Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
1979 „sláger-növénye Napraforgó dupla területen Ügy tűnik, az idén varázsa lett a napraforgónak Heves megyében. Legalábbis a közös gazdaságaink termelési terveiben sok helyen megelőzi az olyan fontos növényeket, minit a kukorica, vagy az árpa. Nem is csoda, hiszen a népszerű napraforgó húsz százalékon felüli növényi olajat tartalmaz. Termése nyersanyagot szolgáltat a finomított étolaj-, á margarin-, a szappan-, a gyógyszer-'' és a fesitékiparnaik. Ezenkívül magjából melléktermékként visszamaradó úgynevezett pogácsa kitűnő abraktakarmány. Hogy miért ez a népszerűség? Ezt egyértelműen a köz- gazdasági szabályozórendszer ösztönző hatásával magyarázhatjuk. Amikor Heves megye mezőgazdaságának ötödik öitéves tervét kidolgozták, akkor a szakemberek a meglevő lehetőségek kihasználását szem előtt tartva, arra hívták fel a, közös gazdaságok figyelmét, hogy 1980- ig duplázzák meg az olajos magvú növények, ezen belül a napraforgó termelését. Ezt részben a vetésterület, illetve a hozamok növelésével érhetik el a gazdaságok. Nos, ez lényegében öt helyett három év alatt megvalósult, mert míg á negyedik ötéves tervben nagyüzemeink 300 vagon napraforgót termeltek, addig tavaly az ötödik ötéves terv harmadik évében ezt megduplázták, a termelés ugyanis elérte a 650 vagont. A hozamok tehát kétszeresére nőttek. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink jelentősen növelték a napraforgó vetésterületét. amely tavaly megközelítette a 4200 hektárt, az átlagtermés pedig 16,1 mázsa volt, amely túlszárnyalta a IV. ötéves terv legjobb eredményeit. A legkimagaslóbb eredményt 1978-ban a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság érte el, hektárunkén! /21 mázsás átlaterméssel. A szövetkezetek közül a füzesabonyi járás 1666, a gyöngyösi járás gazdaságai pedig 1462 hektáron termeltek napraforgót. A temelői kedvet fokozta az 1976-ban életbe lépett új szabályozórendszer, melyek alapján államunk növelte a napraforgó felvásárlási árát. Egy mázsáért, különösen a magas olajtartalmú napraforgófajtákért 860 forintot fizetnek. Mindez azt bizonyítja, hogy jövedelmező növény, tehát érdemes vele foglalkozni. A ráfordítás is kedvező, hiszen tavaly üzemeink egy mázsa napraforgót 5—600 forintért állítottak elő, tehát 250—260 forint nyereséggel termelték. Az idén a múlt évi mintegy 4200 hektár helyett 7930 hektáron vetnek tavasszal napraforgót. Tehát csaknem dupla területen, mint 1978-ban. Amíg tavaly 18 termelőszövetkezet foglalkozott vele jövedelmezően, az idén már 26-ban igyekeznek ezt folytatni. Az újak közé lép például Egerszólát és Andornaktálya, 600 hektárra növeli napraforgó-vetésterületét, a káli, 500-ra a mező- tárkányi, 672 hektárra a vá- mosgyörki, 539 hektárra pedig a nagyfügedi szövetkezet. Állami gazdaságaink az idén 298 hektáron termelnek napraforgót. Hétszázhuszonegy hektárra növelik a vetésterületét az egri járás gazdaságaiban is, a tavalyi 175-ről. A gyöngyösi járás szövetkezeteiben pedig megduplázzák a területet, és a múlt évi 1462 hektár helyett 2940 hektáron vetnek napraforgót. E növény népszerűségének oka nemcsak magas felvásárlási ára, hanem viszonylagos igénytelensége is. Egyszerű agrotechnikával ugyanis biztonságosan termelhető