Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Átadták a kabhegyi új adót A kabhegyi adó kétszáz- Az adóberendezések üzemelését egy személy ellenőrizheti a harmincöt méteres sugárzó távvezérlő helyiségből. A képen: Csukás Károly adókezelő antennája (MTI Fotó — Bajkor József felvételei — KS) A kabhegyi tv-állomáson elkészült és március 27-én megkezdte a sugárzást a tv második műsorát továbbító negyven kilowattos új adó. Átadásával az ország területének negyvenegy százalékán jó minőségű kép vehető a Il-es program műsorából. A pálya elején Mondatok pont nélkifil a kollégákkal, a gyakorlati tantestületi munkával, a folyamatos tanítással, sőt az úttörőcsapat-vezetéssel is ismerkednem. A kartársak ugyan mind a tizenegyen nagy szeretettel fogadtak és segítettek. Ennek ellenére sok gondot okozott például az, hogy a kémiát is vállalnom kellett, ami pedig nem szaktárgyam... Érthető hát, hogy hónapokig ki sem látszottam a tanmenetírásból, az óravázlat-készítésből, az úttörőmozgalom apró-cseprő ügyeiből, pedig kora reggeltől késő estig csak az iskolával foglalkoztam. Ez persze egyben azt is jelentette, hogy a bő fél esztendő alatt alig volt módja Borikénak arra. hogy a szülőkön kívül más falubeliekkel is elbeszélgethessen, társaságot, vagy barátokat szerezzen. — Talán eddig nem is nagyon hiányzott mindez... — véli elgondolkodva. — Voltaképpen az is csak így most jut eszembe, hogy ösz- szesen talán egyszer voltam moziban, könyvtárban, vagy a művelődési házban. Amikor hazakerültem, a sok fárasztó szellemi munka után jólesett kézimunkázni, könyvet olvasni, rádiózni... Kicsit borongósan rögtön meg is állapítja, hogy ez igencsak kevés kapcsolat a beilleszkedéshez. Különösen akkor, ha valaki otthont választ magának. Márpedig a fiatal tanárnőnek egyelőre az a szándéka, hogy Nagy- fügeden telepszik le. Aztán a folytatás valamivel derűsebben hangzik. — Azt hiszem, lassan ki tudok majd lépni ebből a be- zárkózottságból. Az iskolában például már túl vagyok a nehezén. Már élvezem a tanítást, nem okoz gondot, hogy itt annyira más minden, mint a gyakorlóban volt. Csak egy példa. Itt fölösleges a módszertani brillírozás, sokkal fontosabb a következetes számon kérés, ismétlés, Ügy érzem, jövőre már ötleteim is lesznek ahhoz, hogy nehéz tantárgyaimat ne csak „bevegyék” a gyerekek, de meg is szeressék... — Na és — teszi hozzá —, ha köny- nyebbedik a munkám, a szabad időmet is gazdaságosabban oszthatom majd be. Bár... A bár a jövendőbeli miatt került a mondat végére. Ha ugyanis Bori ka vőlegénye leszerel, valószínűleg ismét elölről kell mindent kezdeni. — Jaj, olyan kialakulatlan még az egész — neveti el magát, hiszen egy családnak a jelenlegi lakásom sem lesz megfelelő, másikat kell szerezni. Hát, tessék, egyelőre így néz ki az indulás. Talán egy év. múlva már pontosabban be tudok mindenről számolni... Németi Zsuzsa Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai A fekete táblán számtalan példák sora. Fönt a cím, Műveletek tizedes törtekkel. Az ötödikesek két csoportban dolgoznak. A társaság fele a füzetekre hajol, a másik fele hangosan válaszol a kér. désekre. Osztás, szorzás, kivonás és összeadás... Ha helyes a felelet, elégedetten kuncognak a gyerekek, s mosolyog a tanár néni, Kiss Borbála is, aki