Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

Kevés a kiváló? Uj gép — harmincmillióért Mindent „otthon”— korszerűen Eddig; társvállalatoktól szerezte be a hűtőkompresszorok acélburkolatait az egri Finomszerelvcnygyár. A közelmúltban vásárolt új' nyugatnémet mély húzógép évente hat- százezer alsó és felső burkolatot képes legyártani, napi két műszakban. Ez az eljárás le­hetővé teszi ezután, hogy hazai különleges anyagb6l készítsék a burkolatokat. Képünkön: a német szerelők az utolsó ellenőrzéseket végzik a gépsoron. (Fotó; Szántó György) n Minisztertanács tárgyalta A közlekedéspolitikai koncepció továbbfejlesztésének munkaprogramja — HÁT, KÉPZELD — panaszkodott vállalatvezető ismerősöm a napokban — nem kaptunk semmit, még csak .. dicséretet sem, pedig jók a mutatóink. De hogyan is versenyezhet egy ilyen kis vállalat, mint a miénk, az ágazat nagyjaival? Külön­ben, úgy tudom, kisebb is a kiválók kerete a tavalyi­nál, így aztán természetes, hogy kimaradtunk. E mélabús következtetés­nek ellentmondva, szerencsé­re, néhány mostani, megyei példa is bizonyítja, hogy akik a vállalatok munkáját elbí­rálják, nem a méreteket né­zik. A kis vállalat is lehet kiváló, a nagy is dolgozhat csapnivalóan. S az is igaz: most, amikor a gazdaság eredményei nem mindenben alakultak terve­ink szerint, valóban kevesebb vállalatnak, szövetkezetnek ítélték oda a kiváló címet. Végül is, tényleg nem lehet annyi kitüntetett, ha a mun­ka eredménye meg éppen­séggel nem mondható kivá­lónak. Miért keltett visszatetszést Csal ókás a május eleje, legalábbis az elmlút két nap ezt igazolta! Persze, nem volt túlzottan jó az április sem, 'főleg a mezőgazdaság­ban dolgozók panaszkodtak, mert a kisebb-nagyobb eső­zések sokszor megálljt pa­rancsoltak az embereknek és a gépeknek. Ennek ellenére Heves megye mezőgazdasá­gi üzemeiben és a háztáji gazdaságokban is, amennyi­re csak tudtak, igyekeztek áprilisban minden száraz órát kihasználni az aktuális munkák gyorsítására. Kocsis Gyula, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának he­lyettes Vehetője arról tájé­koztatta lapunkat, hogy áp­rilis 20-ig gazdaságaink be­fejezték a kora tavaszi növé­nyek vetését. Borsóból 3600 hektáron kerültek földbe a magvak, ami 300 hektárral több á tervezettnél. Az ere­deti elképzeléseknél nagyobb területen, 12 ezer 200 hek­táron vétettek gazdaságaink tavaszi árpát, 500-on zabot, és 2500 hektáron pedig lu­cernát telepítettek. Április végére mintegy 1400 hektáron Heves megyé­ben is befejezték a burgo­nya ültetését. Ennek a te­rületnek csaknem'kétharma­da a kisüzemekben van. Mindenütt földbe került a cukorrépa is. Az országos el­képzeléseknek megfelelően, az idén megyénkben is ki­sebb területen, 2440 hektá­ron foglalkoznak ezzel a fontos ipari növénnyel. Gaz­daságaink azonban kisebb te­rületről nagyobb hozamot szeretnének elérni. Most a legfontosabb a ku­koricavetés. Ezt április 10. óta végzik állami gazdasá­gaink és szövetkezeteink. Ám a kedvezőtlen időjárás miatt eltolódott a munka. A nagy­üzemek Heves megyében az az idén 28 ezer 800 hektár kukorica Vetését tervezték, de az őszi kalászosok téli kipusztulása miatt, várható­an 30 ezer hektáron vetnek ebből a nélkülözhetetlen ta­karmánynövényből. A legaktuálisabb teendő jelenleg a vetés gyorsítása, hogy az időjárás okozta ké­sés ellenére is, időben föld­be kerüljenek a magvak. Ezért megyeszerte a nagy­üzemekben nyújtott műsza­kokat szerveznek, így meg­van a remény arra, hogy május 10-ig befejezzék a ku­korica vetését. Heves me­gyében a földrajzi adottsá­goknak leginkább megfele­lő, korai és középkorai éré­sű hibrideket termelnek az idén is a gazdaságok. Mind­ez iparszerűen valósul meg, a nádudvari, ‘a bábolnai, a