Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
KÉPERNYŐ ELŐTT Vöröskatona voltam A héten a forradalmi gondolatok jegyében, a három tavaszi dátum kisugárzásaként több programot adott a tévé. A háromrészes Horizont-műsor eleven montázsban hozta vissza a nagy napok filmkockáit és a soksok személyes emlékezés mögé vetített háttérrel a történelmet harsogta a fülünkbe. Elgondolkodtató és tanulságos részleteket közöltek a híres napokról szólók; mint egy cseppben mutatva meg a tengert, amely akkor hullámainak tarajára vette Európa néhány sokat szenvedett népét. A második részben mondotta el Kozák András Móricz Zsigmondnak az A forradalom című kis írását, amely a régi betűkkel írt régi újságból is szembenézett velünk. Nem hosszú írás ez a nagy regényírótól. Csak annyi hogy a pillanatnyi benyomásokat rögzítse és szelepet nyisson az írói, az emberi lelkiismeretnek. Móricz Zsigmond csak néhány mondatot szól ebben az újságcikkben a forradalom tényéről, arról, ami éppen van, kint az utcákon, a jelszavakban, a tenni akarásban, a tömegekben, a hatalom megragadásának és gyakorlásának mámorító, másító és újat akaró mozdulataiban. Vall az orosz katona szájával, a magyar hadifogságban éhező és tengődő orosz katona szívével és gyötrődésével, hogy munka kellene és kenyér, mert élni kell, mert holnap is van nap, és ebből a mából meg ' kellene szabadulni. Ez az orosz katona a többi magyar mellé állva, ugyanúgy festett, mint ők. Annyira nyilvánvaló volt az azonosság a két egyfajta nyomorúság között az író szemében, hogy minden agitációnál beszédesebben bizonyított a forradalom oka, joga, természete és igazsága felől. És milyen érdekes egy-egy műsor lélektani hatása, vagy az a fordulat, amely szán- déktalanul is beállhat a nézőben! Innen kezdve még hitelesebbeknek láttam feltűnni azokat az érdekes és izgalmas sorsokat, akiket a forradalom szele megérintett, akik tetteikkel, megértésükkel és elszántságukkal, olykor országhatárokon átlendülő hatással bele tudtak és bele akartak szólni a forradalom ügyébe. Rokonok vagyunk-e? A szónoki kérdésen túl azért is kíváncsi voltam erre a hetvenperces adásra, mert nem a főidőben vetítették. Egri János vezette magyar részről, aki tudvalévőén a vetélkedők egyik atyamestere Vitray Tamás után. Ami a formát illeti; valóban vetélkedő is volt ebben a műsorban. Ha a világot és a falat nem is rengette meg az ötlet, de két dobóatlétát azért összeválogattak a tévések a nagy finn futócsillag, Lasse Viren és a gerelyhajító „kicsi”, Németh Miklós személyében, kugliz- tatták őket. S hogy a nők se maradjanak ki a „dobásból”, a bájos szőke finn énekesnő, Katri Helena és a szomorkás Koncz Zsuzsa is kényszerült dobálni egy, a néző számára kissé nehezen megismerhető alagútba. Hogy ezek az apró vetélkedések mennyire vezettek el egymás megismeréséhez, azt ma még nem sikerült megfejtenem. A. karzatról a továbbiakban egyébként jó néhányan összesen 12 népdalkórus utazott a megye minden részéből vasárnap Gyöngy ös- orosziba, hogy éneklésükkel egymásnak örömet szerezzenek. Nagy sikert ért el a bükkszék! Pozik István kitűnő furulyajátékával. A kömlőiek férfikórusa most is hű maradt önmagához, Éles Imre karnagyuk vezetésével szép műsort szólaltattak meg. A „hazaiak” közül a GYÖNGY- S7.