Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
KÖ-TENGER Go ok kapitány utolsö ütja Kétszáz évvel ezelőtt halt meg James Cook angol felfedező utazó. Alig ötvenéves volt, amikor a hawaii-szigetiek meggyilkolták. Életének utolsó tíz évében három világkörüli utat tett meg. Méltatói szerint ő volt az első „tudós felfedező”. Haditengerészként részt vett a Szt. Lőrinc folyó felmérési munkálataiban, ezzel is bizonyította, hogy kitűnő szakember. Jutalmul 1768-ban megbízták azzal, hogy az Endeavour hajó parancsnokaként megfigyelje a Venus Nap előtti átvonulását. Cook a Horn-fokon keresztül jutott el Tahitiba, ahol 1769. június 3-án teljesítette feladatát. Ezután felderítette Űj-Zéland partvidékét, s megállapította, hogy a sziget két nagy részből áll, s így nem lehet az Antarktisz része. Innen Ausztráliába utazott, s Botany Bayben kötött kötőt ki. Második útjára (1772—1775) két hajóval indult. A Resolution nevű hajó kapitányaként. Novemberben Fokvárosnál Discovery nevű hajóval Clarke kapitány csatlakozott az expedícióhoz, melynek célja az Északnyugati Átjáró felderítése volt. Az Északnyugati Átjáróról feltételezték, hogy Észak-Amerikát az Északi-sark irányában összeköti Kínával, s így lerövidül az Európából a Távol- Keletre vezető út. Cook kapitány 1777-ben érte el Tahiti partjait. A bennszülöttek lelkesen üdvözölték, egy spanyol expedíció látogatásáról számoltak be a kapitánynak. Cook feljegyzéseket készített a bennszülöttek életéről, barátságos embereknek tartotta őket, de elítélte azt a szokásukat, hogy «mberáldozatokat mutatnak be. Néhány hónappal később tovább utazott, s december 24-én felfedezett egy lakatlan szigetet, melyet Karácsonyszigetnek nevezett el. Teknőcöket gyűjtött a szigeten, hogy felfrissítse a hajó élelmiszerraktárát — ezzel a későbbi utazóknak is ötletet adott ahhoz, hogyan biztosítsák hosszabb tengeri utakon az élelmet. 1778 januárjában Cook utolsó nagy felkedezése a Hawaii-szigetek voltak, melyeket az admiralitás első lordja után Sandwich-szigeteknek nevezett el. A helybeliekkel hamar összebarátkozott a hajó legénysége, s az otthonról hozott vasszerszámokat sikerült elcserélni élelemre. Cook a szigetlakók nyelvét, szokásait hasonlónak vélte a korábban meglátogatott szigeteken talált bennszülöttekéhez; s igencsak csodálkozott, mikor megtudta, hogy a Hawaii-szigeteken még nem jártak spanyolok. A szigetcsoport ugyanis kitűnő pihenőhely lehetett volna a spanyoloknak, mivel a spanyol hajók rendszeresen jártak a Fü- löp-szigetek és Mexikó között. Cook kedvelte a Hawaii-szigetek őslakóit, habár idejekorán felismerte, hogy kannibálok. De legénységét nemcsak emiatt óvta a gyönyörűszép hawaii lányoktól. A Hawaii-szigetekről Észak-Amerikába hajózott tovább, ahol California, majd Kolumbia partvidékét, növény- és állatvilágát mérte fel. Alaszka és Szibéria felé vitorlázván megállapította, hogy az amerikai kontinest Ázsiától csak 39 mérföld választja el. Felismerte, hogy az Északnyugati Átjáró nem alkalmas az Angliából visz- szatérésre, s így az Aleuti-szigeteket érintve visszahajózott a Hawaii-szigetekre. A hawaiiak mélységesen tisztelték a kapitányt, s az Orono nevet adományozták neki. A kapitány haláláról a következőképpen számolnak be a feljegyzések; Minthogy