Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
Új magyar film: Az erőd Háborúsdi flz igazi erőpróba következik... Oktatás és közművelődés Nagyúton A kisgyerekek mindig szerettek háborúsdit játszani. Nehéz ólomkatonákból állt régebben a had, manapság műanyagból préselik a piciny figurákat. Csatázni ezekkel is lehet. Ám a tizenéveseket már a múltban sem elégítette ki ez a tűi egyszerű játék, életszerűbb izgalmakra vágytak: a rabló-pandúrban már támadni, menekülni, sőt verekedni is kellett, nem szólva az atyai pofonokról, amelyeket az estébe nyúló játékért, no meg a megtépázott ruhákért kellett elviselniük a harcoló feleknek. Az erőd című film alaphelyzete bizonyos értelemben hasonlít a mindenkori rabló-pandúr játékhoz. Elsősorban azért, mert az erődért vívott harc is játék — legalábbis annak indul —, de hasonlít azért is, mert harcoló felek önként vállalják ezt a fura háborúsdit. A mindenre elszánt igazi háborúban edződött zsoldosok persze pénzt kapnak érte, míg az unatkozó s e morbid szórakozásért áldozni tudó gazdag vendégek fizetnek a részvételért. A várható izgalmakért, a „háborús" élményért. Még sorsot is húznak: ki legyen a támadó s ki a védő. Egy képzeletbeli állam — talán nyugat-európai — területén játszódik a bizarr történet, ahol egy idegen- forgalmi társaság különleges programot kínál a vállalkozó kedvű turistáknak: szabályos hadijátékot, igazi fegyverekkel, egf valóságos háború illúzióját keltve. Mindez luxuskivitelben, s precízen előkészítve. A zsoldosok csak tizennégyen vannak, harmincán a fizetővendégek, akik megostromolják az erődöt. Negyvennyolc óráig tart a háború, amelyben vérezni, sőt halni is lehet, s egyik alapszabály, hogy idő előtt nem lehet abbahagyni. A különleges igényeket kielégítő társaság mindent pontosan, hidegvérrel megtervez: a sebesültek számát, s hogy ki lesz a hatóságok által még elnézhető két halott. De... 2 Ami ezután következik, erről szól Az erőd című film, amelyet Hernádi Gyula azonos című regénye nyomán az író, valamint a rendező, Szineiár Miklós ülte5. Kiment az utcára, s mivel eszébe jutott, megígérte a feleségének, hogy munka után fölhívja, odalépett va telefonhoz. Á felesége azt mondta, a szülei vacsorára hívják őket, Vaszif menjen el a gyerekekért az óvodába, ő pedig hazasiet a szüleihez, hogy segítsen a háztartásban. Apósáéknál vendégek voltak. Főként rokonok. Közeliek és távoliak, az előszobában Vaszifot Mirvari néni fogadta, aki igen ritkán jelent meg, főként haláleset vagy koraszülés alkalmából, vfFlamint mindazon esetekben, ha együttérzésről és erkölcsi támogatásról biztosíthatott valakit. — Nos — mondta —, hála istennek ragyogóan nézel OMBükM 1979. március 24., szombat tett át a képek nyelvére. — Mit ér a matematikai alapossággal kidolgozott terv, ha csak egyetlen őrült is akad a társaságban? — teszi fel a szónoki kérdést a film egyik szereplője. — Es ha őrült kezébe kerül az a bizonyos fegyver? Avagy a hatalom? — kérdez tovább a film, amelynek mondandója már túllépi az idegen- forgalmi attrakció, a kétnapos csatározás kereteit. Mint kiderül, nem egyetlen őrült, hanem egy egész gyógyintézetre való várja a harci riadót. Mulatságos jelenetek váltják az izgalmakat, hatásos a felek kölcsönös bemutatása, az egyenruha-parádé, az ostromlók harci indulójának kiválasztása és változatosak az élményre vágyó, unaloműzte emberek vázlatos portréi is. Többen megjárták már a háborút, s most unják a békét, vérengzésre vágynak, — ha játékból is csupán —, mások, akik még soha sem harcoltak, most kíváncsiak, milyen a háború, egy borzas kislány pedig egyszerűen csak azért jött, mert reméli, hogy a harci zűrzavarban majd csak megerőszakolja valaki. Jelezni akartam csupán, hogy különböző sorsokat, indítékokat hordoznak az egyes figurák. Akik hangsúlyozom, csak játszani akartak, s úgymond beleszagolni kissé a háborúba. Ám, amikor elszabadulnak az indulatok, s erőszakra erőszak felel, már alig van különbség a zsoldos