ÖV Gyöngyöspatai Népdalköre most is sok tapsot — akik nem a közönség kedvencei — már majdnem élet- szagú válaszokat adtak a felvetett kérdésekre. A Finnországban élő Szalay Zsuzsa azt találta mondani, hogy mi gyorsabb tempóban élünk és rafináltabbak vagyunk az életben, a mindennapokban, mint a finnek. Igaz, igaz — jött a válasz a háromgyermekes, nagyon rokonszenves finn asszonytól, aki Magyar- országon lakik, hogy a finnek ott. fenn, északon, talán más ritmusban élnek, neki viszont itt, nálunk hiányzik az ottani sítúra, ami a szépség és a szórakozás egy egészen más forrása. Már-már azt hittem, hogy ezt az emberi hangot nemcsak megpendíti a tévé, hanem folytatja is, hiszen itt kellett volna kezdenie, ha a rokonok egymás megismeréséről akarnak nyilatkozni. De nem, minden maradt a kedélyeskedő-vetélkedő hangnemben, azaz képsorban. Az eredmény oldaláról tekintve érezzük, milyen nehéz is egy eredeti ötletet művészi szinten megvalósítani, ha csak a bevált sablonok mozgatásában ismerjük fel az üdvözítő megoldást. kapott. A gyöngy ösoroszi asszonykórus pedig együtt énekelt az alsó tagozatosokból álló gyermekcsoporttal, ami önmagában is dicsérendő tény. Vezetőjük Pohárdi Istvánná. A megyei népdalkórusok találkozója a hagyományok tiszteletéről és színvonalas előadásmódról tanúskodott. A zsűri elnöke, az egri főiskola tárnára, Nagy Miklós és a zsűri tagjai a találkozó után méltatták a kórusok teljesítményét. Farkas András Népdalkórusok találkoztak Gyöngyösorosziban 1. A reggel tiszta, meleg napot ígért. És ezen a reggelen Vaszif RefibejU, harminckét éves vegyészmérnök, kiváló és rendkívül sikeres ember, repülő csészealjat látott. Hogy amit lát, az repülő csészealj, azt nem fogta föl azonnal. Egyelőre a reggeli hűvösségtől borzongva állt a negyedik emeleti erkélyen és tágra nyilt szemmel bámult. Az ezüstszínű súlyos korong kis magasságban, lassan és zajtalanul közeledett a város felé a kikötő irányából. A napfelkelte halványrózsaszín fényében viszonylag pontosan kivehető volt. A korongon spirálisan haladó sötét csíkok látszottak egészen tisztán, és két-három feketével festett különös jel, amely nagyon emlékeztetett a hieroglifákra. A korong még lejjebb ereszkedett, és szinte a háztetőket súrolva közeledett. Vaszif az izgalomtól feldobogó szivvel állt és bámult, kezével az erkélykorlátot markolászta. Ugyanilyen figyelemmel kísérte a korongot az erkélyen üldögélő Pakiza cica, e OMmm iám. március 20.. kedd rendkívül tudásvággyal és éleslátással megáldott lény. A korong mozdulatlanul lebegett a levegőben a szemközti háztető fölött, de észre lehetett venni, hogy igen lassan forog a tengelye körül. Ezt saját szemével látta annak a háznak az erkélyéről, amelyben született, az utca fölött, melyet gyermekkora óta ismer, ahol előbb iskolába járt, aztán egyetemre, majd munkába, egy közönséges bakui utca fölött, amely kezdetben kockakővel volt kirakva, később leaszfaltozták, amelyen régebben villamosvonal haladt, de most már trolijárat, a csemegebolt és a tejcsarnok fölött ott lebegett ez a korong — a repülő csészealj. A legközönségesebb bakul nyári reggelen. Így lépett be Vaszif Rafi- bejli életébe a rendkívüli. Valami furcsa hang tört föl a torkából és zsibbadt lábbal berontott a szobába. Noteszt és ceruzát kapott föl az Íróasztalról, visszarohant az erkélyre, gyorsan leírta a hieroglifa-jeleket és szemmérték alapján a korong méreteit. Lenyűgözőek voltak. A korong térfogata kétszer vagy inkább két és félszer akkora volt, mint az ötemeletes ház, amely fölötl lebegett. A levegőben átFnvrósodn" fém szaga érzett. Vaszif gépies mozdulattal a hajához nyúlt, érezte, hogy égnek áll. Az atlétatrikója alig hallhatóan pattogott. Ha sötét lenne, láthatná a kékes szikrákat. Pakiza cica hosszan nyávogott, égnek meredő szőrrel és szikrázó szemmel szökött be a szobába. Vaszif eddig még soha életében nem érzett ilyen