Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
Angol film: 2001 — Ürodüsszeia r Strauss-zene és sok-sok kérdőjel .. .és kezdetét vette a támadás Gyakorlaton Az emberek tódulnak a moziba, mert mindenki kíváncsi, hogy egy nagy technikai apparátussal megalkotott filmben hogyan is lehet észrevenni valamit a jövőből? Mi is lesz akkor az emberek fő témája? Hol és milyen céllal vándorolhat az ember, hiszen a film címe is azt sugallja, hogy ez a 2001-ben élő ember, ez az ,új Odüsszeusz már nem a Földközi-tenger partvidékén és nem is a Földön bolyong, hanem messze valahová elmegy a Holdon túl, a Jupiterig és túljut a végtelenen. Így a film! őszintén bevallom, sokkal többet vártam ettől a filmtől. A képzelet és a tudomány összefogásából mindig kisülhet valami érdekes, valami izgató, amitől az emberben jó érzések, esetleg érdekes ötletek villannak fel, talán az is megtörténhetik, hogy egy-egy jelenet hatására átértékeli önmagát, sorsát. Mert hát ez is meges- hetik egy-egy valóban művészi alkotás közvetlen hatására. Amit a film felvállalt, azt ugyanis, hogy az emberiség hajnalától, ama biblikus időktől kezdve, amikor „az Ür lelke lebegett a vizek felett” és hogy eljusson a térbeli végtelenen túlra, az égi járművek, tehát a technika segítségével, nem teljesítette. Sem a keret, sem a beléje helyezett vékonyka esemény, történet nem köti le az embert; a mese nem hitelesit- hető semmivel, realitását még csak meg sem közelíthetik az érvek; még akkor sem, ha valóban igyekszünk kilépni a szürke mindennapok gondolatköréből és filozófiai, netán spekulatív síkra toljuk át magunkat, nézőszögünket onnan meresztve azokra a tájakra és emberekre, akiket itt a filmesek, a rendező Stanley Kubrick, az író Arthur C. Clarke és az operatőr, Geoffroy U nsworth felsorakoztatnak. ¥.a jól értettem a filmet; az embernek, bárhová is tévedjen, mindenütt meg kell találnia, vagy bele kell ütköznie abba a fekete monolitba, a lapos, fekete kőbe, amely a világmindenséget összekötő üzeneteket, erőket közvetíti, netán csomózza. Azért, hogy a gondolat és a sors beteljék. Ezen az igencsak vitatható és elgondolkoztató alapeszmén az sem változtat, hogy a számítógép fölébe nő az embernek, már nem is ami, hanem inkább aki, akit, illetve amit a szupertudáson túl egyéni szenvedélyek, önző makacsság és a mindén áron való hatalmon maradás is jellemez. És közben felhangzik mindennek kísérőjeként a két Stra- uss, a nagy Johann és a Richard zenéje, s velük és köztük, mintha némi utalás lenne azokra az elképzelésekre, amik az Übermensch, a szuperman jelenségét, mint az emberiség sorsának végső és igazi megoldását tekintik. Ez a film engem nem győzött meg arról, hogy a túl a végtelenen, egy színorgiávai kifejezhető, s arról sem, hogy a térnek ezek a kombinációi mindenütt a titokzatos monolitig visznek, négymillió évvel ezelőttől számítva az utat, végig az időbeli végtelenen. És a film nem győzött le bennem semmilyen jelenbeli fenntartást arra vonatkozóan, hogy a jövőről és egyáltalán a közeli vagy távoli valóságokról ígyen kelljen álmodoznunk. Két és fél óráig szerettem volna kalandozni a világűrben, de ezt a lehetőséget az angol filmesek csak ígérték. Túl sok trükk, túl sok homályos utalás és az a bizonyos felsőbb értelem olyan banális szöveggel látott el engem, amitől nyugodtan hazamentem és meg tudtam enni szerény vacsorámat. Izgalommentesen. Farkas András