Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Érdekes irasoBc, uältozatos tartalom Megjelent a Hevesi Szemle új száma A Hevesi Szemle máreiu- , si száma — ezúttal bővített terjedelemben, nyolcvan oldalon — számos érdekes, tartalomban gazdag írásban bővelkedik. AZ Irodalom- Művészet rovatban olvashatjuk Vaszilij Suskin A temetőben című novelláját, amelyet Z. Hering Margit fordított Elbeszéléssel jelentkezik Kovács Magda, Farkas Ágnes és Gyurkó Géza, Cseh Károly figyelemre méltó verseivel mutatkozik be. Farkas András költeménye egy hos- tyai bál emlékét idézi. Szelest Zoltán arra keres választ, hogy a képzőművészet, mint motívum, miként jelentkezik Juhász Gyula műveiben. Fejér Csaba egy portréját elemzi sokoldalúan Szuromi Pál. A szentendrei Barcsav-gyü keményről tudósít Losoncéi Miklós. A Kos- suth-díjas Kántor Sándor fazekast. a népművészet 84 éves nagy öregjét hozza emberközelbe M. Szabó Zoltán. Heves megye falusi lakosságának demográfiai szerkezetéről közöl új adalékokat Bodnár László. Sereg József Károlyi Mihály feleségével készített interjúját is közli a folyóirat. Ebben a munkában jó néhány első kézből származó újszerű információt is találhatunk. , Gergely Tibor, a nemrég New Yorkban elhunyt grafikusművész — egyébként néhány éve Hatvanban is volt kiállítása — 1921-ben részt vett a Két és feles Internacionálé alakuló kongresszusián. Itt az újságírókarzaton rajzolt karikatúráiból ad ízelítőt a Hevesi Szemle Kelemen Imre az egri zenei élet 1918—1919-es eseményeit eleveníti feL A Hatvány Lajos Múzeum helytörténeti gyűjteményének 1918—19-re vonatkozó dokumentumait bizonyára szívesen fogadják azok, akiket vonz a história. Szopisz Pet- rósz a Görögország elleni 1944-es angol intervencióról emlékezik meg. A nyelvészet és a stilisztika kedvelőinek számára kínál élményt Bakos József írása. Vörösmarty Mihály Eger című eposzáról nyújt rövid áttekintést Lő- kös István. A proletárinternacionalizmus új szakaszát taglalja Vasas Joachim tanulmánya. A helytörténeti kutatás új útjainak jellemzőit összegzi Benda Kálmán. Az jllusztrációkat, a grafikákat Deák Kázmér, Nagy- pál Györgyi, Csont István és Magyar István készítették. (P.) Az országban egyetlen Matuzsálemek az írógépmúzeumban Eljön egyszer az az idő — mondják a rosszmájúák —, amikor már a szerelmes leveleket is géppel írják. Addig azonban még sok víznek kell lefolynia a Dunán. Tény viszont, hogy ma már szinte nélkülözhetetlen az írógép használata, s nemcsak a hivatali életben, hanem már otthon is, egy-egy magánjellegű dolog megírá- ' sához. Kevesen tudják, hogy az írógépnek történelme van: a legelső, ismert gépításos szöveg ugyanis 180S-ból származik. S talán még kevesebben tudják, hogy az ország egyetlen írógépmú- zeuma Egerben található, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában. Az emeleti gyakorlóteremben, a legmodernebb villanyírógépek mellett sorakozik a csaknem 120 írógépmatuzsálem, némelyiknek a formája nem is emlékeztet a mai gépekére. Dr. Budai Lászlóné és Básti Erika tanárnő kalauzol végig a múzeumon. — Tíz évvel ezelőtt adták át a volt tanárunk, dr. Körösi Gyuláné által alapított múzeumot A gépeket a környék üzemeiben, vállalatainál. intézményeinél selejtezték ki, s ajánlották föl az iskola múzeumának. A vitrinek fölött képek sorakoznak a falon. Innen tudjuk meg, hogy egy gépíró-világbajnok tíz perc alatt hatezer leütést ír, persze hibátlanul. Gárdonyit és Mó- riczot is írógép mögött örökítette meg a korabeli fotográfus. Nem hivatalos források szerint Móricz fél év alatt elnyúzott egy gépet. — A legértékesebb gépeinket, sajnos, nem tudjuk most megmutatni, mert kölcsönkérték a Békéscsabán és a Kassán rendezett kiállításra. Köztük van egy értékes vakírőgép is. Ezt az ügyes szerkezetet egyébként Kempelen Farkas készítette egy rokona számára. Megtalálható itt a szótag- író gyorsírógép is, amelyen