Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Budapesti üzenet FŐVÁROSUNK MA MÁR nemcsak az Útikalauzokban foglal el előkelő helyet, ahol méltán dicsérik szép fekvéséért, turistákat vonzó látványosságaiért. Budapest neve a politikai szótárakból sem hiányzik. Parlamentünk impozáns falai között fogalmazódott meg a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969. márciusi felhívása, amelynek nyomán — igaz, hogy hat esztendő múltán — Helsinkiben aláírták az európai biztonság és együttműködés záróokmányát. Most ismét a Duna partján pompázó neogótikus Országházból indítottak útjára egy üzenetet. Hét európai szocialista ország álláspontja összegeződik benne. Azóta meg-megújuló erővel kezdeményez a szocialista diplomácia, de sajnálatos módon a javaslatok ritkán találnak megértésre. Most újólag és nyomatékosan kifejezésre juttatta a hét európai szocialista ország külügyminisztere: ... megértek a feltételek..., hogy az államok közötti bizalmat erősítő intézkedéseket kiszélesítsék, és konkrét lépéseket tegyenek az európai katonai enyhülés útján az összeurópai értekezlet záróokmányának szellemében”. A külügyminiszteri bizottság éppen ezért javasolja, hogy még 1979-ben hívjanak össze politikai szintű konferenciát minden európai állam, valamint az USA és Kanada részvételével. A szocialista országok hasonló kezdeményezést tettek már 1965 januárjában, „az európai kollektív biztonság garantálását szolgáló intézkedések megvitatása céljából”. Csakhogy akkor még a világ alig ocsúdott a hidegháború nyomasztó légköréből, s az európai államok mindenekelőtt a politikai enyhülés friss fuvallatára tárták ki ablakaikat. Ami azóta történt, történelmi fontosságú folyamat a kontinens históriájában, de semmiképpen nem jelentheti a csúcsot: a politikai enyhülés kedvező feltételei arra biztatnak, hogy katonai vonatkozásban is előbbre lehet — előbbre is kell — lépni. A budapesti ülés ebből a realitásból kiindulva elemezte földrészünk helyzetét és tett fontos javaslatokat. A MÁSODIK SALT-EGYEZMÉNY aláírásának küszöbén, a nyolcadik szovjet—amerikai csúcstalálkozót megelőzően minden eddiginél időszerűbb a varsói szerződés külügyminiszteri bizottságának az a javaslata, hogy a meglevő európai katonai, politikai csoportosulásokat ne bővítsék, a hadgyakorlatok szintjét korlátozzák és folytassák a bizalomerősítő intézkedéseket. Mindezt mintegy betetőzve a budapesti üzenet felhívja a helsinki záróokmányt aláírt államokat: kössenek nukleáris és általános meg nem támadási szerződést. Kétségtelen, hogy a külügyminiszterek javaslatai nem érik — nem is érhetik — meglepetésként a nyugati országokat, a NATO tagállamait. Ilyen vagy olyan formában már korábban is elhangzottak, anélkül, hogy kedvező visszhangra találtak volna. Most azonban elérkezett az idő, hogy az enyhülés általános tendenciáját kiteljesítsük és visszafordíthatatlanná tegyük. Annál is inkább mert — mint azt az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják — az enyhülés ellenfelei máig sem hajlandóak a fegyverletételre. A szocialista országok lendületes békeoffenzívája minduntalan megtorpanásra kényszerül, a békés egymás mellett élés elvein alapuló új kapcsolatrendszer lehetőségeit távolról sem merítettük ki, s ezért a felelősség teljes mértékben a fegyverkezési hajsza elszánt híveit, az előítéleteket és a bizalmatlanságot céltudatosan élesztgető körijket terheli. Bécsben például a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon — mint a külügyminiszteri bizottság elégedetlenségének kifejezést adva megállapította — nincs érdemi előrehaladás. Joggal várják a varsói szerződés tagállamai, hogy a múlt év június 8-án tett konstruktív javaslataikra komoly választ kapjanak. A BUDAPESTRŐL KELTEZETT üzenet abban a szellemben fogant, amely a varsói szerződés tagállamainak kezdettől fogva fő politikai irányvonala: a leszerelést, a békét, az enyhülés kiteljesülését hivatott elősegíteni. Egyszersmind a kontinens sorsa és jövője iránti felelősség, a konkrét lépések iránti készség avatta történelmi jelentőségűvé. Gyapay Dénes Tito a Szovjetunióba érkezett Az SZKP