Lehet, hogy első hallásra közhelynek tűnik, hiszen mindenki tudja: a szocialista vívmányok megvédése, internacionalista kötelezettségeink teljesítése nem csupán az éppen „soron következő” sorkatonák feladata — nem beszélve a hivatásos állományról. Igen, mert ismeri mindenki az alkotmány ide vonatkozó paragrafusát, amely szerint a haza védelme minden állampolgár kötelessége. Minden állampolgáré, tehát a leszereléssel nem fejeződött be a munka. Itt elsősorban a tartalékosokra gondolok, akiknek a felkészítése, katonai nyelven: a „hadra foghatósága” szinte napi feladat. A minap részt vettünk a néphadsereg egyik alegysé- nek gyakorlatán, amelyet tartalékosokkal hajtottak végre. Tavaszt csúfoló köd borította kora reggel a dombokat, a környező erdőket, de ha például derült idő köszönt a tájra, az ellenség felderítői akkor sem tanulmányozhatták volna a jól álcázott technikát, s a parancsra váró katonákat. A gyakorlatvezető parancsnok részletesen ismertetett mindent, ami a feladat végrehajtásához szükséges. Míg tartott a várakozás, felkerestünk néhány alegységet. Ezzel kapcsolatban példás éberségről győződhettünk meg, mert Kovács Ferenc tartalékos őrmester, az egyik szakasz parancsnoka kere1979. március 31.. szombat Zeíei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai 5. Megint kaptam egyet, és észrevette, hogy részeg vagyok. Erre nagyon elvert, két napig dolgozni sem tudtam. A harmadik napra úgy ahogy felépültem. Szerencsémre nagyon szép idő lett. Délután kihajtottam legelni. Amikor nem látszott már a tanya, összetereltem a jószágot két kukoricatábla közé és elindultam Bérceinek. Az éjszaka meleg volt, a kukoricásban aludtam, jó sokat. Elindultam helyet keresni. Furcsamód nem messzebb, hanem közelebb kerültem szülőfalumhoz. Este egy tanyához értem, erős kutyaugatás hallatszott az akácok közül. Bementem. Fiatalos férfi állt az udvaron, mellette három nyaköves komondor. Pintér István, mert így hívták, megengedte, hogy ott maradjak, de előbb el kellett sorolnom mindent, honnan jöttem, merre tartok? Én ezt nem tudtam megmondani, minden mást egyszusz- ra adtam elő. Megígérte, hogy nem enged el, hanem beszél a gazdával, megkéri, hadd maradhassak náluk télire. Mert ő csak harmados volt. Az igazi gazda Farkas Lajos. A gazda megengedte, sőt, a jószágok mellé fogadott meg, de be kellett jelenteni a rendőrségen, mert akkor már az olyan szerencsétleneknek is kezdték gondját viselni, amilyen én voltam. Fél év után fogott a gazdám és elindultunk Ű.üzász- ra, a rendőrségre. Útközben magyaráztam, győzködtem, hogy egész biztosan árva vagyok, anyámékat és testvéreimet bomba ölte meg. Szép tavaszi nap volt. Azt hiszem, március. A rendőrségen megijesztettek, becsuknak, ha hazudok. Nem akarták elhinni, hogy tizenhat éves vagyok. Faggattak. hol születtem, mikor hol jártam iskolába, apámnak mi a foglalkozása, végül a gazdám elment az általam megnevezett iskolába megtudni igazat mondok-e? Igazat mondtam! Sőt, azt is megmondták az iskolában neki, hogy most is jár oda négy-öt testvérem, nem vagyok árva. A gazdám örömmel újságolta, mire járt, de én nem örültem annyira. Amit előre éreztem, az történt. Gazdám boldogan ragadott karon és elindultunk vele hazafelé az Akác utcába. Féltem. Ahogy leértünk a lépcsőn, azt mondta a gazda: — Te állj a hátam mögé, ne lásson meg egyből az anyád. Tudtam, hogy idegenek jelenlétében nem bántanak otthon. Ez némi