Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
Új film koprodukcióban Valóban „Kentaurok"... Ketten az elsők közül Vetélkedő után—munka közben A Kentaurok című film történetét — amely szovjet —magyar -i csehszlovák koprodukcióban készült — bár jóval hangsúlyosabb a megszokottnál, nem lenne egyszerű felvázolni. Nem lenne egyszerű fordulatossága, sűrűsége, sokszínűsége miatt. Ám talán nem is kell... A „történelmi sztorit” ugyanis, amely látszólag a fuvarosok sztrájkjával kezdődött, s amely nagyon is valóságosan egy törvényes népi kormány véres megdöntésével végződött a néhány évvel ezelőtti újságokból mindenki jól ismeri. A kétrészes produkció forgatókönyvét Vitautasz ZsaJegyespárok a legjobb megvii ágításban Egri fényképész nyugat-németországi sikere Több éve él a nyugat-németországi Reminchingen- ben az egri Gulyás Ildikó fényképész — akit idehaza Korompai Ildinek ismernek. Az ő sikeréről tudósít a Pforzheimer Kurier, amely hírül adja, hogy az egész szövetségi köztársaság területére kiírt esküvői portrépályázaton a „Fotóstúdió Gu. lyás” kétszer is elnyerte az Arany portrékeret elnevezésű kitüntetést. A rangos versenyre majd félezer fényképész több mint 1300 esküvői portréval nevezett be. A lap megírja azt is, hogy Gulyás Ildikó felvételei nem csupán a szigorú zsűri tetszését nyerték el, hanem a kollégák, sőt a Házasodjunk című folyóirat olvasóinak a többsége is az egri mesterfényképész fotóira szavazott. Ezért kapta kétszer az Arany portrékeretet, a verseny legnagyobb díját. Kirakodó vásár a Fészekben Országos kirakodóvásár lesz vasárnap a Fészek művész klub kertjének árkádjai alatt. Az ország minden részéből érkező fazekasok, szíjgyártók, hangszerkészítők, fafaragók, szövők, hímzők, tojásfestők, mézeskalá- csosok, kovácsok, játékkészítők — ‘mintegy 70-en — állítanak ki a klub meghívására, és kínálják majd portékájukat. A belépődíjakból származó bevételt a nemzetközi gyermekév, „kasszájába” fizeti be, illetve a szolidaritási alap javára ajánlotta fel a klub. (MTI) Cb, Mmuhtin. '■mJ iü79. április 7., szombat lakjavicsusz (egyben a rendező) ugyanis, a világot megrázó chilei tragédia alapján írta, anélkül azonban, hogy erre bármiféle utalás történne. Egy dél-amerikai ország valamikor 197.. .-ben. Az alkotók. — társrendező Köő Sándor — nem kevésre vállalkoztak, amikor azt tűzték ki célul, hogy az egyszer lejátszottban fölmutassák a tipikusát, A történelem meg- elevenítésének dokumentatív, vagy fikciós útja közül u_gyan,is a harmadikat, a kettő ötvözetét választották. Az eseményeket a nyomozóhivatal főnöke. Orlandó sorsán keresztül láttatja. A megoldás első pillanatban kiválónak tűnik. A néző számára érzékelhetőbbé válik az egyébként oly elvontunk tűnő politika. Hiszen azonosulhat valakivel, átélheti a főhősnek, egy ellenzéki-nagypolgári sarj, Anna- Mária iránti szerelmét, átélheti a hivatal düheit és tehetetlenségeit, amelyet az ellene szövött intrikák miatt érez. Emberi arcot kap a történelmi főszereplő, az elnök is. Másképp érzékelhető így a bénító sztrájk, a kibontakozó terror, másképp csattannak a lövések. Ugyanakkor nem csorbul a hitelesség sem. E film úgy tűnik, mégsem igazolta az elképzelés helyességét. Talán