Központi Bízott, sága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke szerdán délelőtt baráti látogatásra és rövid pihenésre a Szovjetunióba utazott. Kíséretében van az ország poli. tikai életének több tekintélyes személyisége. Belgrádban kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak Tito elnök Szovjetunióbeli utazásának. „Az újabb jugoszláv—szovjet csúcstalálkozó — írta szerdai kommentárjában a Borba — nemcsak a két országban kelt megkü_ lönböztetett figyelmet, ha. nem a széles nemzetközi közvéleményben is. Tito és Brezsnyev elvtárs eddigi találkozói mindig hasznosnak bizonyultak, s új, jelentős ösztönzést adtak kapcsolataink sokoldalú fejlődésének, bizonyára a mostani megbeszélések is megerősítik majd, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió, a JKSZ és az SZKP együttműködése jó, szilárd, átfogó és kölcsönösen hasznos, a kapcsolatok sikeres fejlődéséhez szilárd alapot biztosítanak az 1955-ös béig. rádí és az 1956-os moszkvai közös nyilatkozatok. Tito és Brezsnyev elvtárs állásfoglalásai és a találkozóikról kiadott közlemények”. A Borba kiemelte, hogy a csúcstalálkozón áttekintik a nemzetközi helyzetet is. Megállapította, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió álláspontja sok külpolitikai, kérdésben azonos vagy közelálló. A Politika háromhasábos cikkben értékelte a küszöbönálló csúcstalálkozó jelen, tőségét és "a jugoszláv— szovjet együttműködést. Fő. címben a következőket emelte ki: „a jugoszláv— szovjet kapcsolatok kedvezően fejlődnek. Kapcsolataink a kipróbált elvek szilárd és tartós alapján nyugszanak, Tito és Brezsnyev elvtárs megkülönböztetett szerepet játszik együttműködésünk fejlesztésében”. Tito elnököt a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Andrej Gro. miko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos személyek fogadták. Az ENSZ a békét szolgálja Gromtko •“ Waldheim megbeszélés Az ENSZ tevékenységével kapcsolatos kérdésekről és a nemzetközi helyzet számos kulcsproblémájáról folytatott eszmecserét szerdán Moszkvában Andrej Gromi- ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi világhelyzetben tovább nő az ENSZ szerepe a háború veszélyének kiküszöböléséért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és az enyhülés elmélyítéséért tett erőfeszítésekben. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a fegyverkezési hajsza megszüntetésének kérdéseire és arra, hogyan járulhat hozzá ehhez az ENSZ. Andrej Gromiko ezzel, kapcsolatban kiemelte azoknak az új javaslatoknak a nagy jelentőségét, amelyeket a szocialista államok terjesztettek elő a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelésre, az enyhülés és a béke megszilárdítására Európában és az egész világon. Ezek a kezdeményezések benne foglaltatnak a varsói szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságának május 14—15-én Budapesten megtartott üléséről kiadott közleményben. A nemzetközi fejlemények egyéb feladatokat is rónak a világszervezetre. A Szovjetunió, mint az ENSZ egyik alapító tagállama minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a világszervezet az egyetemes béke fenntartásának hatékony eszközéül szolgáljon. Andréj Gromiko szerdán ebédet adott Kurt Waldheim tiszteletére. Az ebéden mindketten pohárköszöntőt mondtak. Vietnami békekil dötlség látogatása Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán fogadta a világbékéért küzdő vietnami bizottság küldöttségét, amely Tran Hoai Namnak, a bizottság elnöksége tagjának vezetésével az Országos Béketanács meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke valamint Nguyen Phu Soai. a VSZK magyarországi nagykövete. (mti) Magyar páiilitseg É (llilíül Szerda délután megérkezett Madridba az a magvar pártküldöttség, amely élén Grósz Károllyal, az MSZMP KB osztályvezetőjével, részt vesz a Spanyol Szocialista Munkáspárt csütörtökön kezdődő XXVIII. kongresszusán. Megkezdik a rakodást a Szaljuton Vlagyimir Ljahov és Vale- rij Rjumin fő feladata az elkövetkező napokban a Prog- ressz 6. teherűrhajó szállítmányának kirakodása, az újonnan érkezett műszerek, berendezések