Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
Négy vörös vándorzászló krónikája 11 Nincsenek műhelytitkaink ” A cselekvő művelődésért iJssulc együtt a uasat! Valahányszor a dolgozó fiatalok művelődése, szórakozása, általában kulturálódása kerül szóba, a leggyakoribb vád: lusták, érdektelenek, legfeljebb ha az „ugrabugrálás”, vagyis a diszkó hozza lázba őket. S máris kész a következtetés: kár a fáradság, úgyse lehet őket megmozdítani. Nemrégiben az egyik vállalat kultúrházának vezetője mesélte, hogy újabban a ház népművelői rendszeresen ellátogatnak a brigádok gyűléseire, néha egy-egy termelési értekezletre is, hogy figyeljék a hangulatot és megkíséreljék a kultúrház létezését elültetni a fejekbe. Tudták, hogy ez sem hoz azonnal sikert, mégis meglepődtek, hogy gyakran a legnagyobb akadályt éppen a gazdasági vezetők jelentik, ők a legkevésbé mozdíthatók, holott tőlük várták a példamutatást, vagyis a legtöbb segítséget. A gazdasági, termelési feltételek, — a jelen időszakban különösen — nehéz helyzetbe hozzák a vezetőket. A jó eredményekért sokkal több időt, energiát kell bevetni, a műszaki fejlődéssel való lépéstartás, a naprakész ismeret, a korszerű gazdaságirányítás követelményei átrendezik a vezetők életét. Idealizmus lenne azt követelni, hogy ők reklámozzák a színházat, mozit, a könyvtárat és programjait, naponta buzdítsák az ifjúsági klub vezetőségét az igényes időtöltés megszervezésére. De az, hogy számos napi teendőjük mellett önmaguk számára teremtsenek alkalmat a művelődésre, élmények gyűjtésére, munkahelyi kapcsolataikban igényeljék az effajta élmények cseréjét, talán nem egészen teljesíthetetlen követelmény. Miért is fontos mind ez a bevezetőben emlegetett és elkedvetlenedett fiatalok szempontjából? Köztudott, hogy a nevelés egyik legfontosabb eleme a példamutatás. Az okos szó, a logikus érvelés, vagyis a meggyőzés szerepét éppúgy kell ismerni és hasznosítani, mint a termelés szervezésének korszerű módszereit. Hogy gyakran maguk a yezetők is irányításra, tájékoztatásra, ha úgy tetszik példára szorulnak, ez szinte természetes. Talán ez is egyik oka, hogy a közművelődési törvény nyomán kulturális bizottságok létrehozását szorgalmazzák a munkahelyeken, olyan fórumokét, amelyek a példamutatás, az informálás, az igények és lehetőségek ösz- szehangolásának hivatott testületéi. Sokfelé megalakultak, jól-rosszul működnek is ezek a bizottságok, jó szándékuk kétségtelen. De hogy a kívánt hatást nehezen érik el, annak sajátos oka van. Valahogy úgy néz ki: ma még gyakran mindenki a maga vasát üti. A tűz, amelyben ezeket a vasakat az ifjúsági szervezet, az üzem kulturális életének gazdái, a népművelők hevítik, már közös, csak amikor a formát, a kovácsolás módját kell eldönteni, vonulnak másmás üllőhöz. Az eredmény? Letört igényű, fiatalok, látszatcselekvésre készülő brigádok, irodáikba zárkózó vezetők, a kelleténél több kudarccal tűzdelt közművelődés, érdektelenné váló emberek. Cselekvő, aktív műveltség teremtésére van szükségünk, s erre igazán a munkahely szervezetén belül kínálkozik a legtöbb lehetőség. Sem automatizálás, sem új szervezési rendszer, sem magasabb minőségi igény, nem terjedhet beszűkült gondolkodás, keskeny látómező, csekély érdeklődés mellett. S mert e célok megvalósításában a fiataloké a legnagyobb szerep, növekszik felelősségük is, mellettük, értük szól az a megjegyzés, amit nemrég egy fiatal népművelő mondott egy vitaklubban: ma még talán lehet élni és butának lenni, de holnap, amikor évezredek bölcsessége alapján sem lesz könnyű eligazodni a világban, már az okosság is kevés. Ezért kell együtt ütnünk a vasat. Rege Sándor Pelyhe Csaba, a Csepel Autógyár egri gyárának KISZ-titkára csodálkozva néz