azért, mert egyrészt ebből az alkotásból valamiféleképpen kiszorult a tények értő, eligazító kommentációja, (amely pedig oly jellemző a dokumentatív igényű filmekre), másrészt pedig a sok-sok tény- elem csökkentette a figuráik erejét. A nagy olasz „leleplező” produkciókban például oly hatásos autós üldözés, lövöldözés, félhomályban történő beszélgetés, fekete szemüveges intrika itt mindössze illusztrációnak látszik. A jelenetek közül sok válik így vontatottá. S nem sokat segít ezen az operatőri munka — Panel Lebesen, — sem a színészek korrekt játéka. Pedig D onatasz Banionisz vagy Lukács Margit a lehető legélethűbben alakítja az elnököt. illetve a feleségét. Kitűnik igényes szerepformálásával Orlandóként Regiman- tasz Adomajtisz, illetve Ca- talón tábornokként Benkő Gyula is. Az a lehetőség tehát, hogy Dél-Amerikán Latin-Ameri- kát. Dél-Európát vagy akár Kelet-Ázsiát értsünk, elsikkadt. S így az is, hogy e film — bár hűen rekonstruálja a népi kormány utolsó napjait —, igazán jónak nevezhető lehessen. Nos. a Kentaur felemás emberszerű, illetve állatszerű élőlény. Bizony, e produkció is ilyen felemás, kentaurszerű lett. Németi Zsuzsa Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai 10. Mindent egy lapra tettem fel. Vagy sikerül, vagy lesz belőle jó házasság vagy nem. Szerencsém lett, mert ma már látom, elég ügyetlenül gondolkoztam akkor fiatalon. Azt hittem, adva van egy nő, én a férje, elterveztem az életünket, ő segít benne — azt hittem, ilyen egyszerű. Igyekeztem bizalmas lenni hozzá. Elbeszéltem a gyermekkoromat, aztán mentem Lisztes Istvánékhoz éjszakázni. Egész éjszaka egyezkedtünk Pistával, hogy melyikünk kezdi a lánykérést, mert ő is akkor tartotta az eljegyzését Margit húgával. Nusival. Én azt hoztam fel érvül, hogy ő idevalósi, ismeri a szokásokat, s látott már eljegyzést is. Én viszont még soha nem voltam ilyen helyzetben. Pista meg arra hivatkozott, hogy én városi ember vagyok, jobb a szókincsem, kezdjem én. így is lett Elég zárt körű összejövetel volt, csak harmincán voltunk, s már mindenki kíváncsian várta az asztalnál, hogy melyikünk kezdi. Felálltam és illendően megkértem a szülőktől Manyika kezét hozzátéve, hogy a rokonság véleményét is kikérem, no meg Manyiimét is. Mindenünnen megkaptam az igent, és boldogan húztam fel a gyűrűt hivatalos menyasszonyom ujjára, nem maradt el a csók sem. Utánam felállt a sógor is, Pista, és a legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta: — Kedves szülők és rokonok, sógorok, én is csak azt akartam mondani, amit Jóska. Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, felhúzta a gyűrűt Nusi ujjára, megcsókolták egymást és leült. Volt nagy nevetés, hogy milyen ügyesen kivágta magát, de engem bosszantott kicsit, hogy élőfutárnak használt Egy Németh István nevű ember, Lisztesék ve je, olyan kedves volt, hogy még a ruháját is kölcsönadta az eljegyzésre. Egyszóval nagyon szerettek, nagy reményeket fűztek hozzám, akárcsak én közelgő házasságomhoz. Éjfélig mulattunk és csak azért hagytuk abba, mert másnap, István napján elölről kellett kezdeni az ivást. Az esküvőt 1955. május 28-ra tűztük ki, Pünkösd napjára és beléptem a Szabadság Tsz-be. Nem tudtam, miből akarunk