Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

Labdarúgók, sportolók (Zsolt Róbert könyvéről) A szurkoló lelkiállapota 4 Zsolt Róbert sportpubli­cisztikai írásai a Magyaror­szág felfedezése sorozatban jelentek meg. Az ötszáz ol­dalas kötet kitűnő olvas­mány nemcsak az aktív spor­tolóknak, sportvezetőknek, hanem az átlagolvasónak, te­hát a sport közönségének is, mert a téma közkedveltsé­gén túl, Zsolt Róbert, az író, nagy erénye, hogy magas er­kölcsi szintről nézi témáját, témakörének apróbb-nagyobb vizsgálódásait magas etikai mérce és sok-sok tapaszta­lat, kiérlelt álláspont szen­tesíti. Zsolt Róbert a sportember és a vérbeli újságíró szenve­délyével, az író makacsságá­val, kitartásával szereti a sportot. Természetesen a lab­darúgást még inkább, hiszen a kötet címéből is kitetszik, a sporton belül nála is van egy még határozottabb és még belsőbb kör, a nagy fénycsomó, a labdarúgás, ahol igazán otthon érzi ma­gát, ahol minden zegzugot ismer, ahol ítéletei találóak, ha nem is megfellebbezhe­tetlenek. Ő erre a minősítés­re nem is tart igényt. Néha mellékmondatok csücskébe rejti el egy-egy véleményét, ítéletét, mintha jó ötletet akarna adni az ügyek vite­lére, a magyar sportélet ma­gasabb régiókba emelésére. A tapasztalt sportpublicista azzal fegyverzi le olvasóját, aki manapság több mérget nyel le a labdarúgás és a sport hallatán, mint boldog percet élvez, hogy bemutat­ja önmagát, azaz a sportpá­lyafutást, ami nála a sport­újságírást megelőzte. Nem azért teszi ezt, mert szemé­lyes sikereivel egyre nagyra- törőbb szándékaival szeret­ne eldicsekedni. Inkább azért, mert így készíti elő azt a hitelt, azt a bizonyos kis tekintélyt, ami nélkül manapság nem is igen illik szólásra jelentkezni. Több mint százötven pub­licisztikai írást gyűjtött itt egybe az író és kiadó, kö­zös szándékkal. Ezek az írá­sok többségükben a minden­Változatos, sokszínű prog­ramot kínál a televízió sportműsora. Alighogy véget ért az ökölvívó és a női tor­na EB, ma este a KEK-dön- tő kerül a képernyőre, azzal az újítással, hogy bemutat­ják összefoglalóban a két csapat útját a döntőig. Ez a szerda esti mintegy három­órás adás a sportlottó húzá­sával és a Szófiából jelent­kező szórakoztató olimpiai műsorral folytatódik majd. A héten újabb két Európa- bajnokság kerül a képernyő­re: Essenből a férfitornászok versenyét közvetítik, Prágá­ban pedig megkezdődik a súlyemelő EB, melyről egé­szen a hónap végéig estén­ként 35—40 perces összefog­lalót adnak. Szombaton a szovjet—ma­gyar labdarúgó EB-selejtező közvetítésére kerül sor Tbi­lisziből, s jelentkezik egy új sorozatműsorral is a sport­osztály májustól jövő év jú­liusáig havonta, ennek címe: Olimpia ’80. Friss beszámo­lókat, interjúkat láthatnak ebben a nézők, a XXII. nyá­ri játékokra készülő szovjet fővárosból. A nemzetközi programot a május 30-i Innen-onncm Romhányi Kerámia—Gyön­gyösi MEZŐGÉP 3—2 (—10, 4, 7, —6, 12). NB Il-es férfi röplabdamérkőzés, Romhány. Gyöngyös: Juhász F., Szá­raz, Juhász A., Garai, Do­bos, Urbányi. Csere: Vőfély, Erdélyi. Edző: Ács István. nüisru] 1979. május 16., szerda napi sportjelenségekhez csat­lakoztak, az éppen aktuális időben éppen aktuális prob­lémáról ejtve szót és mond­va határozottan azt, amit ép­pen abban az, időben meg kellett volna szívlelni. Egyé­ni problémák éppúgy szere­pelnek itt, mint klubkudar­cok, említés történik itt olimpiáról, ilyen és olyan bajnokságokról, de legin­kább a labdarúgásról. Ott is azokról a nagyon égető és a fiaskók görcsös emlékeit idé­ző kérdésekről, amiket nem