Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Hivatáskereső Hogyan van az, hogy manapság már csak idős mesterek szájából hallja az ember a szakma dicséretét? — kérdezi a termelési tanácskozáson az igazgatótól az esztergályos. Hogyan van az, hogy a fiatalabbak mesélni sem tudnak mesterségükről? Az értekezleten ez volt az egyetlen nem anyagi természetű hozzászólás, így az igazgató kapott az alkalmon — válaszában erre hivatkozott: — Mostanában jobbára a pénz köti le az emberek fantáziáját, nem a szakma szeretete. Szomorú felelet. A tanácskozás végén újra szó1- kért az esztergályos. Csak annyit mondott — ha minden úgy van, ahogy azt az igazgató véli, akkor ebben az országban nincs boldog ember. Előhívom gyerekkorom emlékképeit. Ülök a kis- sámlin, mellettem, támlás székben a szomszéd, Váradi bácsi az üvegfúvásról beszél. Kezét a szája elé teszi, mutatja, hogyan kell, s szemét a képzeletbeli üvegre szegezi, mintha tüdejének erejéből valóban domborodna, formálódna az anyag. Akkor azt hittem: nekem mesél. Ma már tudom: magának. Nyugdíjas éveiben is élt-halt az üvegért, ha tányér vagy pohár tört, mintha lelkében csörömpölt volna. Az angyalföldi házban magam előtt látom Gast Istvánt is, aki a csavargyártásról tudott úgy szólni, mint szobrász a művéről. Ahogy így visszagondolok, már-már hajlamos vagyok osztozni az igazgató véleményével — elvesztették az emberek mesélőkedvüket, s talán elvesztették vele a szenvedélyt, a hiVatásérzetet is. Az anyaggal — közhellyel élve — ma már valóban csak a szobrász birkózik. Nem lenne hát boldog ember Magyarországon? Mert igazat kell adnom az esztergályosnak is: nem boldog az, aki gépe mellett csak forintosokat lát, s közönyös a formálódó munkadarab iránt. Űjra t csak az emlékezetből szemezgetek, s kipuskázom a jegyzetfüzetből, hogyan Valinak a munkáról a mai fiatalok: kéhyelmes, nem piszkos, jól fizető — ezek a jellemzők fordulnak elő a legsűrűbben. Szerencsére ezután egy szakmai versenyt nyert marós vallomásához érek, aki a gépről és az anyagról beszél: fiatal állattenyésztőhöz, aki naplót vezet a hozzá tartozó jószágok állapotáról, viselkedéséről. Viszont jól emlékszem osztálytársamra is — ő volt a legjobb tanuló — aki mindent pénzzel mért. Érettségi előtt elhatározta, hogy orvos lesz, az egyetemen úgy mondta — kutató. Mi mindnyájan arra szavaztunk, hogy meggondolja magát és nőgyógyász válik belőle, hiszen az jövedelmezőbb. Nem csalódtunk. Dehogy lett ő kutató... Amivel nem akarok természetesen általánosítani, mert még kutatóként is lehet valaki pénzhajhász — elvileg nem kizárt — és nőgyógyászként is hivatásának élő! Mennyi mindent mérlegre tesz az ember, amikor pályát választ! A serpenyők telistele vannak praktikus, romantikus, anyagias, és szenvedélyes várakozásokkal, s jó ideig ide-oda billen a mutató, anélkül, hogy döntés születne. A szülői házban feléledt vágyakat egyeztetni kell a realitásokkal, a fiatalnak a terveivel, a képességeivel és a lehetőségekkel. Szívesen emlegetjük a szélsőségeket. Tabellák készülnek arról, hogy melyik híres, maradandót alkotó ember tanult rosszul, szívesen olvasunk fogorvosból lett drámaíróról, építészmérnökből lett színészről — azaz olyanokról, akik idejekorán korrigáltak a pályájukon, hogy valóban szenvedélyük, hivatásérzetük hajtsa őket munkájukban. Nemcsak szívesen olvassuk — szívesen is emlegetjük ezeket az eseteket, valami általánosat keresve bennük. A szülő így hárítja el magától a