éles, gytörő elragadtatást. Le nem vette a szemét a minden kétséget kizáróan más bolygóról érkezett űrhajóról; az eközben tovább forgott a tengelye körül, zúgása valamelyest fölerősödött és arra a hangra emlékeztetett, amely borús Időben a méhkasból hallatszik. A korong felszíne bizonyára nagyon átforrósodhatott, mert a szemközti háztetőn levő szurok megolvadt és már két-három perc múlva csurogni kezdett lefelé a fehér homlokzati falon. Vaszif észbekapott, ismét besietett a lakásba, ezúttal a hálószobába, és fölébresztette a feleségét. — Jó reggelt. Gyorsan kelj föl — mondta, és igyekezett minél nyugodtabban beszélni, hogy félálomban meg ne ijessze. — Gyere az erkélyre! — Minek? — Tudod — kezdett haboz, ni Vaszif — közvetlen a házunk előtt a túloldalon ... egyszóval szerintem egy űrhajó. — Nem létezik! Jaj de jó! — A felesége kiugrott az ágyból és kapkodva öltözni kezdett. A hálóingére ruhát húzott, odarohant a tükörhöz, és gyors, pontos mozdulatokkal nekilátott, hogy az arctejbe mártott vattával lemossa az éjszakai krémet. — Igyekezz már! — nyögött föl Vaszif. — Gyerünk az erkélyre, minek kel! öltözködnöd meg púderezked- ned? T si-tcslekosok között nőkének, aki azonkívül, hogy irányította, ellenőrizte és segítette a munkát, arra is figyelmet fordított, hogy elbeszélgessen a tartalékosoké kai, és a lehetőség határán belül a problémájukat figyeé lembe véve hozta meg döntését a behívásukra vonatkor zóan. Jelentősnek tartom azt isj hogy Itt a tartalékosokkal mán előre közölték a behiváa idejét, helyét és időtartamát; mintegy lehetőséget adva ezáltal arra, hogy behívásáig rendezhessék az esetleges családi, vagy személyes problémáikat a katonai szolgálat ellátására való felkészülés érdekében. — Te magad mondtad, hogy űrhajó áll a házunk előtt! Vagy tréfáltál? — Hát mondtam. Áll. — És altkor meztelenül kell az emberek szeme elé állnom? Csak nem fogok meztelenül ugrándozni? És légy szíves, ne kiabálj, fölébreszted a gyerekeket! A korong nem látszott. A korong elűnt. A kovácsmű- helyszag megmaradt, de már nem telítődött elektromossággal a hajuk, és Pakiza visszatért az erkélyre. Csupán a falon feketén csurgó megolvadt szurok emlékeztetett arra, hogy a korong létezett és még néhány perce is a szemközti háztető fölött lebegett. — Gyorsan a konyhába! — mondta Vaszif. — Biztos a ház mögé ment. Futás! Ám a korong a konyhaablakból sem látszott. Az ismeretlen jövevény eltűnt. — Fel tudod ezt fogni? — mondta Vaszif a feleségének, miközben alsónadrágban idegesen járkált föl-alá a hálószobában. — Végre megtörtént! Valamilyen ismeretlen civilizáció képes volt kapcsolatot teremteni velünk. Kíváncsi vagyok, honnan jöttek. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, más galaktikáról. Túlságosan is furcsa az űrhajó alakja ... Gondold csak el, a saját szememmel láttam! Tehát ma van az emberiség új korszakának első napja. — Öriási! — mondta a felesége; már az ágyban volt. — Figyelj csak, de minek jöttek ilyen korán? — Ilyen korán! Megtörténhetett volna ezer évvel előttünk, vagy ugyanannyi- val utánunk . , . (Folytatjuk.) Bálint Benedek gyöngyösi szövetkezeti dolgozó a katonai bizottság előtt (Gyetkó Márton őrnagy, a bizottság elnöke cs Korpás Barnabás őrnagy). (Fotó: Szabó Sándor.) Fontos ez abból a szempontból is, hogy a munkáltatók is tudomást szereznek a tervezett behívásról és idejében gondoskodhatnak a tartalékosok helyettesíitésérőL i A tartalékosok részletes táJ jékoztatást kaptak a lcatxv naii szolgálatukkal összefüggő tudnivalókról, az őket meg-i illető jogokról és kötelességeikről, és az