egy szigetlakó megtámadta Cook egyik tisztjét, a hirtelen haragú kapitány megölt egy bennszülöttet. A kirobbant csetepatéban egy bennszülött hátba szúrta Cook kapitányt. A szigetlakók azt hitték, hogy a kapitány még feléled, így a legénység csak nagy nehezen tudta holttestét a tengerbe temetni. Gondolatok erről arról Szerencsétlenek azok, akiknek nincs humorérzékük; ezeknek ugyanis nincs érzékük a komolyság iránt sem. (Jean Paul) A humor nem azt jelenti, hogy tudunk nevetni, hanem azt, hogy jobban tudunk valamit. (Vladislav Vancura) Inkább verjetek meg, csak hagyjatok nevetni. (Móliere) Ha meg akarsz ismerni egy embert, figyeld meg, melyik az a vicc, amelyen felháborodik. (Lichtenberg) Valamennyi élőlény közül csak az ember tud nevetni, bár neki van erre a legkevesebb oka. (Hemingway) í.■,■*&*■'**’ A vidámság a bátorság egy fajtája. , ■*' (Hemingway) Teljesen elvesztegetett napja életünknek az, amelyen nem nevetünk. j (Sebestian Chamfort) Ne kezd a napot ecetivással. (Maláj közmondás) A humor az élet sója, és akit jól megsóztak, az sokáig friss marad. (Karéi Capek) Minél gazdagabb az ember fantáziája, annál szegényebbek az érzései. (Stanislaw Lee) Adja el az autóját és gazdag gyalogos lesz. (Stockholmi használtautó-kereskedés hirdetése) Szerelmem — éz olyan nő megszólításának kedvelt formája, akinek a nevét pillanatnyilag elfelejtettük. ____ (Oituer Herford) H umorszolgálat — Tulajdonképpen, hogy jutottál el a nudizmusig? — Én nem eljutottam a nudizmusig, én nudistának születtem. ★ A teltkarcsú Zlatica asz- szony panaszkodik a barátnőjének: — Képzeld el. naponta háromszor mérem magam és nem tudok fogyni! ★ Kazimir kérdezi idősebb nős barátjától: — Meddig tart, amíg a feleséget hallgatásra lehet kényszeríteni ? — Nem tudom, barátom. Én még csak tíz éve vagyok nős... ★ A fiatalember ezekkel a szavakkal fogadja a lányt a lakásán: — Hát ez igazán nagyszerű, hogy eljött. Már azt hittem, hogy semmi nem lesz ebből a mai estéből. — Miért? — Képzelje el, a többi tiz meghívott nem érkezett meg,.. ★ — Megvettem neked az új matematikakönyvet, de nehogy tönkretedd! — Ne félj, mama, hozzá sem fogok nyúlni. ★ A férj késő éjjel részegen érkezik haza. A felesége ironikusan megjegyzi: — Kíváncsi vagyok, hogy mára milyen mesét találtál ki... — Semmilyet. — És hihetek neked? ★ — Matykó, kérdeztek tőled valamit ma az iskolában? — Igen, anyuka, a tanár néni megkérdezte tőlem, hogy miért nem mostam meg a fülemet és a nyakamat. ★ — öcsém lesz — dicsekszik a kis Jurko. — Honnan tudod? — kérdezi Katka. — Onnan, hogy a múltkor, amikor a mama beteg volt, húgom született, most pedig a papa beteg. ★ — Ha nem dohányzom, nem tudok dolgozni. De most kénytelen vagyok türtőztetni magam, mert drágább lett a cigaretta. — Hát akkor szívjál kevesebbet ... — Nem, inkább kevesebbet dolgozom. ZALAN TIBOR: Ólomkatonák (Pelczer István dallamára) Végig az úton mennek a furcsa katonák. Fegyver a vállon — mellükön véres kardvirág. Ólom a csákó, ólom a csizma, a paripák. Végig az úton daltalan ajkú katonák. Élükön kardos, térképet néző kapitány. Fénytelen szemmel, sápadtan követik a katonák. Vége a harcnak, visszavonulnak. Nincs tovább. Ólom egekbe visznek az ólom paripák. PASS LAJOS: Csak így leszek itthon