Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Onedin „civilben" Heteken^ keresztül követhetik szárazon és víz^y Onedin kapitány kalandjait a tévénézők. A tapasztalt „tengeri medve” egyaránt állta a viharokat — kinn az óceán hullámain, s odahaza, érzelmi életében. Eny- nyi epizód után, — még ha nem is a telje?, hetven epizódból álló filmet láthattunk, a közönség alaposan megismerhette nemcsak • a kapitányt, hanem életre keltőjét, Peter Gilmore-t is, aki nemrég egy külföldi lapnak nyilatkozott pályafutásáról, s kiderült, hogy a látszat csal, — bizony még mindent nem tudunk róla. Peter Gilmore ugyanis nemcsak a tengerészkarrierre. de még csak a színészi pályára sem gondolt soha. Egyik nagyapja halászatta] kereste kenyerét, de az unoka a film forgatásának megkezdéséig tulajdonképpen so. ha sem szállt tengerre, de mégcsak az oly népszerű vitorlássportnak sem hódolt... Katonai szolgálatának teljesítése után kezdett megélhetése után nézni. Kémikus vagy éppen mezőgazdász szeretett volna lenni, de sajnos, az életben nem mindig azt csinálhatja az ember, amit szeretne, bele kellett nyugodnia, hogy egyetemi tanulmányok nélkül — álma sohasem teljesedhet, erre pe. dig nem volt pénze. így kö-' tött aztán ki a színészetnél, ugyanis Angliában ehhez ném szükséges semmiféle diploma, bárki felcsaphat színésznek. Az ötvenöt londoni. a háromszáz repertoár- színház és a kétszáz amatőr társulat között rendszerint akad egy, ahol ilyen-olyan szerepre keresnek jelentkezőt. Természetesen, mint pályakezdő. ő is főleg a zenés színpadokon próbálta ki tehetségét, énekelt, táncolt, míg aztán megérkezett címé- . re a meghívás az első prózai együttestől, kis epizód- szerepre. Ojabb és újabb színházak következtek Peter Gilmore életében, olyannyira, hogy olyan esztendő is volt, amikor csaknem félszáz darabban kellett játszania. Nagyon rövid idő alatt hatalmas tapasztalatot szerzett, de másokkal ellentétben. Gilmore azt tartja, hogy nem a gyakorlat, a túl nagy gyakorlat teszi a mestert. Amikor szerződése lejárt, más színházak címére írt, új ajánlatra várva. Aztán minden elölről kezdődött. De hamarosan arra a felfedezésre jutott, hogy ez kevés a dicső, seghez. Így próbálkozott meg a filmmel, a rádióval, a tévével. .. Húsz év telt el megfeszített munkával, hogy aztán a hetvenes évek elején bekopogtasson a siker, Onedin kapitány szerepében. Minden egyes epizód felvétele tíz napot vett igénybe, ezt kétnapnyi utószinkron • követte. A közreműködő mű. vészek a hajó* személyzetével együtt keltek útra, a matrózok mutatták meg nekik, mikor mit kell csinálniuk. Így aztán az egész együttest beavatták a szakma titkaiba. Ezzel vált átél- hetővé, érthetővé Gilmore és kollégái számára egy addig alig-alig ismert világ, így született meg a BBC produkciójának talán egyik legfőbb erőssége, o kitűnő színészi játék. A főhősről — Gilmore elmondta, hogy kezdetben alig hasonlított hozzá, csak akkor szólhatott bele kollégáival a mese irányításába, az epizódok megírásába, m amikor a forgatókönyvírók kezdtek kifáradni, egyre kevesebb ötletük volt. és kénytelenek voltak „rá- fanyarodni” a színészek véleményére. javaslataira. így történhetett meg, hogy Onedin és társai egyszerre mind jobban kezdtek megszemélyesítőikhez „hasonlí. tani”.