bajai és a szolnoki rendszer támogatásával. mégis, hogy éppen emiatt panaszkodott a „jó mutató­kat” felvonultató vállalat ve­zetője? Mert ugyanezt az in­dokot mondta a beosztottai­nak, az egész kollektívának Is, „átfényezve” ezzel egy egész év munkájának érté­kelését. Vagyis: „higgyék csak el nyugodtan, mind­annyian jól dolgoztunk, a ve­zetés elképzelései jók vol­tak, élenjárók vagyunk, ki­válóak, csak éppen nem is­meri el senki...” Aztán még tovább gondolkodva ..... mi, a nagyszerűek, mostohagyere­kek lettünk, minket sújtanak a szabályozók, s még csak meg sem köszönik a mun­kánkat. Mert vannak, akik­nek muszáj mindig megad­ni az elismerést, nem is ér­dem szerint. Meg is sértőd­hetnénk. Érdemes jól dolgoz­ni... ?” Több éves tapasztalatunk bizonyítja, hogy ez nem eről­tetett képzelgés, hanem el­terjedt vállalati (vezetői) gondolkodásmód. Tegyük a szívünkre a kezünket: va­jon nem sértődünk^e meg könnyen, ha egy előre szá­A kemény tél jelentős fagykárokat okozott az őszi kalászosokban. Január ele­jén, a helyenként mínusz 15, 20 fokos hideg, hótakaró hiá­nyában hatezer hektár bú­zát és őszi árpát pusztított ki. Emellett nagy a növény­ritkulás a táblákon. Az őszi kalászosok vegyszeres gyom­irtása tehát sürgető feladat, annál is inkább, mert a gyo­mok erőteljesen előtörtek a földeken. Eddig 55 ezer hek­táron végeztek vele, ami a vetésterület 70 százaléka. A szeles, hűvös idő azonban ezt is hátráltatja. Sok a tennivaló a kerté­szetekben is. A zöldségfélék egy része már elvetésre ke­rült, főleg a konzervborsó. Az idén gazdaságaink 6600 hektáron vetnek zöldségfélé­kéit, főleg paradicsomot, pap­rikát, dinnyét és gyökérfé­léket. Háromszáz hektáron géppel, magról vetették a paradicsomot. Miután sáros, nedves a talaj, lassan halad a palánták ki ültetése a sza­bad földbe. Ezt csak akkor gyorsíthatják meg, ha kisüt a nap és felszárad a föld, így gépekkel is rámehetnek. Remélhetőleg ez már nem sokat késik. mított elismerés „nem jön be”, más kapja meg azt he­lyettünk? Emberileg érthető ez az éi'zékenység, csak van ám veszélye is. Mégpedig az, hogy a magát kiválónak tar­tó vezető, s a kiválóság má­morában ringatózó kollektí­va később sem hajlandó el­ismerni, ha történetesen el­rontott valamit. Akár egyé­nileg, akár együtt, közösen. Emiatt aztán nem is hajlan--- dók azért tenni, hogy .„ki­váló” munkájukon esetleg javítsanak is valamit, s ha mégsem sikerül jól gazdál­kodni, akkor szent meggyő­ződése mindenkinek, hogy az ok a „mostohagyerek- ség”. önmaguk ilyen félreveze­tése okozhatja, hogy tom­pul a reális ítélőképesség, kevésbé rugalmas, az újra nem igazán törekvő szemlé­letmód terpeszkedik el a gazdálkodó szervezet mun­káján. Általánosságban per­sze nem lehet szólni erről, mint ahogy az emberek is különbözőek, de hogy léte­zik, s a veszélyei nyilván­valóak, arra sajnos lehet ta­lálni bizonyítékokat. Megszokták a vállalatok, megszokták a dolgozók is: a munkahely életéhez hagyo­mányosan hozzá tartozó do­log, hogy jókora nyereséget fizetnek, hogy egy bizonyos idő után természetes vala­milyen kitüntetés, cím, rang, már csak azért is, mert az illető, ha „elfeledkeznek ró­la”, gyorsan továbbáll. Meg­szokott néhány „favorit” munkahely életében az is, hogy amikor jön a munka ünnepe, sütkérezhet a dicső­ség fényében, hiszen az otta­niak másképpen nem, csak jól dolgozhatnak. A vezető is érzi, mindent meg * kell tennie, még elvtelen kapcso­latok árán is, hogy legalább valamilyen kitüntetés össze­jöjjön. Hiszen „mutatókkal” ki lehet mutatni a fejlődést, a jobb gazdálkodást az elő­ző évhez képest, és el is le­het fedni a hiányosságokat. Nem kellemes dolog ezt mondani de így van: sok előzetes, jobbára sikertelen szabályozgatás után, most a nehéz