Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
Társadalmi közös fogyasztás TALÁN HUMOROSAN hangzik, de nem az; egy bírói ítéletnek is vannak költségei. A tolvajra kiszabott büntetés meghozatalának „ráfordításai” közé tartozik a tárgyalóterem fönntartása, a nyomozóhatóság, az ügyészség, a bíróság tagjainak munkabére, a tanúként megidézettek utazási költségének megtérítése, s így tovább. A társadalomnak érdeke, hogy védje magát a tolvajoktól; a társadalomnak kell fedeznie a védekezés kiadásait. S teszi ezt annak a sokféle elemet magába fog. laló költségvetési résznek a terhére, amelyet a társadalmi közös fogyasztás leköt. Azaz: az utóbb említett fogalom a fogyasztási alapnak egy, nem csekély súlyú darabja. A társadalom, mint szervezet él, működik; igazgatni kell, rendet, jogbiztonságot tartani, kellően ellátni a véderőt, azaz a hadsereget. S igencsak meglepődnék az állampolgár, ha a folyón való átkelés előtt hídvámot kérnének tőle, azaz az előbb em. lítettek csupán szerény részei a társadalmi közös fogyasztásnak. Az utak, hidak fönntartása, a közvilágítás zavartalansága szintén ide tartozik, ahogy a társadalmi közös fogyasztáshoz sorolódik a gyógyszerekhez adott nagymértékű árukiegészítés, a gyógyítás és a közoktatás ingyenessége mögött rejlő sokféle — közös — anyagi kötelezettség. Két fő terepen szemlélődhetünk tehát: a társadalom, mint szervezet működési költségei helyezkednek él az egyiken, a másikon pedig azok az egyéni szükségletek, amelyeket az államnak — a közösségnek — kell kielégítenie, iletve, amelyek kielégítését vállalja. Nem a bakafántoskodás fogalmazta meg az előbbieket, a kell, s a vállalja kifejezések közötti határozott különbségtevést. Azt például, hogy — a szocialista! — társadalom magára veszi a munkaképtelenek, a rokkantak, a született fogyatékosok gondját, joggal sorolhatjuk a „kell” típusú teendők közé. Az is kézenfekvő: az igazgatási munkát szintén nem lehet másként, mint föl nem bontható, azaz közös, társadalmi feladatként kezelni. Ezzel szemben viszont nem kikerülhetetlen kötelessége a közösségnek az oktatási kiadások vállalása: ha megteszi, egyszerre szolgálja jól felfogott érdekeit — jövője megalapozása ez a beruházás —, s a társadalmi igazságot, hiszen függetleníti a családok anyagi helyzetétől a továbbtanulás lehetőségéi. SOK IRÁNYBAN tagolt, s egy-egy irányon belül ezer féle részre bomló kötelezettségeinkről talán mond valamit ha leírjuk: a közösségi összes fogyasztás ma már hatvan milliárd forintnál tart, 1970-ben 34 milliárdot tett ki csupán. S ez a társadalmi közös fogyasztásnak csak egyetlen tétele! Hiszen azt a pénzbeli juttatások és az intézményi szolgáltatások együttesen alkotják, azaz — egyszerű példával élve — a gyermekgondozási segély is, a terhesgondozói rendelés is egyaránt beletartozik, ám az előbb említett 60 milliárd- ban költsége nem szerepel. Ha most már ennek tudatában mérlegelünk, laikus és köznapi felfogásunk számára meghökkentően nagy összegeket rakhatunk a kiadások serpenyőjébe. Az oktatási, kulturális feladatokra fór. dított summa például 1970 és 1978 között megkétszereződött, s közeledik a 30 milliárd forinthoz. Idén egy lakosra számítva, 2900 forint e társadalmi résztevékenység költsége, amiben ezer más mellett az is benne van, hogy 1979-ben a napközis tanulók száma 23 ezerrel növekedhet mert elhelyezésük, felügyele. tűk, ellátásuk pénzbeli fedezete ott szerepel a társadalmi közös fogyasztás hét terű. létének egyikénél, a szociális és kulturális ágazat költségvetésében. Ezzel lényegében kimond, tűk azt is, hogy mindezen kötelezettségek fedezete a központi és a helyi költségve. tés, némelykor — így az üzemi bölcsőde, óvoda, fönntartásánál — a vállalati pénztárca egyik rekesze. S mert a költségvetés forrása a , nemzeti jövedelem, kézenfekvő: a társadalmi közös fogyasztás úgy növekedhet, ahogyan