lakodalmat csinálni, nem volt egy fillérünk se. Végül kaptam a tszcs-től ezerkétszáz forint előleget, ami csak csepp volt a tengerben. A többit a rokonság és az anyósomék állták. Én nem voltam hozzászokva az ilyen nagy ceremóniákhoz, de úgy látszott. hogy anélkül el se tudják képzelni a boldogságot. Mostanában még nagyabbakat rendeznek. ___ A győztes csapat tagjait keressük Gyöngyöspatán, a termelőszövetkezetben. A község határában, a lan- kás dombokon asszonyok dolgoznak. A tavaszi napsütésben már távolról észre lehet venni őket, színes fejkendőik ki-kibukkannak a szőlőkarók közül, amint hajladozva metszik a vesszőket. Az asszonybrigádból Széles mosolyú, nyugodt járású asszony jön elénk a szőlőből. Nagy, vastag metszőkesztyűjét lehúzza, s kikandikáló haját visszasimítja kendője alá. Kalcsó Pálné, a szőlészeti szocialista brigád vezetője is tagja volt a gyöngyöspatai termelőszövetkezet csapatának, amely megnyerte a megyei tsz-ek számára kiírt kulturális és politikai vetélkedőt. Legelőször a felkészülésről beszélgetünk. — Szinte már egy évvel ezelőtt hozzákezdtünk a tanuláshoz, az anyaggyűjtéshez — mondja. — Megbeszéltük, hogy ki, milyen témakörökkel foglalkozik majd. Könyveket mi nem kaptunk, mindennek magunknak kellett utánanézni. Eljártunk a községi és a járási könyvtárakba, s bizony volt úgy, hogy a szabad szombatokat, vagy az éjszakákat olvasással töltöttük. Megmondom őszintén, nekünk nehezebben ment a felkészülés, hiszen nincs sok iskolánk, mint az érettségizetteknek. Időbe tellett csak azt is megtanulni, hogyan forgassuk a lexikonokat. Ügy látszik azonban, hogy sikerült ezt is elsajátítaniuk. Igaz, ezek a kötelek nem a „legnépszerűbbek”, de több olyan könyvet is el kellett olvasni, ami olvasmányosabb. így például a Magyarország történetét, vagy Károlyi Mihályné írását a Tanácsköztársaság idejéről. Mi maradt meg ^ A termelőszövetkezet 27 szocialista brigádja közül tizenhét indult a helyi versenyen. — A mi asszonybrigádunk, a Győzelem, akkor a negyedik helyet érte el, — Esküvő előtt két héttel szándékunkat bejelentettük a tanácsban és a református templomban, már azért is, mert a templomban kihirdetik az ilyet, s eljött végre a nagy nap. Az udvaron sátor, benne asztalok, székek, padok. Engem elvittek a sógor, Lisztes Pista szüleihez, hogy a vőfély tudjon kitől búcsúztatni. Nagyon sok vendég volt, az én rokonságomból senki. Azért nem keseredtem el, vártam izgatottan a fejleményeket. Szépen búcsúztattak el Pistáék, mintha ők lettek volna a szüleim. Délután kettőkor indultunk' a templomba, nyolc kocsival. Örök hűséget fogadtunk egymásnak, gyors fényképezkedés és fordultunk vissza. Reggelig ment az evés, ivás, táncolás. Éjfélkor került sor a menyasszonytáncra. Előzőleg kioktattak, hogy én nem táncolhatok, csak figyeljek, és ha látom, hogy már sok pénz összegyűlt, fogjam a tálat és tűnjek el vele. Sokan megforgatták az új asz- szonyt, 2600 vagy 2700 forint jött össze. Szerettem a feleségem és az új otthont, pedig rajtunk kívül hatodmagunkkal voltunk. Nagyon szerettek az anyósomék is, a rokonság is, csak az nem tetszett nekik, hogy nem tudtam rendesen kaszálni, répát egyelni, kapálni. ősz végéig ezt is úgy megtanultam, mintha