Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

Tavasz a Heves környéki kiskertekben 36 ezer négyzetméter fóliasátor Tavasz a gyümölcsösben A kertjét, földjét művelő ember saját tapasztalatból tudja, hogy tavasszal ugyan­csak be kell osztania az ide­jét, ha a sokféle feladatot idejében kívánja elvégezni. A gyümölcsöskert is tavasz- szal igényli a legnagyobb szorgalmat, mert amit ilyen­kor elmulasztunk, azt később már nincs lehetőségünk pó­tolni. NAGV SZAKÉRTELMET IGÉNYEL A METSZÉS A gyümölcsfák koronáját minden év tavaszán meg kell metszeni. Ez a munka megfelelő felkészültséget kö­vetel, de ha valaki néhány alapszabályt elsajátít, akkor a többit már saját tapasz­talatból kiegészítheti. Mihelyt a fagymentes idő elkövetkezik, meg lehet kez­deni az idősebb, termő gyü­mölcsfák tisztogatását. A törzset először fakaparóval, majd drótkefével tisztítsuk meg a kéregpikkelyektől, és az alattuk meghúzódó kár­tevőktől. A kaparékot hala­déktalanul gyűjtsük össze és égessük el. Ezután kö­vetkezik a koronaritkítás, amelynek során a sűrűn ál­ló, elszáradt ágakat tőből metsszük ki. Ha az ágak vé­gén több vessző csokrosan áll, akkor csak egyet — a legerősebbet — hagyjuk meg, a többit ugyancsak tő­ből eltávolítjuk. Fordítsunk gondot a faty- tyúhajtások kezelésére, mert ezek — ha megmaradnak — nyáron sok bosszúságot okoznak a kertészetnek. A sűrűn álló fattyúvesszőket ritkítsuk meg, de ne vág­juk le valamennyit. Az egy­mástól tenyérnyi távolságra levőket vágjuk vissza arasz­nyira; az ilyenek elágaznak, termőrüggyel berakodnak és a következő években már a fa koronájának értékes, ter­mékeny részévé válnak. Az ősszel ültetett facse­meték koronáját vissza kell metszeni, mert különben a megroncsolt' gyökérzet nem lesz képes a föld feletti részt elegendő vízben oldott tápanyaggal elláthi. Mielőtt a sövények, termőkaros or­sófák, hagyományos suda- ras koronájú facsemeték metszését megkezdenénk, ajánlatos szakember véle­ményét kérni, vagy szak­könyvben, folyóiratban utá­nanézni a legfontosabb tud­nivalóknak. TAVASZI PERMETEZÉS Aki tavasszal gondosan, szakszerűen megpermetezi a házikert növényállományát, annak a nyár folyamán fe­le annyi gondja se lesz a növényvédelemmel. A gyümölcsfák és a gyü­mölcstermő bokrok rügyfa- kadása előtt, fagymentes na­pon minél előbb lássunk hozzá a permetezéshez. A legáltalánosabban használt szer a Neopol, amelyet 5 százalékos töménységben szükséges kipermetezni. Ez­zel a szerrel a kert minden növényét lemosásszerűen le­het permetezni. Kivételt ké­peznek az örökzöld növé­nyek és bokrok; ezeket nem szabad Neopollal permetez­ni, mert megperzselődnek. A permetlé elkészítése némi időt vesz igénybe, de ezt ne sajnáljuk és pontosan hajt­suk végre a szer dobozán feltüntetett használati uta­sítás előírásait. Ahol lehetőség van rá, ott érdemes ismét a régen köz­kedvelt mészkénlevet hasz­nálni, hatóanyaga, azonos a Neopoléval, tehát éppen úgy pusztítja a gombák áttelelő spóráit, és a kártevők tojá­sait, bábjáit, mint a gyári szer. A FÁKAT TÁPLÁLNI KELL A gyümölcsfák gyökerei nagy területet hálóznak be és ennek megfelelően széles kiterjedésű talajból veszik fel a tápanyagokat. Mint­hogy azőnban a fáknak sok tápanyagra van szükségük, ezért csak rendszeres táplá­lás mellett teremnek bőven és kiváló minőségű gyümöl­csöt. A hajtás megindulása­kor a fáknak és bokroknak elsősorban nitrogéntartalmú tápanyagra van szükségük, mert a lombosat kifejleszté­séhez, a virágok képzéséhez és a gyümölcs felnevelésé­hez sok nitrogént használ­nak fel. Ezt a tápanyagot a