szoktunk — talán még ma­napság sem — egészen ko­molyan venni. Vezetők és vezetettek egyaránt! A negatív példákat, az el­hessegetni való jellemi hibá­kat mindig meg lehet ma­gyarázni, jó néhányat ele­mez is belőlük Zsolt Róbert. Mert a sport mégiscsak az egyéniségek, a jellemek kér­dése, fokozottabban, mint a köznapi életben, az élet bár­mely más területén. A „leg­nagyobb magyar sportoló” címszó alatt Papp Lászlóról a többi között a következő- . két írja: „Papp László belé­pett a csarnokba, és kitört a taps, rohantak hozzá auto­gramért a felnőttek, gyere­kek, majd pedig, ha ott ült a szorító sarkában, a ponto­zók odapillantottak feléje, vajon elégedett-e ítéletük­kelA többit nem idézem, mert ennél tömörebben nem lehet megfogalmazni egy egyéniséget, azt a varázst és tekintélyt, szeretetet és ra­gaszkodást, amelyet csak ma' gasrendű erkölcsi tartalmak­kal és természetesen magas­szintű sporteredményekkel lehet elérni. Jól tudjuk, Zsolt is ír er­ről, hogy ezt az erkölcsi ér­téket és tekintélyt életük olyan szakaszában vívhatják ki a sportolók, amikor a tes­ti erőnlét és a szellemi be- érettség nem mindig állnak egymással a legteljesebb harmóniában. Ezért — itt- ott, mintha ki is mondaná a szerző — a sportolás igen kockázatos élethivatás, ha átlépte a versenyszerűség müncheni labdarúgó BEK­döntő zárja. Júniusban Szeged a szín­helye az akrobatikus torna Európa-bajnokságnak. A tévé kamerái ezúttal első íz­ben lesznek jelen ilyen jel­legű, hazánkban ritkán lát­ható sporteseményen. Az atlétika hívei előrelát­hatóan két nemzetközi ver­senyt láthatnak Csehszlová­kiából, egyet pedig az NSZK-ból, ez a férfi Európa Kupa középdöntője lesz a legjobb magyar atléták köz­reműködésével. Július 10-én nagyszabású nemzetközi ver­senyt rendeznek a Népstadi­onban. Július elején Angliából közvetítik a wimbledoni nemzetközi teniszversenyt, valamint a ritmikus sport- girpnasztika VB-t is. Labdarúgó-találkozók köz­vetítésében sem lesz hiány. Természetesen ott lesznek a kamerák május 30-án Diós­győrben, a Magyarország— Románia olimpiai selejtező­mérkőzés visszavágóján. A bajnoki mérkőzések közül május 23-án a Ferencváros —Újpesti Dózsa, aztán júni­us 2-án Győrből, a Rába ETO Nem tudtak alkalmazkodni a számukra szokatlan szabad­téri pályához a gyöngyösiek, akik közül csak Juhász Á. nyújtott jó teljesítményt. ★ Május 19-én, szombaton 14 órai kezdettel Szarvaskő tér­ségében rendezik meg Eger város tájfutó váltóbajnoksá­gát. A nevezéseket május 17- ig kell eljuttatni Baglyas Imre címére: 3300 Eger, Gár­donyi u. 33. mennyiségi és minőségi kü­szöbét. Egyéni tragédiákat vesz bonckés alá és csak úgy mellékesen, de mindig oda­teszi a tragédiák magyaráza­ta- és nem mentségeképpen azt a néhány körülményt, amely meghatározta a törté­néseket. Sok szó esik ebben a kö­tetben a pénzről, a pénz nem mindig legtisztább szerepé­ről. A keretekről, a felelős­ségi körökről, az ilyen és olyan rangú vezetőkről. Né­ha a felfedezés erejével hat ránk egy-egy mondat. Egy Kalokagathia című fe­jezetben néhány eszmefutta­tás kitekintést ad, mit lát a jövőre nézve említésre mél­tónak, példának, hasznosnak. Zsolt Róbert stílusáról em­lítést kell tennem. Nemcsak a gazdag tárgyi tudás, adat rendszer — pontos és meg­győző felhasználásával együtt — bilincseli le az olvasót, hanem az a tömörség is, amely, ebben a témakörben kétszeres haszon: értékes megfigyeléseket közöl, de közben olyan — a témához képest másodlagosnak tűnő — visszaemlékezésekkel, vagy gondolattársítással egészíti ti ki az éppen aktuális