felelősséget, a fiatal így odázza el a döntést, vagy pedig egy kifogyhatatlan zsákból ömleni kezdenek a közhelyek: „több legyen a gyerekem, mint én”, „tanulj, aztán majd meglátod”, „az leszek, ami a nagybátyám, mert ő sokat utazik külföldre”, „az apu bedug a vállalathoz”... Mi leszek, ha nagy leszek? A mondókaízű kérdés ott feszül valamennyi nemrég végzett nyolcadikos és érettségiző szívében. Hányán is vannak? Az előzetes felmérések szerint több mint százezer diák végzett az idén az általános iskolákban; a gimnáziumokban, valamint a szakközépiskolákban, pedig mintegy 50 ezren fejezik be tanulmányaikat. Ilyenkor fejeződik be a pályaválasztási munka első szakasza: a tanácsadás, a pályaválasztási filmek levetítése, az üzemlátogatás. Néhányan bizonyos, hogy eljutottak a pszichológusokhoz, akik írásbeli feladatokat oldattak meg velük, majd irkalap négyzeteinek közepébe kellett lyukakat ütniük, hegyes kalapácscsal, volt személyiségvizsgálat is, hogy aztán elkészüljön a javaslat: melyik szakmát válassza X, vagy Y? Azt már kevesebben vizsgálják, hogy mi. történik X-szel, vagy Y-nal, ha hallgat a javaslatra. Az egyik Szabolcs-Szat- már megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóinak csaknem a fele év közben lemorzsolódik. Nem jobb a helyzet némelyik ipari szakmában sem, s az egyetemek, főiskolák is „rostálnak” az első esztendőben. Hányszor választ az ember pályát? A pszichológusok 'szerint általában kétszer-háromszor. Ebbe beleértik a serdülőkor álmait is. Viszonylag kevesen vannak olyanok. akik a tizenév elején pontosan tudják, mik akarnak lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány év múltán ne találnának rá a hivatásukra. Mert valahol mindenki hivatásra vágyik. Csak azután jönnek a praktikus meggondolások. kezdődnek ezek az otthoni injekciókkal, mert a szülök „már sokat tanultak az élettől”, majd belülről bukkannak elő a másfajta igények, még mindig inkább a közhelyek terepén: divatos, rangos szakma legyen, és lehetőség nyíljék az „önmegvalósításra”... De sorjáznak az eldurvult esetek is. amelyek hallatán keserű lesz az ember szája íze: diplomás benzinkutasról, mérnök lángossütőről. .. A világot megváltó tervek nagy- hirtelen benzin- és ételeinjszagúak lesznek — mert a pénznek nincs szaga. .. Akadnak állás nélkül tengődő egyetemet végzettek, akik nem hajlandók vidéken, kis helyen dolgozni; telefonra várók, akik sorsuk jobbra fordulását prótektbruktól várják. Senkinek sem mindegy, hogy pályát választ, vagy páyára kényszerül. Többet kellene törődni a tanácsadással, komolyabban venni a pályairányítást, a népgazdaság érdekeit. Az egyik általános iskolában az igazgatónő furcsa kérdést tett fel nyolcadikosainak: melyik szakmát becsülik a legtöbbre? A gyerekek sorolták: a bányászét, a kohászét... Érdekes — gondolkozott el az igazgatónő. — Ezek mind hiányszakmák. .. Föltette hát a következő héten a második kérdést: mi szeretnél lenni? Egy gyerek sem választotta az általa legtöbbre becsült szakmát! Pedig de jó volna, ha minél több fiatal tudna hosz- szan-szépen-átszellemülten beszélni mesterségéről! Mert aki erre nem képes, annak a szakma valóban csupán nyolc. óra munka, s hó elején a bérrel telt boríték. TAMÁS ERVIN Novikov: A nagy út szakaszai A vasúti kocsi fülkéjében ketten ülnek. Az apát régről ismerém. Abból az időből, amikor kevés volt a gondolkodási idő, és Kraut Imrét egy négyrét hajtott pecsétes igazolványnyal falura küldték: — Ahol a front