és kombájnnal nagyobb veszteség nélkül, szervezetten betakaríthatják üzemeink. A napraforgó-termelésiben az idén is vezető helyet foglalnak majd el a rendszerekben részt vevő gazdaságok. Főleg a nádudvari rendszerben részt vevők, amelyek kétezer hektáron a legkorszerűbb gépekkel és technológiával termelnek napraforgót. Ezenkívül további kétezer hektáron a bajai, illetve a szolnoki gabona és ipari növénytermelési rendszerhez csatlakozott gazdaságok vetnek napraforgót. Jövedelmező és gazdaságos tehát vele foglalkozni, azonban joggal merül fel a kérdés, hogy indokolt-e ilyen nagy területen vetni? Üzemi érdekből talán igen, népgazdasági szempontból azonban indokoltabb lenne a túlzottan sok napraforgó helyébe inkább kukoricát és gabonát, főleg a megye adottságainak megfelelő őszi és tavaszi árpát vetni. Üzemelnie ugyanis nem gondoltak eléggé a nagyszámú állatállományra, melynek ellátása az idén sem nélkülözheti a kukoricát és az árpát. Igaz, egyik termelése sem olyan jövedelmező, mint a napraforgóé, de nem is ráfizetéses! Véleményeik szerint az idei 7930 hektárra tervezett napraforgó-vetésterület túlzásnak mondható, mert Heves megye adottságainak leginkább 5500 hektár felelne meg, amely már önmagában véve is duplája a IV. ötéves tervi 2709 hektárnak. A többin inkább árpát és kukoricát termelhetnének a jobb takarmánygazdálkodás érdekében... Mentusz Károly Több tej, egészségesebb táplálkozás Beszélgetés Simka Istvánnal, a Tejipari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával Jó három esztendeje már, hogy szépen fejlődik hazánkban a tejtermelés. Túljutottunk az évente és tehenenként számított 3000 literes bűvös határon; tavaly megközelítőleg 700 literre! fejtek több tejet átlagosan egy tehéntől mint 1975-ben A tejtermékeket is folyadéktejre átszámítva, vaj nélkül, hazánkban az éves fogyasztás 150 liter körül alakuL Az idei feladatokról. s a jövő terveiről beszélgettünk dr. Simka Istvánnal, a Tejipari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — Hogyan alakul 1979-ben a felvásárlás? Miként segítik a tejipari vállalatok a tejtermelési kedv fokozását? — Ebben az évben a tavalyinál 6 százalékkal, mintegy 100 millió literrel többet, összesen 1 milliárd 870 millió tejet kell felvásárolnunk — válaszolt a vezér- igazgató. — A nagyüzemi gazdaságok tejüzemei pedig 180 millió liter tejet dolgoznak fel. Ez azt jelenti tehát, hogy a két szektor tej felvásárlása meghaladja a 2 milliárd litert. Ez a mennyiség jóval nagyobb annál, mint amennyit a mezőgazdaság néhány évvel ezelőtt teljes egészében előállított. Így évről évre fokozatosan növekedhetett a tejfogyasztás, az egészséges táplálkozáshoz szükséges fejenkénti éves 220—230 literes fogyasztástól azonban még messze vagyunk. Továbbra is szükség van a tejtermelés erőteljes növelésére. Az állami tejipari a maga eszközeivel, elsősorban az értékesítési biztonság további erősítésével igyekszik hozzájárulni a tejtermelési kedv Ceruzarajz „kis” Nagy Sándorról Aki hajókovács akart lenni Valamiféle rajzot, portrét készülök készíteni erről a „kis” Nagy Sándorról, és bármennyire is igyekszem megszabadulni a neve felidéztével eszembe ötlő kül- sődlegességektől, minduntalan ilyenekre gondolok; vékony termet, keskeny arc, divatos, de nem túl