és a turista, a védő és a támadó magatartása, morálja között. Vitathatatlan, hogy Az erőd új színt képvisel a magyar filmgyártás palettáján. Eddig importáltuk az ilyen kalandos politikai történeteket, s lám, most az ki. Vetkőzz le, kedves, mind rád várnak, nem ültek addig asztalhoz. A vacsora szokatlanul csöndesen zajlott le. Teljes némaságban költötték el a leveset és itták ki az első pohár vodkát — viruló ifjúságunk egészségére. — Ide figyelj — szólalt meg váratlanul, hogy az egész asztal hallotta, az elszántan táplálkozó Rasid, Haszan bácsi fia, aki az anyós harmadik unokatestvére volt, fiáról pedig az egész rokonság tudta, hogy durva, faragatlan ember, különben mint mindenki, aki az Aszamanok közül való — ide figyelj — mondta —, szóval igaz, hogy valami furcsát láttál? Mondd csak el! — Hasid! Minek ez?! — az anyós zavarba jött. — Vaszif fáradt, munkából jön. — Szerintem jobb egyenesen megkérdezni, mint sutyorogni a sarokban. Nincs itt kívülálló. alkotók bizonyítják: ebben a műfajban és idehaza is lehet jó mozit csinálni. Mert kétségtelen, hogy érdekes ez a film, izgalmas, bővelkedik meglepetésekben, sorjázza a remek ötleteket, a vetítési idő nagy részében felcsigázza az érdeklődést, s olykor meghökkenti a nézőt. 3 Idénye* mozit kinél Szi- netár Miklós filmje, amely- lyel csupán két ponton van vitám. A történet ugyanis alkalmas arra, hogy a néző továbbgondolja, mire vezet a kalandorság, a mesterségesen szított háborús hisztéria, éppen ezért felesleges volt elmondani, kihangsúlyozni a veszélyre utaló túl didaktikus szöveget A befejezés pedig ma már idejét múltnak tekinthető. Remé- 1 e m. Kalandfilmről lévén szó, nem kívánom elrontani a néző szórakozását, ezért inkább lemondok a részletes indoklásról. Csak annyit jegyzek meg: úgy tűnik, Szinetárék nem bíztak eléggé a néző felkészültségében. Pedig — sokszorosan sajnos! — a háborúból, a terrorizmusból szinte naponta kapunk gazdag illusztrációt a tévé híradójából. A népes szereplőgárdából Bács Ferenc, Bajhona Adóm, Madaras József, Oszter Sándor, Benkő Gyula, Haumann Péter, Tarján Györgyi és Tanay Bella igyekezett jellemmé formálni a vázlatokat. Bíró Miklós látványosságra törekvő, izgalmakra érzékeny dinamikus operatőri munkája a film egyik erőssége. Márkusz László Vaszif meglehetősen szárazon azt mondta, hogy valóban elfáradt és most nincs kedve semmit mesélni. — Én személy szerint hiszek neked — szólt biztatóan Rasid, miközben egy másodpercre sem hagyta abba a rágást. — Azután, hogy a mi kedves Kurban-dajunkat a rádióhoz vitték dolgozni, bármit elhiszek, amit csak akarsz, de itt néhány rokonunk — rosszindulatúan Aga-dadas, egy kövér, tekintélyes férfiú felé Intett, akiről hosszú éveken át kitartóan az a hír járta a rokonok között, hogy bejáratos a kormánykörökbe — nem hiszi. Kitalálás, mondják, fantázia. — Nem igaz — tiltakozott Aga-dadas, megköszörülte a torkát és öblös baritonján higgadtan folytatta: — Én csak azt mondtam, hogy ha lennének e természeti jelenséget hitelesítő valamiféle írásos bizonyítékok, vagy legrosszabb esetben tanúk... A mi kedves Vaszifunk megkaphatná a megfelelő kitüntetést, sőt, idővel személyi nyugdíjat is, mint az első ember Azerbajdzsánban, aki látta a repülő csészealjat. Az asztalnál komoly tudományos vita bontakozott ki arról, hogy lehetséges-e, hogy Azerbajdzsán légiterébe idegen bolygóról származó test hatoljon be. A rokonság végül is nem jutott egységes Az itt élők, az elmúlt évtizedek krónikáját ismerők érzik csak igazán, hogy mennyire fogy ez a kis falu. Nem lehet választani a jobbnál jobb munkalehetőségek közt, ezért az érvényesülni vágyó fiatalok majd mindannyian másutt próbálnak szerencsét. Lassan ritkul az öregek sora is, csökken azok száma, akikben még erős a kötődés érzése. Egyre kevesebb az újszülöttek száma. Az is önmagáért beszél, hogy lesz olyan tanév, amikor mindössze két hatesztendőst íratnak majd be az első osztályba. így hát kapuzárásra készül fe felső