Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! , Mpn fijsäg AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 81. szám ARA: 1,20 FORINT 1979. április 7., szombat Lázár György hazaérkezett Moszkvából Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke — aki Alekszej Kosziginnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizott­sága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének meghívására Moszkvában tartózkodott — pénteken ha­zaérkezett Budapestre. Kísé­retében volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, a Magyar—Szovjet Műszaki, Tudományos Együttműködési Kormány­közi Bizottság Magyar Ta­gozatának elnöke. A kormány elnökét a Fe­rihegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Keserű Já- nosné, könnyűipari minisz­ter, Várkonyi Péter állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Varga József, a Mi­nisztertanács titkárságának vezetője és Garai Róbert külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Vlagyi­mir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Lázár György és Alekszej Koszigin találkozójáról Moszkvában közleményt ad­tak ki, amely kiemeli, hogy a szívélyes, baráti légkörben megtartott tárgyaláson meg­vitatták a két ország gazda­sági kapcsolatai minden mó­don történő elmélyítésének kérdéseit. A gazdasági kap­csolatok elmélyítése fontos tényezője annak, hogy sike­resen oldják meg a fejlett szocialista és a kommunista társadalom építésének fel­adatait, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa és az SZKP XXV. kongresszu­sa határozott meg. Megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tottak arra, hogyan valósít­sák meg azokat a megálla­podásokat, amelyek Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának és Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének ez év márciu­si találkozóján jöttek létre a mindenoldalú magyar—szov­jet együttműködés tovább­fejlesztéséről. Áttekintették a kétoldalú és több oldalú ter­melésszakosításnak és -koo­perációnak, , valamint a KGST tagországai hosszú tá­vú együttműködési célprog­ramjai megvalósításának egyes kérdéseit. Lázár György és Alekszej Koszigin megbeszélése meg­erősítette, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió kormányának nézetei minden megtárgyalt kérdés­ben megegyeznek, a két kor­mány egyaránt arra törek­szik, hogy minden módon fejlessze és elmélyítse a két ország testvéri viszonyát, amely a marxizmus—leniniz- mus és szocialista interna­cionalizmus elvein alapul. Alekszej Koszigin pénte­ken villásreggelit adott Lá­zár György tiszteletére. A villásreggelin részt vet­tek a magyar küldöttség tagjai és más magyar hiva­talos személyiségek, szovjet részről a tárgyaló küldöttsé­gen kívül jelen voltak Iván Arhipov, Vlagyimir Kirillin, Nyikolaj. Martinon, Zija Nu- rijev miniszterelnök-helyet­tesek, valamint más hivata­los személyiségek. A szívélyes, baráti légkö­rű villásreggelin Alekszej Koszigin és Lázár György rövid beszédet mondott. (MTI) Tanácskozott az Országos közlekedésbizton­sági Tanács Tavaly 2018-an vesztették életüket a közúti balesetek áldozataiként, 11,9 százalék­kal többen, mint 1977-ben. A tragédiák — az okok to­vábbi alapos elemzésére és átgondolt cselekvésre inte­nek — állapították meg az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács pénteki tanács­kozásán. A Belügyminiszté­rium Központi Klubjában megrendezett tanácskozáson — amelyen Benkei András belügyminiszter, az OKBT elnöke elnökölt — Ladvánsz- ky Károly rendőr vezérőr­nagy, belügyminiszter­helyettes tartott beszámolót. Kiemelte: népgazdaságunk egyik leggyorsabban fejlődő ágazata a közúti közlekedés. A személygépkocsik száma 10 év alatt csaknem 700 ezerrel növekedett, és 1978 végére meghaladta a 830 ez­ret. Az ország útjain jelen­leg 2 és félszer több árut szállítanak, mint egy évti­zeddel ezelőtt. A kétségte­len gondok sem indokolják azonban a közúti balesetek számának emelkedését. Munkatársaink telefonjelentései: Új utakon az idegennyelv-oktatás Sajtótájékoztató az Oktatási Minisztériumban Pénteken délelőtt az Okta­tási Minisztériumban dr. Knopp András miniszterhe­lyettes tájékoztatta a sajtó képviselőit annak a minisz­tertanácsi határozatnak a részleteiről, amelynek alap­vető célja az iskolai és az azonkívüli idegen nyelvi oktatás közép- és hosszú tá­vú fejlesztése. Bevezetőben utalt arra, hogy a többi országhoz viszonyít­va e téren meglehetősen le­maradtunk. Becslések sze­rint hazánk lakosságának mintegy 15 százaléka