hosszú barna haj. Igen, így igaz, csakhogy — minden harmadik, negyedik, ik- szedik fiatalember éppen ilyen. Már csak annyit kellene hozzátenni, hogy csendes, nyugodt, megfontolt. Ráadásul tmk-lakatos, s mint ilyen: kiváló dolgozó, csoportvezető és szocialista brigádvezető és ráadásul tulajdonosa a szakma ifjú mestere címnek. Kell-e több szép jelző? Kívánhatunk-e többet egy fiatal munkás portréjának felvázolásához? A hosszú évek során belénk rögződött sztereotípiákat szépen felsorakoztatjuk, s elégedetten hisszük, hogy legfontosabb kellékeink készek, adottak a képhez. Csakhogy Nagy Sándor 27 éves szakmunkás — jóllehet termete vékony — semmiféleképpen nem fér ebbe a skatulyába. Kezdi azzal, hogy abban a bizonyos szép gyermekkorban ő nem lakatos akart lenni, hanem hajókovács. Ez ugyan önmagában még nem lenne baj, de apró szépséghiba a képen, mert úgy lenne az „igazi”, ha mindjárt, azonnal lakatos szeretett volna lenni, és ezt a tervét következetesen megvalósítja. Ha viszont nekem a hajóko- vácskodás imponál, akkor — hogy kézenfekvő hasonlattal éljünk — addig ütöm a vasat. míg nem sikerül... Akkoriban alig 14 éves fiatalember volt Nagy Sanyi, és egyszerűen úgy gondolta, hogy jó lenne, ha hajókovács lehetnék, de Pesten azt mondják, hogy nem tudnak szállást biztosítani tanulóknak, így oda én Hevesről nem mehetek. Csalódást, elkeseredést azonban egy percig sem érzett ... — Tudtam, hogy csak vasasszakmára, megyek, más fel sem merült bennem. Mert mi gyermekkoromban a gazdaság központjában, a gépműhely és a kovácsműhely mellett laktunk, és én mindig ott voltam, mindennap. El sem tudtak volna zavarni. Így aztán a nővéremmel együtt Egerbe mentünk szakmunkástanulónak, ő köszörűsnek, én lakatosnak. Jeles nem voltam, de a közepes szintet megütöttem, probléma nélkül kaptam meg éppen tíz évvel ezelőtt, 1969- ben a szakmunkás-bizonyítványt, és mindjárt ott is maradtam Egerben, a Finomsze- relvénygyárban. Először szerszámgépek nagyjavítását bízták rám, mert már tanuló koromban is végeztem ezt a munkát. Ez ügy nézett ki, hogy ideadtak egy maróvagy egy présgépet, és megmondták, hogy mennyi idő alatt kell megcsinálni. Azt, hogy hajókovács akart lenni, már szinte el is felejtette, és nem is rótta fel soha magának, sem mások neki, de 72-ben, mielőtt behívták volna katonának, megint történt vele valami. Éppenséggel nem egy nagy ügy ... — Két fiú elment tőlünk a Finommechanikához. Ott akkor alakult meg a nagyjavító csoport, és harmadiknak engem hívtak. Hívták. És a „munkahelyi hűséggel” mit sem gondolva. Nagy Sanyi elment. Azt mondja: izgalmasnak látszott új vállalatnál beindítani ezt a munkái. — És a fizetés? — Az is benne volt. a í nrint. Ha pedig ehhez hozzátes/- szük az újabb fordulatot, azt hogy leszerelés után — szülei kérésére — nem a Finommechanikához mént vissza, hanem haza, a „Berva” hevesi gyáregységébe, akkor akár olyanra is gondolhatunk, hogy döntéseiben, elhatározásaiban nem valami szilárd, jóllehet, hazatértének indokai nagyon is alaposak: a szülei egyedül vannak otthon, a munka nehezét le kellene venni a vállukról, ráadásul egii lány is várja. ■. Így tehát itt most megint szépre vált a kép, és már- már úgy néz ki, hogy a továbbiakban marad is minden rózsaszínben. Mert munkahelyén komoly