körülmények kénysze­rítik a vállalatokat arra, hogy foglalkozzanak gazdál- godásuk tartalékaival. Mert máshonnan tényleg nem le­het hozzájutni sem támoga­táshoz, sem akármilyen ki­egészítéshez. KEVÉS A KIVÁLÓ? Megkockáztatjuk a kijelen­tést: korábban volt sok. S akiket most kitüntettek, va­lóban, a szó igazi értelmé­ben kiválóak. Hekeli Sándor Az országgyűlés 1978. évi őszi ülésszakán hagyták jóvá a közlekedés fejlesztésének 15—20 évre érvényes irány­elveit, amelyek az elmúlt 10 év tapasztalatait hasznosítva, a társadalom és a gazdasági élet fejlődésének változásait figyelembe véve határozták meg a közlekedési ága iát legfőbb feladatait. A Közle­kedés és Postaügyi Minisz­térium összeállította a .cöz- lekedéspolitikai koncepció továbbfejlesztésének munka- programját, amelyet szerdai ülésén elfogadott a kormány. Közlekedési rendszerünk változatlanul a vasútra és a közútra épül, ezért szükséges a két ágazat elmaradt terü­leteinek, valamint az útháló­zatnak a gyorsabb .és^ folya­matos fejlesztése. Kialakítás­ra vár a tömegközlekedés és a tovább bővülő egyéni közle­kedés ésszerű aránya. Olyan hatékony tömegközlekedési rendszerre van szükség, amely az egyre zsúfoltabb utakon is javuló színvonalon elégíti ki az igényeket. Fontos feladat a budapesti közlekedés javítása, folytat­ják a metróhálózat építései, kialakítják a gyorsvillamos­hálózatot, s gyorsvasúttá fej­lesztik az elővárosi vasuta­kat. Új hidak építésével, a meglevők korszerűsítésével növelik a dunai átkelőhelyek átbocsátóképességét, s foko­zatosan kiépítik a fővárost megkerülő autópálya-körgyű­rűt. Fontos követelmény a gyor­sabb, a szervezettebb szállí­tás, a közlekedés gazdasá­gosságának növelése. A gaz­daságtalan közlekedési mó­dokat hatékonyabbakkal kell felváltani. A különböző «ál­lítási feladatokat az a közle­kedési alágazat végezze, amely a legkevesebb élő- és holtmunka-, valamint ener­giaráfordítással jó minőség­ben, hatékonyan és bizton­sággal ellátja azokat. A program is követi a koncepció alapelvét, amely­nek legfőbb követelménye olyan egységes komplex Köz­lekedési rendszer kialakítá­sa, amely • a közlekedés egyensúlyát és stabilitását megteremtve egyaránt tartó­san megfelel a növekvő fel­adatoknak, s az évezred vé­géig — lényegében a mai hálózattal is korszerűbben és hatékonyabban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Lénye­ges követelmény a szállítás népgazdasági szintű tervezé­se. A személy- és az áruszál­lítási igényeket a közlekedé­si munkamegosztás tovább­fejlesztésével, a termelési fo­lyamatok és a fuvarozás fo­kozott összehangolásával kell kielégíteni. Az ágazat gondjait nem mások rovására oldják meg. A szállításokkal kapcsdíalos tennivalókat olyan szervezé­si és fejlesztési intézkedések­kel valósítják meg, amelyek kihatnak a járművek, a ra­kodógépek, a raktárak, zz áruelosztó helyek jobb kihasz­nálására, , az egységrako­mány-képzésre, a csomago­lásra. Éppen az egységes szál­lítási folyamat megteremté­sében, a korszerű szállítási módszerekben rejlenek a közlekedés igazi tartalékai. A jövő korszerű közlekedése tehát csak széles körű együtt­működéssel teremthető meg. Ebben minden tárcának megvannak a sajátos felada­tai. A kereskedelmi áruszál­lításokat nagyrészt éjszaka bonyolítsák. A közületeknél üzemben tartott tehergépko­csik kapacitását jobb szerve­zéssel hasznosítsák. Mivel a közlekedés fejlesztésének mintegy kétharmada építés) jellegű tevékenység, a célok megvalósítása nagymérték­ben függ az ipari háttértől. A most elfogadott prog­ram mindezekre és a további megoldandó feladatokra tar­talmaz intézkedéseket. Vég-1 rehajtása mind a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium ágazatait, szervezeteit, mind a többi