csengetés után így összegez: — Bár ez már a második félév, és még mindig kell alsó tagozatos anyagot ismételnünk, mégis a korábbiakhoz képest úgy érzem, szépen haladtunk. Talán nem nagy dolog, de a jó alapo-uaás már az én eredmé.Sftt/em... E szavak úgy válnak érthetővé, ha rögtön hozzáfűzzük, hogy a fiatal tanárnő alig néhány hónapja áll még csak a katedrán a nagyfü- gedi általános iskolában. A. kívülálló első .benyomása, hogy energikus, céltudatos, jo hangulatteremtő pedagógus. Mégis nehezen indul a beszélgetés a pályakezdésről. Ügy tűnik, a néhány perce még oly magabiztosnak látszó Borika a tanteremből kilépve azonnal magába zárkózik, ha nem a gyerekekről, hanem róla esik szó. — Nem is tudom, hol kezdjem — töpreng. — Nos. egy esztendeje még azt sem tudtam, hogy létezik ez a község. Gyermekkoromat ugyanis Tolna, megyében töltöttem, onnan költőstül: Jászárokszállásra. Miután az egri főiskola matematika— fizika szakát elvégeztem, otthon nem tudtak állást kínálni, így kerültem ide, idegenbe. Mert csak az számomra ez a falu, még akkor is, ha mindössze néhány kilomé- , ternyire van ide Árokszállás. Letelepedés, berendezke- .dés, munkakezdés, társaság, fizetés, szórakozás, jövő... — szedegetjük össze az in- . dulás címszavait, amelynek mindegyikével találkozik az. aki a családjától, barátaitól távol kerül. — Nekem lakásproblémám nem volt szerencsére — ingatja a fejét a tanárnő. — Hiszen azonnal kaptam a közelben kétszoba-konyhát. Igaz, víz nincs benne, mégis jól érzem magam. Otthonom ‘ van, amit a kedvem szerint rendezhettem be, független vagyok, mert a magam keresetéből magam fizetek érte. De... A de után kis csend következik. — Szóval, amikor szeptemberben idekerültem, sokáig úgy éreztem, a mély vízben vagyok. Ezt elsősorban az okozta, hogy egyszerre kellett OMbűMm 1979. április 1., vasárnap ^ Elég kalandosan kezdődött az életem az iparitanulóintézetben. Rám került a naposság. E tisztség abból állt, hogy segíteni kellett kiosztani a reggelit, s be kellett mondani a létszámot az ebédhez és a vacsorához. Aznap fél liter kávé, tíz deka kenyér, két és fél deka gyümölcsíz volt reggelire. Elég nagyétkű voltam akkoriban, az édességet pedig különösen szerettem. Háromnégy kenyérről leettem a lekvárt. Nem is gondoltam, milyen baj lesz ebből. Délután a munkahelyemen átadták az intézet igazgatójának üzenetét: jöttment tolvaj vagyok, hálátlanul megloptam jótevőimet, akik befogadtak, fedelet adtak. Este már be se tegyem a lábam az intézetbe, lopásért kizárt. Megijedtem. Mi lesz velem, hova menjek? Fedél nélkül maradtam megint. Atkoztam a torkosságomat, hogy mindez miatta van. De nem volt mit tenni. Este kiválasztottam a laktanyával szemben egy jó mély, füves árkot, és abban próbáltam aludni, de fáztam nagyon. Rettentő hosszúnak tűnt már a pihenésem. Indultam a város belseje leié. Elkapott a rendőr, és azt kérdezte, mért nem alszom már otthon este tíz órakor? Nem akartam megmondani az igazat, szégyelltem, hogy eljátszottam az otthonomat, hazudtam hát és elengedett. — Ha még egyszer találkozunk, összekötjük a bajuszt! — mondta. Találtam egy félig romos épületet, amiből akkoriban sok volt, leheveredtem, és három éjszakán át az volt a szállásom. Ki zárat ásom negyedik napján kerestek társaim, mert iskolába