Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-27 / 97. szám
Rem lebet elég korán kezdeni... Fesztiválon Párizsban A Közlekedésoktatás az óvodától a felnőttkorig Az 1972-ben megalakult közlekedésbiztonsági tanácsok sokat tesznek azért, hogy az iskolai oktatásban és a tömegtájékoztatásban is fokozott szerepet kapjanak a közlekedési ismeretek. Hatvanban mintegy félszázan vesznek részt a KBT munkájában. A csoport tagjai többek között az óvodákban, az iskolákban és az üzemekben tartanak KRESZ-előadá- sokat, filmvetítéseket. Az elmúlt évben a városi művelődési központban került sor nagy sikerű előadásokra, amelyen mintegy 1500-an ismerkedtek a közúti közlekedés szabályaival. Az áprilisi „kerékpároshetek” akció fokozott tevékenységet kívánt a csoporttól, akik a rendőrséggel együttműködve ellen- ői'zték az országutak kerékpárosait. A KBT munkatársaira jelentős feladat hárul a város balesetelhárításában, hiszen Hatvanon halad át a 3. számú fő útvonal. Munkájuk eredményességét igazolja, hogy az elmúlt évben 25 százalékkal kevesebb baleset történt a városban, mint a korábbi esztendőben. Szombati Zoltán rendőr Őrmester a karjelzésekre oktatja a hatvani óvódásokat. KRESZ-tanóra a Bajza József Gimnázium III. b. osztályában. QiMMLtikt l.rr,. 2tn péntafc A ,.kerékpároshetek”-ak- ■ió egyik ellenőrző brigádja nunka közben: Fábián István KBT-tag, önkéntes rendőr és Bessenyei István rendőr őrmester. • (Fotó: Szabó Sándor) ♦ Á bábok és a francia gyerekek Az egri Harlekin bábegyüttes művészeti vezetője, Demeter Zsuzsa, a minap a francia gyerekeket vezette be a bábozás világába. Két hétig az ottani úttörőszövetség vendége volt, a IV. párizsi gyermekfesztiválon. Hazatértekor élményeiről kérdeztük a Hámán Kató Megyei Űttörőházban. — Párizs és a francia gyerekek karaktere. Ezzel a két szóval lehetne összefoglalni, mi tette rám a legnagyobb hatást a kint töltött idő alatt. Bár mondanom sem kell, milyen élményzu- hatagban volt részem a francia fővárosban. Hiszen már a nemzetközi fesztiválra szóló meghívás is érdekes volt. — Kezdjük ez utóbbival. Hogyan rendeznek a franciák gyermekünnepélyt? — Párizs egyik elővárosi nak, Montreui-nek hatalmas parkját nevezték ki színhelyül. Itt óriási cirkuszi sátrakban, illetve azok körül randevúzhatott egy hétig, naponta két-háromezer kisfiú és kislány. A parkban mindig volt mit és mivel játszaniuk. Többek közt tiz nemzet ifjúsági, művészeti' csoportja szórakoztatta őket. Idén először kenilt sör arra, hogy különböző foglalkozásokat vezető külföldi szakembereket is meghívjanak. Például az olaszok színházat játszottak az érdeklődőkkel, a lengyelek népi játékokat tanítottak, a szovjetek a modellezés mikéntjét mutatták be, én pedig a Magyar Űttörőszövetség küldötteként báboztam. — Hogyan fogadták e műfajt a gyerekek? — A bábkészítő foglalkozásokat nem volt egyszerű megtartani, mivel a látogatók közt egészen kicsik és egészen nagyok is akadtak. Ráadásul a legtöbb francia iskolában nincsen a miénkhez hasonló gyakorlati óra, ahol a diákok keze tigyeSed- hetne. így félős volt, hogy a többség idejekorán megunja ezt a tevékenységet. Szerencsére