megnyugvást adott. Gazdám kopogott és benyitott. — Kovácsné asszony, örömet hoztam magának! — Mit? — kérdezte anyám mosolyogva. A gazdám elállt előlem. Furcsa volt anyám csalódott tekintetét látni. — Hát te hol csavarogtál eddig? — kérdezte. T.esütött fejjel, a régi félelemmel álldogáltam. A/fán kiküldött az udvarra, és nélkülem tárgyalt a ken megtagadott minden felvilágosítást. — Hogy képzeli?! — és rádióján értesítette közvetlen parancsnokát jelenlétünkről. Rövid beszélgetés — Értettem! —, s már sokkal barátságosabban nézett ránk. — Rendelkezésükre állunk — közölte, aztán elnevette magát. — Szerencséjük volt, mert nemrégiben kaptunk el két „ellenséges” fotós ... Az alegység valamennyi tagja tartalékos, s kiderült a beszélgetés során, hogy valamennyien értik a dogukat, ismerik feladataikat. A szakaszparancsnok Pétervásá- ráról vonult be, ahol a Fémelektro Ktsz-nél lakatosként dolgozik. — Sok ismerős van közöttük — int a katonák felé. — Már több gyakorlaton részt vettünk együtt. Tovább igyekszünk a vonal mentén, s egyszer csak félelmetes fegyver csöve mered ránk a ködből. Ezzel a „műszerrel” gyönyörűen meg lehet semmisíteni az ellenség harckocsiját, már amennyiben a túloldal talál ebben valami gyönyörűséget. Pádár József, őrmester, a parancsnok jelentkezik, már tud érkezésünkről. Elmondja, mi a feladat, s bízik a győzelemben. A győzelmet ezúttal az jelenti, hogy az elöljáró parancsnokok megelégedésére, jól hajtják végre a gyakorlatot. Tulajdonképpen a bizalmat már lehegazdámmal. Később behív, tak, és a következőket mondták apámmal együtt: — Jól megverhetnénk eddigi viselkedésedért, de nem bántunk. Azt viszont jól vésd az eszedbe, hogy többé nálunk nincs helyed. Eljöhetsz látogatóba, megnézheted testvéreidet, de nem lakhatsz itthon. Titokban még örültem is, hogy nem bántottak. Farkas Lajoséknál nem volt rossz dolgom. Ök sem fizettek, de emberségesen bántak velem. Elfogadható módon járattak, és minden második vasárnap hazaengedtek. Ezt nemigen vettem igénybe. Egyre emlékszem. Bepakoltak a tarisznyába, kenyeret szalonnát, s kilenc óra 'tájban már otthon is voltam. Leültem valamelyik testvérem mellé, és elkezdtem falatozni, hadd lássák, hogy most már nekem is van, akármekkora falatokat ehetek. Délben azután el kellett jönnöm, mert ebédelni akartak, és az nekem nem járt. Elindultam kifelé a Kossuth utcán, s a vásártéren megszólított egy gyerek: — Hová mész, koma? — Ki a tanyára. Hát te? — Haza. — Hova haza? — Hát az Akác utcába. Te meg kinél szolgálsz? Megmondtam a gazdám nevét, aztán a sajátomat, s kiderült, hogy testvérek vagyunk. Sándor volt az. Megörültünk egymásnak, s utána megint eltelt jó csomó idő, míg újra találkoztunk. — Nem tudlak tovább tartani — mondta 1948 májusában a gazdám. Eladtá a tanyát, a földet bérbe adta. De ajánlott másik gazdát. Kárteszi Ferencet. Örömmel kaptam a< ajánlaton, másnap már ott is voltam, s amikor Kárász! gazduaa*»' —«úEzzel a fegyverrel tett is előlegezni, mert a nem régi éleslövészeten Mészáros Sándor tartalékos tizedes, kiváló eredménnyel küzdötte le a célt. — Jól ismerem már ezt a szerkentyűt — hárítja el a gratulációt a fiatalember, aki egyébként a bátori termelő- szövetkezetből vonult be. A fák között rejtőzködő harckocsik felé igyekszünk, amikor lármássá válik a környék. Rakéta röppen a magasba, s rázendít a támadást előkészítő tüzérség. A túloldalon is megszólal az