értékalkotó munkánk eredményei, s vele a nemzeti jövedelem gyarapodik. Ismét aláhúzzuk: meghökkentően nagy összegekkel számolhatunk. Idén 60 milliárd forint — egy lakosra számítva 6000 — a társadalombiztosítási kiadások értéke, s persze, eleget kell tenni az igazgatás követelményeinek is, ami ötmilliárd forintot emészt fel, bár igaz ami igaz, a költségvetési szervek kiadásaiban ez a leg. csekélyebb tétel, minden száz forintból 3,80-at köt le. PÉNZBELI JUTTATÁSOK és intézményi szolgáltatások bonyolult szövevénye alkotja a társadalmi közös fo. gyasztás gazdasági, szociális és kulturális, egészségügyi, védelmi, igazgatási, rend. és jogbiztonsági, valamint pénz. ügyi lebonyolítási ágazatát. Azt a hét területet tehát, amelynek léte, folyamatos működése nélkül a társadalom nem létezhetnek. Veress Tamás Szövik saját szépségüket Nők, akik tervezői a szépnek Mennyi mindent tudunk, és mégis milyen keveset a szépségről! Aki tanulta mibenlétét a gyökereinek, vallja és hiszi, hogy együtt növekedett az emberrel, és úgy izmosodott. És az embernek az önmagában és önmagáért való szépségnek ideájától sok közbülső ideán át kikristályosodott eszmékig sikerült eljutnia ahhoz a felismeréshez, hogy —• természetben, társadalomban művészetben — szép csak az lehet igazán. ami szabad és emberért való. Mi a magunk munkáját ennek tekintjük, s hittel hisszük, hogy így igaz. Minden munka természetesen aligha hordozhatja magában tisztán a szépség kritériumait. Ellenkezőleg, folyamatában egy-egy munka sokszor nagyon nehéz, embert emésztő. vagy próbára tevő. Igazi szépségét majd csak később kapja meg, ha térben és időben tőle és kínjainktól, amelyben született — távolabb kerülünk. Kívülállóként hihetjük, hihetnénk: efféle gondoktól mentesek csak hivatásos művészeink lehetnek, de képzelgés lenne ez is. Mert bizonyos. hogy tiszta szépség önmagában nem lehet, ellenkezőleg, igen gyakran éppen a köznapi keservek, nyugtot nein hagyó töprengések hordozzák önnön mélyükön — mint egynémely ritka kagyló a gyöngyszemet — a szépet. Sokszor szinte — mint a kagyló — öntudatlanul. ELKÖTELEZETTEK Magyar Istvánná és kolléganője, Fülöp Pálné tudatos tervezői, alkotói a szépnek. ÍTeszik est mindketten s hivatásszerűen — a Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet dolgozóiként —, és teszik ezt immár a szépség örök elkötelezettjeiként akarva és akaratlanul is mindig: munka közben, szórakozásban, pihenőben, mély álomban, és felébredőben. Magyarné később kezdte: 61-ben lett tagja a HISZ-nek. — Nagyon nehéz volt — mondja most —, nem akart engedni az édesanyám. De én mint diákgyerek egyszer ide bejutottam, és már csak szövőnő akartam lenni. Semmi más, csak szövőnő. Az utolsó pillanatban sikerült, hiszem, hogy az akkori elnöknőnik, Juliska néni sokat tett érte, hogy sikerüljön. — Neki sokat köszönhetek én is, Juliska néninek — asszonynevén Tompa Béláné- nak hívják —, nagyon sokat, mert szívből segített, sok szeretettel, az akkori, az 1953-as nehéz körülmények között. — Kislányom, így — emlékszik most Fülöp Pálné —, kislányom, úgy ... Keresd meg, érezd meg benne a szépet. Juliska néni nagyon szerette azokat, akik nem azért éltek-haltak, hogy napi ötven forintokat keressenek — akkor az még sok pénz volt —. hanem azokat, akik akarták, hogy a munkájuk szép legyen. Szép legyen. KEREK RÓZSA. CSILLAG, ROZMARING Ugyan mi másra is törekedhetnének ők ketten — és sok-sok munkatársuk —, amikor ráébredtek, hogy munkájuk bár nagyon nehéz (nyolc óra megfeszített ■figyelem, nehéz lábmanka, s vele mindig egyet tegyen az orsót mozgató kéz), a recse- gő-ropogó régi szövőszékeken saját — még-még tudatlan kezük munkája nyomán megszületik a szép. Az egyszerű, sima szövés szépe. A megcsodált mátrai mintáké. Az átányi kerek rózsa, a csillag, a rozmaring... Ízlés, tanulás, felfogás dolga. ki miben, miért s hogyan látja meg