Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Hétfőn, a kínai agresszió tizenhatodik napján, Peking hivatalos nyilatkozatban jelentette be csapatai visszavonását. Egyelőre azonban nem lehet túlzottan gyors ütemről beszélni, hiszen a hét végén még mindig hadijelentések érkeznek Vietnam északi tartományaiból. Pedig a vietnami erők hogy elkerüljék a háború elhúzódását, s elejét vegyék a további vérontásnak, szabad utat engednek a kivonulásnak, csakhogy ez az ésszerű ajánlat természetesen nem vonatkozhat a fosztogató és pusztító, távozási szándékot nem mutató kínai alakulatokra. 1. Befejeződött-e a kínai agresszió Vietnam ellen? A nemzetközi politikában is gyakran előfordul, hogy valaki a szükségből igyekszik erény kovácsolni. Peking agressziója Vietnam ellen — egyértelműen kudarcot vallott. A kínai támadóknak rendkívül magas veszteségekkel kellett fizetni a 20—40 kilométer mélységű behatolásért, jóllehet vietnami oldalon nem a tényleges főerők, hanem csak a különböző helyi és területi milicista egységek vették fel a harcot. Ugyanakkor a kínai vezetés érezhette a nemzetközi tiltakozás súlyát s kénytelen .volt tudomásul venni, hogy provokációjával nem ingathatta meg a nemzetközi viszonyokat. (Erre utalt, a moszkvai tárgyalások kapcsán po- h árköszöptőjében Leonyid Brezsnyev és Kádár János, amikor a szocialista közösség további erőfeszítéseit helyezte kilátásba az enyhülés érdekében.) Minden jel szerint Peking belső vitái és a hatalmi harcok is felélénkülhetnek a balsikert követően. Mindezek a tényezők alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy miután Teng Hsziao-ping 33 napos, sőt hosszabb lehetőségeket említett, végül is kénytelenek voltak a visszavonulás mellett dönteni. Figyelmeztető lehetett az a vietnami lépés is, amely elrendelte az általános mozgósítást s ezzel jelentősen fokozta az ország védelmi készenlétét. A nagy kínai roham tehát nem érte. el célját, de Pekingben szemmel láthatóan nem tettek le agresszív szándékaikról. Ezért nem lehet múlt időt használni. A kínai agresszió nemcsak abban az értelemben nem fejeződött be, hogy folynak a harcok, hanem reálisan számolni lehet újabb, változatos módszerekkel történő próbálkozásaikkal. Erre vall, hogy a visszavonulást bejelentő nyilatkozat is hemzsegett a fenyegetőzésektől, s kínai csapatösszevonásokról érkezik hír a Laosszal szomszédos térségekből. Vietnam kész tárgyalni Kínával, de ennek természetesen van három alapfeltétele: a támadó csapatok teljes kivonulása, a lemondás a további fenyegetésekről, s Vietnam szuverenitásának tiszteletben tartása. Vietnam rendezett és békés állapotokat kíván Délkelet-Ázsiá- ban, de a közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni, barátai szolidárisát élvezve, képes megvédeni magát. A események alakulása most elsősorban attól függ, hogy a megleckéztetett leckéztetők, a kínai vezetők mikor és mennyiben hajlandók felismerni a kérlelhetetlen realitásokat. 2. Mi áll Carter közelkeleti kőrútjának hátterében? A szokásos „hideg-meleg kúra” tanúi lehetünk Carter, meglepetést keltő módon létrejött közel-keleti körútja kapcsán. Egyik órában arról szólnak a jelentések, hogy a különbéke már aláírásra kész, a másik órában elhangzanak a cáfolatok, s előtérbe kerülnek az ellentétek- A tudósítók egy része azzal érvel, hogy nyilván megtörtént a nagy alku, különben Carter aligha vállaná az újjáválasztási esélyeit is érintő kudarc kockázatát. Ugyanők a szokásos túldra- matizálással magyarázzák a hírek és hangulatok hullámzását. Néhány vélemény viszont arra ’ hivatkozik: ki hitte volna szeptemberben, Camp Davidben, hogy egy fél év múltán még mindig csak itt fognak tartani? A különútviszonyok tehát változatlanul bonyolultak. A három érdekelt vezető, Szadat, Begin és Carter személy szerint messzemenően érdekelt abban, hogy a szerződést aláírják. Ám időközben olyan események zajlottak. — a