Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

gyermekeknek. Gyermeknapi Ma értetek sütött fel a nap, bearanyozva a tájat, és kedvetekre lebben a könnyű szellő. Szórakoztatásotokra készült fel egész seregnyi ember, hogy játékokkal, ma­gasba röppenő luftballonokkal lephessenek meg benneteket szüléitek. Reggel rátok gon­dolt a törökmézet áruló bácsi, amikor kirakta portékáját a sarkon. Több fagylaltot kevertek a cukrászok, hogy megkóstoljátok talámaz el­sőt az idén. Közületek soknak kerül ma a nyakába a kék és piros nyakkendő. Kisdobosok lesztek és úttörők, s a mama büszkén sétál majd veletek a ligetek árnyas fái alatt. Egy egész ország arra törekszik, hogy em­lékezetessé tegye számotokra ezt a napot, hogy érezzétek, nagyon fontosak vagytok szá­munkra. Gyereknap van. S miközben önfeledten ját_ szotok, csak egy pillanatra jusson eszetekbe, nem minden gyermeknek a feledhetetlen já­tékot jelenti ez a nap. Most csak egy pilla­natig gondoljatok rájuk —, de felnövekedve soha se feledkezzetek meg róluk. Gyermeknap van. Köszöntünk benneteket. Országos játékot Ar akvárium berendezése hirdetett meg a Magyar Üt- törők Szövetsége — e játék­kal köszöntik az idei gyer­meknapot az úttörők és a kisdobosok. Célja, hogy a gyermekek színes, élményt jelentő, vonzó tormában is­merjék meg lakóhelyük munkásmozgalmi és népha­gyományait, hogy vidám já­tékkal, szórakozással mara­dandó élménnyé tegyék a gyermekek nemzetközi évé­nek e fontos eseményét, a gyermeknapot. A. A. MILNE: Hintadal Felreppenek hintámmal, A magas kéknek. A város királya vagyok, s királya A rétnek. A íöld királya vagyok, s királya Az égnek. Felreppenek hintámmal... Es visszatérek. (Fordította: Szémann Béla) Az ember ősidők óta igyekszik élőlényeket telepí­teni maga köré. A háziálla­tok mellett, amelyek hasznot hajtanak számára, szívesen tart olyan állatkákat és nö­Helyes kapcsolás Egy gépgyár igazgatója telefonál a hitelbank veze­tőjének, mert hosszú lejáratú kölcsönre volna szüksége a vállalatának. Meg tudnátok mondani, hogy a telefonke­zelő kartársnőnek a dugót a kapcsolótáblán hova kell be­helyeznie, hogy az igazgatót összekösse a bankkal? (Any- nyit elárulunk, hogy a bank telefonjától kell kiindulni.) Meglepetés anyunak Alátét — rongyoszsákból vényeket, melyekben gyö­nyörködhet. Az üvegfalú, fémkeretes víztároló jóvoltából tanúi lehetnek olyan természeti je­lenségeknek is, amelyeket a szabadban képtelenség vol­na megfigyelni. Az akvárium nagy figye­lemmel és türelemmel elké­szíthető odahaza is, de cél­szerűbb az akvarista boltok­ból beszerezni, mert az itt kapható darabok mindegyi­ke jól szigetelt, üvegük tel­jes biztonsággal bírja a víz nyomását. Az akváriumban tartható halak eredetileg igen eltérő környezetből származnak. Szumátra, Borneo, Celebes, az Amazonas folyó és a leg­változatosabb tavak terüle­téről gyűjtötték az első pél­dányokat. Ugyanúgy a csi­gák és vízinövények szár­mazási helye is eltérő. Bio­top, azaz természethű kör­nyezet kialakítása ezért nagy gondot és figyelmet érdem­lő munka, nem nélkülözheti az átfogó ismeretanyagot. Néhány alapvető dolog az akvárium berendezéséhez: az új medencét mindenekelőtt alaposan mossuk ki. Ezután az aljzatnak szánt mészmen- tes kvarchomokot szitáljuk át, majd bő vízzel addig mossuk, míg a víz erőteljes kavargása után sem marad a felszínen lebegő részecs­ke. Az átmosott homokot a vízzel már félig töltött akvá­riumba kell szórni. Megvár­va a leülepedést kerülhet sor a vízinövények elhelyezésére és a talaj lejtősségének ki­alakítására. A homokos alj­zaton elhelyezhető pár la­pos kavics és ásványtartal­mú kőzetdarabka. Ezután néhány napnyi vá­rakozás következik, ez idő alatt a növények gyökeret eresztenek, a víz feltisztul, a homok teljesen leülepedik. Ha a víz már elérte a 20—23 C átlaghőmérsékletet, besze­rezhetők a halak és csigák. A halak szállítására használt víznek lehetőleg azonos hő­fokúnak kell lennie az új környezet hőfokával. A ha­lak ne’m bírják a hirtelen