egy kart kell mozgatni az ábécé betűivel teli táblán. Az első elektromos írógépből is van itt néhány, ilyen az 1921-ből való IBM. A játékírógép, vagy a jelírógép szintén az érdekességek közé tartozik. Ez a gép jeleket ír, amit később külön meg kell fejteni, le kell fordítani. Történetileg is érdekesek azok a gépele, amelyek a mai gömbfejes gépek ősei. Ezekkel elméletileg a végtelen sebességet is el lehet érni, mert nem karok mozgatják a betűket, tehát nagy sebességnél nem akadnak össze. Megtalálható itt Lenin írógépének mása, s van betűkerekes, héber, görög, kínai, arab, gót és elrillbe- tfls gép is, külön nagy és kisbetű billentyűs. Egyszer talán külön termet is szentelnek a múzeumnak, addig is sokszorosított ismertetőt, esetleg magnóra mondott tájékoztatót készítenek a látogatóknak. Tóth Márta Maróti Gábor szerepei Ma kétszeres vfrepay, honsp targoncás Arányosan kisportolt alkat. Barna haj, az orr egy kicsit pisze, a mosoly pedig egy kamaszfiúé. Maróti Gábor egyáltalán nem néz ki harmincévesnek. Inkább főiskolásnak. — De régen is volt! — sóhajt egyet, óm utána rögtön el is neveti magát. — Eszembe jutott, hogy még lángost is árultam a Nyugati pályaudvarnál, ugyanis nem vettek fel rögtön az érettségi után — vallja a fiatal színész. — így aztán próbálkoztam mindennel. Szobrászkodtam apám mellett, dolgoztam az Autóker- nél, de a Nemzeti Színház stúdiójába is rendszeresen eljártam. Nagyon jó iskola volt. Tizenkilenc évesen segédrendezője lehettem a Varsói melódiának lglódi István melett. — És a főiskolán? — Az osztályfőnökünk Vámos László volt. Ez időben a Gyermekszínházban Gárdonyi A láthatatlan emberének színpadi változatában Zéta alakját keltettem életre. Főiskolai vizsgadarabunk Tenessee Williams, A vágy villamosa volt Ebben Stanleyt játszottam, s az akkor éppen Budapesten vendégszereplő Royal ShakesA gyermekév alkalmából kedvezményes utakat ajánl a Budapest Tourist a szocialista országokba utazó gyermekes szülők számára. Eszerint a március 11—április 5. között — az év bármely szakában induló programra — befizetőknek tíz éven aluli gyermekük számára 30, a 10 és 14 év közötti gyermek Után pedig 10 százalék kedvezményt biztosít az iroda. Emellett a szülők egy gyermek után öt, ha a két vagy annál több gyermekkel kelnek útra, 10 százalék kedvezményben részesülnek. Ez peare Company társulata is megnézte előadásunkat. Rendezőjüknek tetszett szerepformálásom, s meghívtak egyhónapos tanulmányútra Londonba, ahol számos kitűnő színészt láthattam, s életre szóló színházi élménynyel gazdagodtam. — Aztán ismét a Nemzeti következett? — Igen, már minit a társulat tagja tértem vissza a színházba. Sok szép szerepet kaptam. Az évek során játszottam Mátyás királyt, a Czillei és a Hunyadiakban, Hegelt a Hörderlinben és Psota Irén partnereként Jenőt, Karinthy Ferenc Szellemidézés című darabjában. Tizenkét beugrásom is volt. Számomra talán a legemlékezetesebb, amikor Németh László VII. Gergelyének Bonito mesterét kellett alakítanom. Ezt a szerepet muszáj volt öt óra alatt bevágni. A Nemzeti Színház múlt évi nagy változása, a társulat átalakulása több színészt hat ország mintegy 60—70 útját érinti, így például a nyár folyamán olcsóbban üdülhetnek a családok a román és a bolgár tengerparton, ismerkedhetnek Moszkvával, Leningráddal, vagy pihenhetnek az Alacsony- Tátrában. Újdonság, hogy a gyermek nélkül utazó szülők nyáron bánkúti üdülésre küldhetik az utazás időtartamára általános iskolás korú gyermeküket, ez idő alatt pedagógusok gondoskodnak a kicsinyek ellátásáról, pihenéséről. (MTI) is érintett. Maróti Gáboi Miskolcra szerződött. — Vajon miért? — Egyrészt, mert liléi István — akit több mint tű éve ismerek — hívott, biztatott, másrészt mindenáror oda szerettem volna menni ahol a legtöbb munka, feladat vár. Nem is csalódtam Ebben az első évadban öl főszerepet kaptam. A Clo- vigo