a szépet. A most is tervező-szövőnő Magyar Istvánné merészen hozzájuk nyúl, a mai kor ízlését igyekszik hozzáálmodni a régi szépségek sok-sok zamatét hordozó mintákba. Fülöp Pálné, aki hasonló munkakörből most már meós lett, de ma is aktívan tervez, hívebb híve a sok szép ősi mintáknak. Azt vallja: azok önmagukban szépek. A mai függönyök, futók, térítők új hangulatát úgy adják meg, hogy más-más távolságban, ritmusban helyezzük el őket. NÉPMŰVÉSZEK Válogass a szépben1 Foglalj állást, érvelj, ellenérvelj, vitatkozz velük! Ök ketten a magukét vallják, és maradnak egymásnak kedves munkatársai — s csak a zsűri előtt lesznek ellenfelek. Mindketten sok-sok verseny sikeres résztvevői, megérdemelt tulajdonosai a népművészi megtisztelő címnek. És mindketten kudarcok megérni is, amikor érzésük szerint a zsűri nem érzett rá igazán a kezükből kikerült munka finoman árnyalt szépségeire. A siker ösztönzi őket. s meglehet, szokványosán hangzik — buzdító a Útkorszerűsítés az M7-es autópályán A KPM Közúti Igazgatóságának Budapesti Autópálya Főmérnöksége a közeljövőben megkezdi az M7-es és az Ml-es autópályák korszerűsítését, az utak találkozásánál. A munkák ideje alatt a bal pályán kétirányú forgalom lesz. A főmérnökség dolgozói megkezdték a munka előkészületeit. A képen: leszerelik a munka idején érvénytelen útbaigazító táblákat. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv. — KS) Nagyobb fegyelemmel Lezárult az első negyed 1979-ből. Az elmúlt 12 hétben észrevehetően nagyobb volt a tenniakarás állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, mint máskor. Ez is bizonyítja, hogy nagyüzemeinkben igyekeznek megvalósítani az MSZMP Központi Bizottságának múlt év december 6-i határozatait. A tenniakarás a tervekből is kicsendül, amelyek Heves megyében az országos 3—3,5 százaléknál gyorsabb ütemű, mintegy 6 és fél százalékos fejlesztést irányoznak elő a mezőgazdaságban. Ehhez megvannak a feltételek. Hiányzik az elemző munka Ami az V. ötéves terv első három esztendejét illeti, Heves megye élelmiszer-gazdasága összességében 13—14 százalékkal többet termelt sikertelenség is. Talán, mert munkájuk már régen több számukra. mint egyszerű munka, vagy az annál is rosszabb mindennapos munka. Nekik ez már az életük lett. és nem is tudnak rá másként gondolni, csak mint az életükre. Közben nem felejtik, hogy egyre több a fizikai és a művészi munka e mindennapos keveredésének egyre növekvő becsülete, a számukra nemcsak szép, de minden tekintetben kielégítő anyagi és erkölcsi elismerés. ÁLOMBLŰZOK, FUTÓK, FÜGGÖNYÖK Gyártanak lenabroszt, futót, szebbnél szebb blúzokat, töprengenek, hogy a függönyük rojttal, vagy rojt nélkül lenne-e szebb, s vitáik vannak eközben. Nagyszerű — mondják — hogy ezek a viták mindinkább allkotók, semmint ellenségesek. És mint művészien megmunkált darabjaik, híven megőrzik a sok régi szépet, úgy adottak alkotási lehetőségeik is a mai, magasabb szinten. A szeretett Juliska néni átadta helyét a fiatal és a munkába szintén beleszerelmesedett Báder Miklósáé Verácskának. Ö ugyan ezt csak ritka nap mondja ki, ha egyáltalán kimondja, de minden lehetőséget megad, ötletekkel, javaslatokkal fűszerezve azokat, így teremtődött meg egy nagyszerű közeg Hevesen: a zúgásban, a csattogásban, a megszokott s megszokhatatlan kezed-lábad fürgén járjon Örökös munkában, tudva vagy nem tudottan, akarva és akaratlan, az asszonyok, sóhajtva, fáradtan és frissen — nap mint nap saját szépségüket szövik a kezükből kikerülő sok szépbe. Blúzokba, futókba, függönyökbe. Emberi gyönyörűségre. *' B. Kun Tibor mint 1975-ben. Észrevehető tehát a fejlődés, hiszen 16 gazdaság az országos átlagot meghaladó eredményeket ért el. A kép azonban így nem teljes, mert szólnunk kell a hiányosságokról is, amelyek a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlődését fékezik Heves