rám, amikor az üzem kiváló ifjúkommunistáiról kérdezem. — Kik a kiválóak? Legszívesebben mindegyiket ide- hívnám. Az ok, amiért keresem a gyár Asztalos János KISZ- ■szervezetének néhány tagját, nem hétköznapi. A fiatalok az idén negyedszer nyerték el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Műszak után lassan megtelik az iroda s kiderül, hogy ezek a fiatalemberek ilyenkor nagyon szerények. Ügy tűnik, az oroszlánkörmeiket „csak” a munkájukban és a mozgalmi életben mutatják meg. A kitüntetettek: Bársony Dénes. a műsz-aki ellenőrzési csoport vezetője az aranykoszorús KISZ-jelvényt kapta meg és a Bláthy Ottó ifjúsági szocialista brigád, amelynek a KISZ KB dicsérő oklevelét nyújtották át. Dénes, a gyáriak „szószólója”: — Az egri Csepel Autó mozgalmi' életének jelentős hagyományai vannak — mondja. — 1957-ben itt alakult a városban először KISZ-szervezet. Mi tartottunk először kommunista szombatokat, s volt, hogy a vasárnapok egy részét is munkával töltöttük. — A vándorzászlót elnyertétek az idén is. — Először 1972-ben, majd 1973-ban és 74-ben, aztán öt év után ebben az évben lett ismét a miénk- Igazgatónk tréfásan azt mondta, hogy: Fiúk, ezt most már „be kell betonoznunk’’. — A KISZ-szervezet feladata a beiskolázás, az úttörők patron, álása, a gyér gazdasági munkájának elősegítése. Ez mind társadalmi munka. „Szerelemből” csináljuk, azaz nem az elis- , mérésért, egyszerűen igényünk van az ilyesfajta tevékenységre. Az elsődleges természetesen a szakmai továbbképzés. EZ egyébként a mi saját érdekünk is. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy házon belül zajlik az oktatás, a gyárban lehetőség van a továbbtanulásra. Tizenöt évvel ezelőtt egyetlen szakképzett mérnökkel rendelkeztünk, addig ma 8—9 felsőfokú végzettségű ifjúkommunista szakembert tudunk a termelésbe állítani. A Bláthy Ottó szocialista brigád villanyszerelőkből áll. Gonda Márton brigádvezető mondja: — Nem mi vagyunk az elsők itt, akik ilyen magas elismerésben részesültünk. Az előző vándorzászlók a gyár jó néhány brigádjának köszönhetők. — De bizonyára nem véletlenül javasoltak benneteket most is erre a kitüntetésre. — Mikor a nyugatnémet liccnc sebességváltó forgalomba jött. akkor 150—200 gépet kellett megmozgatni, áttelepíteni. Ezt javarészt mi csináltuk — szól közbe Vermes Albert művezető. — Talán szerepet játszott a kitüntetésben az egri 6-os és a 10~es általános iskola patronálása is — teszi hozzá Siller Károly brigádtag. — Mi szereltük fel a fizikai tantermüket és állítottuk működőképes állapotba az oktatási segédeszközöket. — Ne felejtsük el a sporttelep építésénél végzett hétvégi munkákat se — kapcsolódik a beszélgetésbe Juhász György, aki mellesleg önkéntes tűzoltó is. — Május elsejére átadjuk a sportkombinátunkat, labdarúgó- és röplabdapályával. fedett termes játékokra alkalmas csarnokkal. Mint hírlik, négymillió forintot érő kommunista szombatok és vasárnapok eredményeként készül majd el ez a létesítmény. Szóba kerül az alapszervezet ifjú- gárda-munkája is. — Kétnapos edzőtábort biztosítunk minden évben Rozsnokon, Sírok mellett gárdistáinknak. — mondja Popovits Ferenc pártvezetőségi titkár. — Ilyenkor készülnek az IG-szemlére, alakiznak, túráznak. Hát ez sem kimondottan szabadság. — Jó légkörben dolgozunk — teszi hozzá Bársony Dénes. — Erre csak egy példa: a közelmúltban ifjúsági parlamentünkön felvetődött a saját gyári busz kérdése. Igazgatónk a KlSZ-esekre bízta a dolgot. Egyértelműen .megszavaztuk. Nézz ki az ablakon, ott áll a jármű, amely ha részleges ,n is, de megkönnyíti a bejárást, az utazgatást. — Egyetlen nő vagyok a Bláthy Ottó brigádban — mondja Kocsis Józsefné tekercselő — s nem is régóta dolgozom a gyárnál. De ilyen rövid idő