pétisó, a mészammonsalétrom és a mésznitrogén tartalmazza. Használhatunk természete­sen vegyes műtrágyákat is, ezek közül azonban azokat részesítjük előnyben, ame­lyek több nitrogént és keve- seb kálit, illetve foszfátot tártalmaznak. Egy kifejlett gyümölcsfa alá, a lombkoronával meg­egyező területre 1,5—2,0 kg műtrágyát szórjunk ki és azonnal munkáljuk be a ta­lajba. A ribiszke-, köszméte­bokrok adagja 0,2—0,3 kg. Sok nitrogént kedvel a sza­móca; a sorok közé négy­zetméterenként 0,3—0,4 kg műtrágyát adagoljunk. SEGÍT AZ IRODALOM . * A gyümölcsöskertek mű­velőinek ajánljuk az Idejé­ben- szólunk című könyvet (szerkesztette: Gévay János), amely az év 52 hetére bont­ja a kerti munkákat. Mező- gazdasági könyvhónapra je­lent meg a Kertészek köny­ve (szerkesztői: Katona Jó­zsef és Oláh László.) A nö- vényvédelfem bonyolult kér­déseiben nyújt eligazodást a Balázs—Bodor—Lelkes: Kis­kertek és házikertek növény- védelmi naptára című kézi­könyv. Dr. Bálint György Időszerű munkák a szőlőben A' szőlőskertben most a legfontosabb munka a met­szés. Mivel a télen a hőmér­séklet jó néhányszor több helyen tartósan —20 fok alá csökkent, számítani lehet fagykárokra. Ezért a met­szésre a" szokottnál nagyobb figyelmet fordítsunk, s mi­előtt e munkához kezdenénk, feltétlenül végezzünk rügy- és vesszővizsgálatot. A rü­gyeket a szőlőskert különbö­ző tőkéiről lemetszett, teljes hosszúságú vesszőkön és a rügyek sorrendjében ellen­őrizzük. Gondoljunk a faj­ták eltérő fagyérzékenységé­re és fajtánként vizsgáljuk meg a rügyeket. Legérzéke­nyebb például a csemegesző­lők közül a Pannónia kin­cse, a Cardinal, a szőlősker­tek királynője, az Afuz Ali, a borszőlők közül az ezerjó, a mézesfehér, a bánáti riz- ling. A rügyvizsgálatkor a rü­gyeket éles késsel vágjuk át hosszában és keresztben. Az egészséges, nem károsodott rügy belseje zöld és jól lát­hatók a fő- és mellékrügyek. A fagyott rügy főrügye bar­na vagy fekete. Jelentősebb fagykár esetén vizsgáljuk meg a diafragmát (a bélre­keszt), és a háncsot is. Ha barnak, a vesszőnek ezek a részei is károsodtak. A vesszők feldarabolásával a fagyott és az egészséges ré­szek kitűnően felismerhetők. A metszést a károsodás szerint végezzük. Részleges fagykár esetén a metszéskor a kár mértékének megfelelő­en több rügyet hagyunk meg Ha a fagykár eléri a 40—50 GkŰMSM 1976. március 24., szombat százalékot, várjuk meg a szőlő fakadását és csak ak­kor metsszünk. Amennyiben minden rügy elfagyott, a tőkét rövidcsaposra (1—2 rü- gyesre) metsszük. Teljes fagykár esetén, amikor a vesszők, sőt az idősebb ré­szek is károsodtak, a faka- dás után az elpusztult tőke­részeket, karokat az élő ré­szig vágjuk vissza és majd az idős karrészekből, törzsből, tőből kitörő erős hajtásokkal próbáljuk újra nevelni a termőfelületet. A metszést a fagytűrőbb fajtákkal kezdjük, s a tőke erőssége, a fajta igénye, a trágyázás mértéke szerint végezzük. A magaskordon és a lugasművelésű szőlők met­szését követően nyissuk ki a befedett hagyományos műve­lésű tőkéket és ezeket is metsszük meg. A nyitás előtt szórjuk ki a nitrogén mű­trágyát, s ha nem adtunk volna szerves trágyát, most még pótolhatjuk. A metszéskor fordítsunk nagy figyelmet a tőketiszto­gatásra. A beteg, fertőzött, száraz csonkokat, csapokat vágjuk le, s távolítsuk el a felesleges nyakhajtásokat is. Az idősebb, elhanyagoltabb tőkéket, kordonkarokat drót­kefével, esetleg kéregkaparó- val is tisztítsuk át, mert ez­zel jól megsemmisítjük az áttelelő hernyókat és más kártevőket a búvóhelyeiken megtelepedett pajzstetveket. Ha