hőingadozást. A halak két nagyobb cso­portra oszthatók, a vízből lélegzőkre és a levegőből oxigént szerzőkre, azaz, ha a két típusból megfelelő számban válogatunk egyede- ket, az akváriumban négy-öt literenként két hal is tart­ható anélkül, hogy oxigén- dúsítót kellene alkalmaz­nunk. Mindenképpen fontos a ví­zinövények szerepe, az oxi­gént termelik a halak szá­mára. Természetesen csak akkor, ha megfelelő meny- nyiségű fényhez jutnak. Az akváriumnak, mindenütt le­gyen önálló világítása, neon vagy legalább két 25-ös iz­zó, melynek fénye az akvá­riumra irányul. Végezetül pár nagy tűrő­képességű, jól szaporodó ak­váriumi halfélét sorolunk fel, melyek egymás mellett is tarthatók egy üvegmeden­cében. Vízből lélegzők: kis testű elevenszülő Guppi, fekete Tetra, Zebra D-ánió, levegő­ből lélegző: a törpe Gurámi. Legfontosabb igénytelen vízinövények: úszó májmo­ha, kanadai átokhínár, bok­ros süllőhínár. A csigák az akváriumok tisztogatói, szerepük ezért, az elektromos berendezések nélkül üzemeltetett akváriu­mok tisztán tartásában igen nagy. A helytelen világítás mi­att esetleg elszaporodó zöld és barna algát, az elhullott halak és csigák tetemét, va­lamint a korhadtabb növé­nyi részeket egyaránt el­pusztítják a csigák. Jelenlé­tükkel az akvárium szinte öntisztítóvá tehető. Az akvárium tulajdonosá­nak három feladata marad csupán, a pontos és mérték­tartó etetés, a víz utántölté­se és a gyönyörködés. Csáky Ida Hozzávaló: különböző szí­nű pamut, vagy vászon rongydarab, nagylyukú, vas­tag horgolótű. Munkamenet: azonos mi­nő -,égű anyagdarabokat ki­mosunk, kivasalunk. Színár­nyalatok szerint osztályozzuk, I majd a száliránynak megfe­lelően keresztbe szabva, 3 cm széles szalagcsíkokat vá­gunk. A darabokat a végző­déseken kb. 2—4 cm hosz- szan egymásra illesztjük, s néhány öltéssel összedolgoz- I zuk; Egyszéfre^-á—5 méter­nél hosszabb zsinórt ne ké­szítsünk, inkább munka köz­ben toldozzuk a végződést, így a munka közben kiala­kuló színhatást is variálhat­juk. Horgolótűvel 4 láncszemet készítünk, kapcsolás az el­ső szemre, majd az így ki­alakított gyűrűben 6 rövid­pálcát horgolunk, folyamato­san tovább dolgozunk, min­den szemre 2 rövidpálca, majd a következő sorokban, soronként 6 új szemet készí­tünk. A szükséges nagyság elérése előtt 1 szaporítás nélküli rövidpálcasort, majd 1 visszafelé rövidpálcasort horgolunk. Fül: az utolsó rövidpálcasor befejezésekor 10 láncszem, kapcsolás az alapszemre, folyamatosan minden szemre 1 visszafelé rövidpálcát horgolunk. Felhasználás: a műszál­mentes anyagból készített 18 —20 cm nagyságú füles ke­rek lapok edényfogónak, lá­basalátétnek használhatók, jól moshatók, a tálaláskor védik a bútorfelületeket. Színes fonalmaradékokból azonos technikával poháralá­tétet horgolhatunk. P. V. Széltében-hosszában mesé­lik, hogy az a derék csiz­madia nemcsak a mi fa­lunkban, de az egész Ma­gyarországon híres-nevezetes volt. Ami nem is olyan nagy csoda, hiszen jól és szorgal­masan dolgozott és a tetejé­be a szegényembertől nem fogadott el semmit a javítá­sért, csak a gazdagtól vette el a munkája után járó bért. így hát maga is nagyon sze­rényen éldegélhetett. Eljutott ennek a híre Má­tyás király udvarába is. — Nagyszerű ember ez a csizmadia, de vajon csalha- tatlan*e? Erről szeretnék meggyőződni — gondolta. Azzal levette királyi pa­lástját, szegényes ruhába öl­tözött, rongyos csizmát hú­zott. Egyszóval Olyanná vál­tozott, mint azok, akiket az urak néhány krajcárért lá­tástól vakulásig dolgoztattak. Még szakállt is ragasztott a képére, úgyhogy tulajdon édesanyja sem ismert volna reá. El is. indult és addig ment-mendegélt, amíg elju­tott a falunkba, ahol a csiz­madia dolgozott. Be is ko­pogtatott hozzá és illendően köszöntötte: 1 • » / w A joszivu — Jó napot kívánok! — Kegyelmednek is — vá­laszolta a csizmadia, majd így folytatta: — Mi járatban, vándor? — A csizmámat hoztam, s ha lehetne, megvárnám, míg megfoltozza, mert ezzel együtt csak egy van, mezít­láb pedig nem