bagdadi csúcs- találkozó, az iráni fordulat, a palesztin mozgalom sorainak rendezése —, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A különbéke- szerződés számára kedvezőtlenebbé vált külső körülmények azt eredményezték, hogy előkerültek a megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémák is. (Főként négy vitapont: a palesztin önkormányzat — nem önrendelkezés! — pontos időbeni menetrendjének meghatározása; a békeszerződés viszonya egyiptomi arabközi szerződéseivel; a nagykövetcsere megvalósítása; s magának a békeszerződésnek bizonyos idő elteltével történő felülvizsgálata.) Ügy tűnik, megint nagy a hajlam; a szerződéshez csatolt különböző levelekkel úgy oldják meg a vitákat, hogy azok ne oldódjanak meg. Ebben az esetben viszont nem lenne meglepő, ha az újabb események következtében (máris szóba került egy arab külügyminiszteri találkozó, vagy csúcsértekezlet lehetősége) az ellentétek megint felújulnának. Akármilyen egyezség is születik tehát a „Carter-ingá- zás” kapcsán, a különbéke változatlanul törékenynek ígérkezik — egy átfogó és tartós rendezés továbbra is várat magára a Közel-Keleten. 3. Milyen új fejlemények jelentkeznek a nyugateurópai politikában? Olaszországban Andreotti második kísérletet tesz a kormányválság áthidalására, Belgiumban harmadik hónapja nincs állandó kabinet, Londonban — a skót és walesi népszavazás fiaskója nyomán — bizonytalanná vált a Callaghan-kormány- zat utolsó néhány hónapja is. (Októberig ugyanis mindenképpen választásokra kerül sor Nagy-Britanniában.) Ha mindehhez hozzávesszük a társadalmi feszültségek fokozódását Franciaországban, akkor a kora nyárra esedékes úgynevezett európai parlamenti választások s az áprilisban ünneplésre váró NATO-jubileum előtt nem tűnik rózsásnak a „kilen- cek” képe. Ráadásul a jelen és a jövő gondjai mellett — a múlt is kísért. A magyarázkodások ellenére ma már nem lehet tagadni, hogy a NATO főtitkára, a hidegháborús hangjairól híres és hírhedt Joseph Lunsről bebizonyosodott : három éven keresztül a holland náci párt tagja volt. A holland parlamentben a többség ugyan megakadályozta az erre vonatkozó részletesebb vitát, de a munkáspártiak most vizsgáló bizottság felállítását javasolják. S az egyes tagállamok belső bajai mellett ezért erősödnek a híresztelések : személyi változások várhatók az atlanti apparátusban. Konkrét nevek ugyan nem hangzottak el, de a cserék magas posztokon is történhetnek, a főtitkár múltban viselt dolgai kevéssé szolgálhatnak vonzó cégérül. Réti Ervin „Karnyújtásnyira'’ az egyiptomi-izraeli megállapodás? Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: „Karnyújtásnyi távolságra” van az egyiptomi—izraeli megállapodás — mondta az egyiptomi parlament előtt szombaton Jimmy Carter amerikai elnök. Az egyiptomi népi gyűlésben Carter közölte, hogy az egyezményért az Egyesült Államok „hajlandó átvállalni az egyiptomi nép terhei1- nek egy részét”. Ugyanakkor sürgette, hogy Egyiptom — Szadat elnök korábbi ígéretének megfelelően — vállaljon csendőrszerepet a térségben. „Ö (Szadat elnök) és én felismerjük. hogy ennek a fontos térségnek a biztonsága veszélyeztetve van. Üdvözlöm eltökéltségét, hogy szembeszáll ezzel a kihívással, és kormányom mellette fog állni” — mondta Cárter. Carter szólt arról, hogy a megkötendő szerződés „nem tudja mind a két fél minden vágyát teljesíteni, de „védelmezi mindkettőnek alapvető érdekeit” — az amerikai elnök felhívta a nemzetgyűlést, hogy ha a szerződést ratifikálás végett elébe terjesztik, akkor fogadja azt el. Carter előtt Szadat egyiptomi elnök és Szufi Abu Ta- leb, a népi gyűlés elnöke kapott szót. Szadat is azt hangsúlyozta, hogy „döntő pillanat érkezett el. Es megvan a remény arra, hogy „testvére és barátja” — Carter elnök — felteszi a koronát az eddigi egyiptomi— izraeli tárgyalásokra. Abban az esetben, ha Carter elnök megbeszélései Jeruzsálemben „sikeresek” lesznek a főkérdésekről, akkor hétfőn nem utazik haza Izraelből, ahogyan azt eredetileg tervezte, hanem valószínűleg kedden visszatér Kairóba — értesült hivatalos amerikai forrásból az MTI tudósítója. Abban az esetben, ha a helyzet „bíztatónak tűnik” de még egy kis munkára lesz szükség, Carter izraeli tartózkodását egy vagy két nappal meghosszabbítja és valószínűleg Vance külügyminisztert visszaküldi Kairóba. Amerikai források szerint Carter el kívánja kerülni azt, hogy útja Kissin- ger-féle ingázássá váljék Kairó és Jeruzsálem között Üjabb merénylet Ismét bomba robbant Észak-Olaszországban, Bolzáno közelében a robbanás szétvetette egy olasz szenátor kriptáját. A rendőrség szélsőséges dél-tiroli merénylőkre gyanakszik. (Népújság telefotó —MTI—KS) K>nos zavar a képernyőn Iráni nők iilöszfiráflcga TEHERAN „Az iszlám brigádok” elnevezésű iráni fanatikus csoport tagjai szombaton késekkel támadtak a teheráni utcákon jogaik megvédéséért tüntető iránti asszonyokra. A Teherán egyik templomában megkezdett szombati tiltakozó akció tömegméretűvé szélesedett: , püntegy tizenötezer nő csatlakozott az igazságügyminisztérium elé vonuló tüntető menethez. Az iráni nők szombaton újabb tiltakozó megmozdulást rendeztek Khomeini ajatollahnak, a nők jogait az iszlám szellemében korlátozni kívánó kampánya ellen. A Khomeini-ellenes jelszavakat hangoztató, modern nyugati ruhákba öltözött asz- szonyok Teherán egyik templomában ülősztrájkot kezdtek, s bejelentették: tiltakozó akciójukat mindaddig folytatják, amíg a szabadságukat korlátozni igyekvő kampány folytatódik. Dét-Afrika elutasítja az ENSZ tűzszüneti javaslatát Miután az ENSZ afrikai t agállamainak egy csoportja nyilatkozatban ítélte el, a világszervezet Namíbia-ta- nácsa is. mint „a béke és a nemzetközi biztonság elleni súlyos fenyegetést” megbélyegezte azt a fegyveres támadást. amelyet Dél-Afrika az Angolában levő namíbiai menekülttáborok ellen intézett az elmúlt napokban. A faji elkülönítést intézményesítő dél-afrikai rendszer mindent elkövet, hogy állandósíthassa Namíbia fölötti ellenőrzését — mutat rá az ENSZ Namíbia-tanácsa. amely Ismét hangsúlyozza, hogy feltétel nélkül támogatja a namíbiai népnek a SWAPO vezetésével vívott harcát az ország önrendelkezéséért, szabadságáért a nemzeti függetlenségért Waldheim levelet intézett — közölték még az ENSZ- ben — Pieter Botha dél-afrikai kormányfőhöz, s ebben 1979. március II., vasárnap visszautasítja annak legutóbbi állításait, amelyek szerint Waldheim és az ENSZ „a SWAPO pártját fogná”. Botha a parlamentben legutóbb azzal utasította el ugyanis az ENSZ tűzszüneti javaslatait, hogy azok — amint ő értelmezte — „lehetővé teszik a SWAPO katonai térnyerését”. (A javaslatokat egyébként a SWAPO is elutasította más okokból.) Waldheim visszautasítja ezt, hangoztatva, hogy a dél-afrikai kormányfő rosszul értelmezte javaslatait. A nézeteltérés azonban ismét veszélyezteti az ENSZ rendezési tervét, amelyet a BT. nyugati tagországai dolgoztak ki két évi fáradságos munkával. Waldheim azt javasolta a feleknek, hogy legkésőbb március 15-ig valósítsák meg a tűzszünetet, hogy a namíbiai függetlenségről döntő választásokat ellenőrizni hivatott ENSZ-csapatok első egységei elfoglalhassák helyeiket az országban. Az újabb nézeteltérések miatt az március 15-ig már nem valósulhat meg. I Ők írják Luis Brito Garcia (Venezuela): ELNÖKSÉGEM TÖRTÉNETE Egy szép napon, amikor éppen azon tűnődtem, miként csinálhatnék karriert, váratlanul betoppant hozzám az amerikai Mr. Good- ween és felajánlotta, hogy fedezi a költségeimet, ha elindulok az elnökválasztáson. Megkérdeztem tőle, mi lesz, ha vereséget szenvedek, mire azt felelte, hogy nincs semmi jelentősége, mivel a többi jelöltet is ő ii- ninszírozza. Ma, hogy a nép akaratából elfoglalhattam magas tisztemet, Mr. Goodween újból megjelent nálam. Barátságos mosollyal üdvözölt, és afelől