------- —.................... • „ — N^jn hinném, hogy a színészet intellektuális foglalkozás — vallja Gilmore. Kegyetlen munka, amihez sok gyakorlatra van szükség. Számomra mindig vonzó volt a szerepek megkövetelte fizikai követelmény, főleg Onedin megformálásakor.” Arra a kérdésre, miért közkedveltek az angol tévésorozatok — a népszerű színész azt válaszolta, hogy hazájában a filmipar a második világháború után szinte teljesen megszűnt a beözönlő nagyszámú amerikai film konkurrenciája következtében. Csak a nagy hagyományokkal rendelkező tévé biztosított lehetőséget a valóban művészi igényű »munkára. Akárhogyis nézzük — ez a művész véleménye — a televízió kevesebbet hazudik, mint a mozi. Persze ez nem azt jelenti, hogy a háború utáni időszakban nem született néhány olyan méltán klasszikus erejű filmalkotás, mint a III. Richárd, az V. Henrik vagy az Egy ember az örökkévalóságnak... Lényegében most ezt a tradíciót folytatja Keith Michel Vili. Henrik című hatrészes történelmi sorozata is. Terveiről szólva, Gilmore elmesélte, hogy a legújabb, a gyerekek számára készülő kalózfilmben ismét tengerre száll, és szerepet kaoott — a változatosság kedvéért — a Titanic katasztrófájáról forgatott szuperprodukcióban is. Nemlaha György A zsebtolmács A Lexicon Corporation amerikai cég egy New York-i sajtókonferencián szenzációt keltő berendezést mutatott be: az LK—3000 típusú zsebkomputert, amelynek feladata a villámgyors tolmácsolás angol nyelvről más nyelvekre és megfordítva. A gépben elhelyeznek egy kazettát a kiválasztott nyelvvel. A billcnytük segítségével kiemelt mondatok azonnal a beprogramozott nyelvre való fordításban jelennek ;rcg a berendezés képernyőjén. A komputertolmács ára jelenleg 225 dollár. £s mennyi hibát követ el! « Humorszolgálat Két egyetemi tanár, az atomfizika jeles szakértője, egy vendéglőben üldögél és élénk eszmecserét folytat. Egyszercsak egy jó alakú, csinos fiatal nő megy el az asztaluk mellett. — Bizony, néha milyen érdekes atomcsoportosulások fordulnak elő a természetben! — Hogy lehetséges, hogy John kártyán mindig nyer, a lóversenyen pedig mindig veszít? — Az oka nyilván az< hogy a lovakat nem tudja saját kezűleg megkeverni. ★ — Soha életemben nem találkoztam csúfabb emberrel, mint az új pénztárosunk! Kancsal, görbeorrú, elálló fülű és lángvörös hajú! — No persze, szépséggel nem tündököl — viszont milyen jellegzetes, különleges ismertetőjelei vannak! ★ Párbeszéd az üzletben. Eladó: Sajnos, madame, ma csak ilyen apró tojásaink vannak. Vásárló hölgy: Miért nem küldi vissza őket a gazdaságba, hogy a tyúkok még egy kicsit üldögéljenek rajtuk?! — John, engedd meg, hogy részvétemet fejezzem ki. Hallottam, hogy az Űr magához szólította a harmadik feleségedet... — Igen, én pedig elvettem egy negyediket. Jeant beidézték a bíróságra és 200 frankra büntették azért, mert a szomszédját disznónak nevezte. — De hát, bíró úr — mentegetődzött a vádlott — a múltkor, amikor ugyanezt követtem el, csupán 150 frank büntetésre ítéltek. — Sajnálom, nem tehetek semmit — érvelt a bíróság. — A disznóhús megdrágult! A híres író egy olyan penzióban szállt meg, amelynek tulajdonosnője roppant kíváncsi asszony volt. Az író egyszerűen nem állt meg és így szólt hozzá: — Madame, abba már beletörődtem. hogy ön elolvassa a leveleimet, abba azonban nem egyezhetek bele, hogy válaszol is rájuk! VARSA ZOLTÁN: Z. Töprengése a tűnt szeretőkről Akár a megszeppent virágok — kucorognak a hűvös cserépben Szerelmes viharokból szökve szobadíszként, pihenve-nyögve s persze virágként: mégis-teremve pókhálós sarkok és fényképek között mankó-karókhoz selyeinszálakkai kötözve arcuk fürösztve langyos víz záporában álmodva maguknak egyszer-volt ünnepet gyönyör-viharban fürdő réteket, ázott-csapzott, fény-sebzett fürtöket, ölelkező fényt, remegéseket... Nekifeszülve a