Kék égen vitorlás gólya, csak szárnyahegye rebben, lebeg, mintegy mozdulatlan, akárha csillaggá vágyna válni. Idelenn délre fordul a jegenye árnya, nyughatatlan cserjék, tartózkodó fűzek csoportosulnak. Aszfaltbetyár madarak tere ez. Váratik szoknyabillentő szél, pánsip- nakvalót fürkészik a bicska. A tó héján pillepor. Most nem kasza villan: késével uborkát nyakaz a kertész. Elhúzódik: emberfia minek itt. Emberfia itt gazszál, emberfia itt rossz bogár, csibevércseppes héja, jégvemhes felhő. Itt hangyák traktorozzák betevőjüket, meg az ágynak valót, meg a fedelet fejük fölé. És kavicsok — gön- gyök a föld homlokán — lehelnek gyönyörutáni szagot. Nincs itt keresnivalóm. Idegen vagyok itt, mint egy kémény. Itt ágakban liftezik csak a láz, tátikáké az asszony- ölszoritás, a halál is bekapott lepkék jussa. Estére — már gomolygó hegyvonulat az ég alján — ideér szenszagú zivatar. Csak amennyire egy sóhajtás hazaszállhat, így is csak így leszek itthon. Hincz Gyula rajza Egerben gyakran hallhat- juk ezt a szólásszerű nyelvi formát: Ez is amolyan hagymahitű ember. Az egri hós- tyák lakói is jól ismerik, a akkor használják, ha valakiről az a véleményük, hogy minden semmiségért eskü- dözik, hamis okokkal bizony-l kodik vélt igaza mellett. Al-J tálában a hamisan esküvés és az esküszegés hibájába eső személyek elítélésére is felhasználják a hagymahitű összetételt. Érdemes azt is megmutatnunk, hogyan alakult ki ez a tömör kifejezési Eger város régi jegyzőkönyveiben gyakran talál-j kozhatunk olyan bejegyzésekkel, amelyekben nemcsak az összetétellé tömörített nyelvi formát olvashatjuk, hanem a teljesebb szólásváltozatot is. Csak néhány példát idézünk most bizonyító-1 sül: „Csak hagymahiti Emberek laknak ebben az uc- cában” (1724). — „Olyan hamis emberek laknak itt, hogy egy hagymájért megesküsznek” (1725). — „Az előttünk megjelenőknek nem érne az hitik egy veres hagymát” (1727). Az egri nép ma is ismeri az idézett szólásokat, s a példatárt még ezekkel az alakváltozatokkal egészítheti tem ki adatgyűjtő munkámé bán: Megesküszik egy vöröshagymáért. — Hagymahitre esküdözik. — Esküszik a vöröshagymára stb. Ezeknek a mondásoknak jelentését és használati értékét azonban csak az idősebbek ismerik, a fiatalabb nemzedék számára már teljesen ismeretlenek alakjukban és jelentéstartalmukban egyaránt. Adatszolgáltatóim arról is meggyőztek, hogy ma már igen kitágult e szólásalakulatok jelentésköre, s a követi kező jellembeli gyengeségeiket is minősítik velük: ha-í misan esküdözö, állandó ha-, zudozásait hamis esküvel tá-> mogatja, esküssegésben leledzik, esküszavát sohasem tartja meg; álnok, hamis, alattomos, hitszegő, csalfa, csaló stb. A magyar szólásgyűjteményekben ezt az alakváltozatot olvashatjuk: Esküszik, mint a vereshagyma (Dugonics: Magyar Példabeszédek 195). Mikszáth Kálmán is ilyen formában idézi mondásunkat: „Preszton esküdözött, mint a vereshagyma”. Versbeli szerepet Csokonai bízott rá ebben a szövegösszefüggésben: „Ma, mint a vereshagyma, megesküdvén” (Csokonai: VánJ vén). Igen távoli, de ' jellemző öszefüggésekről árulkodik a bemutatott szólásokkal kapcsolatban ez az adalék. Bizalmas beszédhelyzetekben ez a felszólítás is felhangzik: Uram, büntesd meg a hagymát! Akkor mondják, ha valaki