Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Czrízíng Lajos fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Képünkön a salgótarjáni lakótelep. A felnőtt, mint gyerek a moziban Naponta különböző félel­meknek vagyunk kitéve, de még kikapcsolódásunk és szórakozásunk egyik formá­ja is a kellemes borzongás lett Ez rendszerint már a gyerekkorban elkezdődik, mivel a kicsiket már ember, emlékezet óta olyan borzasz. tó mesékkel rémít.ik. ame­lyektől égnek áll a hajuk. Mégis igénylik ezeket a me­séket A Piroskák, a vasorrú bábák, a boszorkányok és a repülő sárkányok — mindez nem más mint a gyerekek lassú hozzászoktatása a ked­velt horrorhoz, a felnőttkor szórakozásához! Ismeretes, hogy a felnőtteknek ugyan­úgy szükségük van a me­sékre. mint a gyerekeknek- A mozi feltalálása hozzáse­gített e szükséglet kielégíté­séhez. Régen a Tarzan-his- tóriák jelentettek szenzációt, később Tarzant Zorro vál­totta fel. azután jöttek a kedveit kísértetek, vámpírok, démonok. Az utóbbi évek­ben a nyugati mozi a ször- ny esi tett természettel szeret­te ijesztgetni a nézőket 12 méteres hangyák, pókok, őrült dinoszauruszok, vérivó pulykák megvadult dara­zsak — ó. milyen jó is azz.al a tudattal borzongani a fé­lelemtől. hogy a moziból ki­menet rovarral, madárral és állattal azok normális mé­reteiben találkozhatunk! Most a kozmosz uralkodik. Ha szörnyek szerepelnek a filmekben, akkor azok a kozmoszból érkeztek, ha fé­lelmetes háborúról van sző, akkor az a távoli galakti­kákból érkezett jő és rassz között folyik Ha félünk, ak­kor a nagy ismeretlentől félünk, amely az űrből érke­zik hozzánk, földöntúli re­pülő jármüvek formáiéban. A m ozinézó szereti az olyan hőst, aki teljesen meg­semmisíthetetlen. aki telje­sen minden veszéllyel, szem­beszáll és mindenkit legyőz, miközben remek külseje és kedves mosolya semmit nem változik. Ilyen volt James Bond korábban pedig a vad­nyugat hősei. A szuperké­mek és a nemes marhapász­torok azonban kimentek a divatból. James Bond után űr támadt, de ezt most ki­töltötte a Superman, az em­berfeletti ember. A Super­man érkezése, amint a nyu­gati sajtó írja, történelmi szükségszerűség.' A nyugati világot izgalomban tartó filmsorozat hőse. Superman, repülő hős. Mi repül ott, madár vagy repülőgép? — tesszük fel a kérdést, ami­kor meglátjuk a város felett úszó ovális figurát. De nem, ez Superman, aki a szeretett nő segítségére siet. Ez az új filmbálvánv a Kripton boly­góról származik, ahonnan szülei küldték el a gyereket a Földre, még mielőtt bekö­vetkezett a galaktikájukat elpusztító katasztrófa. A gyereket jó farmerek talál­ták meg. magukhoz vették és,, ami kor felserdült. termé. szetfeletti tulajdonságokkal megáldott Ifjú lett belőle. Superman tenyerével tar­tóztatja fel a bombákat, pil­lantásával siklatja ki a vo­natokat és az agya jobban dolgozik, mint a legponto­sabb komputer. Segít a rendőröknek, üldözi a ban­ditákat. és elintézi, hogy a jog és az igazságosság győ­zedelmeskedjék. A moziban a nézők visz- szatartják a lélegzetüket. Su­perman teljesíti a mai em­ber álmát.. Teljesen érdek nélküli hős.. . A mai. fáradt nézőnek szüksége van arra, hogy hihessen a jó győzel­mében. mégha ez a hit csak két órán át tart is... Gondolatok Aszal dicsekszik, hogy milyen kitartóan repül és köz­ben elfelejti azt, hogy egyik repülőtér sem akarta öt fo­gadni. □ Sikere van: sikerült neki potyautasként feljutnia a süllyedő hajóra. □ f Sikerült megkapnia a kivétel státusát, de csak akkor, amikor a szabály már megszűnt kötelező lenni. □ Egyesek a múlt epilógusának tartják alkotásukat, mások a jövő prológusának, ö viszoyt saját alkotásáról önhitien azt állítja, hogy a jövő epilógusa. □ Nem egy analfabéta folyékonyan tud' olvasni a sorok között. Humor­szolgálat — Mit mondott neked a papa, amikor megkérted a kezem? — Semmit A nyakamba esett és