idős tőkéket ifjítunk, a jobb és gyorsabb sebforra­dás céljából kenjük -be a metszfelületeket a gombaölő szert is tartalmazó Santar ^M sebkezelő pasztával. A termőszőlőben, a fiatal is új telepítésben egyaránt pótoljuk a tőkehiányokat. Ez azért fontos, mert ahány szá­zalék hiánya van a szőlőnek, (Tudósítónktól) A hevesi áfósz minden év­ben jelentős támogatásokat ad a körzetéhez tartozó kert­gazdaságok, kisállattenyész­tők termelésének fejlesztésé­hez. Ebben az évben tizenkét szakcsoport 1965 tagja ké­szült fel a termelésre. A primőrtermelők mintegy 36 .ezer négyzetméteren állí­tották fel fóliasátráíkat, hogy alatta időben elvégez­zék a talajművelést és még a fagyos napokon megkezdjék a kiültetéseket. A 124 kis­termelő eddig nem tapasz­talt termelési kedvvel indí­totta az új termelési éva­dot. . Az áfész 50 ezer fej salá­tára, 70 ezer hegyes papri­kára, 20 ezer csomó retekre, 10 vagon uborkára, 5 vagpn paradicsomra kötött szerző­dést. A primőr áruk -mellett sokan foglalkoznak szántó­földi zöldségtermesztéssel is, amelyhez szintén biztos ér­tékesítést teremt szerződése- sen a szövetkezet. Az átvé­tellel sem lesz baj az idén, mert a 15 felvásárlőtelepen előre biztosították a szüksé­ges ládákat, szállító göngyö­legeket.-A 'szakcsoportok mellett természetesen a kisgazdasá­gokból is átveszik a-megter­melt zöldség* és „gyümölcs- féléket. Az idén 130 vagon áru átvételére számítanak, amelyet részben saját ellá­tásra, másrészt a ZÖLDÉRT- nek adnak. A makiári Ragó István 700 négyzetméteren termel primőr­árut fóliasátrak alatt. Az egyik nagy fűthető sátorban már átadásra' kész 3500 fej saláta, amelyet rövidesen az egri piacon áruinak a szövetkezeti üzletek. (Fotó: Szabó Lajos) A korai palántakiültetést segítik azzal, hogy az áfész 475 négyzetméteren palánta­nevelő telepet létesített. In­nen látják el a szakcsoport­tagokat megfelelő mennyisé­gű és minőségű palántával. Az igények alapján 35 ezer tápkockás paprikát és 25 ezer paradicsompalántát kap­nak a kistermelők. Mindezek mellett mintegy 70 ezer szórt vetésű paradicsompalánta előállítását is elvégzik, amely a fóliás termelés mellett a szántóföldi kiültetéshez szük­séges. A szakcsoporttagak egy része viszont maga állítja elő a termeléshez szükséges palántákat. A lakosság részére re for­galomba hoznak palántát, hogy a kiskertekben, a szak­csoportokon kívül termelők­nek is segítséget nyújtsanak. Szabó Lajos Palántanevelés otthon A kertészkedők mär“ vég­zik a tavaszi munkákat. Egyik nagy gondjuk: honnan szerezhetik be a szükséges zöldség- és virágpalántákat. A gyakorlottabbak tudják, elsősorban azokat a növénye- • két érdemes palántáról ne­velni, amelyek hosszú te- nyészidejűek. Akinek csak picinyke kert­je, vagy csak néhány erkély­ládája van, nem érdemes e gondosságot igénylő munkába kezdenie, célszerűbb a szük­séges kevés palántát piacon, vagy kertészeknél megvásá­rolni. De akinek nagy a kertje, vagy nincs lehetősége olcsón pl. szakcsoporttól jó palántát vásárolni, otthon kell előállítania azokat. A jó,' megbízható magvak beszerzése á legelső tenni­való. Bizonytalan származá­sú, ismeretlen fajtájú, régi, rossz csírázóképességű vető­maggal ne kísérletezzünk. Nagy bosszúság, ha például korai hegyes paprikát sze­retnénk, de a magból későn érő paradicsompaprika fej­lődik.. A legnagyobb veszte­ség az, ha az elvetett mag rossz, nem csírázik. Az így elvesztegetett idő nem, vagy alig pótolható, „kifutunk” a többnyire annyival keveseb­bet terem, ugyanakkor pe­dig a munka- és anyagráfor­dítás költségei annyit tesz­nek