hamisságait, hazug állításait erős esküvéssel próbálja igaznak feltüntetni! Dr. Bakos József------- ————ART BUCHWALD: Ilyen az élet! Az évnek ez az időszaka alkalmas arra, hogy az apák leüljenek és bizalmas négyszemközti beszélgetést folytassanak a fiúkkal. — Fiam, most, hogy leérettségiztél, anyád úgy érzi, rossz apa lennék, ha nem avatnálak be az élet legfontosabb fényeibe. — Tessék apa, mondjad: — Először is szeretnék neked megmutatni néhány dolgot, amellyel találkozni fogsz az életben. Például ezt a tárgyat úgy hívják, hogy nyakkendő. — És mit kell vele csinálni? — Először is felveszel egy inget, majd ezt a nyakad köré tekered, látod így. — És ez mire való? — Azt senki sem tudja biztosan. De ha kimész a nagybetűs Életbe, az emberek elvárják majd tőled, hogy ezt viseld. Ez a tárgy a beérkezettek válasza a ti békejelvényetekre. — Elég viccesen néz ki. És mi van még, apa? — Ez itt, fiacskám, látod, egy öltöny. Most meg mit nevetsz? — A kabát ugyanolyan anyagból készült, mint a nadrág. Ez aztán teljes képtelenség. — Igen. A kabát ugyanolyan, mint a nadrág, és a külvilág elvárja majd tőled, hogy napközben ezt viseld. — De hát a nadrágba élt vasaltak. Az mire való? — Efelől nem vagyok egészen bizonyos. De most már, hogy felnőttél, tőled is el fogják várni, hogy élesre vasalt nadrágot viselj. — Te jó Isten, mi jöhet még ez után? — Fiam, szeretném, ha komolyan vennéd, amiről most beszélgetünk. Lehet, hogy már korábban meg kellett volna magyaráznom neked ezeket a dolgokat, de nem akartam tönkretenni az iskolás éveidet. Hidd el, amit most mondok neked, az nagy hatással lesz mindarra, amit a későbbiekben cselekszel. — Ne haragudj apa, be kell ismerned, hogy nyakkendőt meg szabályos öltönyt viselné nagyon fura ötlet. — Mehetünk tovább?_ Ezek a furcsa külsejű bőrtárgyak a cipők. Van valami fogalmad róla, hogy mire használják őket? — A leghalványabb ideám sincs. — Felhúzod őket a lábadra, hogy azokat megvédd az éles tárgyaktól. — Én nem akarok ilyesmit viselni, apa. Inkább vállalom a kockázatot. — Nem is tudom, hogy mondjam meg neked fiacskám, de a legtöbb helyen megkövetelik a felnőttektől, hogy cipőt viseljenek. — Nézd, apa! Ha akarod, én viselek nyakkendőt, sőt még az élesre vasalt nadrágot és zakót is, de azokat az ostoba bőrdolgokat nem húzom a lábamra. — Cipők, fiam, cipőnek hívják őket. Hidd el, hozzá fogsz szokni. Egy kis idő után még meg is szereted, és suvickolni fogod őket. — Csak nem azt akarod . mondani, hogy ezeket még tisztogatni is kell? — Nem kell, de akkor jobban festenek, és tovább is tartanak. Nézd, itt van ez a pár zokni, vedd fel és ... — Mi az, hogy zokni? — Azt a cipő alatt viseli az ember, hogy a bőr fel ne dörzsölje a lábát. — Épp most mondtad, hogy a cipő a lábam védelmére szolgál. — Feltéve, hogy zoknit is viselsz alatta. Fiacskám, ne nehezítsd meg a dolgomat. Talán nem valami pompásan magyaráztam el neked az élet e megváltoztathatatlan tényeit, de hidd el, hogy az igazat mondtam. — Sajnálom apa, csak tudod, ahogy így egyszerre a nyakamba zúdult ez az egész, meg vagyok döbbenve a csodálkozástól. — Akkor talán ennyi elég is volt egy napra. Holnap majd beszélek neked a borotváról. — Borotva? Ez aztán egy oltárt fura szó! (Fordította: Zilahi Judit)