té­mát, ami nélkül az egész kép hálványabb maradna. S mintha egy kicsit bátorítaná is a közvéleményt, alul és felül levőket: az ország köz­érzetére nagyon hatnak a sportban, a labdarúgásban levő — vagy nem levő — erők, ezért a labdarúgást és a többi sportot okosan kell szeretni, tenni kell érte, jó­val többet és jóval okosab­ban a jövőben. Ha már a pénzt belefektetjük, ha már a világ a sporton, a labdarú­gáson keresztül ismeri meg ezt a népet, tanulja meg sze­retni vagy éppen becsülni. Erről az oldalról nézve is jobban fel kell fedezni Ma­gyarországot. Ebben segít ez a jó könyv, túl a sport, a labdarúgás szűkebb látómezőin is. Farkas András —Tatabánya, június 13-án pedig a Népstadionból az Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd találkozó közvetítésére ke­rül sor. Szerepel a tévé mű­sorában a június 23-i MNK- döntő közvetítése is. A sok vihart kavart pofon fél évvel ezelőtt csattant. Fa­ragó Tamás, a Vasas 206- szoros válogatott vízilabdá­zója egy végleges kiállítás, egy személyeskedő feljelen­tés, majd egy — szerinte — erkölcsi alap nélkül „kiosz­tott” lelkifröccs után ra­gadtatta el magát. — Markovics Kálmán alig egy perc alatt háromszor egymás után kiállított — emlékezett az ősszel történ­tekre Faragó —, tíz év alatt talán háromszor kerültem idő előtt a partra. A hármas sípszót követően szinte min­denki mondott valamit a bí­rónak, mégis csak engem jelentett fel. A fegyelmin pe­dig olyan beszédet adott le, amihez nem volt meg az er­kölcsi alapja. Mindettől vé­gül kiborultam. — Most utólag, már „fél­időben" hogy látja? Nem volt túl szigorú az ítélet, az egyéves kizárás a válo­gatottból? — Bár ilyen kemény el­marasztalásra nem is emlék­szem az utóbbi 10—15 év­ben, mégsem lázadoztam. Amivel ma sem értek egyet, az az, hogy három hónapig még az uszodát sem látogat­hattam. A baj ott volt, hogy a fegyelmi bizottság dönté­seiben még véletlenül sem A SPORT LEGFONTO­SABB VELEJÁRÓJA a ver­senyszellem, a szurkoláshoz hozzátartozik, hogy valaki­ért (vagy valakikért) szur­koljunk. Egy labdarúgó-mér­kőzésen hiába mutat be az ellenfél csatára gyönyörű cseleket, bennünket csak az izgat, mikor veszti már el a labdát? Hiba ez? Az elsza­badult ösztönöknek, a rom­bolásnak mindenesetre alig­ha ez az alapja. Hiszen egy szavalóversenyen, ahol is­merősünk szerepel, nem a többiek teljesítménye • érde­kel, hanem csak a mi vá­lasztottunké, Érte szurko­lunk. Ugyanilyen érzés, az együvé tartozásnak az érzé­se köti össze .sportolót és közönséget, a siker utáni vágy, és osztozás a siker örömeiben. Mikor vezet a kudarc el- vakultsághoz, eltorzult pusz­tításvágyhoz? A régi görög olimpiák idején legalább olyan nagy becsben állt a testkultúra, mint manapság. Mégsem szól feljegyzés ar­ról, hogy a vesztes atléta városa fegyverrel kívánt vol­na elégtételt venni a győz­tesen. Az első helyezetteket megbecsülték, babér övezte homlokukat, de a régi gö­rögök mégis magát a ver­senyt, azt a bizonyos el­vont szépséget tisztelték a legjobban. Az összeakaszko­dó testek küzdelmében csak az erő, a futók között csak a gyorsaság döntött. A MAI SPORTÁGAK NÉ­MELYIKÉBŐL mintha el­tűnt volna a játék, a küz­delem szépsége, a nemes versengés. Az anyagi díjazás az erkölcsi elismerés értél rt háttérbe szorította, és ezzel háttérbe szorult a játékosok Országos II. osztályú . női tőrversenyt rendeztek Eger­ben, melyen a vidéki vívó<- kon kívül több nagy buda­pesti egyesület (Honvéd, MTK-VM, Csepel, OSC) versenyzői is részt vettek. Az egriek közül a legjobb ered­ményt Devánszky Márta ér­te