feladatot bíztak Nagy Sándorra: tmk- lakatos lett, elnyerte a szakma ifjú mestere címet, a vállalat kiváló dolgozója, lett, csooortvezető és szocialista brigádvezető, két klassz kissrác édesapja... Ez még befejezésnek is szép lenne. De a feleségével és a két kicsivel egyetlen szobában húzódtak meg szülei lakásán, mígnem tavalv augusztusban — vállalati támogatással — megkapták a lakást. Aztán a brigádvezetés ... Az nem olvan egyszerű, mint a csonort. ahol ösz- szesen csak hárman vannak. Mert a brigád 28 tagú, és ..nem mondhatnám, hogy mindig egyetértés. semmi zökkenő: a régebbiekkel, a törzsgárdával még csak-csak, de a fiataloknak nem könynyű beilleszkedni, sok rábeszélés kell minden egyes társadalmi munkához, és még így is nehezen jönnek.” Máskülönben a focit szereti nagyon, meg a horgászást. Motorral járnak a Tiszára a barátjával, és egyszer már fogott egy két és fél kilós süllőt. Igaz, vezetésre nem annyira ezek teszik alkalmassá, mint inkább a szakmai tudás, és hogy tanul, most jár harmadik gimnáziumba (a feleségével együtt), és a gyáregység vezetői szerint nagyon alkalmas lenne magasabb beosztás betöltésedé. De kis Nagy Sándor ezt nem akarja. — Innen a „kis” jelző? — Nem egészen. De a művezetője is Nagy Sándor, így ■lett utóbbi a „nagy” Nagy, a tmk-lakatosból pedig a „kis” Nagy Sanyi. Akinek termete vékony, keskeny az arca... és három műszakban dolgozik, a munkája óránként 17,50-et ér. de nem elégedetlen, mert a lakása szép két és fél szobás (az OTP-t már csak ezért és a bútorért fizeti), és többel már éppen úgy nem gondol, mint azzal sem. hogy egyszer, gyerekfejjel — hajókovács szeretett volna lenni. B. Kun Tibor fokozásához. Ezenkívül részt veszünk a tej termelési rendszerek munkájában, jelentős összegeket fordítunk a hűtőhálózat fejlesztésére. Tavaly az állami gazdaságok 15 százalékkal, a tsz-ek 10 százalékkal, és a háztáji, valamint a kisegítő gazdaságok 3 százalékkal több tejet adtak át feldolgozásra, mint az előző évben. Jelentős eredmény, hogy a háztáji gazdaságok tejtermelésének csökkenő irányzata megállt, sőt némi növekedés volt tapasztalható. Ebben jótékony szerepe van a tsz-ek háztáji termelést segítő, szervező munkájának. Különösen szép eredményt értek el Győr-Sopron, Tolna és Szolnok megyében, ahol a háztáji tejtermelés 7—8 százalékkal nőtt. A termelés fejlődését segíti, hogy az idén a keresztezett és az intenzív fajták aránya 20 százalékra növekszik. Így elérhető az 1979- re tervezett tehenenkénti 130 literes hozamnövekedés, amely azt jelentené, hogy országosan 3240 literre növekszik a tehenenkénti tejhozam. Szép eredménynek tartjuk, a felvásárlás növekedése mellett, az árutej minőségének javulását. 1978-ban a gümőkórmentes tehénállományból származó tej aránya elérte a 97,6 százalékot. Javult a tej tisztasága és a mélyhűtött tej aránya is. A hűtötten beszállított tej növekvő hányada lehetővé teszi, hogy a szállításban, az üzem- és munkaszervezésben, valamint az energiatakarékosságban további fejlődést érjünk el. Információnk szerint az idén az Agrokernél bővebb választékban lesz kapható 300 literes, ezenkívül 600, 1000, és 2500 literes tejhűtőtartály, amelyet a tsz-ek 60 százalékos állami támogatással vásárolhatnak meg. Az esaközellátottság mellett azt is fontosnak