ellenség fegyvere, s ahogy szakadozik fel a köd, látni lyen olcsó vagyok, boldogan felfogadott. Azt is mondta, hogy majd csinálunk szerződést. Természetesen nem csináltunk, de törődtem is én azzal! Ott sem volt rossz dolgom. Igaz, kellett dolgozni, de legalább nem bántott, és adott enni , eleget. Egy alkalommal kijött hozzánk valaki. A gazdám nem volt otthon, kijött a földre és kikérdezett: mennyi fizetést kapok, hol alszom, van-e szappanom. a mosakodáshoz, fog. kefe, fogkrém, ruha ? Meglepődött a válaszaimon, azt mondta, rövidesen intézkedni fog. Akkoriban hallottam, él lehet menni az építőiparba ipari tanulónak. Kívánkoztam oda, szerettem olvasni, tanulni, de sose volt lehetőségem. Csuda jó lenne, gondoltam, mert hallottam azt is, hogy ahol tanulnak, ott lehet aludni is. De nem tudtam, miként fogjak hozzá. Az emberem, a kérdezősködő épp kapóra jött, én is kikérdeztem erről. Harmadnap megtudtam azt is, hogy cselédellenőr volt. Hivatott a gazdám: — Te, az anyád istenit, miért mondtad annak az embernek, hogy nem kapsz fizetést? — és adott két nagy pofont. — Hogy az istállóban alszol? Ha még egyszer ugatni mersz, a vasvillával szúrlak keresztül, te szemét! Szidott még egy darabig, több pofont nem kaptam, s már aznap este a konyhában kellett aludnom, de maradásom nem volt többé. Hamar elszöktem, mentem be Ceglédre, este értem oda. Rendőrt kérdeztem meg az egyik sarkon, hol az otthon, ahol tanulni és aludni lehet? Megmutatta, nyomban be is mentem. Sokáig ós mp-tf.tfvözően óq ppoy1 hogy bennlakó legvek. (Folytatjuk) „kiválót” lőttek (Perl Márton felvételei) a felcsapódó füstgomolyokat. Aztán jön az újabb parancs, s a harckocsik megindulnak, csak úgy dübörög a föld. Őket követik a lövészek széles vonalban, s már kattognak a géppisztolyok, a golyószórók — indul a támadás. A magasabb egység parancsnokai és a vendégek egy dombtetőről elégedetten szemlélik a gyakorlatot. Megfelelő rendben, a terep lehetőségeit jól kihasználva nyomulnak előre a katonái« és szorítják vissza az ellenséget ... Hogyan is lehetne mindezt összegezni? Talán azzal, amiről a riport elejéin szó volt: felkészültek kötelezettségeikre a tartalékosok is — képesek másnap megvédeni, amit előző nap (még civilben) építettek. Kátai Gábor I Tilos a hamis< Olvasom a tegnapi új- < sápokban, hogy tilos a ha- \ mis jelzésű divatövek áru- \ sítása. Legalábbis a KÉR- < Ml kitiltotta, merthogy í egy pesti kisiparos asszonyt azon kapott, hogy hamis Levi Sfrauss-, valamint Roy Rogers-emblémával és 5 felirattal ellátott bőröveketl készít és árusít. í A röpke hír enyhén i meglepett, de persze ko-1 rántsem azért, mintha nem < értenék vele egyet. Ellen- \ kezőleg: én azt hittem,) hogy az efféle dolgok min- 5 dig is tilosak voltak, és \ ami hamisítvány csak van < a forgalomban, azt már i mind régen ki kellett vol- > na vonni. Így lenne ez he- j! lyénvaló, más kérdés per- ( sze, hogy mi lenne, hal minden hamis Levi Stra- > í üss, Roy Rogers, Lee, vagy > í éppen Wrangler hirtelen s lekerülne viselőjéről, csu- < ( pán azért, mert nem való-1 < di. ) ? Egyes esetekben bizo- s 5 nyára igencsak elcsodál- < koznánk, de csodálatunk | tárgya bármennyire is szép í lehetne — ne kívánjuk. > í Kora tavasz van, hűvösek é í a napok, és még meg ta-^ > lálna fázni néhány csinos, > l de hamis emblémás alany. I j Márpedig, mint tudjuk, > ( megfázni — Wrangler. I ? Vagyis: veszélyes. < (ku-ti) |