kellett volna menni. Én azt hittem, ha nem lakhatom benn, nem kell járnom iskolába sem. Helyzetem tudomására jutott a' SZÍT és az MKP titkárának. behívattak és minden! el kellett mondanom. AmiHa kevés a pénzed ...foldd meg néhány öflettel Elismerem, túlontúl egyszerűnek tűnik a címben felkínált recept. Gyakorló népművelők, a napi munkával bajlódó különböző rendű és rangú művelődési szakemberek tucatnyi példát sorolhatnának annak bizonyítására, hogy pénz nélkül bizony a kultúra szakembere is lassacskán és csikorogva halad. Hogy az egyre növekvő igények — s milyen öröm, hogy már vannak ilyenek — kielégítéséhez korszerűbb hálózatra, kényelmesebb, otthonosabb berendezésekre és jobb felszerelésekre lenne szükség. Mert az ütött-ko- pott művelődési ház, a fűtet- len klubkönyvtár, avagy a szakadozó filmeket játszó mozi ma már nem vonzza az embereket. Sokan vallják, hogy miként a háborúhoz, a közművelődéshez is pénz szükséges. Pénz, mégpedig háromszor. Szellemi tartalékaink Márpedig tudvalevő, hogy sohase dúskáltunk anyagiakban, most pedig még inkább szűkösebben élünk a kultúra területén is. Ami persze nem azt jelenti, hogy az idén összességében kevesebb jut a művelődésre, mint tavaly, de bizonyos, hogy a költségvetés, a közművelődés anyagi ereje kissé visz- szafogja az elképzeléseket, s így az álmok, a vágyak nem szakadhatnak el a realitástól. Anyagi lehetőségeink, ha nem is csökkennek ugyan, a rendelkezésre álló pénz bizony kevésnek tűnik. Gyakran az is. Mindenkit érintő országos gond ez, olyan ügy, amelyet érdeklődéssel kísér a közvélemény. A gazdasági életben tervek készülnek, ilyen fogalmak, mint például takarékosság, hatékonyság, gyakorta szerepelnek szóhasználatainkban. Ám nemcsak az üzemek gépeit lehet gazdaságosabban hasznosítani, jobban ki lehet használni a művelődési intézményeket, azok helyiségeit, berendezéseit is. És nemcsak a mező- gazdasági termelésnek kell jobban alkalmazkodnia a piaci kereslethez, az igények a kulturális szférában is felmérhetők. E téren is vannak' tartalékaink, a közművelődés vonatkozásában is beszélhetünk takarékosságról, hatékonyságról, célszerűségről. sőt jobb és okosabb gazdálkodásról is. Nem arról van szó, hogy kevesebb legyen az ismeret- terjesztő előadás — noha olykor ez sem árt az ügynek —. hogy bezárjon néhány klub, hogy bemutatók héllíül kor a végére értem, megkérdezték : — Más stiklit csináltál-e? — Nem. Tanoncbecsület- szavamra, nem. — Nyugodtan menj vissza, nem lesz semmi bajod. Mégis visszakerültem. Az igazgatót, Fekete elvtársat meg jól lehordták miattam, nem is nagyon kedvelt azután. Adott egy pofont is, mert röplabdameccsen nem néztem meg, hová adom a labdát. De nem sokáig volt igazgató. 1950 végén már Fehér László ült a helyén. Abban az időben léptem be a Magyar Szabadságharcos Szövetségbe. Néha olyan méltóságteljesen álltam díszőrségben, mintha az egész világot rám bízták volna. Nagyon odavoltam a szervezeti életért. Mindenhová virágzó kedvvel, énekelve mentünk. Igyekeztem mindent jól elvégezni. A szobafestő szakmában elméletből is, gyakorlatból is kitűnő voltam. Mindenki megszeretett, és ez megduplázta a tanulási kedvemet. Igaz, egyébként nagyon buta voltam. Nem tudtam beosztani a pénzt, nem ismertem filmeket, könyveket. Még az udvarlásban