sírt és sírt... ★ Kút barátnő beszélget: — Szereted öt? — Nehéz lenne megmon­dani Még nem tudom, hogy mennyit keres. ★ — Kisasszony, mit mon­dana, ha megkérném a ke­zét? — Még nem tudom, de semmi esetre sem utasíta­ná m eL ★ — Igaz. hogy két szerel­med van? — Nem igaz. Az egyik a férjem. BEZ7EG JÁNOS: ZALÁN TIBOR: Hirtelen jött Csodákért fájdalmunkból azt a kölyköt most újra összeraknád szétszabdalt évek elhullaitntt álmok . rengetegéből kikeresve összeszedegetned mozdulatait a tekintetét elkószáU szavait sorba raknád kiszöktetned a régi házból s eljátszanád azt a játékot ami még nem ismert törvényt átszállna fejed felett minden hógolyó — mert túl-hirtelen jött az ellenlökés kivédeni nem volt se szó se kés csak azt a képet hívnád most elő s tán arcot is cserélnél vele te nagyhajú pedig csak beüvégezni jő már végképp lakhatatlan de menedéknek önmagad elől semmiképp se (Barátom kisfiának, akit sohasem láttunk meg) lm az út a csodakortbo csillagokkal van kiverve Madár ha száll — ezüstlepke deres ágra telepedne Itt a szánkó égig szánkázz szabadítsd meg a szivárványt 11a felülnél a lovamra tán a föld is meghasadna Hogy vártuk hogy megszülessél első sírással nevessél Te csak mentél esodakertbe szivünk fölött énekelve Kisfiú ki elhagy mindent rádteríteni legszebb ingem érted iszom legjobb borom vasalt árnyú hajnalokon — A szomszédom egy kü­lönc. .. — Miért? — A konyhában tartja a szobanövényeket! ★ Az r-gesztus • — Mivel szolgál­hatok? — kérdezte látogatójától udvaria­san a bankigazgató. — Megengedi? — az­zal felkattintotta az öngyújtóját és szi­varra gyújtott. A látogató pisztolyt húzott elő zsebéből. — Nem szívesen háborgatom — mond. ta udvariasan —, de kénytelen vagyok né­mi pénzt kérni ön­től. És arra kérem, ne csapjon lármát, ha lehet, mert ilyen kis távolságról le­hetetlen elhibázni — ha mégannyira sze­retné is az ember. Ebben a pillanat­ban valami zizegés hallatszott a hivatal­szobában. egy má­sodpercre sötét lett, de nyomban kigyul­ladt a villany. — Mi történt?! — kiáltott fel a láto­gató, és csodálkozva nézett körül — Semmi vész — felelte az igazgató, majd hátradőlt ka­rosszékében, és élve­zettel fújt ki egy jókora füstgomolyt. — Csuván észrevét­lenül megnyomtam a vészjelző gom bját az asztal alatt. Az ajtó­kat és az ablakokat egy szémpillantás alap lutomatikusan zárr éllemez takar. ta ei Csapdába ke­rült. kedves kezdő gengszter barátom! A látogató üggyel- bajjal elfojtotta az egész Inst&t rázó reszketést, és így szólt: A feleség mondja a férj­nek: — Születésnapi meglepe­tést akarok neked készíteni. Mondd meg. hogy milyen nyakkendöszin tetszik ne. ked a legjobban? Egy részeg férfi így só­hajt fel: — Miért van a világon annyi pénz? Miért? És ha már van, akkor miért nincs? — Doktor úr, semmit ne titkoljon előttem! Tud-e még á férjem — ilyen bonyolult kéztörés után edényt moso­gatni? — Jankó, játsszunk isko­lást. — Jó. Én hiányozni fogok. Dallos Jenő: Vasarely-lakótelep.,, HENRY LUDWIG: A tökéletes csapda — Nálam viszont pisztoly van. ' Élve úgysem távozhat in­nen! » — Nagyon is lehet­séges, de abban egy­általán nem vagyok bizonyos, hogy meg. éri-e. Gyilkosságért ugyanis villamosszék­be kerül, erre mér­get vehet — külön­ben pedig egy-két évvel megúszhatja. Válasszon. Akar egy szivart? — Köszönöm, majd később. Tudja, na­gyon nehéz szivarra gyújtani. miködben az ember egy bank­igazgatóra céloz. Mi­csoda helyzet... Egy kis pénzt akartam kérni, és lám. mi­lyen csapdába kerül­tem. .. — Nem közönséges csapda ez. hanem zseniális csapda! A Brown és Társai’’ rég eszelte ki. Bon­kunk hetvenötezer dollár? fizetett érte. Nem kis összeg, is­merte el. de jobb tőkebefektetést so_ hasem eszközöltünk, ez biztos. Az aszta, lom fiókin bon most is kis híján féím’t. lió dollár í'an Kérem, adja csak ide. — Szívesen — ne­vetett az igazgató. — Itt