alatt is láthattam, hogy itt lehet mozgósítani a fiatalokat. És ezek nem csak szavak. — Nincsenek műhelytitkaink a KISZ-munkában — veszi át újra a szót Pelyhe Csaba. — Április 7-én ..gyári nyitott kapuk” akciót tartottunk. ahol pályaválasztási ismertetőket, technikai vetélkedőket rendeztünk azoknak a fiataloknak. akik az iskola elvégzése után a Csepel Autóban szándékoznak dolgozni. Valóban nincsenek titkaik. Ötleteik viszont annál inkább. Kedvvel dolgoznak, ' és nem sajnálják a szabad idejüket sem a mozgalmi, társadalmi feladatoktól. Káló Béla |MAI I műsorok: Eh Itjii szovjet eszperantisták között Szabó Mariann harmadéves főiskolai hallgató, a Megyei Művelődési Központ eszperantóklubjában mesél' a Szovjetunióban eltöltött fél esztendő élményeiről. A nemzetközi nyelvet jól értő fiatalok tudják, hogy klubtársuknak nem ez az első külföldi útja. Most mégis nagyobb az érdeklődés, mert Mariann szovjet eszperantisták között járt. — Fél évet tölthettem el a Moszkvától 180 kilométerre fekvő Vlagyimirben, ahol száz orosz szakos hallgató tökéletesítette orosz nyelvtudását. Ez már önmagában olyan élményt jelentett számomra, amilyenben talán soha nem lesz részem. — Legalább tíz eszperan- tista címét vittem ki a tarsolyomban. A kijevi barátNyelvöltö Nevelés — Mi történt? — kérdezte rémülten az anya. — Mit csináltál? — Semmit — felelte a fiú lehajtott fejjel. — Hogyhogy semmit — faggatta szigorúan az anyja —, amikor a kezed csupa benzin meg korom? — Felgyújtottam egy mozit — mondta zavartan a fiú. — Rögtön gondoltam! Ejnye, hát illik ilyesmit csinálni? — Rossz fát tettem a tűzre, anyu? — kérdezte bűntudatos arccal a gyerek. — Persze, hogy rosszat! — pirított rá az anyja, miközben alig tudta elrejteni a mosolyát. — Melyik mozit gyújtottad fel? — Ami itt volt mögöttünk anyu. Úgyis olyan régi volt. — Mi történt? — kérdezte az atya, aki éppen akkor érkezett. — Hányszor mondjam neked — mérgelődött az atya —, hogy nem szabad mozit felgyújtani?! Ez már a második ebben a hónapban. — Többé nem, tesz ilyet! Vagy igen? — fordult a fiához az anya., — Nem — suttogta a gyerek. — Ekkora szamarat! — mondta újból az atya és nekirugaszkodott, hogy lekeverjen egyet a csemetéjének. — Ne bántsd! — avatkozott bele az anya. — Nem most ígérte meg, hogy többé nem csinál ilyet?! Mit akarsz még? — Tudod, hogy manapsár s-ignrúar meah'in*etlk n n■-rfnl.rjl J — Nem ■erii; 'igy Külön ben is gvr .y jég. Joga van szórakozni. — Úgy rohantak, mint az örültek — mondta felbáto. rodva a fiú, — engem észre se vettek! — Tudom, kisfiam — ciró gáttá meg az anyja. — De azért máskor ne csinálj ilyet, jó? — Mit kell megérnem! — mondta még mindig idegesen az atya. — Még rajta a tojáshéj és már mozikat gyújtogat! — Szeretném tudni — mo-i solyodott el az anya —, mi két csináltál te az ő korú bán! .— Én? — csóválta a fejét az atya. — Csak próbáltam volna meg! Egyszer akartam felgyújtani egy színházat, de ez apám akkora fülest adott, '■omi meg most is emlékszem A. G. Rossi (Zahemszky László fordítása)‘ nőmmel már hatodik éve levelezek, s a náluk eltöltött másfél hét alatt kerültem először igázán közel az orosz családhoz, megismertem hétköznapjaikat. Meséltek azokról az időkről, amikor a német megszállók rémtetteket követtek el a békés lakossággal szemben. Itt értettem meg, hogy náluk a hétköznapi események mögött is mindig jelen van a hősies múlt. — Moszkvában többször is jártam — regénybe illő körülmények között. A Ljubá- tól kapott címek alapján egy olyan eszperantistának a lakáskulcsát is megkaptam, aki hosszú kórházi ápolásra szorult. Nyina, az ismeretlen ismerősöm — akivel aztán telefonon többször beszéltem, s meg is látogattam a kórházban —, ötször volt már Magyarországon. A közelmúltban