megyében. Különösen a tavalyi év eredményei figyelmeztetők. Annak ellenére, hogy növekedett a nyereség, vele együtt azonban a ráfordítások is emelkedtek. Még mindig nem ésszerűen használják fel a műtrágyát, nem arányosan osztják el a növényvédő szereket. Az állattenyésztésben magas az abrakfelhasználás, viszont alacsony a tejtermelés, amely tehenenként I alig haladja meg a 2800 litert. Szövetkezeteinkben még mindig nincs kellő súlya a közgazdasági elemző munkának, az ésszerű költséggazdálkodásnak. Nagy az eltérés a jövedelmezőségben és vele párhuzamosan a nyereség sem egyenletes. 1978-ban ugyanis a nyereségnek csak- ríem 74 százalékát 17 termelőszövetkezet , érte el. A többi ettől lemaradt! Nem beszélve arról, hogy 13 szövetkezet mintegy 80 millió forint veszteséggel zárta a tavalyi esztendőt. Hogy ez miért következett be, annak több évre visszamenő okai vannak. Elmaradt a fele’ ősségrevonás A hozamokban való eltérések búzából, kukoricából, zöldségfélékből arra figyelmeztetnek, hogy baj van a szakvezetéssel. Jó néhányon ugyanis nem tartanak lépést a fejlődéssel, idegenkednek a fiataloktól, a korszerű módszerek elterjesztésétől. Ennek pedig a gazdaság, a megye, végsősoron az ország látja kárát. Mint Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára a legutóbbi élelmiszergazdasági aktíván megerősítette, a szövetkezetek múlt évi veszteségei korábi évek- halmozott problémái. A vezetők egy része ugyanis nem néz szembe a kedvezőtlen hatásokkal, pedig akkor kellene intézkedni, amikor ezeket észlelik. Baj van a tervezéssel, miután még nem mindig a helyi adottságoknak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakítására törekednek. A költségek növekednek, az eredmények mégis elmaradnak a tervezettől. Hiányos a munkaszervezés, sőt nem ritkán a népgazdasági érdekeket alárendelik a helyi érdekeknek! Az elmúlt évben gyakori volt az is, hogy a végzett munkával nem volt mindig arányban a kifizetett bér,' miután ez utóbbi jóval túlhaladta az előbbit! Gyakran elmaradt a felelősségrevonás, ami megint csak a vezetők gyengeségével magyarázható. Az idei nehezebb gazdasági feltételek között ezeket fel kell mérniük a vezetőknek és bátran szembenézni a problémákkal, mert csak ők tudják megoldani valamennyit, miután külső segítséget nem kapnak hozzá. Hogy egy-egy közös gazdaságban milyenek az eredmények, milyen a tagok hangulata, és milyen a politikai légkör, az legfőképen a vezetés jó vagy kevésbé jó munkáján múlik. Nagyobb együttműködést * Az idén tehát tovább kell, hogy növekedjen a vezetők felelősségérzete a gazdasággal szemben és a tagság érdekeinek támogatásában. Ennek pedig feltétele a bátor kezdeményezés, a tudomány eredményeinek hasznosítása. örvendetes, hogy egyre többen ismerik fel a kapcsolat lehetőségeit, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kom- polti kutatóintézetével, főleg az ősziárpa- és a lucernatermelésben. És egyre inkább igénylik a termelési rendszerek előnyeit a gabona, az ipari és takarmány- növények termelésében. Ez még mindig kevés. Ahhoz, hogy az idén valóban a tervezett 6 és fél százalékkal növekedjen a mezőgazdaság termelése Heves megyében, szélesebbre kell fűzni a közös gazdaságok közötti együttműködéseket. Amikor szűkül a fejlesztési lehetőségek köre, akkor el kell jutniuk a nagyüzemeknek oda, hogy közösen összeadott forintokból hozzanak létre új létesítményeket. Olyanokat, amelyek gyorsan, és eredményesen megtérülnek. Nagyobb fegyelem a munkában, a szervezésben, a költségek ésszerű felhasználásában, a feltétele anna!^, hogy az a tenniakarás, amely januárban megkezdődött a nagyüzemekben, év végén az eredményekben is megmutatkozzon. Ezzel még gyorsabban elhárulhatnak a meglevő akadályok, a veszteségeket mielőbb pótolhatják, így felgyorsulhat a fejlődés Heves megye élelmiszer-gazdaságában. Mentusz Károly 1979. április 10., kedd