van, fogja. Meg­számolhatja, ha egy. általán tud számolni, miközben pisztolyt szorongat. De gondol, jón arra, hogy azon­nal itt lesz a rend­őrség. Igaz is. majd­nem elfelejtettem fi­gyelmeztetni: egész beszélgetésünk autó. matikusan magnó, szalagra kerül. A látogató a pénz egy részét a zsebébe gyűrte. — Tehát a szerke­zet jól működik? — kérdezte. — Efelől aztán nyugodt lehet. A „Brown és Társai” cég gyártmányai ki­tűnőek — mosolygott az igazgató. — Örömmel hal­lom — jegyezte meg ■ látogató, és piszto­lyát hanyag mozdu­lattal az asztalra dobta. Az igazgató azon­nal felkapta és ven­dégére szegezte. Az pedig eközben kivett egy szivart. — Ezzel a revol- j perrel ugyan nem le­het tüzelni — közöl-! te. — öngyújtó, és j most már tüzet ad. j hat nekem. Továbbá < nyomja meg az asz. \ tál bal oldalán levő. világoskék gombot,! hogy kimehessünk. < mert valahogy kissé j fülledt itt a levegő.! — Árulja el. mit akar? — kérdezte csodálkozva az igaz- j gató. — Pofonegyszerű i az egész. Én a ] „Brown és Társai" cég képviselője va- \ gyök. azé a cégé. amelynek a számlá­ját ön már harma-J dik hónapja sehogy < sem akarja kiegyen- í liteni. Folyton azt ál. \ Htja, hogy a felsze­relésünk rosszul mű­ködik. Mi persze sej- < tettük, hogy ez nem < igaz. most pedig öní megerősítette e gya- \ núnkat. Eayúttal él. fém az alkalommal, hogy előleget vények í fel öntől a légkon- j dicionáló berende- j zisre. amely szintén < o ml gyártmányunk. < Ismerte el vmm. itt roíóhon ’-’sséfül-l ledt a levegő... Fordította: Gellért György A cím olvastán és hallat-: tán sokan bizonVos kifejező mozdulatokra gondolnak elsősorban. Itt nem erről van szó. Hogy miről,' a/.t maid bemutatott és elem­zett példáink nyomán vilá­gosan megláthatjuk. A ma­gyar r hang a nyelv hegyé­vel pergetett mássalhangzó.' Minősége és hangzása a per- döletek számától is függ: erősebb pergetésre pl. külön sajátos szerepet vállal. Be­szédjelenségként igen kife­jező jelelem lehet. A felfo­kozott érzelmek hangos’ ki­fejezésére szolgál: kiemel, fokoz, szemrehányást, vá­dat. csodálkozást, kétségbe­esést, keserű panaszt, meg­döbbenést és haragot fogal­maz meg számunkra. Ilyen értelemben bészél a szak- irodalom az r-gesztusról. Hogy az érzelem ki fe jező szándéknak megfelelően mi­lyen beszédhelyzetekben tölti be külön kifejező, köz­lő szerepét, arról ezek a példák bizonykodnak: ..Két r-rel kell megmondanom, hogy rrosszul dolgoztunk’1, (Egy felszólalásból). — „Pozzzdorrrjává törik a panoptikumot.... pozzz­dorrrjává — ropogtatta a szót, bőségesen hintáztatva haragos indulatait a „z” és „r” hangok hintáján” (Go- da Gábor: Az új panopti­kum). A sértő gesztus és szánJ dék hordozója a sok perdü- lettel ejtett r hang Gárdo-’ nyi öreg színésznőjének aj­káról felhangzó rrripacs sző elején is. Férje méltán sér­tődött meg felesége dühödt megnyilatkozása hallatán. Az r hang szabályos ejtése a környezet festésének cél­jából változik meg a cirku-' szí kikiáltó ajkán: „Ez itt a cirkusz. Hölgyek és urak. / ki ezt megnézi, rrremekül mulat” (Simor András: Ki­kiáltó). Az r-gesztus egészen sa­játos típusával állunk szem­ben akkor, amikor nem á nyelv hegyének, hanem a nyelvcsapnak a pergetésével képzett raccsolt r kap a nyelven túli jellemzőkre is utaló szerepet Volt időj amikor az arisztokrácia stá­tusszimbóluma volt az erős raccsolás. Heltai i's erre utal ebben a versrészletben: „Nagy sporbarát a gróf.../, s rraccsolva szörrnyen. fen­nen hirrdeti" (Heltai Jenőj Ebül szerzett). A fitogati előkelőség jel­lemzésére is felhasználták íróink a raccsoló beszédmo­dort. s szinte közhellyé vált ez a beszédtordulat: Kehiek alássan. A neurotiuus sze­mélyek szájába is gyakran a raccsolt r hangot ad ír az irodalmi ieilem ábrázolás. Dr. Bakos József ] — Vagij úgy dünnyögte elgondol kodva a látogató — ennyi pénzűk van?

Next

/
Thumbnails
Contents