elvonult, ki kell osztani a földet. Az a fontos, hogy a földet mielőbb kiosszák, és induljon meg a munka... Most a tájat nézegeti a vonatablakból. Azt a tájat, amelyik ez idő tájt minden évben ugyanazt mutatja magából: a sárga tarlókat, a permettől kéklő szőlőt, a dűlőutak fel-felhabzó porát. A vonat a pálya teherbíróképessége miatt az egész vonalon csökkentett sebességgel halad, a súlyos motorkocsi üres a szerelvény elején. Elfogni egyetlen pillanatot, amelyben benne van mindaz, ami azóta történt? Régi jegyzeteimet nézegetem, ami még nem kallódott el... Csetény? 1950? Vagy 1958? Nem tudom eldönteni, sebtében írtam. A templom előtt odajött hozzám egy fiatalasszony. Izzott a gyűlölettől: — Legjobban az fájt nekünk, amikor az a másik újságíró a gyerekeinkről írt, hogy mákhéj-levessel altatjuk őket. Mit gondol?... Másik jegyzet: dunántúli falu. A hídnál a festőművész egy öregasszony fejét rajzolja. Autóbusz kanyarodik ki, az öregasszony utána fordul: — Azt mondtuk, minek ide a busz, hiszen azelőtt csak le a cipőt, aztán befutottunk a városba, ma pedig négy járatunk van... A tsz-brigád- vezető délután kivitt a présházba. Ivás közben arról faggattam, hogy milyen volt az élete negyvenöt előtt. Azt felelte: — Ügy emlékszem, hogy nagyon sokat fáztam. Mindig hideg volt... Néhány évvel később ugyanazon a tájon: a püspök azt kérte a megye vezetőitől, hogy szeretné meglátogatni az egyik termelőszövetkezetet, amelynek a földje valamikor az ő körzetéhez tartozott. Lehetővé tették. A fekete autó begördült a tsz udvarára. A tagság megszokta a fekete autókat, a püspököt leültették az irodában, kezeltek vele, és elmondták, hogy azóta mi történt velük. A beszélgetést egy pohár borral zárták. A püspök hazafelé egész úton értetlenül gondolt vissza a látogatásra: — Ezek az emberek húsz éve még a kastély gyepjére se mertek lépni... Háromszáz kilométerrel távolabb: egy kucsmás, vastagon öltözött ember lép elő a jegyzeteimből. Vadonatúj háza előtt ácsorog, az építkezés befejeződött. Dicsérem a házát- valóban Thiery Árpád; Nyolcszáz sző család- regény szép és tágas. A kucsmás ember a szomszéd házra pillant. Annak már antennája is van... A menetrend szerint még van idő az érkezésig. A fiú tizenhat éves lehet, esetleg tizenhét. Feje fölött a csomagtartóban tömött hátizsák. Nyílt, csaknem éles pillantással tekint ki az ablakon, majd karjait összefűzve, szemét lehunyva, fejét az ülés támlájának dönti, mint akinek semmi se köti le a figyelmét. Olvasni nincs türelme. A tájat ismeri. Pillanatnyilag az foglalkoztatja, hogy megvannak-e még a kút mögött- a színes kerti díszgömbök. Az apa visszagondol a tavalyi utazásra, Hazafelé a felesége a piros bortól kissé bódultán az ölébe hajtotta a fejét s azt mondta: — Novemberben, ha majd feljönnek hozzánk látogatóba, veszek ajándékba nekik egy szárítót a fürdőszobájukba, amit fölszerelhetnek a falra. .. Az idén már csak ketten utaznak, az asszony márciusban meghalt. Bóna Mihály már egy órája az állomáson várakozik. Kalapban, ünneplő ruhában van. Fekete gyászszalag a karján, mintha a pes1' asz- szonyban a saját családtagját gyászolná. Reggel úgy tervezte, hogy a fiukat is kihozza a vendégek elé, végül másként határozott: a gyerekek maradjanak otthon, segítsenek az anyjuknak, a legkisebb pedig, aki levélben biciklicsavarokat kért a pesti barátjától, fe- jezzex be a kisnyúl ketrecét, mire megjönnek az állomásról Nem türelmetlen, mégis elég gyakran kimegy a sínek