meghalt pesti esz- perantista barátja, a feleségével — akit szintén személyesen ismert — még nem sikerült kapcsolatba lépr Én írtam levelet Koós Antalné- nak magyarul, s a válasz is hamarosan megérkezett. — A segítő kezek ellenére teljesen egyedül éreztem magam az első alkalommal, amikor egy hatalmas lakótelep jellegtelen, szürke házai között Nyina lakását kerestem. Nem mertem kérdezősködni, mert hátha véletlenül valaki ismeri, és a kulcs birtokában még betörőnek néznének. A lakásban igyekeztem zajtalanul járni. Kovács Kati lemezeit is „szalonképesen” hallgattam, nehogy a szomszédok felfigyeljenek rám. Meg tudtam volna ugyan magyarázni nekik, hogy jogosan tartózkodom a lakásban, de a szituáció olyan szokatlan volt, hogy aligha hittek volna nekem ... Annak ellenére sem, hogy megtanultam gyorsan beszélni oroszul, tudok vitatkozni, sőt veszekedni is ... — Amikor hazajöttem, az egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy mire mentem az eszperantóval a Szovjetunióban, amikor oroszul ugyanúgy szót tudtam érteni mindenkivel. A nemzetközi nyelv gyakorlásán kívül — mondtam neki — az eszperantó segítségével is meggyőződtem arról, hogy a szovjet emberek nemcsak beszélnek a nemzetköziségről, a barátságról. hanem tettekkel is bizonyítják szándékaikat. (S. A.) KOSSUTH 8.27 Zenekari muzsika. 9.47 -Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Dietrich Fischer- Dieskau (ének) és Szvja- toszlav Richter (zongora) Schubert-felvételeiből. 11.30 Most érkezett... 12.35 Űj falusi krónika. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.15 Mit ér egy fehérpénz? 14.35 Kóruspódium. 15.10 Nóták. 15.24 MR 10-14. 15.58 Villák — szanálásra várva. 16.25 Közvetítés a Románia—Magyarország olimpiai selejtező labdarú- gó-mérkőzés II. félidejéről. 17.22 Kritikusok fóruma. 17.32 Zenekari muzsika. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Kilátó. 20.00 Népi zene. 20.31 Saint-Saens: Sámson és Delila. 23.20 Szabó Ferenc: Emlékeztető. PETŐFI 8.05 Operettek. 8.20 Világ- történelem dióhéjban. 8.33 Dallamok, emlékek. 9.28 Népdalok. 10.00 Zenedél- előtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Eseteim a „házban”. 13.30 Labirintus. 14.00 A Petőfi rádió zenés délutánja. 14.55 Megkövetés. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Moszkvából érkezett. 19.03 Klasszikus operettekből. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Esték a klubban. 21.25 Üjdonságainkból. 22.00 Rimszkij-Korszakov: Seherezáde. 2243 Filmzene. 23.15 Népi zene. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Tíz perc mezőgazdaság — Tavaszi munka a földeken. Szerkesztőriporter: Borsodi Gyula — Népi hangszerszólók — Munkásportré. .. Az autóvillamossági szerelő. Riporter: Za- kar János — Slágerpanoptikum — Sport — 18.00 Észak-magyarországi krónika — Az SZMT elnöksége tárgyalta — Befejezéshez közeledik a tapolcai és a Széchenyi úti gőzfürdő • rekonstrukciója — Holnaptól új nyitva tartási rend a Centrum Áruházban — Lap- és műsorelőzetes. .. TEJ 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskolatévé. 10.25 A hetedik kontinens ékszerei (NSZK filmsorozat). 10.50 Az One- din család (angol tévéfilmsorozat). 11.40 Delta. 12.00 Lehet egy kérdéssel több? 14.15 Iskolatévé (ism.). 15.20 Románia— Magyarország olimpiai selejtező labdarúgó-mérkőzés. 17.20 Iskolatévé. 17.50 Grönland élővilága. 18.15 Szépen, jól magyarul. 18.25 Lázfolt a térképen: Törökország. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Kék fény. 21.30 Meztelenül. 22.35 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 A Roxy Music és a Sparks együttes műsora. 20.45 A Képzőművészeti Akadémia. 21.05 Tv-híradó 2. 21.30 Telesport. ♦ íMMímMj 1979. április 18., szerda
