Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Sajtófotó '78 Sajtófotó 7* címmel Kiállítás nyílt a Kulturális Kap­csolatok Intézetének kiállítótermében. Képünk a tárlaton j készült. Branstetter Sándor felvételének címe: Vidám: ballagás a Műszaki Egyetemen. Könyvtári szabályzat 1458-ból A középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolos­torok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a XII—XIII. században írásban rög­zítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk; a legérdeke­sebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi do­monkos rendi apácáké. Ennek egy 1458-ban készült máso­lata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban is­mertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell ki­jelölni, aki „szereti a könyveket és szorgalmas". Köte­lességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellákban tartották, olyan he­lyen, amelyet később, ha az állomány növekszik, na- gyobbítani lehessen. A könyveket itt polcokon vagy Zárt szekrényekben helyezték el, mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszer­re, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szak­ba kerültek a szentírások, a B-be a szentírásmagyaráza- tok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló művek, az E-be a krónikák, Históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi raktári jelzetet kaptak. A könyvek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató cí­met, ilyesféleképpen:,, Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tün­tetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék gz ilyen művek beszerzéséről. A több pél­dányban meglévő művek közül a legjobb példányt tart­sa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyé­vel adja el, s a befolyt összegből szerezzen be más mű­veket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, amelyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, ál­lapítsa meg, hogy nincs-e hiány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állományban kárt. Ezután gondos­kodni kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni, mert így „feledé- kenység miatt egy könyv sem fog elveszni". Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt vagy szükség esetén tegyen je­lentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsön­zés napját pontosan feltüntető elismervényt a kölcsön­vevő kolostor elöljárójától; visszavételkor pedig gondo­san vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, jó állapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni, feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácá­nak. Az ő dolga volt, hogy pergament, papírt, tintát, tol­lat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egyéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondo­sak, ésszerűek, okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Különösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat, akik „szeretik a könyveket és szorgalmasok”, _______ _ J~ V4ttesy-MMös>-v H umorszolgálat Brown tárcsázik. — Üdv — mondja a hall­gatóba. — Mrs. Brown? — Mrs. Brown. — Itt Jack beszél. Nem el- lenzed, drágám, ha egy tucat vidám fickó jön ma hozzánk ebédre? — Dehogy ellenzem, drá­gám! — Halló, szivecském, hal­lottad, hogy mit mondtam? T- Igen, drágám, azt kér­dezted, magaddal hozhatsz-e egy tucat vidám fickót ebéd­re. Hát persze, drágám. — Bocsánatot kérek, tisz­telt asszonyom, tévesen tár­csáztam, ez nem lehet az én feleségem — dünnyögi Brown és leteszi a kagylót — Amikor nyugdíjba vo­nulok, az égvilágon semmit sem fogok csinálni. Az első hónapokban csupán a hinta­székben üldögélek majd. — És azután? — Azután... elkezdek hin­tázni, .. A fiatalember szörnyeit nem akart bevonulni katonai szolgálatra, ezért az orvosi bizottság előtt azt mondta a főorvosnak, hogy sem enni, sem inni, sem aludni nem tud. — Remek! — lelkendezett az orvos, s megszorította a fiatalember kezét. — Minél több ilyen emberre volna szükségünk, mint amilyen maga, Jones, és akkor a ka­tonai szükségletek kielégíté­sére fordított kiadásaink is önmaguktól csökkennének! Az őrmester így szól az újoncokhoz: — Ma aztán az igazi lus­táknak való munka akad. Emelje fel a kezét, aki neki akar látni. Valamennyi katona egy emberként emelte fel a ke­zét — egy újonc kivételével. — Hát te miért nem emel­ted fel a kezedet, Svensson? — Lusta vagyok hozzá, őr­mester úr... Két koldus beszélget: — Tudod, mi történt George barátunkkal? — Nem. Ugyan mi? — Munkát vállalt. — Én mindig gyanakod­tam, hogy ez az alak pénzért mindenre kapható! Az ügyvéd kérdezi a kli­enst: — Tulajdonképpen ki az oka annak, hogy elválnak? — A postás. Odaadott a feleségemneg egy levelet, ami nekem szólt... CSEH KAROLT: A Hazatérő Ajtónyílásnyl világosságban számvetést csinál ki küszöbén áll: A konyha kövén elszórt vízcscppek fillérjeit számolja a magány Sorsáért előre fizet annak aki belép s vágyait leteszi kés és kenyér közé az asztalra s küszöbön túlmaradnak könnyei Kulcsra fordítja az estéket a gond-felhőkből haja havazik S álmában összesöpri a holnap lehulló hópelyhek csillagjait UTASSY JÖZSEF: Föllázad a víz éjszaka csörömpöl a tél ablaka inai a hó s hajnalba’ már zöld aknára lép a madár Kilőtt harckocsik a sziklák napsugár-sorozat ropog emelt fővel és mezítláb szeretőmhöz gyalogolok MMR Lás*$ő fnjvukje gyelmesen végig­hallgatta, aztán visz- szaadta a beadvá­nyát: — Menjen a bér­elszámolóba. Ott majd mindent tisz­táznak. Alimhan benyitott a bérelszámolóba. — A volt férjem fizetése száznyolc­van. .. — Értem, értem, de az ügy nem rám tartozik — szakította félbe a tisztviselő. — Forduljon a pénztár­hoz, ott majd felvi­lágosítást adnak ön­nek. Alimhan nagyot só­hajtott, és a pénztá­rosnő keresésére in­dult. A pénztárosnő újból az igazgatóhoz Alimhan felkeres­te az igazgatót, és fé­lénken megszólalt: — A volt férjem az önök vállalatánál dol­gozik. Száznyolcvan rubel a fizetése, de csak tíz rubel nyolc­vanhárom kopejka tartásdíjat fizet. Az­iránt szeretnék ér­deklődni, hogyan le­hetséges ez... Az igazgató átfu­totta Alimhan bead­ványát, aztán vissza­adta neki: — Érdeklődjön a főkönyvelőnél. Jobbra a második ajtó. Alimhan a főköny­velőnek is elismétel­te a panaszát: — Száznyolcvanat kap, de csak tíz ru­bel nyolcvanhárom kopejka tartásdíjat fizet... A főkönyvelő fi­küldte, az igazgató a főkönyvelőhöz, a fő-; könyvelő a bérelszá­molóba, a bérelszá-í móló a pénztárosnő-} höz, az pedig ismét j az igazgatóhoz. A bűvös kör titkát < Alimhan csak később j tudta meg. Az igazgató a volt í férj sógora volt az l új asszony révén, a j főkönyvelő a szesz- j testvére, a bérelszá­molóban dolgozó < tisztviselő a szom-S szédja, a pénztárosnői pedig az új feleség j legjobb barátnője. De mire mindez \ kiderült, a gyerek­nek hosszú fehér sza­kálla nőtt... (Fordította: Zahemszky László) megfelelője: Anekdoták tudósokról Fryderyk Sänger angol biokémikus (született 1918-ban) 1958-ban Nobel-díjat kapott. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál a kapott pénzzel, gondolkodás nélkül fe­lelte: — Ö, az én feleségemnek biztosan lesz valami ötlete arra, hogy hogyan költsük el a pénzt. Einstein éppen látogatóban volt, amikor esni kezdett az eső. Búcsúzáskor felajánlották, hogy kölcsönöznek neki egy kalapot. Einstein azonban visszautasította az ajánlatot. — Minek? Amikor elindultam, tudtam, hogy eső lesz, és szándékosan nem hoztam magammal kalapot. A kalap ugyanis sokkal lassabban szárad, mint a hajam. Ampere-nek két macskája volt, egy nagy és egy kicsi, amelyeket nagyon szeretett. A macskák azonban sokszor zavarták azzal, hogy kapargatták az ajtót. Végül jó ötlete támadt: két nyílást vágatott az ajtóba: egy nagyot, a nagy macska, és egy kicsit a kis macska részére. Kép és szó EGY TÁRGY ÉS NEVE VERSBELI SZEREPEKBEN A tárgynak; illetőleg készü­léknek a képé­vel együtt idézzük most a nevét is: later­na magica. En­nek a latin jel- :*js szerkezet­nek magyar bűvös lámpa. De nevezték így is: varázs lámpa. A XVII. század talál­mánya volt. Üveglapra fes­tett áttetsző képeket felna­gyítva vetítettek vele. Annak idején varázslatos világnak tetszett a falon megjelent képsorozat, s bűvkört vont a képi világ tárgyai és a né-, zői köré. Nem véletlen tehát, ha a tárgy, a készülék, s főleg a neve versbeid motívumként is gyakran jelentkezik. Közle­ményünkben olvasható vers- részletekben a laterna magi­ca jelzős szerkezetnek nem­csak sajátos információt hor­dozó szerepe van, hanem nagy a hangulatfestő ereje is. Erre épít több magyar költő is, ezzel olvasóinknak nemcsak érzékletes képsoro­kat teremtenek, hanem a me­részebb képzetkapcsolások vállalására is késztetik őket. A sort Szász Károly nyitja meg: „Múlt és jövő bűlámpa képekint / Egymást tolongva hajtja, s átsuhan” (Emléke­zés apámra). Megállítja az olvasót Kosztolányi meré­szebb képkapcsolása is: „S játszani kezd elhagyott szí­vünkben / az életünk laterna magicá-ja” (A kártyás sír). Dsida Jenő költeménye cí­méül is a latin megnevezést választja, s a készülékkel végzett műveletek háttérraj- zával teszi érzékletesen ha­tásossá mondanivalóját: „Egyszerre fény gyűlt, és a messzi égre, /mint nagy vá­szonra berregő motor, /zúgó, öles nyalábbal vetítette / tű­nődő lelkem — lassú reszketős­sel — / lehúnyt pillájú, alvó arcodat” (Dsida: Laterna ma-, gica). Hogy a modem hangvéte­lű mai versekben is milyen változatos közlő, kifejező szerepet vállalhat ez a mo­tívum és nyelvi forma, ta­núskodjanak róla ezek a versrészletek: „A bőrös lám­pát megmentettem én, / enyém a modern Laterna magica” (Ozsvald Árpád: Laterna magica). — „Nézz e bűvös ládába, mely / új távlatot nyit neked” (Papp Lajos: Laterna magica). — Szinte alkotói mozzanatok­ra is készteti az olvasót Pi­linszky János, hogy követni tudja a költői gondolatok kapcsolatainak merészségét és mélységét abban a vers­részletben, amelyben a latin megnevezés a kulcsszó szere­pét vállalja: „A fényérzé­keny levegőben / csukott szemhéjak. Anya és fia. / Fehér kezek és még fehérebb ráncok. (Piéta és laterna ma­gika” (Fehér piéta). Dr. Bakos József / *

Next

/
Thumbnails
Contents