely a vatikáni fogadóterem „Feltámadás” című szoborcsoportját ábrázolná. Az egyházállam tiltakozik a bélyeg kiadása ellen azon az alapon, hogy a szobrot saját bélyegükön kívánják megörökíteni. A MEGFELELŐ BEOSZTÁS John F. Kennedy elnöksége idején látogatást tett az Amerikai Egyesült Államokban az akkori pakisztáni államfő. A Fehér Házban rendezett vacsorán a pakisztáni államfő lánya mellett az amerikai belügyminiszter, Charles Udall ült, aki lelkes hegymászó volt. Az amerikai miniszter, hogy egy kölcsönös érdeklődésre számot tartó témához nyúljon, nagy lelkesedéssel mesélte asztaltársnőjének, hogyan mászott meg egy hegyet Pakisztánban. Rövid vita után kiderült, azonban, hogy ez a hegy nem Pakisztánban, hanem Afganisztánban található. Kennedy elnök, aki hallotta a beszélgetést, ezek után így fordult a pakisztáni elnök lányához: „E rövid beszélgetés után bizonyára megérti, miért belügyminiszternek és nem külügyminiszternek neveztem ki Mister Udallt.” /Vtyß&Atl*u^ Egy közmondásunk A jutalom — Na nem — mondta Fehér Piroska, és Fekete Barna egyszerre. — A kerület egy fiút és két lányt kért, te pedig három fiút mondtál. — Hát jó. Kobold helyett legyen Abigél. A Kobold úgyis elég hülyén hangzik. — De a viselője egész évben jól dolgozott! — Abigél is! — De a kerület! — Legyetek konstruktívabbak — szólalt meg Bölcs Benő. — A kerület úgy kéri, hogy a háromból kettő fizikai, egy pedig értelmiségi származású legyen. Azért fordítva, mert tavaly is fordítva volt. — Valamit nem értek — mondta Riz Ottó. — Nem mindegy, hogy valakinek honnan származik a munkakedve? Leintették. — Gondolkozz inkább! Végül úgy döntöttek, hogy a jutalmat Gusztáv, Abigél és Vendel kapják. Vércsoportjuk ugyan nem egyezett a kerület által kérttel, ám bíztak a felsőbb szervek rugalmasságában. Ugyanígy a hajszín tekintetében is voltak eltérések — a kerület két vöröset és egy kéket kért — de ezen hajfestéssel még lehetett segíteni. — Jó — mondta Bölcs Benő. — A jutalmat tehát Gusztáv, Abigél és Vendel kapja, Ödönt és Kobaldot eltesszük jövőre. Talán lesz olyan statisztika, melybe ők is beleférnek. Ki jön moziba? — Baj van — mondta Fehér Piroska. — Most vettem észre az előjegyzési naptáramban három nevet: Rebeka, Szilárd és Gedeon. — Kik ezek? — hördült fel Fekete Péter. — Egyiket sem ismerem. — Rebeka és Szilárd éveken át kiemelkedően dolgozott — mondta Bölcs Benő, homlokának ráncait simogatva. Már a háború előtt is egészen kiváló munkát végeztek, de valami mindig közbejött: hol az ivararány, tért el a kívánatostól, hol a szemük színe nem egyezett... — És Gedeon? — vágott közbe Riz Ottó. Csönd lett Gedeont nem ismerte senki. Bölcs Benőnek rémlett valami... talán a Rákóczi szabadságharc idején, mintha lett volna egy ilyen nevű egyén, akinek a jutalmat Valami ok miatt nem tudták átadni... De nem szólt semmit, így azután Gedeont is megszavazták. — S mi lesz Ödönnel és Kobalddal? — kérdezte Balázs Balázs. — Ne izgulj — mondta Bölcs Benő — az ezredfordulóra ők is sorra kerülnek, az is lehet, hogy hamarabb Reméljük, nem halnak meg addig. Föld S. Péter Egy összejövetelen meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a vita hevében a vitázó partnerek milyen gyakran tűzdelik meg hozzászólásukat szólásokkal és közmondásokkal. De azt is tapasztalnom kellett, hogy elég sokszor szinte képzavart okozó módon változtatják meg a közmondások alakját, nyelvi formáját, s ezzel együtt a tartalmát, a jelentését is helytelenül értelmezik. Egyik felszólaló például ezt mondta: A korsó is addig jár a kútra, míg bele nem esik. A mondás értelmezése is sántított. A folytatás ugyanis így hangzott: Nem lehet sokáig büntetlenül mellébeszélni. Valóban, orrára bukott a közmondás formája is. A helyes alakja így hangzik: Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Mondanivalójának lényege pedig ez: Addig játszik az ember a veszéllyel, míg a végén rá nem fizet, pórul nem jár. A közmondásnak tehát ez az eredeti nyelvi formája és jelentéstartalma. Ilyen szerkezettel és értelmezési lehetőséggel élünk a leggyakrabban a szóban forgó közmondásunkkal. Arról is szólnunk kell azonban, hogy az idők folyamán a nyelvhasználatban változott, alakult és módosult a közmondás nyelvi szerkezete. Beniczky Péter pl. ezt az alakváltozatot verselte meg: ,,A’ korsót a’ vízre, / Addig hordják s jégre, / Míg cserepenként törik”. Közmondásunk életútját végig kísérve, az is feltűnt nekünk, hogy íróink, költőink az eltérő szövegösszefüggésekben mennyire változatos használati értékben hivatkoznak rá. A leggyakrabban tréfás, humoros célzattal módosítják a mondás formáját is. A sort Arany László nyitja meg: „Hja, így van ez, látod, lépen ragadtam, / Korsó is eltörik, ha kútra jár” (A délibábok hőse). Bóka László Arany Jánosról írt versében már ilyen alakot nyer: „A vén iskolát elkerülte szépen, / A tört korsó nem jár többé a kútra” (Domine Arany). Hogy az iróniával telített költői mondanivalót is milyen hatásossá teheti közmondásunk merészebben átalakított formájával és értelmezésével, ezek a versrészletek tanúsítják: „Negyven éve már, / Hogy az öreg korsó a kútra jár — / S mégsem törött el! Minden íze ép” (Rudnyánszky: Negyven év). — „Ha korsó vagy, sose feledd: / Kútra ne járj, hogy el ne törhess” (Baranyi: A feltörekvés balladája). Maj- tényi Erik Fordított világ című költeményében sem véletlenül „költi át” közmondásunkat: „Láttam a kan- csót, / mely még mindig a kútra járt, / pedig már régen eltörött.” Természetesen a közmondás zárt, kötött formáját minden cél nélkül nem módosíthatjuk. Ha átformálódik, annak sajátos, külön funkciója van. Ezt példázták idézett versrészleteink is. Dr. Bakos József TfívjáfiMfii