beszél valamilyen fokon egy ide­gen nyelvet. Ausztriában ez az arány például 40 száza­lékos. Az is tény — s ez évtizedek óta így van , hogy a fiatalok sem az ál­talános, sem a középisko­lákban, sem a főiskolákon és az egyetemeken nem kap­nak annyi útravalót, amely- lyel minden különösebb ne­hézség nélkül boldogulhat­nának. Mindez pedig igen fontos lenne, hiszen a kül­földi szakirodalommal lépést kell tartani, s országunk bővülő külgazdasági kap­csolatai is egyre szélesebb körű tájékozottságot kivan­nak. Ezt követően a folyama­tosan bevezetendő intézke­désekről szólt. Jelezte: az eddig elért eredményekre alapozva lehet és kell to­vább haladni. Jó módszer lesz az. hogy a tanulócsopor­tokat fokozatosan felezik, s így a diákok sokkal köny- nyebben sajátíthatják el az anyagot. Ráadásul a koráb­binál jóval többet gyakorol­hatnak. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban a fa­kultáció adta lehetőségeket kell hatékonyan kihasznál­ni. Mindez a pedagóguslét­szám jelentős növelését je­lenti. 1986-ig például 1500 nyelvtanárt kell képezni. Munkatársunk az alábbia­kat kérdezte dr. Knopp And­rástól : — örvendetes, hogy meg­született a határozat. Mégis miért nem korábban, leg­alább az új tantervekkel egyidőben látott napvilágot? Véleménye szerint mi az oka a késedelemnek?. — A felnőttoktatási in­tézmények gondja gyarap­szik. Képesek-e teljesíteni a magasabb szintű követelmé­nyeket? Ennek érdekében milyen új módszereket vet­nek majd hadba? — Sok angol szakos dol­gozik más területen azért, Pénteken délelőtt a Parla­mentben a hazai és a nem­zetközi sajtó képviselői előtt tartotta tájékoztatóját dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ez az érdeklődés is jelzi, hogy a magyar mezőgazda­ság nem csupán szigorú ér­telemben vett hazai ügy, hi­szen élelmiszeripari terméke­ink a világ nagyon sok tá­jára jutnak el. Jelzi ezt az a szám is, hogy a népgazda­sági exportból tavaly a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar részesedése mintegy 22 százalék volt — mondotta a miniszter. Van olyan mező­gazdasági ágazat, amely 60—80 százalékban közvetle­nül exportra termel. 'Így te­hát egyre fontosabb, hogy hazai agrártermelésünk össz­hangban legyen a piaci igé­nyekkel, és a korábbinál magasabb szinten feleljen mert a túlképzés miatt nem juthatott katedrához. A jö­vőben számít-e rájuk a mi­nisztérium? A miniszterhelyettes vá­laszai : —« A nyelvoktatás kérdése a tantervi vitákban sajnos háttérbe szorult. A legtöb­ben inkább a humán és a reál ismeretek óraszámának gyarapításáért szálltak síkra. A kérdés társadalmi jelentő- gét igen sokan késve fe­dezték fel, holott a cselek­vés sürgető. Ezért meg­nyugtató, hogy végre elju­tottunk a tennivalók meg­határozásához, s a feladatok menetrendjének megszabá­sához. — Kétségkívül nehéz erő­próba előtt állunk, de felké­meg az exportmegrendelé­seknek. Igen biztató, hogy mezőgaz­dasági üzemeink előreléptek, a munka termelékenysége az elmúlt 10 év alatt három- négyszeresére növekedett. Ugyanakkor nem kis gondot jelent, hogy minden egyszá­zalékos bruttó termelési ér­téknövekedéshez 5—6 száza­lékos ráfordításnövekedés szükséges. Az állami élelmiszeripar az elmúlt esztendőben csak­nem 80 milliárd forint érté­kű terméket adott át a nagy- és kiskereskedelemnek, s ez­zel forgalmát egy év alatt két és fél százalékkal fo­kozta. Nem csupán a mezőgaz­daság, de az egész ország ér­deke. hog’ az eddiginél sok­kal jobban becsüljük meg a rendelkezésre álló termőföl­det. Egyik legnagyobb kin­csünk ugyanis a művelésre szültünk rá. A főiskoláknak és az egyetemeknek emelni kell a képzés színvonalát. A korszerű szemléltetőesz­közök gazdag tárházából vá­logathatnak. Az egyetemi konzervativizmust fel kell számolni, s az oktatást — a nyelvtörténeti anyag csök­kentésével — gyakorlati jel­legűvé szükséges formálni. — Visszavárjuk a kated­rát .nem talált angol sza­kosokat. Reméljük, megértik az ügy társadalmi jelentősé­gét, felébred bennük a hi­vatásérzet: belőlük is to- borzódik a helyes törekvé­seknek érvényt szerző nyelv­tanári gárda: Pécsi István alkalmas föld, rohamosan fogy. Így például 1976-ban 13 ezer, 1977-ben 28 ezer és 1978-ban 31 ezer hektár ter­mőföld veszett el a mező- gazdasági művelés számára. Ez három esztendő alatt 72 ezer hektár. Tavaszi búza átlagterméssel számolva ezen a földterüle­ten kereken 200 ezer tonna gabonát lehetne megter­melni. A miniszter ezután arról beszélt, hogy az idén vala­mivel nehezebb körülmények között rajtolt a