Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-03 / 52. szám

Francia—olasz film

Á megkésett Zsaru

Tárlat Budapetien

Hárman Heves megyéből

A mozinézőket csábító mű- faj a krimi, valamint a kamaszlányok álmainak ügyeletes hőse, Alain Delon most is pénztár elé sorakoztatja a közönséget. S ha ez alkalommal többen is lesznek a nézőtér sötétjében, akik csalódnak, majd ebben a francia— olasz bűnügyi történetben, ettől még a film nem rossz. Mondhatnám így is: o jobbik fajtából való, hiszen írója és rendezője, Jean-Pierre Melville, nem egyszerűen csak példás rutinnal, hanem igényesen is művelte a szakmát.

Sajnos a magyar közönség nem ismeri Melvillet, az 50-es. 60-as évek fordulóján kibontakozó francia „új hullám” tehetséges előfutárát. Rangos és méltán népszerű képes kulturális hetilapunk filmrecénzora például szellemeskedve feltételezi: „Mel- ville titokban féltékeny leüubilálo

amatőrök

Ritka évfordulóhoz érkeztek el a gyöngyösi műkedvelő színjátszók. Huszonöt esztendeje annak, hogy Janko- vits Jenő vezetésével néhány lelkes színjátszó hozzákezdett az akkor még nagy érdeklődéssel kísért előadásokhoz. Az idő múlásával ennek az együttesnek a neve többször változott. így ma már Gyöngyösi Játékszín néven ismertek nemcsak a rnátraalji városban, hanem megyénkben is mindenütt, ahol az elmúlt két és fél évtized során megfordultak és előadásaikkal szórakoztatták kedves közönségüket.

A jubileumi évforduló arra ösztönözte őket, hogy rendezvénysorozaton mutassák be, honnan indultak és hová értek el, illetve mik a terveik. A tárgyi emlékekből kiállítást is rendeznek.

Tiszaíiirediek

Hevesen

Régi jó kapcsolat van a hevesi és a tiszafüredi járási művelődési központ között. És mert a tennivalók, a gondok és problémák igen hasonlóak, és mert a segítőszándék mindkét rész oldaláról adott, mi sem természetesebb, hogy egymást keresik fel tanácsért, jó szóért, barátságért. Legutóbb — az elmúlt napokban — a tiszafürediek jártak hevesen Nagymáté Attila vezetésével. A nyolc tagú füredi csoportot Czakó József, a hevesi járási művelődési ház vezetője köszöntötte, és az eszmecserén részt vett Kerek László, a hevesi járási hivatal művelődési osztályának vezetője, valamint dr. Grúz János, a nagyközségi tanács elnöke is.

1979. március 3„ szombat

hét Alain Delonra”. Nem tudom. Lehet, hogy féltékeny volt, de csak volt, így, múlt időben — talán amikor a nálunk most bemutatott Zsaru című filmjét forgatta 1972-ben —, merthogy 1973- ban Melville meghalt. Nem felrovásként említem e bakit, csupán annak igazolására, hogy nem ismerjük ezt a filmest, s hogy forgalmazásunk nem mindig tart lépést a rendezői egyéniségek legújabb alkotásaival. Lám így lett nálunk a Zsaru a neves rendező első bemutatott filmje, holott munkái között épp a tizenharmadik, s egyben az utolsó is a sorban.

S bár a Zsaru kevesebb izgalmat, leleményt, sablor nos „keresd a tettest” játékot nyújt a nézőnek, helyette inkább halovány lélekraj- zot kínál, mégsem hiszem, hogy ez lenne Melville legjobb alkotása. A közönség persze jól szórakozik a mesterien, sőt szinte ismeretterjesztő alapossággal megrendezett banktámadáson, a kissé valószínűtlen, de ázért érdekes, s hajmeresztőnek tűnő helikopteres vonatrablás részletező jelenetein.

Olyan film pereg előttünk, amelynek egész sztoriját

49

Palotát építtetett, amit az SS később felrobbantott, de a pincében a raktárak megmaradtak, rengeteg tányér, porcelán ezzel a felirattal: „Kanzlei des Führers”.

— Kissé elkanyarodsz a témától...

— Rögtön, rögtön ... Szóval, megnéztük az érdekességeket, vettem az egyik paraszttól, aki a történetet elmesélte, egy tányért, aminek jó értéke lesz Amerikában. Ezután indultunk vissza Szszecinbe, de más úton. Útközben Marysia szólt, hogy szomjas, álljunk meg a legközelebbi faluban. így is tettünk. Bementünk az egyik házba, vizet kértünk, de a háziasszony rögtön hideg tejet javasolt. Beleegyeztünk. Bementünk a tiszta szobába...