ott nőttem volna fel, mint az árokparti akác. Tavaszra vártuk az első gyereket. Pali fiam, az első gyerekünk megszületése után még egy új ember érkezett hozzánk, Ambrus Gyuri személyében. Magas, sovány, ba- júszos, kiütéses, gvenge emberke volt. Az új agronó- ram. Egyik napról a másikra folytatja a brigádvezetőnő. — A járásira két csapat nevezett be: az egyik a szerelőműhelyé, a másik a ml kis válogatottunk. Nagy István a vezetőnk, Hordós József, Martinkovics József- né, Kovács Józsefné, Illés Lászlóné és én. Ezen a versenyen a szerelők lettek az elsők, mi pedig a másodikak. Több mint ötventagú asszonybrigádunkat én képviselhettem, s igazán jólesett, amikor a megyei döntő utáp külön-külön is odajöttek hozzám gratulálni. A vetélkedőnek már vége. Vajon mi maradt meg az egyéves felkészülésből, s az értékes díjak mellett mit lehetett még „nyerni” a nemes küzdelemben? Hisz a kérdéscsoportok felölelték a politikát, a munkásmozgalmat, a Tanácsköztársaságot, s a kultúra számos területét is, a képzőművészettől kezdve a zenéig. — Szűcsiben veteránokat kerestünk fel — mondja tovább az asszony. — Velük beszélgettünk. Én nem is gondoltam, hogy régi vörös- katonák itt élnek a közelünkben. Balogh András bácsit ismertem már régóta, de csak most tudtam meg róla, amikor nála jártunk, hogy 1919-ben a tanácshatalomért harcolt. Nekem a politikából kellett készülnöm, s így elmentem Budapestre a Munkásmozgalmi Múzeumba és a Szovjet Kultúra Házába is. Ezekre a helyekre talán nem is jutottam volna el, ha nincs ez a vetélkedő. Áprilisban vagy májusban az egész asszonybrigád felkerekedik, s elmegy a várbeli múzeumba. Hisz ne csak én lássam azokat a dokumentumokat, ne csak én ismerkedjem a történelemmel, hanem a többi asszony is. Mert a következő versenyen rájufij is számítanak. öt év munkája A gyöngyöspatai csapat vezetője két, a határban dolgozó brigádot irányít egyszerre. Nagy István szőlésztechnikus így vall a vetélj keddről: — Mindenképpen gazdag gabbak lettünk. És nem elsősorban a hétszáz forintos kristálykészlettel, hanem azzal, hogy ezek az asszonyok ma már bátran mernek olyan dolgokhoz szólni,1 amikhez azelőtt soha. Ha gazdasági kérdésekről, vagy politikáról volt szó — ők rögtön félrehúzódtak. Mostanában meg azt kérdezik tőlem: hogy is áll az a kínai agresszió? Vagy a közéig keleti kérdést „elemzik”. — Tulajdonképpen ez a' verseny öt év munkáját jelentette — folytatja a szőlésztechnikus. — Mert a „vetélkedő” a szocialista brigádmozgalom kezdetén indult. A vállalásokkal. Ha a dolgozók nem járnak el színházba, múzeumba, moziba, könyvtárba, akkor bizony nem sikerült volna az első helyet megszerezni. A verseny színvonalas volt, s olyan szoros, hogy az utolsó fordulóig még csak a negyedik-hatodig helyen álltunk. Aztán az utolsó döntött. Legalábbis az első díjról.’ Ám, ha a vetélkedő résztvevőinek továbbra is megmarad az érdeklődése a kultúra és a politika iránt, ha a brigádok nemcsak azért vállalnak ezután sem színház-, vagy múzeumlátogatást, hogy azt a naplóba beírhassák, akkor mindenképpen érdemes volt vetélkedni. Józsa Péter Monográfiák az üzemekről Történelmi monográfiák készülnek Baranya jelentősebb ipari és mezőgazdasági üzemeiről. A monográfiák hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók jobban megismerjék, megértsék üzemük múltját és jelenét, a történeti folyamat feltárása és a mai kép megrajzolása pedig tanulmányként segítheti az illető gyár vagy gazdaság további fej- jesztését. (MTI) meg akarta változtatni a bevált módszereket. Fontoskodott rengeteket, de nekem gyanús volt a tudása. A mi agronómusunk még a vetőgépet se tudta beállítani, de azt se tudta, hány kiló kukorica kell egy hold földbe. Nem akartam piszkálni, gondoltam, eljön majd az ideje. EI£g jól keresett. Havi ezerkétszáz forint volt neki megszabva, ami nagy pénz volt akkor egy téeszcsében. Kapott még egy hold háztájit és napi egy liter tejet. Mindent fordítva akart csinálni. Aratáskor is járt a szája a szemveszteségről, a mennyiségről, a minőségről, de sose mutatta meg, mit, és hogyan kell csinálni. Nem nagyon tetszett a tagságnak, de nem volt mit tenni. Odahelyezték, maradnia kell. Aratás végén mindennek a végére jártam. Megvolt az ünnepi vacsora, félreh ívtam: .— Ambrus elvtárs, hogy lehet az, hogy maga agronó- mus létére még egyszer se mutatta meg, hogy kell dolgozni? Hogy kell a kaszát tartani? Hogy kell kikalapálni fűhöz, búzához? Nem különb maga a tanácselnöknél semmivel se! A tanácselnök mégis aratáskor fogja a Icaszát, és beáll a rendbe. Dolgozik. Kaszál, kévét köt, keresztet rak. — Nézze, Varga elvtárs, én gyenge fizikumú ember vagyok. Nem tudnék végig vinni egy rendet. Aztán bevallotta, hogy az egyik vidéki város rádiójánál volt azelőtt színjátszó. Nincs semmi mezőgazdasági képesítése. De csinált valamit. jönnie kellett onnan, elsütötték agronómusnak. S amikor ősszel a pesti megmozdulások híre hozzánk is eljutott, szó nélkül eltűnt. Néhány emberünket, mintha kicserélték volna. Volt, aki olyan szónoklatot vágott ki azelőtt az imperialisták ellen! De ahogy kitört nálunk a kis helyi ellenforradalom, rögtön a szocializmust szidta. Mindenáron fel akarták oszlatni a téeszcsét. Jó hónapig tartott ez a huzavona, de arra senki nem gondolt, hogy amíg ők vitatkoznak, addig a jószágnak ennie kéne. Azoknak nem lehet megmagyarázni, hogy' na marhák, ellenforradalom van, újra egyéniek vagytok, nem kaptok enni-inni. Réti Jánossal, a barátommal, Fülessel, Trajer Györggyel négyen voltunk, akik azokra a szerencsétlen jószágokra is gondoltunk. Eszünkbe se jutott, hogy egyet is hazavigyünk. Fizetést nem kaptunk, de elégtételül szolgált az, hogy mégsem oszlottunk feL A vezetőséget ötvenhét- ben átszervezték. Sokan kiléptek, de maradtunk annyian, hogy iisz- szehívhattuk a közgyűlést. Elnöknek Pánt Zoltánt, helyettesnek Gombkötő Imrét, engem pedig brigádvezetőnek tettek meg, és fölvettük az Esze Tamás nevet. Nem sokkal később elnökhelyettes lettem, s még az év elején párttag is. Kaptunk telket is házhelynek, de építeni még sokáig nem tudtunk. Akkor még búzát, krumplit, kukoricát adtak munkaegységenként. Kevés volt a termés, kevés jutott belőle. Ahogy most visszagondolok, mindarra, ami addig, huszonhét éves koromig történt velem, ebből a messzeségből elvesztették már fontosságukat. elvésznek amö- gött a tény mögött, hogy ha huszonhét éves koromban is, de elkezdődött az életem. — vége —-"T