is irányításra szorultam. De abban az időben ebben még nem nyújtottak akkora segítséget, mint mostanában. Nem volt kitől megkérdezni semmit. tétlenkedjenek a műkedvelők, avagy takarékosság ürügyén ne kapjanak megfelelő segítséget a továbbtanulást vállaló felnőttek. Nem! Nem erről van szó. Hiszen gazdasági nehézségeink közepette a társadalomnak még inkább szüksége van a technikához értő. a világ dolgaiban eligazodni tudó művelt emberekre. Olyanokra, akik már ismerik az aktív közösségi művelődés melegét, érdeklődéssel figyelnek a közügyek felé, és megtanulták, hogyan kell értékesen élni az anyagi javakkal. Változóban a szemlélet Ma még mennyiségi mutatók, statisztikai számadások kísérik ugyan a művelődési intézmények munkáját, ám egyre jobban tért hódít az a minőségi szemlélet, amely nemcsak a „mennyi”-re, hanem a „mit”-re és a „hogyan”-ru, vagyis a belső tartalomra is ügyel. A hatékonyságra figyelő szakemberek előbb ötleteikkel, terveikkel rukkolnak elő, és csak aztán kérik az anyagi támogatást. Amely ha netán elmarad, avagy esetleg szűkösebb az igényeknél, a jó ötlet akkor sem vész kárba. Megvalósul. Ám, ahol hiányzik az ötlet, a hozzáértés, és az igyekezet, ott rendszerint az anyagiakat szorgalmazzák és csak azután gondolják meg, hogy mire kívánják fordítani. Nos, az ilyen intézményeken még a megemelt költségvetés sem segít. A pénz tehát nem minden. Ezt bizonyítja a művelődési otthonok közös fenntartásának több éves tapasztalata is. A megyei közművelődési bizottság éppen a közelmúltban foglalkozott ezzel a témával, s a számos jó példa — Abasár, Szűcsi, Ecséd, Hort, Rózsaszentmárton, Pé- tervására, valamint néhány amatőr művészeti csoport közös fenntartásának eredményei — mellett elhangzottak negatív tapasztalatok is. Néhány művelődési ház például nem tudja kihasználni a közös fenntartás nyomán megnövekedett anyagi lehetőségeit, nem dolgozza ki a különböző igényekre támaszkodó közös programtervet. Az üzemek, vállalatok pedig pénzt adnak ugyan, de nem minden esetben fogalmazzák meg, mit várnak az intézménytől, a népművelőktől. Nem kevesebbről van itt szó, mint arról, hogy nem elég anyagilag támogatni egy-egy művelődési házat, a közös fenntartással a közös gondolkodás, sőt a közös felelősség is együtt jár. Mert csak így válhat teljessé az Sétáltam párszor Tóth Arankával. Egyszer meg is hívott magukhoz, de nem nagy szeretettel fogadtak, és én többet nem is mentem. Legközelebb én hívtam, Ilonkát moziba. Hogy megmutassam, milyen gavallér vagyok, az erkélypáholyba vettem jegyet neki, magamnak meg a földszint első sorába. Hamarabb szabadultam fel, mint vártam. Kellett a szakember, a melós, az első év végén mór szakmunkásvizsgát lehetett tenni. Sikerült. Kaptam két hét jutalomnyaralást Nagymarosra. Soha életemben nem voltam még üdülni, kíváncsi voltam, milyen lehet az? Irány Nagymaros! Összecsomagoltam, vettem egy csomag Terv cigarettát, s füstölögve pöffeszkedtem a vonatablakban, mert a jegyet is ingyen adták, de a kalauz majdnem megbüntetett, mert azt már nem figyeltem meg, hogy nemdohányzó kocsiba szálltam. Vígan füstöltem, amikor bejött. Meg akart büntetni, de aztán mondtam neki, hogy üdülni megyek. Elengedett. Megtanultam úszni. Irigyeltem a hajók nyomdokvizén végigheverő társaimat. olyan