tartjuk, hogy közös érdekeltség alakuljon ki a feldolgozó vállalatok és a termelő gazdaságok között a tej minőségének javításában. — Nálunk a tejtermelés elsősorban a hazai ellátást szolgálja. Hogyan képes a tejipar lépést tartam a termelés növekedésének ütemével? — A kérdés jogos, hiszen emlékezhetünk rá, milyen feszültségek keletkeztek a termelés és a felvásárlás között néhány esztendővel ezelőtt. Ahhoz, hogy fokozódhassák a tejtermelés és a -fogyasztás, nélkülözhetetlen megteremteni a termelés és a feldolgozás összhangját. Ezért erőteljes ütemben láttunk hozzá a meglevő üzemek rekonstrukciójához, és új feldolgozó üzemek építéséhez. A fejlesztés eredményeként az ipar napi feldolgozókapacitása az 1970-es évek 3,4 millió literéről 6,6 millió literre emelkedett. Az idén is két új üzem lép munkába. Már megkezdte a termelését a Kaposvári Tejüzem, amely naponta 100 ezer liter tejet képes feldolgozni és rövidesen munkába kezd a napi 150 ezer liter tej feldolgozására alkalmas Veszprémi Tejüzem. Elérkeztünk tehát oda, hogy a tejüzemek teljesítő- képessége megelőzte a tejtermelés és -felvásárlás ütemét, tehát biztonsággal nézhetünk a termelés növekedése elé. Természetesen a feldolgozásban csakúgy, mint az ellátásban, jelentős szerepet játszanak a mtezőgaz- dasági üzemek tejfeldolgozói is. — Mit szándékozik tenni az ipar az idén, hogy többet és változatosabb formában fogyaszthassunk ebből az egészséges táplálékból? — Az eddigi tapasztalataink arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a fogyasztás növeléséhez nem elég az alapanyag megtermelése, ehhez szükség van korszerű feldolgozó üzemekre és a kereslethez igazodó kereskedelmi munkára is. Az mindenesetre biztató, hogy a kereskedelem is rájött: ahhoz, hogy többet értékesíthessen, meg kell szüntetni a fogyasztásban meglevő területi aránytalanságokat, ki kell szélesíteni a központi ellátás körét, a pasztőrözött tej értékesítését az egész országban meg kell szervezni. Míg a folyadéktej fogyasztása csak kismértékben növekedett, tavaly az ízesített tejkészítményeké (kávé, kakaó stb.) 16 százalékkal, a savanyított készítményeké (joghurt, kefir stb.) 18 százalékkal emelkedett. Az idén több magasabb zsírtartalmú, 3,6 százalékos homogénezett tejet szállitunk a kereskedelemnek és többet kell termelnünk a gyümölcsös ízesítésű, magasabb zsírtartalmú és tápértékü extra krémjoghurtból is. Ebből a kedvelt termékből ugyanis még tavaly sem jutott elegendő az ország több vidékére. Sajnos a natúr sajtokból a kínálat, főként a vidéki üzletekben, még mindig elég szegényes. Gondosabb kereskedelmi munkát igényel tehát, hogy például az olyan kiváló lágy sajtok, mint a Lajta, az ilmici, vagy a rendkívül egészséges, nemes penésszel érő sajtok, mint a márványsajt — hogy csak néhányat említsek termékeinkből —, állandóan ott legyenek a boltok pultjain. Szeretnénk növelni a fűszeres és az édes ízesítésű túrók, és túrókrémek árusítási körét. Különleges gondosságot, szakértelmet kíván a tej- és a tejtermék-értékesítés, hogy a megtermelt és a feldolgozott fej eljusson a fogyasztókhoz. A mezőgazdasági termelők, a feldolgozó üzemek és a kereskedelem együttműködésével érhető el a tejtermelés és -fogyasztás további növekedése. Cs. F, MmüfösGi 1979. március 13., kedd