nem így történt. Teljesen elmerültek kis vendégeink a számukra ismeretlen időtöltésben, amelynek a végén még egy \ kis színházasdira is sor került. Izgalmas volt látni, mennyire másként s valahol mégis hasonlóan viselkednek, mint a magyar gyerekek. — Milyen bábfajta tetszett a legjobban? — Készítettünk többek közt marionett struccokat, fejre húzható maszkokat, fakanál-, illetve kesztyűs bábokat. Nos, talán a beszélni tudó kesztyűbékák voltak a legnépszerűbbek. — A siker bizonyára nem maradt el. — Abból, ahogy nap mint nap ostrom alá vették pavilonunkat, úgy tűnik, valóban hamar elterjedt, hogy a bábozás valami „rém” izgalmas dolog. Kísérőinktől nap mint nap hallhattunk olyan kis sztorikat is, hogy az elkészített bábokkal hogyan játszottak távozás után a gyerekek. De éreztük a rendezők elégedettségét is, számos programot szerveztek a hivatalosokon kívül, így e röpke idő alatt Párizs minden fontos nevezetességét megismerhettük. — S végül a hagyományos, de mindenkit érdeklő kérdés: mit játszik a Harlekin legközelebb? — Pillanatnyilag két nagy feladata van az együttesnek. Egyrészt Saint-Exupéry Kis hercegét dolgozzuk föl, másrészt készülünk a nyári országos bábos szaktáborra, ahol mi leszünk Felsőtár- kányban a házigazdák. (németi) 3. Mivel Toncsi erősen köhögött, a gazdája válaszolt helyette : — Ez természetes meleg víz, forrása is meleg. Azért úsznak fel rajta télen az alföldről a vadkacsák. Egyik helyen nagy, zöld- mohás terméskő zárta el a patak útját, nem messze onnan nagyot csobbant a víz, és egy állat ugrott a patakba. — Mi volt az, Suselka úr? — Vidra volt! Ritka jószág errefelé, de ha szerezni tudnál egyet-kettőt, nem lenne jövőre gondod télikabátra. — Honnan tudja, hogy vidra volt, Suselka úr? — Onnan, hogy ismérem, lőttem is már vidrát, aztán nézd csak a követ a Vízben. Ott a vidra piszka. Jegyezd meg, hogy a vidra mindig a kőre piszklt, noha életének jó részét a vízben tölti. Hideg, holdvilágos éjszakákon lehet leginkább elkapni, ezért, ha nem lesz őrlős, a puskámmal kiülhetsz vidra- lesre .,. Toncsi egyetlen ófa alatt ennyi boldogságra nem Számított. Méghogy vidrales! Es máris elhatározta, hogy amint lehet, vidrát lő, és akkor majd elmegy a híre a faluban. Megtudja az anyja, a tesvérei, a cimborák, meg aztán Katinka is, hogy a Suselka úr rámeri bízni az inasára a vadászpuskáját és hogy a molnárinas vidrát lőtt... Tovább is mentek volna, de hallották, hogy a nyomukban van valami. A hatalmas bernáthegyi kutya villant elő a bokrok közül. — Mltvisz kutyám! — veregette meg a kutya bozontos fejét Suselka úr, aztán visszafelé indultak. — Gyerünk haza, Tortcsi, mert az asszony utánunk küldte a kutyát. Karácsonyra Toncsi haza- áliított. A^ anyja ölelte, csókolta, a kicsik is körülsimoöaftálr • — Mit hoztál, Toncsi? Toncsi Válasz helyett az ajtó bejáratánál levő zsák lisztért iépett vissza. — Valódi grízesrtullás, édesanyám! Magam Őröltem. Az asszony arca sugárzott a boldogságtól, de aztán el- komorodott. — Te, Toncsi! Csak nem? — Miket gondol, édesanyám! Suselka úr adta, küldte magának! Nekem meg égy füzet dohányt adott... Toncsi gyorsan rájött, hogy