el, aki végig kiegyensú­lyozott, találaterős, jó vívás­sal — egész verseny alatt mindössze egy vereséggel — holtversenyt vívott az első helyért. Itt is nagyon szoros asszóban, 4:4 után mindösz- sze egy tussal került a má­sodik helyre. Jó teljesít­ményt nyújtott a fiatal Dancs Katalin. Biztosan ke­érvényesül valamiféle követ­kezetesség. Azon az emléke­zetes meccsen például Vies- ner kiütötte Bányait, kapott érte négy mérkőzésre szóló pihenőt. Engem ugyanakkor egy bizonyíthatatlan bemon­dásért szintén négy találko­zótól marasztaltak el... — Gondolom, az első há­rom hónap, a teljes tétlen­ség volt a legnehezebb. — Nagyon sok szempont­ból jól jártam. Úgy éltem, mint egy átlagpolgár. Bejár­tam az egyetemre, délután hazamentem. Volt időm vég­re megismerni a felesége­met, akivel nyolc éve élek együtt. Ugyanez áll a hét­éves kislányomra is. Az ál­latorvosin pedig negyedéves koromra elértem, hogy elő­ször jórendű lettem a félévi vizsgákon. — Nyilván látta a vízilab­da Világ Kupa televíziós közvetítéseit? Milyen érzés volt messziről figyelni társai küzdelmét? — Csak a magyar—olasz meccset néztem végig, de a látvány felidegesített, s a későbbiekben már nem kap­csoltam be a készüléket. Nem az zavart, hogy én nem lehetek ott, hanem az, hogy nem láttam jó mérkőzést. Annyit mindenesetre bárki megállapíthatott, hogy to­önbecslése, csökkent a belső hajtóerő. A labdarúgó sok­szor nem harcol a labdáért, hanem inkább megtanul es­ni és szenvedni. A szurkoló hisz neki, és haragja az el­lenfelet sújtja. A kockán forgó anyagiak, vagy más „felsőbb” érdekek néha hat­nak az eredmények alakulá­sára. A megcsalatott drukker minden váratlan eredmény­ben bundát szimatol, szidja a csapata vezetőségét, szó­val és tettel bántalmazza az ellenfelet, a bírót. Teszi ezt az olyan ember is, aki a szombat délutáni focimecs- csek mellett színházba, ope­rába is eljár, ottani csaló­dottsága „legfeljebb” csak szavakban nyilvánul meg. Tettlegességig azok jutnak el, akik a mindennapi élet konfliktusait is az ököljog alapján intézik el. Akik a moziban is kötözködnek, akik számára a sport nem annyira szórakozás, mint in­kább ürügy a „heccre”. A sport közérthető dolog, ráadásul állásfoglalásra kész­tet. És akinek a „Hajrá, Fradi!” vagy „Hajrá, Dó­rült a döntőbe és ott a he­tedik helyet szerezte meg. Két asszóban is közel állt a győzelemhez. Szerencsésebb vívással a harmadik helyre kerülhetett vólna. A döntő valamennyi-részt­vevője megszerezte, vagy megvédte a másodosztályú minősítését, s ennek a szigo­rú minősítési rendszerben már rangja van. A döntőben kialakult sor~ rend: 1. Somogyi (Salgótar­ján), 2. Devánszky (Eger SE), 3. Hortobágyi (Csepel), 4. Kalocsai (Csepel), 5. Horti (Csepel), 6. Pitlik (OSC), 7. Dancs (Eger SE), 8. Tokár (MTK-VM). vábbra is a magyarok játsz- szák a vízilabdát. Ehhez jön még a kapuban őrködő, egé­szen kivételes klasszis, Mol­nár Endre évek óta tartó ki­emelkedően jó formája. Nem lepett meg a végső győzelem. — Mit gondol, így lehet ez az olimpián is? — Feltétlenül szeretnék én is ott lenni Moszkvában, ahol egészen más lesz a hangulat. Ha akkor is a je­lenlegi, orthodox játék lesz az uralkodó, úgy a magyar válogatott ismételhet. Bár az aranyérem megszerzése az esély — szerintem — nem több, mint 20 százalék. Ezt kellene kihasználni. Ami biztos: a Szovjetunió lesz a legnagyobb rivális. — Addig még sok minden történhet. Faragó Tamás például ismét bajnoki mécs­esén szerepelhet. Mit vár csapatától, a Vasastól? — Bár csak két pont a hátrányunk, mégis a 3. he­lyet tippelem a