Beaumarchais-java* mutatkoztam be először t miskolci—egri közönségnek Most játsszuk Csehov öt egy- felvonásosát. Kettőben kaptam szerepet, a Leánykérésben Csubukov Lomovot, s vőlegényt alakítom, partnerem Vándor Éva, a Lakodalomban szintén vőlegényi játszom. Március 8-án mutatják bí Egerben Juhász István fiatal magyar drámaíró Mái című komédiáját, amely bér a fiatal színész kitűnő, mulatságos figurát, a targoncás embert alakítja. — Milyen az egri közönség? — Több alkalommal is próbálturíi már e szép városban, s így az első itt töltött évadom vége felé elmondhatom: Igazán hálásak Néha még az utcán is megismernek, rám köszönnek Ügy hiszem, nemcsak a társulat, de a közönség is befogadott És ez elismerés. „Harmadik figyelmeztetés” — hallatszik az öltöző hangszóróján, az ügyelő hangja. Kezdődik - az előadás Egerben. A fiatal színész arcán csöppnyi feszültség ül. — Nap mint nap megújulni, érezni azt, hogy itt és most: ettől szép ez a pálya — fejezi be a beszélgetést és kinyitja a színipadi ajtót. Józsa Péter Kedvezményes utazások A Koronatanács ülésén minden érdekelt jelen volt. Először is a király, aztán valamennyi tanácsosa és minisztere. A legfőbb napirendi pont előadója, a Népi Ügyek Minisztere izgatottan forgatta a nyakát. Azonkívül titkolni igyekezett, hogy izzad a tenyere. Aztán megszólalt a gong, és kezdetét vette a tanácskozás. — Uram királyom — állt fel az előadó — életem, halálom kezedbe ajánlom, de az ügy, amiről beszámolni bátorkodom, égetően fontos. Illetve, vagyis néhány fát kellene elégetni. No, nem nekem, azaz nekem költelessé- gem szólni. Mert ugye bátorkodom felhívni tiszteletreméltó figyelmedet, hogy tekints az ablakra, vagyis nem is az ablakra, hanem túl azon. Ugyanis. ha jobban megnézzük a dolgot. oda- künn dühöng a. jeges téli szél. Bar idebenn meleg van, de ha valaki az ablakon túlra megy, akkor fázik, mert mint mondottam, odakünn dühöng a jeges téli szél. De mit is akartam ezzel mondani? Nem, szóval nem mi fázunk, mert itt lobog a kandalló, de aki kimegy az ablakon, izé... aki kint jár ugye, mindnyájan tudjuk, hogy áz egyszerű nép a künnjáró, az aki kint van, s mint mondottam: fázik. Tehát azért, mert tulajdonképpen ö sem kint fázik, mert kint mi is fáznánk, hanem odabent az ő házában, mert nem ég a fa. A nép dolgos, tehát begyújtana, de az a 1979. március 1-, vasárnap lényeg, hogy nincs fája. Ezért javaslom, hogy adjunk neki fát, amivel melegedhetne. Javaslom, engedjük meg, hogy a királyi rengetegből kivágjanak néhány fát, hogy a szegény nép begyújthasson. Azzal az előadó boldog sóhajjal leült, örült, hogy vége a dolognak. A tanácsosok töpréngenek, s a király tekintetéből próbálták kiolvasni a megoldást. A király felvonta szemöldökét, egyébként kifejezéstelen maradt az ábrázata. Az Elsőminiszter nagy bajban volt, mert neki illett elsőként hozzászólni. Mély lélegzetet vett, majd így szólt: — Hát csak tessék, urak, hozzászólni. Fel van adva a lecke — majd jelentőségteljes pillantását körbehordozva ismét helyet foglalt. Kínosra nyúlt a csend. Verítékcseppek gyöngyöztek. Végül a Második Miniszter kényszerült megtörni a hallgatást. — Csatlakozom az előttem szólóhoz — kezdte —, az ügy égetően fontos. De mint minden fontos kérdés, egyúttal rendkívül bonyolult. Mert, ha megszavazzuk a segélyt, ismétlem, ha megszavazzuk, akkor is egy sereg kérdés marad megválaszolatlanul. Hogy mindjárt a közepébe vágjak: a rengeteg mely részét áldozzuk fel? A rengeteg ugyanis így egységes égést. Ezért javaslom, hogy kérdezzük meg a Faügyi Miniszter véleményét. A Faügyi Miniszter kelletlenül állt fel, de nem volt kibúvó. Itt valóban fáról volt szó — Hát, ha megszavaznánk, akkor bizony nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy melyik részt áldozzuk fel. Mert ha csak úgy nekimegyünk, az beláthatatlan következményekkel járna. Mindjárt itt van az Égigérő Fa. Éz egyik legfontosabb