meggondolatlanul szaladt ki a szó a száján, de mire magyarázkodni kezdett volna, az anyja a szavába csapott: — Csak nem dohányzol, te gyerek! Toncsi kihúzta magát. — Dohányzók, édesanyám! Suselka úr $zt mondta, hogyha egy inas nem dohányzik, azt tejfeles szájúnak tartják. Aztán ne nézzen engem már gyereknek! Ügy gondolom, hogy aki egy pesti zsák búzával görnye- dés nélkül íelszalad a kőpadra, az már kinőtt a gyerekkorból A munka Akik látták és hallgatták a Fórumot a televízióban, azófc tudják, hogy manapság nem elég egyszerűen csak" dolgozni. Értelmes, hasznos, minőségileg kifogástalan munkára van szüksége az országnak, a társadalomnak. A tessék-lássék, hányaveti munkának nem lehet meg a várt sikere, a selejtes, rossz minőségű terméket mind a világpiacon, mind idehaza visszadobják. A munkaversenynék is csak akkor és úgy van értelme, ha a minőség lebeg a szemük előtt. — Mit csinál? — Robotgépet szerelek! Magam agyaltam ki az egész konstrukciót. — Mit tud a masinája? — Ez, kérem, morzsol, darál, répát vág és tehenet fej. — Nem viccel? Elkomolyodik, majdnemhogy megsértődik. — Ebből, kérem, szabadalom lesz! Én ugyanis afféle nyugtalan ember vagyok, aki folyton töri Valamin a féjét.' Amikor mérnökként kikerültem az egyetemről, elhatároz-: tam, hogy a napi munkámon túl, mindig többet teszek valamivel. Valami olyat, amely mások számára is új és amivel előrébb viszem az életet. Előfordult már, hogy nem sikerült valami, fel kellett adnom a harcot, de másnap kezdtem min-j dent elölről. — Nem keseredett el? — Szó sincs róla! Itt van teszem azt ez a kis robotgépé amely ha szabadalom lesz, mindenekelőtt a háztáji gazdaságokban lesz áldás. Ezt a gépet már tőlem komolyabb szakemberek is megcsodálták, kipróbálták és most már „csak’J a szabadalmaztatás bonyolult csatornáit kell végigjárnia. , —_Na és akkor mi van? — kérdeztem pestiesen? —" Hogy mi van? Siker! Forint és megvehetem végre aá új autót. Tovább keresgélünk, nézelődünk a sok gép, műszer, dróí között. — És ez ml? Titokzatosan tartja maga elé a kezét. — Ez, kérem, egy kicsivel megint több, mint a munkám! Egyelőre nem beszélhetek róla, hiszen — mint mondtam — kudarcnak is ki van téve az ember és megtanultam már; hogy nem szabad semmit előre elkiabálni. A komoly ember gondolkodik, kísérletezik, dolgozik, létrehoz valami újat, és csak ha már bizonyos a dolgában, akkor lép színre. Szeretem az effajta embereket, a folyton nvughatatlano-' kát, a kísérletezőket, az újat keresőkét, ezért meg is kérde-; zem: ' — Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a többet adni tudja? Ügy látom, nem éri váratlanul a kérdés: — Mindenekelőtt nagyon kell szeretni a szakmát, a munkát! Az effajta munka valamiféle belső szükséglet már, hogy is mondjam: olyan hobbíféle. Itt nem számolja az ember az órákat. Ebből, a folytonos kíváncsiságból jön azután az új keresése, az alkotni vágyás. Így állunk tehát! Valamivel többet és sokkal jobban, minti eddig. Ma egy új robotgép, holnap egy új pedagógiai eljárás, egy orvosi kísérlet. Minek cifrázzuk a szót! Az értelmes, szívesen végzett, magas fokú emberi teljesítmények vihetik csak előre az életet.’ Ez adja az életünk értelmét! A munka ünnepén talán nem árt ezen is eltűnődni egy picit. Szalay István Az anyja eltűnődött, aztán szemmel láthatóan megvlgasztalódva ballagott be a házba a' legény fia után. — Jancsi. Jóska, Il.us. gyertek csak! Ez meg a tiétek. És a zsebkendő sarkából egy fényes pengő gurult ki az asztalra. Az anyja ösz- szecsapta a kezét a gyerekek meg örömükben Toncsi lisztes kabátját simogatták. — Ezt Suselkáné adta. Azt mondta, hogy ez karácsonyi ajándék a testvéreimnek. .. Kalácsnak való van karácsonyfát hozok az erdőről, ebből meg édesanyám vegyen amit akar, Délután Tonest nekiindult az erdőnek Jancsival, a nagyobbik öccsével. Először rongyot kötöttek a gyerek csizmája talpára, maga pedig kisbaltát nyomott a kabátja alá, és zsákot csavart a kezébe. Az éjszaka friss hő esett és amikor elindultak is szállingózott. A Barátborsa felé vették az irányt, ahol szflzfehér havon egyetlen szép fiatal fenyves volt. A nyom sem látszott. aZ Őszi kerékvágásokat is mind belépte a hó. — Mindenütt- utánam lépi, Jancsi, aztán hűzd a lábad, hogy a rongy eltüntesse a nyomunkat. * Amikor maguk mögött hagyták a falut, még a varjak is elmaradtak, és egyszerre rájuk szakadt a téli csendesség. A hó csak itt- ott szállingózott, és egy- egv nagyobb pehely —■ mintha kedvtelésből tenné — libbent a szemük előtt. A galagonyabokrok olyanok voltak, mintha liszttel hintette volna be őket valaki, de a csipkéken ott piroslott a megpuhult gyümölcs. — Együnk csipkét! Toncsj először ügyet sem vetett a beszédre, de később mégis meggondolta: — Csipkét enni jöttünk, vagy karácsonyfáért? A gyerek nem szólt többet. csak a szuezngáeát hallotta Toneei. meg a zizeaéet. «hrwcaan » mocsta csawct csizma túrta maga előtt sí havat. Egy gazos mélyedésből nyúl ugrott fel. aztán fenekét dobálva feléjük, az erdő felé tartott. — Azt mondta Suselka úr, hogy Ideadja a puskáját. — Nyulat lőni? — Az eszed tökjét! Vid-: rát lövök majd a patakban ... — Vldrahúst eszünk? “ Hülyéket beszélsz! fli vidra a Patakban él a malom körül és nagyon drága a bundá ja ... A gyerek nem látott még vidrát, csak az iskolában hallott felőle, így nem is érdekelte különösebben a dolog. Az erdő szélén megálltak és helyet kapartak maguknak egv üres revés tüskön. — Rágyújtok. — mondta Toncsi és előkótorta a‘ Zsebéből a gazdájától kánott rozsdás dóznit, meg a gyufát. — Gyufád is van? « — Miért ne lenné? A szűzdohányt az őriősöktől kapjuk. Suselka úr azt mondta, hogy annyit tartsak meg belőle, amennyit akarok,.. Egyezerre kellemes, langyos melegség járta körűi a tüsköt. A gyufa villanására felröppent a bokrok alól egy szarka és telecsörögte az erdőt. Ezeknek be nem foghatod a száját! — mozgott Toncsi és körülnézett. mert innen már nem volt messze a fenyves. — Azért madár, hogy ki-’ abáljon, — nyelvelt a averek, de Toncsi hosszan maga elé fújva a füstöt, rászólt: — Neked meg azért van a fejed, hogy rajta tartsd a sapkát? Ha gondolkoznál, ott csörög csak. ahol jár valaki. Ha pedig karácsony előtt a fenyves körül a szarkák csörögnek, akkor csakis emberék Járhatnak! ott, akik karácsonyfát akarnak lepni. » J