— És úgy megvendégelt benneteket, mint Kolodziej- nél az angyalokat Piast férfivá avatásán — nevettem az ismert legendán.

— Nagyszerű! — mondta Henio. — Szóval, míg a háziasszony a pincében volt körülnéztünk a szobában és a háziasszonnyal beszélgettünk, aki 1945 óta él ott.

nyugodtan elmesélhetném, anélkül, hogy ezzel rontanám a néző moziját, mégsem teszem, mert ebben a filmben nem a történet az érdekes, a hősei inkább. A párizsi éjszaka „vándorai”: a

rezzenéstelen arcú zsaru, vagyis Coleman felügyelő, aki rendszeresen „lekési” a szerelemmel és pofonokkal kiszedett tippeket (Aláin Delon játssza olyan rezignáltam mintha unná a rendőrséget és az alvilágot is), a szőkeségében szép Cathy, a rendőr és a gengsztervezér között lavíroz (Catherine Deneuve alakítja) és természetesen, a gengszterek, akiknek arcán oly kifejezően időzik Walter Wottitz ráérő kamerája.

Ha eddig még nem derült volna ki, — ha megköveznek is érte, elmondom: nem mindig a felügyelőnek szurkoltam. Mert nem tetszik nekem ez a főzsaru. Nem látom töprengeni, kombinálni, nem nyomoz, csak üt — elegáns mozdulattal persze, nem haragvóan, foglalkozásszerűen inkább —, s hagyja, hogy a már lebukott rabló magába röpítsen egy golyót, a zárójelenetben pedig gondolkodás nélkül lövi agyon barátját, aki szerelmi ve- télytársa és a banda vezére is egyben. Noha éppen akkor az fegyvertelen. Az egyik rendőr, mintha helyettünk is kérdezné: „Nem lő maga túl gyorsan, felügyelő?” — De igen — mondom, s lehet, hogy ezért sem szeretem ezt a zsarut.

Maga a film persze így is kiemelkedik a szokványból, igyekszik felvillantani a hősök belső történetét, a cselekvések, az érzelmek titkait, a rendező pedig majdnem lélektanivá nemesíti a szőrit, miközben gondoskodik a feszültség ébren tartásáról is.

Ezért viszont tetszett a film.

A Zsaruról szólva egy francia kritikus így kérdezett lapjában: „Minek jó filmet

csinálni, ha nincs miről?”

Lehet, hogy igaza van.,.

Marysia, mint képzőművész a képek iránt érdeklődött, amelyekkel szinte tele volt a fal. Volt ott szentkép, tájkép, amit csak akarsz. Az ajtó fölött egy keret nélküli. Elmondta, hogy a képeket ő maga hozta ide, csak az ajtó felettit nem. Amikor Berlin elfoglalása után a hadsereg visszafelé özönlött, megállt előttük egy teherautó. A katonák, mint mi, vizet kértek. Tejet és kenyeret kaptak. Akkor az egyik katona, látva a sok szentet, odaadta a hátizsákjában őrzött képet, amit Berlinben talált az utcán.

— Marysia — folytatta a barátom, kérte, hogy vegye le a képet. Megnéztem, én is, és látjuk az aláírást. — Andrea dél Sarto. — És a múzeum pecsétjét. Megértettem. hogy felbecsülhetetlen értékű kincs van a kezemben.

— És megvetted? Menynyit fizettél érte?

— Várj. Nem ment az olyan gyorsan. A gazda hallani sem akart róla, hogy ő nem júdás, nem adja el Krisztus képét és így tovább. Ezret ígértem neki. Néró kellett. Megpróbáltam az ásszóhyt rábeszélrti. Hallani sem akart róla. Kö2ben

A Bemutatjuk megyéink képzőművészeit című kiállí- tássprozatban, amelyet a budapesti Ganz-MÁV AG Művelődési Központ szervezett a Nemzeti Galériával karöltve, a hevesiek csoportját Kishonthy Jenő festő, Trojan Marian Jozef grafikus és Mér’ai József festő képviselte az elmúlt hetekben a fővárosban.

Az András Edit művészettörténész rendezte tárlaton Trojan Marian vett részt a legegyszerűbb anyaggal. Ex librisen a tőle megszokott vaskos feketéket, a sikoltóan vékony fehéreket most gazdagon oldja föl motívumainak lágy ívével, a hajlatok harmóniájával. A kezek, napok, virágok, csillagok sikerrel törik meg a szegletek és színek komor szigorúságát. Különösen érzékelhető ez — legalábbis ebben a2 elrendezésben — az egyetlen többitől elütő alkotáson, amely a felszabadulásnak állít emléket, s amelynek címe: a Vörös madár.