hűvös cserép falának pókhálós sarkok és fényképek között. BOTÁR ATTILA: Láz-jegyzet Engedelmesen — jön a láz. Engedelmesen — a pokolba! A hóesés házát lebontják. Majd a nyaktiló kerül sorra. Szárnyaszegett vizek a parton. A föld dögéi a folyóban. Ne kérdezzétek: májusfát kitáncoló kedvem hol van. Aforizmák Az ember könnyűszerrel bizonyos határok között tarthatja magát — ha ezeket a határokat őrzik. Rudi Mill, osztrák filozófus A saját vélemény — mindenkinek a magánügye. Sumér közmondás Milyen nehéz lehet a revizornak ököllel az asztalra csapni — ha az telis-tele van konyakosüvegekkel! Húsvét-szigeti revizorok szájhagyománya M. Ne higgy azoknak, akik hagyják, hogy becsapd őket. Ne döngess nyitott ajtót — várd meg, amíg kinyitják. Gain amerikai szociológus „Száz hasznos tanács a háztartásban” című könyvéből Megvárni, amíg megkönyörül rajtad a sors — a gyengék osztályrésze. Alázatosan hajlongva kell elébe járulni. M. Gain amerikai szociológus Amikor az árak emelkednek — az igazság egyre olcsóbb lesz. Krétai közmondás A per alapgondolata az, hogy ha két hazug leleplezi egymást — akkor az igazság okvetlenül kiderül. B. Shaw, angol drámaíró Sohase bízzanak olyan beosztottakban, akik semmilyen hibát sem találnak főnökeikben. W. Collins, angol fró Nem bűnös, mégis elnézést érdemel. Az amerikai Philadelphia város esküdtszékének döntéséből Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. És az egyik új lakónegyedben éltéldegélt egy lány, akit Piroskának csúfoltak, mert imádta a piros kötött sapkát. Ennek a Piroskának, mint a mesében, volt egy nagymamája, aki városban volt ugyan bejelentve, (hogy a fia nagyobb lakást kapjon), de az erdőben lakott. Történt egyszer, hogy Piroska az erdőbe indult, hogy meglátogassa a nagymamáját. Megy, mendegél az erdőben, Karéi Gott kedvenc slágerét dúdolja, és általában örül, az életnek. Egyszer meg. pillant egy farkast. — Halló, farkas! — mosolyog Piroska. A farkas megáll, a lányra néz, vállat von és így szól: — Bocsásson meg, ifjú hölgy, úgy rémlik, nem ismerjük egymást, az pedig, hogy az erdőben ismeretlen lányokkal beszélgessek —, hogy úgy mondjam, bocsánat, nem szokásom. Bizony, nem szokásom. Tudja, engem másként neveltek. .. — Hogy felvágsz, farkas! — nevet Pi- roská. — Micsoda gentleman vagy! Már hogyne ismernéúk egymást, amikor láttalak az állatkertViktor Kubai: Piroska és a farkas ben?! — Igen, dolgoztam ott, ez igaz. De már fél éve kiléptem. Fegyelem, napirend, tolakodó látogatók — vigye őket a fene! Te hová mész? — Hát a nagymamához, látogatóba. — Ég veled! — így a farkas, és visszaballag az erdőbe. Piroska ráérősen végigsétál az erdei úton, és hamarosan megérkezik naganyja házához. — Itthon vagy, nagymama? — kérdi, amikor belép a kis házba. Az ágyra néz, ahol rendszerint nagyanyja szokott feküdni, és látja, hogy a pajilan alatt nem az öregasszony fekszik, hanem a farkas. — Mi az, meghibbantál? Bemásztál az ágyba!... A farkas felháborodásában krákogni kezd: — O, te undok fruska! Olvastad a mesét? Vagy folyton a tévét bámulod, és egyetlen könyvet sem nyitsz ki? Hiszen annak rendje-módja szerint azt kellett volna kérdezned, miért van ilyen nagy fülem és nagy fogam, nekem pedig azután meg kellene ennem téged! Piroska szinte dől a kacagástól: — Neked? Engem? Ni csak, hogy belejöttél, vén csont! Meg akarsz enni! No az még elválik, ki eszi meg a másikat! Sok ilyen alak cselleng errefelé... A farkas elfintorítja a pofáját és sírva fakad: — Nem elég, hogy gyomorhurutom és nyombélfeké lyem van, ráadásul meg kellett ennem a