mezőgazda­ság, a tél komoly károkat okozott a vetésekben. * így például búzából csaknem há­romszor annyi a gyengének minősíthető terület, mint ta­valy ilyenkor volt. Romány Pál ismertette a sajtó kép­viselőivel a tervidőszak főbb célkitűzéseit, majd válaszol az újságírók kérdéseire. Szigetby András Mezőgazdaságunkról a Parlamentben Egészségügyi világnap, 1979 '•aaBBBBBBBRRBBBaaaaBBaaaaaBaBaBaBaBBaaaaBaaaaaBBBBiaaaBaaaBBBaB*t Gyermekeink (Fotó: Szabó Sándor) jB gy alkalommal felkerestem a község fiatal orvosát, m aki rendelés után meghívott: töltsék pár órát családja körében. Lakása modern berendezésű volt. A kerámiák, textil faliképek kellemesen harmonizáltak a bútorokkal, egy festmény azonban feltűnően kivált a derűs környezetből. A képen: szegényes szoba, a kopott takarójú ágyon szőke kislány fekszik. Arca, karja már­ványfehéren világít a komorbarna félhomályban. Élette­lenül lecsüngő kezéből földre hullott a hajasbaba. A szo­ba egyetlen székén idős szakállas férfi ül, görnyedt vál­lal. Az orvos arcán a legyőzött emberek keserű fájdal­ma. Vendéglátóm — mint kiderült —, a nagyapjától örökölte a századforduló elején készült képet, amikor még a torokgyík szedte áldozatait, s az orvosok tehetet- nül álltak a betegséggel szemben. A diftéria réme a múlté... A tbc és a gyermekbé­nulás riasztó félelmét ma már nem élik át a fiatal anyák, nem kell rettegniük, mert gyermeküket a védő­oltások biztonságában tudhatják. Az elmúlt évtizedekben világszerte sokat fejlődött az egészségügy. Ha csak a csecsemőhalandóság statisz­tikáját nézzük: Európa legtöbb nagyvárosában a szá­zadforduló körül a ' csecsemők 200—300 ezreléke — ha­zánkban 226 ezrelék — nem maradt életben. A fejlődő országokban még ma is igen magas ez a szám: 100 ez­relék felett van. Hazánkban — tavalyi adatok alapján — 24,3 ezrelékre csökkent a csecsemőhalálozás. Köszön­hető a tudomány haladásának, társadalmunk szociális változásainak és a gyermekek jobb egészségügyi ellátá­sának. A szocialista életmód formálásában elengedhetet­len az egészséges családi életre nevelés, mely megala­pozza a jövő nemzedék életét is. Az ENSZ által meghirdetett nemzetközi gyermekév céljával összhangban rendezik meg az idén — április 7-én — az egészségügyi világnapot, mely az ifjúság egészséges életmódra nevelését határozta meg prog­ramjául. „Egészséges gyermek — biztos jövő" — a világnap jelszava egyben figyelmeztet bennünket arra is, hogy bár hazánkban a gyermekegészségügy felbecsülhetetlen eredményeket ért el az elmúlt három évtizedben, ettől függetlenül sok még a tennivaló. Gyermekkorban köte­lezőek a rendszeres orvosi vizsgálatok, hogy időben meg­előzhetők legyenek a krónikussá válható vagy mozgás- szervi, értelmi fogyatékosságot előidéző betegségek. Saj­nos az iskolaorvosi ellátás még nem mondható kielégí­tőnek, sem a fővárosban, sem vidéken. Ennek megoldá­sa az egészségügy és az oktatásügy közös feladata. Gyermékeink egészségének védelme, megőrzése el­sősorban a megelőzésen múlik: a helyes táplálkozás, a testhigiéne, a szokásrend kialakítása megannyi feltétele az egészséges életmódnak, melyet elsősorban a szülőtől tanulhat meg a gyerek. Természetesen a bölcsődében, óvodában, iskolában is fontos, hogy megfelelő fizikai és szellemi egészségnevelésben részesüljön. Általános meg­állapítás, hogy keveset alszanak gyermekeink, pedig a 6 éveseknek napi 12 óra, a 10 éveseknek napi 11 óra al­vásra van szükségük. 14 éves korig 5—3 órát kellene a szabadban, friss levegőn tölteniük. Kellene! Valójában gyermekeink mozgásszegénysége elszomorító. Bár egészségesek, de testük gyenge, magas­ságuk és súlyuk aránytalan, törzsizomzatuk elégtelen. Az öszehasonlító adatok azt mutatják, hogy a felnövek­vő nemzedék az üvegházi növényekhez hasonló: a 18 évesek 30 százaléka alkalmatlan a katonai szolgálatra. Evrőt évre visszatérő téma, s mindenki tudja, hogy gyermekkorban kell keresni az okát. M ondhatnánk: az egészség .otthon kezdődik, vagyis a szülőé a felelősség. De a gyermekek egészséges fejlődése a holnap, a jövő társadalmának biztosítéka. S ez már egészségpolitika. H. A. Keresztyén békekonferencia A keresztyén békekonfe- ■encia munkabizottsága pén- '.eken befejezte a mozgalom Önökének, dr. Tóth Károly lüspöknek a vezetésével Helsinkiben megtartott ülé­sét. A munkabizottság ülésén ■állást foglaltak a béke és biztonság ügye mellett, és el­ítélték Kína Vietnam elleni agresszióját és a mozgalom szolidaritásáról biztosította a vietnami népet.

Next

/
Thumbnails
Contents