Kishonthy Jenő ezúttal palettájának szinte valamennyi színét bemutatja a nézőknek.

A kapkodó, ideges ecsetvonással fölhordott, lágy zöldekkel, fátyolos sárgákkal domináló képeit (Festő állvánnyal, Bolond) alig lehet a merev, hideg kék tónusú Szoptató, a vörösbe játszó, oldottabban megfogalmazott Vihar, avagy a fotó-realisztikus, barnás, feketés Gól néni mellé illeszteni. Á nemcsak színhangulatokban elütő, de a formai komponálás hol feszes, hol elomló voltában is más-más alkotások közül a Raszputyirú című emelkedik ki, A történelmi figurát a művész ' az egzaltált — áldást osztó — mozdulat, a zavaros tekintet, a szigorú formai felépítés és a sötét színek kontrasztjával jeleníti meg, meggyőzően.

Mérai József — aki amatőr festőként tagja a triónak, — egyre határozottabban bontakoztatja ki egyéniségét — mind jobban leküzdve — vagy még inkább — továbblendítve mesterének hatásait.

emeltem az árat. Végül tízezernél elérzékenyülten megváltak tőle.

— Zlotyival, vagy dollárral fizettél?

— Természetesen csak dollárról volt szó. De így is megérte. Tudod, mennyi ennek az értéke? Egy vagyon!

— Marysia beszélt rá, hogy vedd meg?

— Ellenkezőleg. Amikor hatezernél tartottam, kihívott az udvarra, és kért, hogy ne vegyem meg. Küldjük be Szczecinbe a képet a szakértőkhöz. Én persze tudtam, hogy akkor a múzeum ráteszi a kezét és sohasem látom viszont. Marysia ekkor azt mondta, hogy vegyem, ha akarom, de ő nem akar tudni erről.

Felálltam, még egyszer megnéztem a képet. Valamit nem értettem. ‘ Andrea dél Sarto Michelangelo és Raffaelo tanítványa volt. Hogy lehetséges az, hogy a mesterek nem szignálták képeiket, a tanítványa Redig aláírta, s az máig is olvasható?

— Nos? — kérdezte vidáman Henio. — Nagyszerű alkotás, mi?

Levettem a szemüvegemet, hogy még közelebbről megtekintsem az aláírást. Füst szagot éreztem. Mintha füstölőből akasztották volna le.

— Hol tartottad ezt a képet?

— Irhába csomagolva, a csomagtartóban, Szczecinben bepakoltam a bőröndömbe, és azóta nem vettem elő. Miért kérdezed?

— Füstszagú. Olyan érzésem van, hogy ez a kép füstölőben volt.

— Ez rendben is van, hiszen a berlini múzeum az ostrom alatt leégett. Volt ott épp elég füst.

Ez a logikus magyarázat nekem nem felelt meg. Tizennyolc év telt el azóta, rés a füst még mindig érződne? Hihetetlen. Hirtelen egy otMárkusz László

Mister

MacArecR

üzletei

» • • t • • • •

• • • >i

• • • 4

• »

IRTA WA

Jerzy • 'viV

• •

V'

(Fordította: Bába Mihály)

E válogatásban legérettebbnek a fiatal nőkről készült munkák tűnnek. A témához bensőséges vörösökkel, halk lilákkal, sárgákkal lágy vonalakkal közelít, gyengédséget keltve így a nézőbén is Gabi, a Fiatal nő, a Terhes nő, vagy az Anya iránt.

A Téli táj, amely inkább a kompozóció izgalmasságá- val hívja föl magára a figyelmet, avagy a fegyelmezetten kidolgozott Műtermi csendélet, jól illeszkedik az előbbi egységhez. A Munkások című festménye azonban — a maga elütő színeivel] iskolás merevségével — érezhetően a rendezők iráru- ti figyelmességből kerüli csak a többiek mellé.

A három alkotó — az utolsó évtizedben végzett önnön munkáját kicsit ősz- szegző — tárlatával minden bizonnyal fokozta a Heves megyében élő és dolgozó képzőművészek iránti figyelmet, amelyet természetesen további kiállításokkal lehet kielégíteni.

(németi)

Nem kacsa!

A Füles rejtvényújság „Finom falatok könyve” cimü keresztrejtvényére mintegy hatvanezer helyes megfejtés érkezett be. A nemrég megtartott sorsoláson Szalatnay Katalin a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdasága adminisztrátorának kedvezett a szerencse. Jutalma egy hízott liba, annak elkészítéséhez szükséges fűszerek, s elfogyasztásához hatszemélyes ét- és evőeszközkészlet.

„Az aranybánya” című rejtvényt szintén megyei —' pétervásári — Barta Dénesné, szövetkezeti dolgozó nyerte. A kétszázezer megfejtő közül mosolygott rá a szerencse egy értékes arany nyaklánc formájában. A jutalmakat tegnap a lakásukon Tiszai László, a Füles újság főszerkesztője nyújtotta át. Képünkön: Nem lesz gond a vasárnapi ebéddel Hatvanban a Szalatnay családnál.

(Szabó Sándor felvétele)

let jutott eszembe. Az ajtó felé indultam.

— Balra a negyedik ajtó a WC — nevetett Henio. Biztosan a füsttől...

Nem fedtem fel a tévedését, nem szóltam. Lementem a szálloda fodrászához, és egy üveg acetont vettem és kértem egy darab vattát is.

— Nos, rendben? — kérdezte nevetve barátom, amikor visszamentem.

— Köszönöm, rendben.

Elővettem az üveget és a

vattát. Megnedvesítettem az acetonnal és óvatosan a festményhez érintettem. A felső festék lejött, s alatta megjelent a világos-vöröses szín. Henio kétségbeesetten nézte, hogy mit csinálok, de már nem törődtem vele. Már a kép felületét dörzsöltem, még gyorsabban jött le a festék, mint a vászon széléről. Kirajzolódott egy furcsa alak.

— Mit csinálsz? — kérdezte kiáltva Henio. — Tönkreteszed a képet!

! — Ellenkezőleg — válaszoltam. — Andrea dél Sarto Raffaelo tanítványa volt, biztosan a mester által festett vászonra festette művét. Sokkal nagyobb lesz a kép értéke, ha maga Raffaelo festette.

Az acetonnal áztatott vattával bedörzsöltem a képet és percek alatt nyomtalanul eltűnt Andrea dél Sarto festménye. Egy giccs-festő „művét” tartottam a kezemben.

— Mi ez? — kérdezte Henio kétségbeesve.

— Híres „mű”, rengeteg változata ismert. Szarvas, háttérben a vörös, lemenő nap. Kétlem, hogy Amerikában a műgyűjtők verekedni fognak ezért a képért. Viszont megnyugtatlak, nem lesz problémád a kép kivitelével !

Henio egy pillanatra megállt, mint egy sóbálvány. Olyan ostoba arcot vágott, hogy sajnáltam, hogv nett örökítettem meg. Letettem a

képet, aztán Henióhoz fordultam, aki még mindig bénult volt.

— Végre tudom, hogy a

kedves donnádnak miért volt könnyes a szeme, amikor elbúcsúztatok. ,

— Miért? — nyögte ki végre a barátom.

— Egyszerűen egy bizonyos amérikai milliomos ostobaságán siránkozott.

— Nem értem.

— Mindjárt eszedbe juttaJ tóm. Egyszer, amikor beszélgettünk, és amikor megkérdeztem, hogyan kerestél olyan tekintélyes összeget azt válaszoltad, hogy „az emberi fösvénységen . és telhetetlen- ségen. Azon, hogy a gazdag ember még gazdagabb akar lenni, és nem szalaszt el semmiféle alkalmat, hogy a nálánál szegényebbet kifossza a maradék vagyonából.” Lehet, hogy nem pontosan idéztem aranymondásodat, de az biztos, hogy hűségesen visz- szaadtam értelmét. És mond csak, mi mást akartál te tenni azzal a paraszttal, akihez oly „furcsa véletlen” folytán vezetett el a Képző- művészeti Főiskola hallgatója? Valid be, hogy rendkívül tehetséges tanítványra találtál benne. Még a tanítómesterét is jégre vitte.

Az én kedves barátom, az ügyes, és egyben gazdag amerikai egy pillahatig úgy nézett rám pislogó szemével, mint aki szeretne megérteni valamit. Végre elszálltak a felhők a homlokáról, szája szögletébe lopakodott a mosoly. Aztán hirtelen hangosan felnevetett. Henio a fotelba vágta magát és sokáig hangosan nevetett. Aztán erőt vett magán, felállt, te- letöltötte a poharainkat. Még mindig nevetve . koccintottunk, aztán egy hajtásra megitta a konyakot, és azt mondta:

— Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! Milyen csodálatos asszóhyai vannak!

VÉGE