nagymamádat, és most gyomorégés kínoz. Te meg kigúnyolsz! Pedig a mese szerint, semmi jó nem kecsegtet: favágók mennek majd erre, és ha nem lesznek túlságosan részegek, akkor felhasítják a hasamat, köveket gyömöszölnek belém és a patakba dobnak. Szeretném látni, mit szólnál hozzá, ha neked volnának ilyen remek kilátásaid! — Jól van, öreg — mondja Piroska —, ne izgulj. Megetted a nagymamát — isten neki fakereszt! A gyomorégés ellen iszol egy kis gyomor- keserűt, vagy pedig beveszel valamilyen gyógyszert. A favágóktól meg ne félj. A brigádvezetőjük felesége a barátnőm, ő majd beszél a férjével, és minden oké lesz! Ördög vigye a mesét! — De én, én hogyan élek azután? — Mitévő legyek? — zokog fel még keservesebben a farkas. — Mi lesz most az életem célja? — Várj, ne siránkozz. A ház most lakatlan, és én néha eljöhetek ide, hogy — mint mondani szokás — egy kis bulit rendezzek, a természet lágy ölén. Téged pedig felfogadlak házmesternek! A farkas megörült, hogy munkát kapott, deszkából bódét esz- kábált, nyakörvet csatolt magára, és mind a mai napig buzgón őrzi az erdei házikót. (Fordította: Gellért György) Igealakok, egy bokorban A nyelv működésének folyamatában egy-egy igealak az analógia révén jön létre. Címünk is arra utal, hogy az alaki hasonlóság révén egy csoportba, azaz egy bokor alá fogható igékről szólunk. A gyalogol szóalak analógiájára, hatására került nyelvhasználatunkba pl. ez az igecsoport: lovagol, kutyagol, szamaragol, tehenegel, tevegel, elefántogol stb. A felsorakoztatott analógiás alakulatok használati értékét tekintve, a lovagol igéhez a nyelvérzék nem társít külön, leges érzelmi velejárót. De már tréfás ízt és kissé rosz- szalló stílusértéket hordoz még ma is a deáknyelvböl eredeztethető kutyagol igénk. A közlés és a valóság viszonyában, a beszédcéloknak megfelelően ezért vállal szerepet ez az igealak inkább csak a tréfát és a kajánkodó humort is tükröző szövegösszefüggésekben. Például ebben a nyelvi játéknak is szellemes versrészletben: „Kutyabálba kutyagol. ..” (Pákolitz István: Kutya baj). Ritkán jelentkezik nyelv- használatunkban a szám ara- goi ige is. Mint tájszót jegyezték fel először, ilyen furcsa értelmezéssel: „Szamáron lovagol, szamárral viteti magát.” Hivatalos írásokban ma sem találkozhatunk ezzel az igealakkal, az irodalmi alkotásokban már gyakrabban. Egy-egy modern hangvételű versben pedig sajátos stilisztikai értéket is képviselhet. Pl. Hajnal Anna Tüzes színekkel című költeményének ebben a részletében sem véletlenül jelentkezik kétszer is: „Túlnan, látom jönni újnan / ki szamaragol fehérben, / de pálmaág hull... / ma még szamaragol, holnap sír valahol.” A tehenegel szóalakkal még ritkábban találkozhatunk, annál is inkább, mert a megnevezés mögötti valóságháttér is éppen olyan szokatlan a mai ember számára. A falusi gyerekek azonban érzékelik a versbeli nyelvi játék tréfás ízét, is ebben a szövegrészben: „Te- henegeltünk fenn, a ringó j csont-mángorló tehén-ge. rincen” (Soós Zoltán: Tehénháton). Hogy az analógia mennyire eleven erő ma is nyelvünkben, bizonyítják azok az újonnan jelentkező igék, amelyek szintén a szóban forgó bokrok alá vonhatók. Hogy milyen változatos jelentéstartalmakat és hangulati sajátosságokat is hordoz, hatnak az ilyen típusú ige- alakok, figyeljük meg Kiss Benedek Bakafánt mellé tűz kacifántot című költeményének ezt a részletét: „Haladunk, magyarok! / ótóbuszon jár mán a poéta is / Mihály, Sándor: / Ne kutyagoljatok, / ördögszekéren ne szekerel- jetek, — / buszol Dorottya, s Iluska is!” Dr. Bakos József