érdeklődött, mit szándékozom tenni a köztársaság ásványi kincseivel. Milyen figyelmes ember! — Én egy fikarcnyit sem értek ezekhez a dolgokhoz — feleltem. — Miket beszél! — kiáltott fal Mr. Goodween. — No de aggodalomra semmi oka, mivel az ásványi kincseket én fogom kiaknázni. Arra: kérem, csupán, hogy ön, aki a szívén viseli a köztársaság iparanak fejlődését, megfelelő hitelt bocsásson a rendelkezésemre. — Ugyan honnan vegyek pénzt? Semmink sincs, Mr. Goodween. — Ó, szóra sem érdemes! Majd én kölcsönzők önöknek. — Rendben van egyeztem bele örömmel, ám Mr. Goodween összeráncolta a homlokát. — Azért nem olyan egyszerű a dolog, elnök úr — mondta. — Tartok tőle, hogy ezt aligha lehet megtenni, ha az országban nem teremtünk a külföldi tőke- befektetések számára kedvező atmoszférát. Más szóval, börtönökre, erős rendőrségre, ütőképes hadseregre és egy csomo rendjelekkel ékesített tábornokra van szükség. .. — Az ég áldja meg, Mr. Goodween, ez meghaladja anyagi erőinket. Az államkincstár abszolút üres. — All right — mondta —, majd én kifizetem. — Miből? — Abból, amit ön bocsát a rendelkezésemre. — Én? 1 No de engedje meg... — Igen, ön. Persze csak azután, hogy én hitelt nyújtok önnek... Lehet, hogy az egész bonyolultnak látszik egy kicsit, de ön csak nyugodtan bízza ram a dolgot. Ó, szegény Mr. Goodween ! Ev végén nem vetünk ki adót a profitjára, amit a bányák hoznak neki, mivel ennek a nemeslelkű úrnak minden cselekedete köztársaságunk javára irányul. Csupán a kölcsönök után kell százalékot fizetnünk neki. Hogy ezt kifizethessük, ahhoz persze emelni kell az országban az adókat, el kell adni a külföldieknek a földeket, a tavakat, az erdőket. hegyeket, házakat, férfiakat, nőket, gyerekeket, a halat, a tengert, az eget, :i madarakat... Persze meglehet, hogy mindez csak nekem tűnik így, hiszen megmondtam, hogy én egy fikarcnyit sem értek ezekhez a dolgokhoz. .. (Zahemszky László fordítása) Az MTI kiküldött tudósítója beszámolt arról, hogy Khomeini péntek esti, a tv állal sugárzott beszédében bizalmáról és támogatásáról biztosította ugyan a Bazar- gan-kormányt, de egyidejűleg hangsúlyozottan síkra- szállt az iszlám köztársaság mielőbbi és teltétien megteremtése mellett. Khomeini beszédét követően az esti órákban az iráni tv meglepetéssel is szolgált. Egy amerikai dokumentum- film keretéber' éppen egy szőke, nap- bikinis hölgy vitorláz tv-nézők szemei e'ött, makor hirtelen elsötétült a képernyői A program rövid szünet után zenével folytatódott. A műsorvt yáő ugyan nem adott a tört* * lekre magyarázatot, de bizonyosra vehető, hogy a hiba nem az adásban, hanem a hölgy öltözékében volt. Akkor, amikor a jelek szerint Iránban kötelezővé akarják tenni a nők számára a hagyományos mohamedán csador, vagy legalábbis az isziám erkölcsöknek jobban megfelelő ruházat viselését, úgy látszik egy bikinit még a tv sem bír el. Szintén az iszlám szellemében, az alkoholfogyasztást tiltó törvénynek megfelelően került sor arra, hogy az egyik Khomeini-bizottság Rezaiyehben, az ismert azerbajdzsánt bortermő vidéken, 1 200 000 üveg bort semmisített meg. WASHINGTON Az Iránba irányuló amerikai export értéke az 1978- as .3,7 milliárd dollárról ebben az évben kétmilliárd dollárra fog csökkenni. Az erre vonatkozó becslést a Business America című köz- •löny, az amerikai kereskedelmi minisztérium kiadványa hozta nyilvánosságra. A tanulmány szerint a kereskedelmi kapcsolatok lazulása ellenére Irán fontos piac marad az amerikai ipari termékek számára, különösen abban az esetben, ha az iráni belpolitika később stabilizálódik. Amerikai üzleti körökben ügy ítélik meg, hogy az export értékének több mint másfél millió dollárral történő csökkenése súlyos csapás az Egyesült Államok gazdasága számára, amely jelenleg komoly erőfeszítéseket tesz. hogy csökkenteni próbálja kereskedelmi mérlegének a múlt évről származó 28 milliárd dolláros decifitjét.