tagozat, mert a jövő tó körzetesítésé. A gyerekeiket szeptembertől autóbusz , viszi a káli általános iskolába. Búcsúra készülnek a nevelők, s akik maradnak, azok is megértik az idők szavát. Úttörők voltak Kőhegyi Béla igazgató három évtizedet áldozott Itt hivatásáért. — Nagyon nehéz körülmények közt kezdtünk, az akkori áldatlan állapotokat ma már elképzelni is nehéz. Sokat kellett dolgoznunk, hogy eddig eljussunk, mégis lépést tartottunk a korral. Ezért helyeseljük a következő lépést, azt, hogy fiainkat, lányainkat az itteninél kedvezőbb feltételek várják. Erre utal Molnár Sándor igazgatóhelyettes, a községi párttitkár is. — Ott nincsenek képesítés nélküli nevelők. Természetesen nemcsak a személyi feltételek ideálisak, hanem a tárgyi adottságok is. A ka- binetrendszerű oktatás, a szemléltetőeszközök gazdag tárháza hatékonyabbá formálja az imeretszerzést. Erre egy kis oktatási intézmény nem képes. Bízom abban, hogy a szülők — a korábbi vonakodás ellenére is — egyetértenek ezzel. A tantestület vezetése — a helyes cél érdekében — mindig kereste az új, az eddiginél hatékonyabb módszereket, vállalva a kezdeményezéssel járó gondokat is. A komplex közművelődési intézmény hivatalosan csak 1974-től létezik, ők azonban már régebben ennek szellemében tevékenykednek. — Együttműködés nélkül egy ilyen kis helyen nem mehettünk volna semmire. véleményre, a esz okiból elhatározták, hogy kártyáznak egyet. — Gyerünk haza — súgta Vaszif a feleségének, élve az alkalmas pillanattal — Elfáradtam. Az asszony szeme kikerekedett: — Hogy képzeled? És a tea? Anyu megsértődik... De hogy te mekkora fecsegő vagy! Ma szándékosan végigolvastam valamennyi újságot — sehol egy szó a te repülő csészealjadról. — Hát hogy írhatnának róla a lapok, ha csak ma reggel érkezett? • — Előre tudtam, hogy ezt fogoij mondani — mondta diadalmas hangon az asz- saony — és egész nap hallgattam a rádiót. A rádióban sem mondtak róla egyetlen szót sem... Milyen lekvárt kérsz? Vaszif észrevette, hogy anyósa félrevonta a kártya- asztaltól feleségének apai nagybátyját, egy pszichiátert, és gondterhelten társalogni kezdett valamiről. A beszélgetés szinte suttogva folyt, a minden érzékében talaj zott Vaszif mégis , elkapta: „Nagyon rossz tulajdonságok”, „Maga össze-vissza beszél, de én már régebben észrevettem rajta...” Vaszif rájött, hogy róla van szó, s újra minden unalmassá és kellemetlenné vált. (Folytatjuk) Nálunk a pedagógusok támogatása nélkül egyetlen népművelő sem boldogult. Ha elzárkózott, akkor annak maga látta kárát. Mi adtuk a szellemi tőkét, mi biztosítottuk a programot, mi irányítottuk a csoportok munkáját, s mi szerveztük a közönséget. Megkértük a diákokat, s ők aztán mozgósították szüleiket. Ez a gyakorlat bevált, jobbal még senki sem rukkolt ki. Így érthető, hogy a kapcsolat- teremtés már akkor megtörtént, amikor felépült a klubkönyvtár. A kísérlet beindí- tása épp ezért itt nem jelentett korszakos változást, nem kellett megnyitnunk — mint másutt — a mesterségesen, szándékosan zárt kapukat, mert azok tárva voltak. Mindössze sűrűbben jártunk oda és vissza. Mindkét fél jól jár Számottevő sikereket produkáltak. Ezt jelzik a beszédes adalékok is. — Az erők egyesítése tíj lehetőségek sorát kínálta. Papír szerint ugyan maradt a kétfajta költségvetés, de a szabályokat rugalmasan értelmeztük: mindig arra fordítottuk a rendelkezésünkre álló pénzt, amire legégetőbb szükségünk volt. Annál is inkább, mert a vásárolt eszközöket mindkét helyütt használtuk. Bízvást állíthatom, hogy az oktatás és a közművelődés egyaránt jól járt. A tanárok órákat tarthattak a könyvtárban, a fiatalokat rászoktathatták a lexikonok és egyéb forrásmunkák használatára, s ezáltal kialakulhatott bennük az önálló eligazodás készsége. Ifjúsági olvasótermet hoztunk létre, az üresen álló beépített szekrényekben tárolhattuk a szertári anyagok egy részét. A színpad és a nagyterem révén már nem okozott gondot a tornaórák megtartása, a