ki, mintha minden tőke meglenne. Most’ még talán jut rá időnk: írjuk össze, hogy a szőlő ápolásához, gondozásá­hoz milyen eszközökre, anya­gokra, gépekre lehet szük­ségünk és a növényvédő sze­rekkel együtt mielőbb vásá­roljuk meg. Tervszerűen dol­gozva munkánk eredménye­sebb és gazdaságosabb lesz. Szent-Miklóssy Ferenc kedvező palántanevelési idő­ből. Csak megbízható helyről, zárt tasakban, magboltból, áfész-üzletekből vásároljunk. Azért hiba lenne a szom­széd, vagy más hozzáértő kertbarát bevált magvait visszautasítani — de mégis legbiztosabb a garantált, ta­sakos áru. A magvetésekhez megfele­lő hely és eszközök szüksé­gesek. Legkedvezőbb hely­zetben azok vannak, akiknek kis üveg-, vagy fóliaházuk, melegágyuk van. Ha viszont ilyen nincs, akkor megfelel egy-egy világos ablakpár­kány, melege üvegezett ve­randa is. Á palántanevelés­hez feltétlenül szükséges azonban: fenéklapjukon ki­lyuggatott. 5—6 ■ cm magas ládák, edények, laza, nem túl trágyás, vízáteresztő föld és üveglapok a vetés taka­rására. A vetéshez az edény aljá­ra mindig 1 cm vastagság­ban darabosabb, durvább földet szórjunk, ez biztosítja a felesleges öntözővíz elve­zetését. Erre öntjük és egyen­letesén elterítjük az előké­szített, a morzsalékos földet. Az edény szélein, sarkainál Egy vagon galamb háztájiból A hevesi áfész ebben az évben száz mázsa galamb átadására kötött szerződést a szak­csoport-tagokkal. Az átvett galambok nagy részét olasz exportra küldőik. Képünk Sza­bados István udvarában készült, ahonnan a múlt évben több mint ezer galambot vásá­rolt fel az áfész. (Fató: Szabó Lajos) kezünkkel kissé tömörítjük,' majd egy deszkadarabbal si­mára nyomkodjuk a földet. (Vigyázat, a földet nem sza­bad nagyon keményre tömö­ríteni!) A magvakat ekkor egyenletesen elszórjuk, vagy a nagyobbakat egyenletes sorokba vetjük. Finoman ros­tált földdel takarunk, általá­ban elegendő a magok át­mérőjével megegyező vas­tagságú takarás. Egyes, kü­lönlegesen apró magvakat (pl. Begónia semperflorens) nem szabad földdel betakar­ni. Langyos vízzel a vetést alaposan megöntözzük. (Na­gyon finoman permetező ön­tözőrózsát használjunk, ne­hogy elmossuk a vetést.) Üveglappal takarjuk, eset­leg még újságpapírt is bo­rítsunk rá. A ládákat meleg, 25 °C-os helyre visszük, s ügyelünk, hogy soha se szá­radjon ki a föld. Minden lá­dát jeltáblával látunk el, feltüntetjük a fajtát és a ve­tés idejét. , A csírázás megindulásáig egyenletes meleg szükséges, világosság nem fontos. Amint azonban megjelennek az első csíranövények, levesszük a takaró papírt és üveget, s azonnal világos helyre visz- szük a vetést. A szükséges hőmérséklet most már vala­mivel alacsonyabb, +20 °C körüli. Nagyobb melegben megnyúlhatnak a palánták. Kétszikleveles korban át­tűzdeljük a növényeket. Eh­hez már egy kicsit tápdú- sabb földet használunk. A gyenge kis növényeket a gyö­kerek megsértése nélkül ki­emeljük a ládából, óvatosan, hogy gyökerük az ültető­lyukban vissza ne görbüljön, eltűzdeljük. Értékesebb pa­lántákat, — paradicsom, pap­rika, salvia, tátika, petúnia, begónia — cserépbe is tűz­delhetjük. Jó szolgálatot tesznek a kimosott, aljukon kilyuggatott tejfölös, vagy hasonló műanyag poharak.1 Az így nevelt palánták gyor­sabban fejlődnek, s a kiülte­tést sem sínylik meg. A növekvő palántáknak sok fényre van szükségük, fokozatosan szoktassuk őket a szabad levegőhöz és külső hőmérséglethez is. Ezt az el­járást nevezik edzésnek. így nyerhetünk a kiültetés ide­jére erős, zömök, életerős palántákat. Horváth László A

Next

/
Thumbnails
Contents