érintett tárca felelőseit kötelezi a legkor­szerűbb és legésszerűbb meg­oldásokra. Nyújtott műszakok megyeszerte Gyorsítják a kukorica vetést Fotó: Perl Márton. • gy kezdődik a levél: „Szeretettel köszöntjük ab­ból az alkalomból, hogy az úttörövezetök VII. országos konferenciája megválasztotta a Magyar Úttörők. Szövetsé­ge Országos Tanácsa tagjá­nak. Felelősségteljes mun­kájához sok sikert kívánok." Aláírás: Szűcs Istvánná, a MÜSZ főtitkára. A címzettel, Jurányi Ist- vánnét, az általános iskola tanárát Komlón, már eddig is nagyon sokan ismerték. Jurányi Istvánná: Hogy szebb, vonzóbb legyen az úttörőmozgalom úgy is, mint pedagógust, úgy is, mint úttörővezetőt, nem utolsósorban pedig, mint kedves, szerény, mindenki­hez készséges, szeretetre mél­tó embert. Most pedig — minden jel erre mutat —is­meretségi köre tovább bő­vül, méghozzá országos mé­retekben. — Legutóbb az indulás előtt beszélgettünk. Akkor, amikor — most első alka­lommal — a Kecskeméten megrendezett konferenciára készült. Nem kis izgalom­mal ... ' — Igen, és kétszeresen is volt rá okom: részben az a tény, hogy ott lehetek majd, részben pedig, hogy már itt­hon felvetődött, lehetséges, hogy beválasztanak az or­szágos tanácsba. Így bizo­nyára érthető ..: — Természetesen, és ma már inkább az a kérdés: mi lett az akkori drukkból és milyen emlékek fűződnek Kecskeméthez? — Talán kezdjük a kérdés második részével. Most jár­tam először a „hírős" város­ban, és bár a zsúfolt prog­ram miatt aránylag kevés alkalmunk volt arra, hogy alaposan szétnézzünk, még­is nagyon megtetszett. Nagy­szerű művelődési központjuk van, szép volt a szálláshe­lyünk, és csak felső fokon szólhatok a hunyadvári is­koláról, nemcsak, mert na­gyon modern, hanem mert nyolcszáz fős úttörőcsapata van, igen jó körülmények között dolgoznak. Ha ehhez még azt is* hozzászámítjuk, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket, amikor ellátogattunk hozzájuk, ta­lán érthető a lelkesedésem... Ami pedig aI korábbi druk­kot illeti — az sem száll el olyan könnyedén. Elmond­hatatlanul jó érzés volt, amikor megválasztották az országos tanács tagjának, hogy kézről kézre adtak a gratulálok és őszintén velem örültek, de most már a hét­köznapok jönnek. Dolgozni kell, jóval többet, mint ed­dig, pedig ez: sem volt ke­vés. . A tanítás és a csapat­vezetői sokrétű elfoglaltság lényegében az ember egész napját kitölti, s most ehhez jön- a plusz, aminek persze, én nagyon örülök, s ha még­is van bennem izgalom, az inkább már azért, mert sze­retném igazolni az engem ért bizalmat. Hogy pedig igazolja, arra rövidesen módja nyűik a fia­tal úttörővezetőnek. Az or­szágos szövetség vezetői ma»: is megkérték, körvonalazza, a sokrétű munka mely terü­letén szeretne dolgozni. — Az az igazság, hogy 100 százalékig még nem döntöt­tem el, de ahogy gondolkoz­tam rajta, elsőként a veze­tőképzés jutott eszembe. Ez igazán szép munka, gyere­kek és felnőttek képzése egyaránt ide tartozik, na­gyon sok múlik azon, hogy ez igazán jól megy-e vagy sem. Ügy érzem, én ezen a téren lennék legtöbbre ké­pes, így valószínűleg meg­maradok eme első ötletem mellett. Ügy szeretnék majd dolgozni, hogy a mun­kám által gazdagodjon és még szebbé, vonzóbbá vál­jon ez a szép mozgalom. Eh­hez a kartársaimtól és úttö­rővezető társaimtól — köz­ségi, járási és megyei szin­ten — eddig is sok segítsé­get kaptam. Hiszem, hogy ezután is így lesz. Ez eset­ben pedig nemcsak több munkát, de sikereket és sok örömet hoz majd nekünk a következő négy esztendő, amikor majd az újabb kong­resszuson ismét megfogal­mazzuk mozgalmunk további feladatait és azt, hogy ezek­ben mi lesz a termivaió*rk_i * ~ rgatlEr- B. Kan Tfbw SB99.-«áju& L, pealek )

Next

/
Thumbnails
Contents