közé, az agyagos partfalak felől várja a vonatot, de hiába hallgatózik: a Diesel-motor dübörgését még nem hallani. Visszamegy a váróterem hűvösébe. A blon- dellkeretes tükörbe pillantva, mely mintha egyszerre csak az emlékek kútjává változna, saját régi alakja tűnik föl, s Kraut Imréé, ahogy feltűrt ingujjban áll a kovácsműhely előtt; egy perccél előbb érkezett a falu főtere felől, ahol a falujárók leállították a teherautójukat. Krautot körülveszik a parasztok. — Rossz a vetőgépünk, nem lehet vele rendesen dolgozni. Hiába kaptuk a a földet — hangzik a panasz, nyomában helyeslő morgás támad. Kraut hatalmas, szőrös karjával csöndet int. — Kijövünk és megjavítjuk — válaszolja határozottan. — Az eke is rossz. — Azt is megjavítjuk. Bóna Mihály közelebb furakodik, hogy minden szót pontosan értsen. — A lovak a körmükön járnak! — kiabált közbe. — Annyi baj legyen, majd megpatkoljuk a lovakat — fordul hozzá Kraut Imre. — A csizmánknak nincs talpa. — Hozunk magunkkal suszterokat is... Kraut hónapokon át minden vasárnap eljött a falujárókkal. Gépet javítottak, szekeret, csizmát, kutat, szerszámot. A vége felé, amikor a falujárók már egyre ritkábban jöttek, Bóna Mjhály meghívta Krautot vendégségbe: jöjjön el hozzá a családjával. — Nincs még családom — válaszolta Kraut. — Akkor jöjjön most egyedül, és később, ha majd lesz család, akkor azokat is elhozza magával. — Mi, gyári munkások — magyarázta Kraut az első vendégségben —, nagyon jól tudjuk, hogy parasztnak lenni ugyanolyan mesterség, mint teszem azt, lakatosnak lenni. Mi nem csúfoljuk a parasztot, hogy földesztergályos. Mi mindent nagyon jól tudunk, ha a nagygazdák szerint mi nem is vagyunk intelligensek. De tegyük csak fel a kérdést nekik, hogy ki segít a parasztnak? Ök vagy mi? Mert mi segítünk. A múlt vasárnap panaszkodtak az újgazdák, hogy szereztek egy cséplőgépet, de nincs hozzá csapágy. Most hoztunk csapágyat... Azóta Kraut Imre minden évben legalább egyszer, a nyári szabadság ideje alatt, ellátogat a családjával Bóna Mihályékhoz, akik rendszerint a téli hónapokban, disznóölés táján viszonozzák a látogatást Pesten. A fiú az órájára pillant: menetrend szerint negyedóra múlva megérkeznek. Az ő szemében a két család barátsága az ükapáig nyúlik vissza, vagy még annál is régebbi időkbe, s ő már úgy tudja, hogy az ember életét nemcsak a folyamatos és fegyelmezett szolgálat tölti be, és a boldogulás fogalmába már nemcsak a jobb ebédek és a szebb ruha tartozik. i WEÖRES SÁNDOR: \ Az erő | I A nyugvás, mely kész a > lendületre, , változékony izmokban pihen. ' Egy parancs az agyból, £ s hirtelen > dermedt kövek épülnek kövekre, j s emelkedik Cordoba mecsetje, > vagy Siena dómja ékesen, i* Más parancs, és s engedelmesen \ omlik minden törmelékbe s veszve. S Erő hatja át mind e világot, í erő, mely sok építésért > áldott,? erő, mely bontásért <! átkozott. > A lány, ki egy korty vizet >} hozott, { a jót, s rosszat egyként j! megitatja, < mert kedvese, testvére vagy í atyja. | BÖKKON GABOR: Kérdező (JÓZSEF ATTILÁNAK) > £ Mondd lesz erőd í — egyedül — lapuló kések között ; j meztelenül hol mindenki 5 álarcba öltözött í Vagy összegörnyedsz mint halott magzatok \ <s hallgatod: a csend hogy neszez > magának mit makog > I ' Mondd lesz erőd — elkopott szeretők között s izzadt szerelembe > mely nem enged I csak párnázott börtönöd -J Megmutatni — mit csak ] bohóc tud: szépen halni í I tested görcsös ölelésben l egy teher vonatnak adni? |