idegenforgalmi látványosságunk. Nyilvánvaló, hogy nem vághatjuk ki. — Már régesrégen bebizonyosodott — pattant fel magából kikelve a Tudományügyi Miniszter —, hogy az Égigérő Fa nem ér az égig, tehát teljesen tudománytalan égigérőnek nevezni. Ha égig érne, hogyan tudnának átrepülni rajta a griffmada- rak? Márpedig a griffmada- rak át tudnak rajta repülni. Ezt már ezerszer elmondtam. Tartózkodjunk a pontatlan kifejezésektől Az említett objektum neve tudományos megfogalmazásban: Csak Griffmadár Által Átrepülhető Fa. — Nono — vágott közbe a Sárkányügyi Miniszter — tisztelt kollégám túlságosan is griffmadár-centrikus lett az utóbbi időben. Az Arany- szőrű Bárányok Juhásza ugyanis eskü alatt vallotta, hogy látta, amint a Hétfejü Sárkány átrepült felette. — Ugyan, hogy láthatta? — replikázott az előbbi —, hiszen mi is csak statisztikai adatokkal számítottuk ki. Talán csak nem rendelkezik statisztikusi képzettséggel az a koszos juhász? — Mindenki tudja, hogy az Aranyszőrű Bárányok Juhászának csillagszeme van. Márpedig azzal mindent lát. És még sosem hazudott. — Méghogy nem hazudik??? — ordította a Főko- lomposügyd Miniszter —, mint tudjuk, az aranyszőrü bárányok száma az utóbbi időben vészesen megcsappant. És amikor a Csillagszeműt felelősségre vontam, azt válaszolta, hogy a Hétfejü Sárkány tizedeli a nyájat. Márpedig még az a kelekótya Sutbavalá János is tudja, hogy a Hétfejű Sárkány kizárólag szüzlányok- kal táplálkozik. — És a sárkány mit mond? — kottyantott közbe .valaki. Ekkor a Sárkányügyi Miniszter hangos zokogásban tört ki: — Engem nem szeret senki, nekem mindenki ellenségem. Én lemondok. Úgyis tudom, arra vár mindenki. Hát tehetek én arról Uram királyom, hogy az a gazember Erős János megölte a Hétfejűt? Pedig a sárkány volt a legfőbb valutaforrásunk. De csak azért sem mondok le. Méltóságteljesen viselem hivatásom keresztjét. Pusztán azért, mert biztos vagyok benne, hogy a Hétfejü rakott tojásokat. Lesz még nekünk tizenkétfejű sárkányunk is, annyit mondhatok — azzal duzzogva leült. — Apropó, tojások! — szólt Közbe a Kincstárnok, miát alá most ébred legszebb álmából — mi van az Aranytojást Tojó Tyúkkal? Már vagy egy esztendeje nem láttam. — Megettük! — mondta letargikusan a főszakács — az egyik kukta összetévesztette a többivel. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A Koronatanács helyeslőén bólogatott, de a gyomorbajos Királyi Fődoktor felfortyant. — Mindig tudtam, hogy bajok vannak a konyhában, már rég ellenőriznem kellett volna, mi történik ott. Jó, hogy a sót nem tévesztik össze a ciánkálival. — Még ö beszél! — méltatlankodott a Főszakács. — Vagy talán nem a tiszteletreméltó Fö-fődoktor keverte össze az életvizét a halálvizével? Ezért nem tudjuk felébreszteni szegény Csipkeró- zsikát. Pedig milyen jó házasság lenne, ha nyélbe lehet ütni. Szegény legkisebb királyfi a végén még belehal bánatába. — Már tisztesség ne essék Uram királyom — állt fel ekkor a Királylányügyi Miniszter —, de ez nem igaz. Nem akarok árulkodni, főleg ilyen magasrangú fiatalúrról nem, de egyáltalán nem úgy fest, mint aki meghal bánatában. Sőt! Hírlik, mindenféle gyanús alakkal összeáll, és reggeltől napestig korhelykedik. — Kikérem magamnak! —1 harsogta a Királyfiügyi Miniszter. — Jobban tenné az úr, ha saját portája előtt söpörne, hisz még a verebek is azt csiripelik, hogy az Aranyhajú Királylány valami békába habarodott bele. Már bocsánat hogy kimondom, de ez közbotrány. Szodomia. Nem igaz, Főko- vácsmester úr? — A Főkovácsmester csak hallgasson! — kiáltotta valaki — az egész páncélos sereg berozsdásodott. Ezért ki felel? . . .és ez így ment három álló hétig. Csak laikomaídő- ben csitult némileg a vihar. Pusztán a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg. hogy akkortájt valóban kissé keményre sikerült a tél. Igazán nem nagy ügy, de néhány, millióan meg ^gytak.