elhelyezése, összeszerelése lesz. A Progressz rendkívül gazdag rakománnyal érkezett. A szállítmányban vannak például olyan műszerek és berendezések, amelyeket eredetileg a közös szovjet— bolgár űrkísérletnél kívántak felhasználni. Most e műszerekkel a Szaljut 6. állandó személyzete végzi majd el a szükséges kísérleteket. Ugyanakkor az állandó berendezések egy részét kicserélik, így például a géptávírót, az orientációs berendezés számítóelemeit, több légszűrőt, a légfrissítő berendezések több fontos alkatrészét. Az űrhajóval levegő is érkezett, ezt az űrállomás levegőjének utánpótlására, felfrissítésére használják fel. A rakományban több olyan tétel szerepel, amelyet az űrhajósok külön kértek, így például Rjumin már többször panaszkodott, hogy több mint 1 méter 80 centiméteres termetének szűk az űrállomáson levő hálózsák: most küldtek neki egy „testresza- bott” zsákot. Természetesen a legnagyobb izgalommal a rokonok, barátok leveleit, üzeneteit várják az űrállomáson. Ezek valamint a külön ajándékok és az újságok kilenc kilóval szépeinek a Progressz 6. teherűrhajó rakományában. Svájci banktitok II. Húskereskedö Hamburgból Svájc tág teret nyújt a titkos pénzelhelyezésre, s ezért évek óta élesen bírálják a kis alpesi köztársaságot — még saját parlamentjében is napirendre került a téma. Egyes pártok oly hevesen és kitartóan követelték a helyzet megváltoztatását. hogy Alfred E. Sarasin, a Svájci Bankok Egyesületének elnöke úgy látta, ideje az ügy védelmére kelni. Kifejtette, hogy» a banktitok megőrzése olyan intézkedés, „mint az orvosi, az ügyvédi, vagy az egyházi diszkréció”. Egyébként is — dobta visz- sza a labdát —, nem a bank, hanem az ügyfél titkának megőrzéséről van szó, ez is szolgáltatás tehát, a kedves vevő kívánságára. Márpedig a legbecsületesebb vállalat sem szereti kiteregetni ügyeit. Egyébként is — folytatódik az elnök gondolatmenete — a titoktartás csak a rendes, szokásos esetekre vonatkozik, nem érvényesül, vagy csak korlátozottan, ha egyértelműen 1979. május 17., csütörtök bűntettről van szó. A bíróság fölmentést adhat a banknak a titoktartás alól, ha... És itt kezdődnek a kérdőjelek, amelyekre az elnök már nem tért ki. Kétes eredetű külföldi pénzt a bank nem köteles átvenni. Sőt, mi több, éppen a hazai és a külföldi bírálatok hatására, nemrég megegyezés született a bankok között: eszerint „egyikük sem köteles ugyan tudakozódni az ügyfél kiléte felől, de köteles megszakítani a kapcsolatot vele, ha törvénysértést gyanít”. Szép, de nagyon laza fogalmazás. Nyivánvalóan egyetlen bank sem fog puszta gyanú alapján pénzt visszautasítani. Különben is, mire gyanakodjon? Kevés olyan elegáns hölgy vagy úr jelenik meg a befizetőablakok előtt, aki ezt mondja: éppen most csempésztem ki ezt a milliót. Azt sem közli, ha az adóhatóság orra elől halászta el, vagy zsarolással, gyermekrablással szerezte a hatalmas ösz- szeget. Ha valahol érvényes a mondás, hogy a pénznek nincs szaga, úgy a svájci bankokban igaz. S még egy szabály, amely gátolja a visszautasítás lehetőségeit: bírósági vagy kormányfölszólításra a bankok kötelesek fölvilágosítással szolgálni a betét tulajdonosáról, de csak ha az illető olyan vétséget követett el, amely Svájcban is bűnténynek számít. Márpedig ebben az országban sem a devizacsem. pészés, sem az adózási manipuláció nem tartozik a törvénysértések közé! A törvény érvényesítése így rendkívül nehéz, a pénz illegális forgalma viszont gyors és nagyon ötletes. íme egy hamburgi húskereskedő példája. Kapcsolatba került egy genfi úrral, aki néhány — voltaképpen nem létező — céget képviselt. Hentesünk arra kérte a svájcit, küldjön neki Hamburgba állítólagos — valójában meg nem történt — üzleti szolgáltatásokért egy 48 600 márkáról szóló számlát. Megtörtént. A hamburgi szépen átutalta az összeget. Néhány nap múlva a genfi társ 47 100 márkát helyezett el a húskereskedő nevére egy ottani bankban. Ö maga, ezért az egyetlen „szolgáltatásért” 1500 márkát vágott zsebre. A hamburgi ilyenformán mintegy 25 ezer márkát takarított meg adóban, anélkül, hogy a svájci bank tisztviselői „törvény- sértést”. gyanítottak volna. Nem csoda hát, hogy évtizedek óta ömlik a pénz ebbe az alpesi országba. Az egy főre eső bankok tekintetében’ Svájc az első helyen áll a világon: 570 bankja működik 4500 fiókkal — minden 1400 állampolgárra jut egy. A bankok forgatják is a pénzt: főképpen a nagy nemzetközi vállalatok üzletéit finanszírozzák, a harmadik világ országaiban. Fo. rog és fiadzik a pénz, a multióriások hatalmas profitot vágnak zsebre, főleg az afrikai, az ázsiai és a délamerikai országok kárára. Az említett Alfred E. Sarasin arról panaszkodott, hogy a svájci bankokat ért sok-sok bírálat egyik oka „a közvélemény tájékozatlansága”, a tőkésrendszer ellenfeleinek „rosszindulata”, valamint „a versenytárs külföldi bankok törekvése, hogy a svájci bankrendszer iránt bizalmatlanságot keltsenek”. Lehet, ez utóbbi indulat miatt nevezte George Brown volt angol pénzügyminiszter „arc nélküli gnómoknak” a svájci bankárokat, honfitársa, lord Arron pedig megtoldotta ezt azzal a kijelentéssel, hogy Svájcban „a gátlástalan pénzcsinálás nemzeti betegség”. Ez a „betegség” azonban időnként nagyon jól jön a nagy politika egyes bukásra ítélt szereplőinek, mint például a volt iráni sahnak. T. 1. (Következik: „.m, Hói a sah pénze?) Röviden ŰJ-DELHI: Több mint 350 halálos áldozata van annak a ciklonnak, amely szombaton pusztított az indiai Andhra Pra- desh és részben a szomszédos Tamil Nadu állam part menti területein. A természeti csapás következtében százezer ember vált hajléktalanná, s mintegy 22 ezer hektár termőföldön elpusztult a termés. Az anyagi kár a becslések szerint meghaladja az 590 millió dollárnak megfelelő összeget. FRANKFURT: A demokratikus erők tiltakozó megmozdulásainak hatására, Frankfurt főpolgármestere betiltotta a Nem. zeti Demokrata Párt által június 16-ra tervezett újfasiszta találkozót, amelyre az NDP-rendezők az NSZK minden • részéből várnak „bajtársakat”, valamennyi korosztály képviseletében. A fasiszta kihívásra válaszul, a német szakszervezeti szövetség és más demokratikus szervezetek és pártok, már korábban antifasiszta nagygyűlést hirdettek meg Frankfurtban, ugyanerre a napra. SZÓFIA: A szocialista országok hagyományos „barátság” filmfesztiválja megkezdődött a bolgár Kürdzsal városában. Az idei fesztivált a bolgár forradalom 35. évfordulójának szentelik. A hét folyamán bolgár, vietnami, magyar, kubai, lengyel, NDK- beli és más baráti országok filmművészeinek legjobb alkotásait mutatják be. A fesztivál keretén belül elméleti konferenciát is rendeznek. amelynek témája „a filmművészet szerepe az esztétikai nevelésben”. BÉCS: Ausztria több városa volt az utóbbi időben újfasiszta provokációk színhelye. Bécs-' ben, a neonácik három ízben is megkísérelték, hogy az Osztrák Kommunista Párt egyik kerületi irodáját felgyújtsák. Salzburgban több üzlet kirakatára horogké- reszteket mázoltak és autókat borítottak fel. BELGRAD: A Jugoszláv Nemzeti Bank május 15-én, dr. Kszente Bogoev kormányzó és Ili ja Marjanovics kormányzóhelyettes aláírásával, új 100 dináros címletű bankjegyéket bocsátott forgalomba. A bankjegyek többi ismertetőjele, papírja, formátuma, szóm- és hátoldala, valamint színe azonos az eddig forgalomban levő 100 dinároso- kéval. Az eddigi 100 dináros bankjegyek törvényes fizető- eszközként továbbra is forgalomban maradnak. WASHINGTON: Warren Christopher, am*-' rikai külügyminiszter-helyét- tes állítása szerint, Törökország gazdasága összeomlik, ha még ebben az évben nem kap 1 milliárd dollár nyugati segélyt. A „nemzetközi segélyhez” való amerikai hozzájárulásként szorgalmazta, hogy a törvényhozás a jelenlegi költségvetési előirányzaton túl, engedélyezze 100 millió dollár gazdasági gyorssegély és 50 millió dollár térítésmentes katonai segély folyósítását az októberben kezdődő, 1980-as pénzügyi évre. TOKIÓ: Jaoán kétmilliárd dollár értékű yen-hitelt nyújt Kínának, az ország kőolaj- és szénvagyonának kiaknázására. ■ Kína első ízben vesz fel külföldi állami bankint >z- ménytől hitelt. A kedden Tokióban aláírt sze” " ' ’ i értelmében a 31 jap/”- részvételével nyújtott hitel tízéves lejáratra szól.