érdekvédelmükről. Mindezeket figyel lembe véve az a véleményem, hogy a bizottság munkáját jól ellátta. Végezetül megemlíteném; bizonyára sok olvasó emlékszik arra, hogy a Népújság az elmúlt év szeptemberétől folyamatosan közölte a honvédelmi törvényről szóló legfontosabb tudnivalókat. Az a tapasztalatunk, hogy ennek hatására az elmúlt hónapokban emelkedő tendenciát mutatnak a különböző adatok változásának bejelentése. A kedvező jelenség ellenére azonban még mindig sok olyan tartalékossal találkoztunk a jelenlegi nyál-! Jelentkezni lehet: április 30-tg Bábszínészképzés Az Állami Bábszínház igazgatósága szeptemberben induló új, felsőfokú báfoszí- nészképző tanfolyamra színészmeghallgatást hirdet. Jelentkezhetnek azok az érettségizett líl—30 éves fiatalok, akik megfelelő színészi képességgel, bábmozgatási készséggel és énektudással rendelkeznek. (Vidéki illetőségűeknél állandó budapesti tartózkodási hely megjelölése szükséges.) A jelentkezéseket 1979. április 30-ig kell beküldeni az Állami Bábszínház ta nfolyam- titkárságához (1100 Budapest, VI., Jókai tér 10.), amely írásban közli az érdeklődőkkel a felvételi Vizsga részletes feltételeit és időpontját i Az elmúlt napokban sok tartalékos hadköteles jelent meg a Heves megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság felhívása alapján Egerben, a Megyei Művelődési Központban. Az itt tevékenykedő különbizottság munkájáról, feladatairól Kapás Barnabás őrnagy, tájékoztatott bennünket. — Szívesen teszek eleget a kérésnek, mert úgy gondolom, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a sor- és tartalékos katonai szolgálat fontosságának érzékeltetéséhez, és a helyes szemléleti mód formálásához. Néphadseregünk kiképzési tervével összhangban, az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is folytatjuk a sor- és tartalékos katonai szolgálatra történő behívásokat. A múlt és a jelen arra a marxista—leninista igazságra figyelmeztet bennünket, hogy az imperializmus természete nem változott. A NATO-országok, élén az Amerikai Egyesült Államokkal, évről évre fokozzák hadi kiadásaikat, új fegyverrendszerek beállítására törekszenek. Gulyás József nagyfügedi lakatos az orvosi bizottság előtt (dr. Bartha István, dr. Sashalmi Sándor). Mindenekelőtt kiemelném az orvosok tevékenységét, az egészségügyi alkalmasság megállapításában, elbírálásában. A szükséges vizsgálatokon túl megfelelő emberi közelségbe kerültek a tartalékosokkal, kitűnően együttműködtek a bizottsággal. Fontos szerepe volt ebben a munkában a bizottság elvántartás pontosítása során; aki hosszú időn keresztül elmulasztotta az adataiban történt változást jelenteni. Ezúttal is felhívjuk a figyelmet és kérjük a sor- és tartalékos állományt e kötelezettségeik teljesítésére. % (Virágh) ' Hazáink védelme, függetlenségünk és szuverenitásunk biztosítása megköveteli tőlünk, hogy fegyveres erőinket, s benne néphadseregünket olyan korszerű színvonalon tartsuk, amely megfelel az elvárásoknak. Indokolt és szükséges tehát, hogy meghatározott időközönként a tartalékos állomány továbbképzés keretében felújítsa és továbbfejlessze katonai ismereteit, e cél érdekében végezzük mi is munkánkat a behívások előkészitése és végrehajtása során. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve és azt továbbfejlesztve előbbre léptünk ezen a területen. Az utóbbi két évben a honvédelmi törvényből is jól ismert „Különbizottság” foglalkozik a tartalékosok behívásának az elbírálásával. Véleményem és tapasztalatom szerint a bizottság nagy felelősséggel és kellő hozzáértéssel végezte munkáját