szépen ringatták magukat. Én is megpróbáltam. Utána kivonszoltak a partra, és regeleg víz folyt ki belőlem. együttműködés*, hatékonnyá, intenzívvé a közművelődés. Közös gondolkodás Miként az élet más területén, a közművelődésben is óriási jelentősége van az „emberi beruházásnak”. „Ha képzetlen, hozzá nem értő emberek végzik ezt a feladatot, akkor kétségtelen, hogy minden fillér pazarlás, amit ebbe az ágazatba fektetünk. Ha hozzáértő és hivatástudattal élő emberek csinálják, akkor sokszorosan megtérül minden befektetés." — Mondotta zárszavában a kulturális miniszter, a közművelődési törvény elfogadása után. Ma már kiegészíthetjük ezt azzal is, hogy nemcsak azokra vonatkozik mindez, akik a közművelődés területén dolgoznak, hanem az üzemek, a vállalatok és hozzátehetjük, a helyi tanácsok vezetőire is, akik mint az együttműködés részesei, ugyancsak felelősek, s nemcsak a feltételek megteremtéséért, hanem a dolgozók művelődéséért is. Anyagi helyzetünk csakis realitásokat követel és semmiképp az igények visszaszorítását. Igaz, nem épülnek gyors ütemben új művelődési házak, könyvtárak, de köztudott, van még kihasználatlan lehetőség. A sokat emlegetett komplexitás valamennyi formáját például még nem használta ki a közművelődés. A falusi művelődési házak többsége még nem eléggé nyitott, még kevésbé foglalt és hangos a zsúfoltságtól. A sokáig és igencsak drágán épült, végül impozánssá lett gyöngyösi Mátra Művelődési Központ például sok más program mellett kínál ugyan színházi előadásokat is, ám egy fedél alatt könnyedén kiszolgálhatná az intézmény a művészfilmek vagy klubok nézőinek igényeit is. Két esztendeje múlt csupán, hogy törvény született a közművelődésről, s -a minőségi Változások jelei már tapasztalhatók. Egyre inkább polgárjogot nyer az a szemlélet, miszerint: a köz- művelődés a kulturális életnek az a része, amely a politikai, gazdasági, a társadalmi élettel közvetlenül összefüggésben alkot egységes egészet. Az együttgondolkodást, a közös felelősséget persze még gyakorolni kell. Nem kevésbé azt is, hogyan lehet igyekezettel, hozzáértéssel, valamint ötletekkel áthidalni anyagi gondjainkat. Márkus/ László De makacsságomnak és kitartó akaratomnak végül meglett a gyümölcse. Egy hét múlva már elég tűrhetően úsztam háton és oldalt. Pali rávett, hogy ússzunk be a közeli uszályra, onnan pedig át Visegrádra. Én benne is voltam. Amikor felkapaszkodtunk az uszályra, előbújt a matróz, és éktelen káromkodás közepette .zavart el bennünket. Vissza kellett ugranunk a Dunába. Kezdő voltam még, nagyon féltem. Ijedtembe behunyt szemmel ugrottam. Ügy éreztem, elragad a vfz. Amikor kinyitottam a szeme, láttam nincs semmi baj. Fenn vagyok a víz színén, s úszom, ahogyan kell. Elmúlt hát az ijedelem, s jó óra múlva már a visegrádi oldalról néztünk át amoda, ahol voltunk. Azután indultunk vissza. Nagyon szép két hét volt, bár tovább tartott volna. Soha nem felejtem el az utolsó napon zászlódíszbe öltözött laborunkat. ■ Nyertem egy könyvet is, mert verset szavaltam a tábortűznél. Azután mentem haza. Otthon közölték velem, hogy el kell hagynom az MTH-t, mert már segéd vagyok, s annak nem jár. Sikerült külön bejáratú albérletet találnom a Kocsi utcában. Havi negyven forintot fizettem ér, te. (Folytatjuk) * I