bajnoki idény végére. Idén elsődleges a fiatalítás nálunk. — Ma 27 éves. Tervezi-e, hány évig vízilabdázik még? — Amíg csak úszni fogok tudni. Ha kiköpök az NB I- bői, akkor megyek lejjebb. Legaláb 45 éves koromig akarok bajnoki meccseken játszani. Jocha Károly zsa!” jelenti a világnézeti alapjait, annak egy meg nem ítélt tizenegyes, egy lesből kapott gól ok lehet a tettlegességre. Ezek persze nem igazi szurkolók, az ilyen elemek általában a labda­rúgáshoz csapódnak. Az ő szemükben a testmozgás iga­zi értékei eltűnnek, a he­lyükbe lépő új mozgatórú- gók pedig sokszor valóban alkalmasak az indulatok fel- korbácsolására. PERSZE, A SPORTÁGAK TÖBBSÉGE ma sem ad okot a végletes szenvedélyek megnyilvánulására. Főleg akkor nem, ha az eredme- nyesség nem, vagy csak ke­véssé függ a külső ténye­zőktől, vagy ha a sportoló a versenyzés tisztaságát több­re becsüli a minden áron való győzni akarásnál. A ví­vás vagy a tenisz alkalmas arra, hogy a téves ítéletek után felmenjen az emberben a pumpa. Mégis, dr. Kamuti Jenő vagy Gulyás István versengése esetén eszünkbe se jutott, hogy a bíróban, vagy a zsűriben keressük a hibát, hanem a vesztes er­kölcsi tartását csodáltuk. És aki Wichmann Tamás spor­tolói pályafutását kíséri fi­gyelemmel, annak számára a szurkolás többé nem feszült­ség levezetése, vagy az ösz­tönök szabadjára engedése, hanem tisztelgés az akarat­erő, a sportszerű küzdeni tudás előtt. A fair play dí­jat a közvélemény ma még csak afféle vigaszdíjnak te­kinti. Pedig a sportszerűség, önmagunk legyőzése egyenlő értékű az ellenféllel szembe­ni diadallal. Mert a sport nemcsak arra tanít, hogy győzzünk, hanem hogy emelt fővel veszíteni is tudjunk — írja Hemingway. Jó lenne, ha minden versenyző és szurkoló tanulna a sportból. Lambert Gábor Győzni akarnak A szovjet labdarúgó-válo­gatott előkészületei a május 19-i, tbiliszi Magyarország elleni EB-selejtező visszavá­góra a befejezéséhez köze­lednek. A szovjet csapat há­rom tavaszi barátságos mér­kőzésen jó formát árult el: Bulgária ellen 3:l-es győzel­met aratott, Svédországot 2:0-ra, Csehszlovákiát pedig 3:0-ra verte. Az előjelek te­hát jók, biztatók ahhoz, hogy az EB-selejtező 6. csoportjá­ban pillanatnyilag utolsó he­lyen álló együttes — két mérkőzésből két pont — a további találkozókon meg­szerezze azokat a szükséges pontokat, amelyekkel az élen végezhet és bekerül az 1980- as olaszországi döntő nyol­cas mezőnyébe. — Csak a győzelemmel le­het reményünk az EB-döntő- ben való szereplésre — mon­dotta Nyikolaj Szimonyan, a szovjet válogatott kapitánya, aki 1976. szeptember 3-án vette át ezt a tisztséget. — Természetesen a ma­gyaroknak is győzelem kel­lene ahhoz, hogy maradjon még némi reményük, így igen éles küzdelemre és tá­madó szellemű játékra van kilátás mindkét csapat ré­széről —r szögezte le Szimo­nyan. A Népújság tippjei a 20. hétrej 1. Dunakeszi V.—SZEOL AK x 3 2. Kecsk SC—B -gyarmati SE 1 x 3. Váci Híradás—22-es Volán 1 4. Pénzügyőr—Budai. MTE 2 x 5. K.-barcikai V.—Ny.-háza 1 6. Szóin. MÁV—Eger SE 2 X 7. Fűzfői AK—Pécsi VSK x 8. Tapolcai Baux.—Kaposvár x 1 9. Cesena—Foggia i 10. Genoa—Leccc , x 11. Nocerina—Udlniist ' x 3 12. Spal—Pescara i 13. Ternana—Cagiiari : x Pótni érköz fse.k: 14. Pistoiese—Brescia i 15. Oroszlány—Dorog a 16. KOMÉF—Olajbányász Sportadások a tévében Á fegyelmi bizottság következetlen — vélekedik Faragó Tamás--------------------------------------------------------------------------------------------1 Devánszky második lett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents