Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

/ Heti külpolitikai összefoglalónk Á hét 3 kérdése Először látogatott el Moszkvába annak a Thai- íöLdnek a kormányfője, amely mind ez ideig a nyuga­ti érdekövezetbe tartozott, s amely korábban egy impe­rialista katonai szervezet tagja volt. Milyen irányban fejlődhet a szovjet—thai­földi viszony? — sokakban felvetődik ez a kérdés. Már csak helyenként hal­latszik fegyverropogás a vietnami—kínai határon, Hanoiban (és Pekingben is) tárgyalásokról esik szó. Mi­ről, mikor, hogyan tárgyal­hat Vietnam és Kína egy­mással? Ismét páratlanul izgalmas­mozgalmas volt a hét Irán­ban. Míg láthatóan folyik a hatalmi harc a síita vallási vezetők és polgári politiku­sok között az iráni problé­mák új síkon is jelentkez­nek — a nemzetiségek kö­veteléseivel. Mi történik Kurdisztánban, mi állhat a kurd igények mögött? Milyen irányban fejlőd- - hét a szovjet—thaiföldi viszony? Thaiföld nevét az idősebb nemzedék Sziámnak ismer­heti. A délkelet-ázsiai or­szág területére nézve ötször nagyobb, lakosságát tekintve négyszer népesebb hazánk­nál, s főként földrajzi hely­zeténél fogva roppant nagy a stratégiai jelentősége. Ezért is volt — ameddig fennál­lott ez az imperialista ka­tonai koalíció — a SEATO székhelye a thai főváros: Bangkok. Thaiföld keleti irányban Laosszal és Kambodzsával határos, s ezzel világossá vá­lik. hogy napjainkban mek­kora jelentősége lehet a bangkoki kormány magatar­tásának. Ha semleges marad az indokínai térség problé­máival szemben és például a kínai—vietnami vitában, akkor mérséklőleg tud hatni a konfliktusokra. De ha el­lenkező álláspontra helyez­kedik, s például megengedi, hogy területéről élelmiszer-, hadianyag- és emberután­pótlás jusson el a kambod­zsai hegyek közé visszahú­zódott néhány csoporthoz, a megbuktatott Pol-Pot rend­szer maradványaihoz, akkor nyilvánvalóan csak tovább szítja a tüzet... Thaiföld az amerikaiak vi­etnami háborúja idején a SEATO-beli szövetségesnek, azaz az Egyesült Államok­nak támaszpontokat és repü­lőtereket bocsátott rendelke­zésére: a vietnami városokat bombázó amerikai gépek in­nen indultak bevetésre. A SEATO felbomlása óta Thai­föld az ASEAN-nak, a dél­kelet-ázsiai országok szö­vetségének a tagja. Az 1977- ben hatalomra jutott, most 60 éves tábornok, Kriang- szak miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy kormá­nya az ideológiai különbsé­geket félretéve baráti kap­csolatokra törekszik minden országgal. Kriangszak Csa- manand volt már Kínában, az USA-ban és Japánban is. Moszkvai útját thaiföldi politikai körökben is „sors­döntőnek” mondják. A kétoldalú, szovjet—thai kapcsolatok kérdésén túlme­nően Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta a thaiföldi vendéggel folytatott megbe­szélésén, hogy most új kap­csolatok fejlesztésére nyílik lehetőség Indokína minden országa között Brezsnyev nyomatékkai rámutatott, hogy a Szovjetunió teljes mérték­ben támogatja a szocialista Vietnamot, amely békében akar élni Thaifölddel és minden délkelet-ázsiai szom­szédjával. Miről, mikor, hogyan tár­gyalhat Vietnam és Kína egymással? Már a kínai agresszió kez­detén, a betolakodó kínai katonák visszavonásának kö­vetelésével együtt tárgyalá­sokat ajánlott Vietnam kor­mánya. Kezdetben Peking erről hallani sem akart, csak azt hajtogatta, hogy „meg akarja büntetni”, „meg Nagy József A munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, az egykori magyar internacionalistát, aki életének 83. évében Buda­pesten tett látogatása során szívroham következtében elhunyt, végső akaratához híven, szülőfalujában, a Hajdú- Bihar megyei Bárándon március 27-én, kedden délután 1 órakor helyezik örök nyugalomra. RAW ALPIN Dl: A pakisztáni legfelsőbb bíróság szombaton elutasí­totta a halálra ítélt Zulfikar Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök védőjének perújrafelvételi indítványát. Hírügynökségi jelentések rámutatnak arra, hogy ez­után már csak a pakisztáni katonai kormányzat vezető­jének, Mohammed Ziaul Hak ‘ tábornoknak a kegyel­mi döntése mentheti meg Buttót az ellene hozott ha­lálos ítélet végrehajtásától. TOKIO: A japán sajtó szombaton vezető helyen számol be ar­ról, hogy az amerikai sze­nátus katonai bizottságának úgynevezett csendes-óceáni tanulmányi csoportja nyíl­tan a fegyverkezés fokozásá­ra, a hadikiadások növelé­sére szólította fel a szigetor­szágot. Azt ajánlják, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb segít­séget a japán katonai rend­tí9. március 25., vasárnap szer jelentős mértékű „minő­ségi javításához” s ennek ér­dekében részesítse Japánt a NATO-országokkal azonos elbírálásban a haditechnika és a katonai szabadalmak át­adását illetően. CARACAS Erős földrengés volt pén­teken Venezuelában. Cara- casban a földmozgás a Rich- ter-féle skála szerint elérte az 5,5 erősséget, és földren­gést észleltek a Dominikai Köztársaságban is. ÜJ DELHI Több, mint hatvan ember halt meg Észak-Indiában, ahol Jammu és Kasmír ál­lamok egy részét lavinák vágták el a külvilágtól. A természeti csapás következ­tében megszakadt a közúti közlekedés, elnémultak a távíró- és telefonvonalak. A hóréteg vastagsága néhol el­éri a három métert is, a la­kosságot helikopterek segít­ségével látják el élelmiszer­rel és gyógyszerekkel. DACCA Kolerajárvány tört ki Banglades egyes vidékein. Eddig mintegy kétszáz meg­betegedést észleltek, a halá­los áldozatok száma 23. akarja leckéztetni” Vietna­mot. Amikor a hadihelyzet alakulása nyilvánvalóvá tet­te, hogy a kínai támadók nem tudnak aláereszkedni a határvidék hegyeiből, s így a részleges betörés után előbb-utóbb vissza kell vo- nulniok, egyszeriben a kínai fővárosban is hangoztatni kezdtek bizonyos tárgyalási készséget. Ügy tűnt, hogy március utolsó hetében elkezdődhet­nek a tárgyalások, persze, látnivaló volt, hogy a tár­gyalási gépezet megindulása előtt a fogaskerekek közé a kínaiak bármikor képesek bedugni a maguk botját... Ilyen „botnak,” számított az elején az, hogy. p tárgyalás helyének meghatározásakor csak és kizárólag Pekinget voltak hajlandók elfogadni, míg a vietnami fél azt java­solta, hogy felváltva tár­gyaljanak a két fővárosban, vagy akár a határ közelé­ben. (Megjegyzendő, hogy a két fővárosban való tárgyalás annál is inkább elképzelhe­tő és megvalósítható, mivel a diplomáciai kapcsolat a Vietnami Szocialista Köz­társaság és a Kínai Népköz- társaság között a kínai ag­resszió idején sem szakadt meg, a nagykövetségek mű­ködtek, a diplomaták a he­lyükön maradtak.) A tárgyalásokon számta­lan probléma kíván megol­dást: kezdve a nagy elvi kérdéseken, például az erő­szakról való lemondás eset­leges kinyilatkoztatásán, folytatva a kínai agresszió okozta kórok jóvátételén, egészen a határ megerősíté­sének dolgáig. A jelek szerint a határ­kérdés előtérbe kerül. Viet­nami részről a történelmi határokról tesznek ismét és ismét említést, azokról a ha­tárokról, amelyeket a két fél 1957-ben és 1958-ban meg­vont, s amelyeket két évti­zeden át tiszteletben tar­tott. Most viszont egyrészt az figyelhető meg, hogy a kínaiak áthelyezik \a határ­köveket, s egy új, az ő ér­dekeik szerinti határt igye­keznek meghúzni, másrészt az is, hogy az agresszióban részt vett katonai egysége­ket csak e mögé a módosí­tott határvonal mögé haj­landók visszavonni. Hanoi­ban közölték, hogy Pekingé a felelősség, amiért nem kezdődtek meg a tárgyalá­sok eddig. A kínaiak ugyan­is, nagyhangú nyilatkozata­ik ellenére még mindig nem tértek vissza a határ mögé, sőt fokozták provokációikat a térségben. Mi történik Kurdisztán­ban, mi állhat a kurd igé­nyek mögött? A hozzávetőleg 15—17 millió kurd több országban él, nincs saját hazájuk. A legtöbb kurdot Törökország keleti végében találni, nyomban utána azonban az iráni Kurdisztán népe követ­kezik: 5—5 és fél millióval! Az iráni kurdok évtizedek óta követelnek önkormány­zatot, sürgetik földjük gaz­dasági fejlesztését. Eddig hiába tették. A sah rend­szere elnyomta őket, mint ahogy 1947-ben Reza Pah- lavi katonái fojtották vérbe a háború végén kikiáltott kurd köztársaságot. A kur- dokről azt is tudni kell, hogy szunnita mohamedá­nok, tehát vallási ellentét is szembeállítja őket a síi­tákkal, akiknek a vallása eddig is államvallás volt Iránban, most pedig Kho- meini ajatollah roppant be­folyása révén még inkább megerősödött a siiták hely­zete. Nem vitás, hogy a kurdok igényei jogosak. De néhány évtized történelmi tapasz­talata mutatja, hogy a kur­dok gyakran váltak — aka­ratuk ellenére — nagyha­talmi törekvések kiszolgálói­vá. Barzani, a kurdok le­gendás hírű vezére, aki nem­rég halt meg, s akit már a sah bukása után kísértek utolsó útjára óriási töme­gek, nos, ez a Barzani élete végén az amerikaiak olda­lára állott. Nincs kizárva, hogy egyesek a kurdok kö­veteléseit a teheráni kor­mánnyal szembeni fellépés­re használják fel, az iráni bizonytalanságot akarják ez­zel továbbra is fenntartani. Pálfy József MARTTI LAKNI (FINNORSZÁG): Interjú, géppisztollyal Pinochino tábornok az íróasztalánál ült és a fény­képében gyönyörködött, amely a Springer címlapját díszítette. Nem tudott ide­gen nyelven, ám szótár se­gítségével megértette a kép alatti szöveget, amelyben „népe bátor és igazságos ve­zérének” titulálták. Néhány évvel ezelőtt a tábornok a golyószórók szavazatával választatta magát az ország elnökévé. Egyidejűleg eltá­volította a volt elnököt — szintén a golyószórók hangja mellett. Ezért teljes mérték­ben népe bátor és igazságos vezérének lehet tartani, aki a Nagy Adolf és Benjamino Musca által kijelölt úton halad. Pompás dolgozószobájában álló íróasztalát bizonyos nyugati diplomaták és réz­bánya-tulajdonosok a béke szimbólumaként tartják szá­mon. Mikor a tábornok le­ül az íróasztalához, tekinte­te bármely pillanatban meg­pihenhet a keze ügyében le­vő elegáns géppisztolyon. Az asztalon, közvetlenül a ba> kezénél művészien fon* gyü- mölcskosár. Igaz, nem alma narancs vagy banán van benne, hanem egy tucat ké­zigránát. Minden eshetőség­re. Micsoda örömöt és lelki gyönyört okozott a tábornok­nak az ismert folyóirat cím­lapja! Mintha dicsfénnyel a feje körül látta volna önma­gát, ezért önkéntelenül is leeresztett vetett. Áhítatát egy fiatal ezredes megjele­nése törte meg, aki jelentet­te: — Excelleneiád megígér­te, hogy fogadja a Springer tudósítóját. Megengedi, hogy belépjen? — Kikutatta a zsebeit? — Igen, kegyelmes uram. Ezenkívül háromszor le is fotóztuk és ujjlenyomatot vettünk tőle. — Rendben van. Hívja be. Két perccel később a fia­talos külsejű újságíró en­gedélyt kapott, hogy leüljön a tábornokkal szemben és elkezdje az interjút. — Mire kíváncsi? — kér­dezte a tábornok. — Tíz percem van önre. — Nagyon kedves, tábor- *ok úr — kezdte a ripor­téi-. — Engedje meg. hogy legelőször az egészsége felől érdeklődjem. — Kitünően érzem ma­A hét eseményei képekben A vietnami hatóságok nemzetközi sajtókonferencián szá­moltak be a kínai csapatok visszaveréséről és a támadók­nak okozott veszteségekről. Képünkön: a tájékoztatón a külföldi újságírók kínai hadifoglyokkal is találkozhattak. A hírek szerint sok áldozatot követeltek az iráni Kur- disztánban kirobbant harcok. Képünkön kurd fegyveresek Szanandadzsban. (Fotó — AP—MT1—KS) gam, különösen amióta az ellenségeim lehiggadtak. — Agyonlőtték őket vagy börtönben vannak ? — Sem az egyik, sem a másik. Én humanista vagyok és a béke híve. Ellenzem az £i‘ ÜöZcLtv O U — Bizonyos lapok azt ál­lítják, hogy az ön által ve­zetett országban terror ural­kodik. — Nem tudom, mit jelent ez a szó... Még mire kí­váncsi? — Ezek az újságok azt is írják, hogy az ön országá­ban üldözik a demokratikus gondolkodású embereket. Ezenkívül néhány ártalmas újság állandóan azt hangoz­tatja, hogy az ön. országának börtöneiben ártatlanok ezrei sínylődnek, akiket válogatott kínzásoknak vetnek alá. — Hazugság! — kiáltott föl a tábornok és gépiesen a géppisztoly után nyúlt.. — Országomban nem börtönöz- nek be ártatlanokat. Vagy talán ártatlanoknak keli tar­tani azokat, akik bűnös mó­don mindent egyenlően akarnak szétosztani és olyas­mit követelnek a nép szá­mára, ami nem a népé? Ezek talán nem gonoszte­vők? — De igen, tábornok úr. Ök a demokrácia ellenségei. — Mire kiváncsi még” — Hallottam olyan men­demondákat, hogy az ön kormánya speciális büntető­osztagokat szervezett, arrre- iyek felkutatják a külföldön rejtőzködő ellenséget. — Ezek nem büntetőkom­mandók. hanem az állam biztonsági szervek katonái, a béke erőinek igazi védelme­zői. És ha időnként erőszak­hoz kell folyamodniuk, ezt önvédelemből teszik. Kor­mányzásom alatt egyszer sem fordult elő, hogy ártat­lan ember erőszak áldozata lett volna. v — És az ön elődje? ö is bűnös volt? — Ha arra gondol, aki országunk legkitűnőbb fiai­tól és külföldi barátainktól elvette a magántulajdonban levő földeket és gyárakat; úgy ő volt az ország törté­nelmének legszőrnyűbb go­nosztevője. — Nekem is ez a Vélemé­nyem, tábornok úr. Ennek ellenére azonban még van­nak bizonyos országok, ame­lyek az ön elődjének védel­mében lépnek fel. — Ennek semmi jelentő­sége, mivel az általam el­képzelt demokráciát megfe­lelő módon értékelte több ország és kormány. Ahhoz mit szól, hogy Ázsia legha­talmasabb, legnagyobb lélek­számú és legdemokratiku­sabb állama kifejezésre jut­tatta, hogy teljes mértékben helyesli tevékenységemet? Engem az a gondolat vezé­rel, hogy általános béke csupán akkor lehetséges a földön, ha a szegények sze­gények maradnak, a gazda­gok meg gazdagok. Es örökké a béke eme eszmé­jének jegyében fogok har­colni. — Nagyon köszönöm, tá­bornok úr, ezt a rövid, ám értékes interjút. Végezetül még egy kérdést szeretnék feltenni. — Tessék! — Tábornok úr. mi a leg­hőbb kívánsága? — Nem titkolom, abban reménykedem, hogy jövőre a Nobel-békedíj odaítélése­kor gondolni fognak rám .. (Zahemszky László fordítása) A

Next

/
Thumbnails
Contents