labdajátékok A Tanácsköztársaság 00. évfordulójára emlékezve történelmi múltunkat idéző vetélkedőre került sor a gyöngyösi Mátra Múzeum rendezésében. A verseny a három tavaszi ünnepségünk jegyében zajlott, gondos és szorgos kutatómunka eredményeként. Üjból elhangzott a jól ismert felhívás, a Mindenki egy tárgyat a múzeumnak címmel. Ezúttal értékes mozgalmi emlékeket mutattak be a résztvevők. Közülük kiemelkedő gyűjtőmunkát végzett az EVIRT Félvezető Gépgyár két csapata, a Delta és a Széchenyi szocialista brigád, valamint a MÁV Váltó- és Kitérőgyár Lenin szocialista brigádja. A tárgyi bemutatók után a versenyzők egy-egy híres történelmi személyiség életútjának ismertetésével bizonyították tudásukat. A beszámolók után szellemi totó Az utóbbi két esztendőben 74 714 olvasó adott be 6—6 pályázati lapot a „Kell a jó könyv ’77” olvasópályázatra, s közülük 42 844-en valamennyi kérdésre helyesen válaszoltak — jelentette be Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes pénteken a Szovjet Kutúra és Tudomány Házában. Az MSZBT . és a kulturális minisztérium több mint 20 más állami és társadalmi szervvel együtt meghirdetett pályázatának záró- ünnepségén sorsolják ki a megszervezése. Gyarapodtunk egy teremmel, így megszüntethettük a délutáni tanítást. A viszonzásról sem feledkeztünk meg. A gyermekklub, a báb-, a fotó-, a rajz-, a honismereti szakkörök — az utóbbit járási szinten is jegyzik — irányítói tanáraink. A TIT-előadá- sokhoz diaképsorozatokat adunk, szívesen kölcsönözzük a nyelvoktatást segítő lemezeket és hangszalagokat. Ügy is fogalmazhatunk, hogy teljes az összhang. Ez akkor is így van, ha nem vertük nagy dobra, hiszen csak azt tettük, ami a falusi pedagógusok kötelessége, amit a hivatásérzet diktál számukra. Uj utakon A körzetesítés lényegében eldöntött dolog, s kellő 'mérlegelés után ezzel azok is megbékülnek, akik tájékozottság hiányában pillanat-* nyilag tartózkodnak. így azonban sajátos hely-) zet alakul ki, s ez újfajta alapállást követel. Módosítani kell az eddig bevált gyakorlaton, az itt maradók csak úgy állhatnak helyt, ha új utakat keresnek. — Felső tagozatosaink — ez a távlat — csak késő délután járnak majd haza. őket Kálban foglalkoztatják, s a családhoz pihenni térnek. Ennek a gárdának majdhogy feleslegesen kínálnánk programokat. Emiatt más rétegek megnyerésére törekszünk majd. Elsősorban az elsősök és a felnőttek — őket nem lesz könnyű megnyerni — táborára tervezhetünk. Az eddigi eredmények köteleznek bennünket, s nem torpanhatunk meg az új körülmények között sem. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy szeptembertől igazi erőpróba következik. Ehhez csak egy biztató megjegyzés kívánkozik: a hajdan itt kezdők lelkesedése ma is töretlen... B. Kun Tibor következett. A résztvevőknek nemcsak évszámokat kellett megfejteniük, hanem a borítékban elhelyezett korabeli fotók segítségével adott politikai-történelmi eseményeket is. Zárófeladatként forradalmi dalok ismeretében bizonyíthatták felkészültségüket a csapatok. Az összecsapás végig nagyon izgalmas volt. A zsűri értékelő munkája közben a közönség sem unatkozott,’ a játékvezető villámkérdésekkel foglalkoztatta őket. A vetélkedőt a MÁV Váltó- és Kitérőgyár Lenin szocialista brigádja nyerte. A második helyen a Széchenyi^ a harmadikon pedig a Delta szocialista brigád versenyzői végeztek. E vetélkedő jól szolgálta a történelmi hagyományok felidézését. fődíjakat is. A miniszterhelyettes értékelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére 1977 szeptemberében indított országos vetélkedés eredményeit. A könyvtárak tapasztalatai szerint több mint 150 ezren kapcsolódtak be az orosz és a szovjet irodalmat népszerűsítő játékos vetélkedőbe. A könyvkiadók az utóbbi két évben 31 pályázati könyvet adtak ki első vagy új kiadásban, s a 950 ezer példány egytől egyig elfogyott Vetélkedő a Mátra Múzeumban Géczy József Gyöngyös „Kell a jó könyv *77” Az nlvasőpályázat záróünnepsége