jártam még soha. — Foglaljon helyet itt a lócán — kínálta hellyel a királyt a csizmadia, miköz­ben szemüvege mqpül figyel, mesen nézte és ezt mondta: — Ami igaz, a szegénynek nem újság, ha mezítláb jár, hiszen leginkább csak télvíz idején húz csizmát, hogy kí­mélje azt az egyet, amit ke­servesen megvesz. E szavakra a király arcát pirosság öntötte el, a szívé­be szomorúság lopakodott. — Hát az elég baj. hogy így van, de én nehéz mun­kámban megfáradtam, meg­öregedtem. — Nem oda Buda, akkor kérges, ráncos lenne a keze. Próbáljatok szerencsét Évike meséskönyve llkkRW A kis Évi felosont a pad­lásra és ott a régi utazóko­sárban sok-sok érdekes do­logra lelt. Volt ott nagyma­ma réz darálójától kezdve gyerekjáték, bababútor és számtalan Izgalmas „lelet”. Aminek legjobban megörült, az egy öreg mesekönyv volt, megsárgult lapokkal. Belül jól olvasható volt minden oldal, de a címlapon szerep­lő két felirat betűiből csák töredékek maradtak, a töb­bi teljesen megfakult. Évi­ke is csak hosszas fejtörés után jött rá, mi tulajdon­képpen a két közismert me­se címe. Vajon ti is még tudjátok mondani? Csigavonal Az ábra mértani közép­pontjából kiindulva, csigavo­nalban olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvona­lon haladtok végig, Petőfi Sándor egyik verséből kap­tok részletet. Hogy szól ez a idézet? G B 0 R S Z Á É Á T M A J M M H H A 1 D 0 D L 0 N H 1 D A * A N T A H R K A L 0 T A A L 0 H A L A V Bűvös négyzet Írjátok be az ábra üres négyzeteibe az 5-től 20-ig terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek összege vala­mennyi vízszintes és függő­leges sorban, valamint a két átlóban egyformán 50—50 legyen! Könnyítésül négy számot már beírtunk. Ismét gondoltunk rátok tréfás rejtvényekkel. A jó megfejtéseket belküldők kö­zött könyveket sorsolunk ki. A levelezőlapra írjátok rá: „Próbáljatok szerencsét.” A nyertesek nevét legközeleb­bi gyermekoldalunkon kö­zöljük. ★ Sokan próbálkoztak ápri­lis 30. számunk megfejtései­vel. A helyes megfejtések: egy kismajom az öreg ma- jotn alatt, a bal sarokban van, kettő a bal felső sarok­ban. — Daxli — 11 éves a rénszarvas — Góg és Magóg fia vagyok én. Könyvet nyertek: Tóth Lacika Eger, Sallós Zsuzsa Tiszanána, Szűcs Gyula Heves és Kiss Anti Gyöngyös. A könyve­ket postán kapjátok meg. csizmadia Arcát is hiába rejti sűrű szakáll mögé, a szeme ra­gyogása elárulja tisztaságát. — A látszat csal — mond­ta a király. — A látszat csalhat, de az érzésem sosem. Aztán te­gyek-e patkót a csizmára? — kérdezte végül a csizmadia, mikor elkészült a csizmával, amelyet valósággal újjávará­zsolt. — Patkót?! — nevetett a király. — Hát mit képzelsz rólam? Méghogy lovam len­ne! — Ha nincs, majd lesz, mert furfangos ember ke­gyelmed. — Na jól van, de most már mondd meg, mit fizetek? — Kerek három arany a munkám ára — válaszolt a csizmadia. — Három arany, ez nem járja. Ha lúd, legyen kövér. Valóban nem tartozom a szegények közé, csak tudni akartam, csalhatatlan vagy- e? Ezer aranyat adok, amely elég lesz arra, hogy itt a fa­luban mindenkinek új csiz­mát csinálj. Ami marad, ab­ból végy magadnak takaros házat, igazán megérdemled. A csizmadia szinte szóhoz sem jutott a meglepetéstől és mire észbekapott, mire megoldódott a nyelve, a ki­rály már hét határon túl járt. — Uram fia? — csapta ösz- sze a kezét a csizmadia, ami­kor magához tért, hiszen az én vendégem nem• lehetett más, mint maga Mátyás ki­rály. Futott is ' nyomban, hogy kidoboltassa a falu­ban: — Minden szegénynek új csizmát készítek, a király kifizette az árát! Hogy mennyire megörül, tek a nincstelen emberek; azt leírni nem lehet. A csiz­madia pedig nekifogott a munkának, s mert nagyon igyekezett, hamarosan elké­szült. Még a maradék ara­nyért sem vett házat, az új csizmákkal együtt egy-egy aranyat is adott a szegé­nyeknek. ö maga mégis olyan boldogan élt élete vé­géig kis nádfödeles műhelyé­ben, mintha az egész világ az övé lenne. Molnár Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents