Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-17 / 64. szám
Vállalati kapcsolatok — személyes kapcsolatok HARMADIK HÓNAPJA TARTOTT már a vita a más és más tárcához sorolt két vállalat ügyintézői között. A földrajzi távolságot áthidalta a levélváltás, a telexüzenet, a telefonálás, a nézőpontbeli ' különbségeket azonban semmi sem csökkentette. A cégek buzgó alkalmazottai azt bizonygatták egymásnak, hogy elképzelhetetlen számukra az, amit a partner szeretne; nekik nem másfél esztendő múlva, hanem hat hónap elteltével kell a nagy összegű export- szállításhoz kapcsolódó részegység, a túloldalon viszont azt állították, csakis másfél év lehet a határidő, előbb nem fér a termelési programba. Hulló csillagként villantak fel, s hunytak ki érvek népgazdasági érdekekről, jogszabályi előírásokról, megértésről és merevségről, ámde az. ügy ott rostokolt, ahol kezdetben; nullpontoö. A két vállalatot eddig nem hozta össze a bal- vagy a jobbsorsa, a kivitelben érdekelt külkereskedelmi vállalattól tudták meg, létezik a másik. Mígnem. .. mígnem a vezérigazgató tájékoztatást kért, hol mit értek el a szóban forgó megrendelés teljesítésének előkészítésében, s akkor derült ki a kudarc. Behozatta a papírokat, s az első levélnél máris megállt az olvasásban. A cégszerű aláírások egyike, az igazgatóé torpan- totta meg a türelmetlen lapozásra fölkészült ujjakat. Csak nem... ? Igen, sürgős, háromszoros díjú telefonhívás következett. S fél óra elteltével a vezérigazgatói szobában már ott ültek az érintett ügyintézők és osztályvezetőik, jegyezve, ki mikor hová menjen, milyen papírokat vigyen magával. Négy hónap múlva készen lesz a hidraulikákat működtető részegység! A távozók összenéztek, s tekintetük elismeréssel nyugtázta, hiába, az „öreget” nem lehet akármivel etetni... Az öreg, azaz a vállalat ötvenhez közeledő vezérigazgatója viszont tudta, amit beosztottai nem. Másfél évtizeddel ezelőtt, éveken át jó társai, segítői voltak egymásnak a partner cég jelenlegi vezetőjével a szülőhely megyéjének testületében. Azután egyiküket erre, másikukat arra vitte a sors. A közös emlékeket fátyollal takarta be az idő, de az aláírás megpillantása, a telefon, a gond lényegének rövid összefoglalása elég volt ahhoz, hogy egy csapásra megváltozzék a helyzet. Tagadhatatlan: gyakran átsegítik a vállalati kapcsolatokat a zökkenőkön a személyes kapcsolatok, a szó jó értelmében vett —, mert a korrupciós szagú tüsténke- dést, bár akad ilyen is, hagyjuk most figyelmen kívül — ismeretségek. Nem ez a meghökkentő, sokkal inkább az, hosszú évek óta partneri viszonyban levő cégek semmit sem tudnak a másikról. A hivatalos iratok és üzenetváltások személytelensége arc nélkülivé teszi a megrendelő, a szállító vállalat egészét, s vele közömbössé a tényleges akadályokat, nehézségeket, lehetetlenné a megértést. MINDEN TERMELŐHELYEN VANNAK . TARTALÉKOK, s így annak lehetősége is nyitott, ha alapos ok mutatkozik rá, lódítsanak egyet a bajba jutottak szekerén. Ha úgy történik ez, hogy nem érint hátrányosan másokat — azaz az egyéb kötelezettségek igazságtalan félretolása nélkül oldható meg a dolog, — nincs benne semmi kivetnivaló. Sőt helyeselni, támogatni lehet a jobb megértést nyújtó kapcsolatok, ismeretségek széles körét, a fiatalok védnökségi mozgalmaitól, a szocialista brigádok tapaszta- - latcseréin át a vezetők találkozásáig; az ilyesfajta ismeret — engedjük meg e szakszerűtlenséget — termelési tényezővé válhat a tervezéskor éppúgy, mint a gyártmányfejlesztésben. Szerencsére, nem újdonságot fedeztünk fel; ilyen kapcsolatok vannak, cégek sora támaszkodik olykor évtizedes együttműködések személyes ismeretségektől is átszőtt erős anyagára, ahogy partnere ugyanezt teheti, a viszonosság alapján. A gondot nem ez, hanem az okozza hogy bár a jogi, pénzügyi előírások merev — mert általános, az egyedi helvze- tet figyelembe nem vehető — kereteit ésszerűen Meglágyítja, testre, helyzetre szabja az elvi alapokon nyugvó, értelmet és érzelmet elegyítő személyes kapcsolat, ezzel a lehetőséggel nem sokat törődnek némely helyen, olykor még egy-egy nagyvállalat különböző gyárai között sem. Gyakori a panasz napjainkban arra, hogy „jo- gászkodunk”. azaz a vállalatok közötti kapcsolatokban mindent, s kizárólagosan a jogászokra, a jogi rendezésre bízunk, ahelyett, hogy tisztelve a jogi kereteket, emberileg is mérlegelnénk, azaz megpróbálnánk beleélni magunkat a partner helyébe, s akkor és úgy döntenénk kívánságáról. korántsem Állítjuk, hogy a személyes kapcsolatok a vállalati kapcsolatok döccenőit. olykor már kátyúit elsimítják; nincsenek csodaszerek, ez sem az. Mégis, lehetőséget sejtünk benne. Lehetőséget a jobb együttműködésre, a nagyobb rugalmasságra, a végső soron közös célok, érdekek belátására, elfogadtatására. Veress Tamás Kérdés: mit - mennyiért? Úgy el tudunk lágyulni, ha azt halljuk, hogy ebben vagy abban a gazdaságban ennyi mázsa búzát takarítottak be hektáronként, vagy ha tudomásunkra jut, hogy valamelyik üzemben milyen szédítő mennyiségben állítottak elő valamilyen terméket. Nagyot dobban a szívünk, büszkeség dagasztja a mellünk és szép szerényen megjegyezzük: persze, mi magyarok...! Idesüss, világ, ha látni akarsz csodát. , Azt már elfelejtjük megtudakolni ilyenkor, hogy az a túlságosan nagy termelés jó-e nekünk, vagy éppen arra fizetünk rá. Mert az a bizonyos meny- nyiség még nagyon nem minden. Hadd bizonyítsa ezt a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz gazdálkodása. o o o o Tavaly 39 mázsás átlagtermést terveztek kenyérgabonából. Úgy számolták, hogy a betakarítását elvégzik 18 —20 nap alatt. Igenám, de más tervezni, és más a valóság. Nem kellett egyéb, mint a nem várt hiba a kombájnoknál, egy kis eltolódás az időjárásban, és minden egészen másként lett. Kicsúsztak az időből és még segítséget is kellett kérni más gazdaságoktól. Egy szóra jöttek is a nagyrédei- ek is, a markaziak is. Igaz, később a gyöngyösiek „ugrottak át” a Nógrád megyeiekhez, hogy az ő gépeik pedig Endrefalván vágják á kalászosokat. Most minket az érdekel, ennek a kis eltérésnek milyen következménye lett? Ha úgy vesszük, „nem sok”. Csupán a tervezett átlag lett kevesebb hektáronként több mint három mázsával. Csoda-e, ha a költségek is megugrottak? Amíg egy évvel korábban a búzánál a közvetlen költségek 203 forintot tettek ki, tavaly már majdnem harminc forinttal NEB-dosszié Nagyobb figyelmet a közérdekű bejelentésekre A HEVES MEGYEI Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot folytatott a megyében arról, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és pa- na zokról sízóló 1977. évi I. törvényt, és annaik végrehajtásira kiadott minisztertanácsi rendelet előírásait hogyan hajtották végre az állami és a szövetkezeti szervek. A vizsgálat 89 egységre terjedt ki. Az 1977. évi I. tv. hatályba lépését követően a végrehajtás átfogó szabályozósára minisztertanácsi, rendelet és két alacsonyabb szintű jogszabály jelent meg. Miután a törvény végrehajtásának miniszteri szintű külön szabályozására nem volt szükség, így a kiadott szabályozások csak egyes területeket érintette. Ugyancsak kevés egyéb felületi, végrehajtási rendelkezést adtak ki. Ilyen előírás a vizsgált vállalatoknak körülbelül a felénél szabályozta részletesebben a törvény alkalmazása. -Ezek a felügyeleti rendelkezések — végrehajtásuk esetén — jól segítették, az egységes végrehajtást. Néhány, gazdálkodó egység saját maga írta elő a szabályzatban a belső témáikkal foglalkozó bejelentések intézésének rendjét. Hiányosságként állapították meg. • hogy a gazdálkodó egységek több mint felénél nem jelölték ki a bejelentések intézéséért felelős .személyt, vagy szervezetet. Ezek a hiányosságok általában az ügyintézést is károsan befolyásolták. A bejelentést követő vizsgálatok kevés kivétellel kellően tárták fel a részleteket, s ezeket megfelelően dokumentálták. Meg kell azonban állapítani. — hangzik a népi ellenőri vizsgálat anyagában —. hogy a mulasztások elkövetőjével szem ben a felelősségre vonáso1 nem voltak eléggé hatásosak és következetesek. A hiányos ügyintézés, az elemzések, az értékelések nem egy esetben a rendszeres felügyeleti ellenőrzés végrehajtására vezethetők vissza. A vizsgált gazdálkodó egységeknél és intézményeknél jogvédelemre csak egy bejelentőnek voit szüksége. A rosszhiszemű bejelentés elleni védelem alkalmazására viszont egy esetben sem került sor. Ezt a területet azonban továbbra is figyelemmel kell kísérni — hangsúlyozta a beszámoló —, mert a bejelentők érthető visszahúzódása miatt a velük szemben alkalmazott joghátrányok csak nagyon nehezen állapíthatók meg, illetve derít- hetök fel. Azt is megállapította a népi ellenőri vizsgálat, hogy az 1977-es évi I. tv.-t’nem követte a végrehajtási rendelet sorozata. A vizsgált egységek több mint 50 százalékánál megjelent ugyan némi írásbeli rendelkezés, amelyet a felügyeleti szerv adott ki, sőt, belső szabályozások is születtek, azonban a bejelentések és. panaszok intézését még a korábbi rendeletre hivatkozva végezték. A Heves megyei Tanács elnöke és a végrehajtó bizottság titkára által a törvény egységes alkalmazása érdekében kiadott rendelkezések több területet érintenek. A rendelet nemcsak önmaiffában él. hanem °nnek megfelelő szabályoznia is szerepel a leiratokban, amelyek e törvény iiégrehai- tását segítik. A vizsgálat ennek alaoián is pozitívan értékeli a közérdekű bejelentések és panaszok sorsának i - * f 3 vonalon HOGYAN At ARmw-n b ’elöntések, javaslatok és nznaszok az elmúlt észtén flöhen, és milyenek voltak az ügyintézés ezzel kíi|X'soln*',c reörlozatiii? 1977-ben az p'n_ zó évtmz kénest 19 ezé'mié.' ’-al nőtt. 1978 elcő félévét- oedia az előző év hasonl időszakához kénest 23 száza lékkai csökkent. A tanácsi fórumokon elhangzott bejelentések száma 1977-ben ösz- szehasoniítva az elmúlt esztendővel, 47 százalékos növekedésit mutatott. A közérdekű bejelentések — a tartalom szerinti megoszlást tekintve — jelentős részben az áruellátással és a szolgáltatással, valamint a gazdálkodási tevékenységgel foglalkoztak, illetve az ezeken a területeken tapasztalt hibákat, szabálytalanságokat tárták fel. A megvizsgált szervek a hozzájuk benyújtott közérdekű bejelentések túlnyomó részét saját hatáskörben vizsgálták ki. Ami az ügyintézés időtartamát illeti, jónak mondható, mert az 1976-ban és a 77-ben érkezett bejelentések több mint 90 százaléka, az 1978. év első félévében pedig 89 százaléka 30 napon belül elintézést nyert. Azt is vizsgálták a népi ellenőrök, hogy a közérdekű bejelentések és panaszok vizsigálata utáni intézkedések milyen eredményekkel jártak. Mindenekelőtt leszögezte a vizsgálattal megbízott bizottság, hogy az ügyek elintézésére hivatott szervek többsége a bejelentéseikkel kellő alapossággal foglalkozott. Például a He vés' megyei Tanács kereskedelmi osztálya, valamint a/ ■pari osztálya a hozzájuk ér kező közérdekű bejelentéseket és panaszokat egyaránt kivizsgálja a helyszínen, adott esetben próbavásárlást, vagy éppen más ellenőrzést végez. Az ipari osztály a hibák megelőzése érdekében s?:ikség esetén a gyártó mű fepeimét is felhívja. a minőség fokozottabb ellenőrzésére. a pénzügyi osztály periig az általa, a közérdekű 6"jelentések nyomán feltár1 ’á nyosságok m egsrüntetérd e intézkedési tervet készít Így mátrafüredi közérdekű bejelentés során a fűtőolaj- ellátás nehézségeit kifogásolta egy bejelentő. Központi intézkedés kapcsán az áfész ideiglenes jelleggel — egyelőre — fűtőolaj-kimérő helyet létesít. E SZÉLES KÖRŰ vizsgálat a fentieken túl még több olyan tapasztalatokat gyűjtött össze, amelyek a törvény végrehajtásával kapcsolatban elsősorban a lakosság, a bejelentő igényeit szolgálják. Tegyük azonban hozzá, hogy a bejelentések — miként ezt a törvény is hangsúlyozza — valóban közérdekűek legyenek, azaz a kisebb vagy nagyobb közösség, akár a népgazdaság igényeit szolgálják, mindegyikkel foglalkozni kell. Természetesen nem elsősorban a népi ellenőrzési bizottságoknak, hanem a legszorosabban értelmezett munkahelyi vezetőknek. Előfordul, hogy névtelen bejelentés érkezik. Ezzel nem szívesen foglalkoznak a különböző hatóságok, annak ellenére, hog- a névtelen bejelentések nagy többségében ugyancsak közérdekű kérdések, a köz javát szolgáló témákkal foglalkoznak. A népi ellenőrzés eddigi „pályafutása” során már elég sok példával bizonyította, hogy nemcsak titokban tartja a jogosan, bár névtelenül fel- ielentő Inikoignitóját, hanem azokat is megvédi, akik nevük aláírásával hitelesítik íz ötleteikkel, bejelentéseikkel foglalkozó feljegyzésüket. E NÉHÁNY feljegyzés is bizonyítja, hogy megyénkben — az országos tapasatalatok- kal összefüggésben — a közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal és panaszokkal megfelelőképpen foglalkoznak, Ahol viszont még ez nem sikerült, ott a törvény er“ie előbb-utóbb rábírja a de'gozóikat és a vezetőket envu:-nnt, hogy úgy éljenek " 1'iáikkal és kötelességeikkel, i mennyire ezt egy messzire mutató, és igfen emberi törvény diktálja. Kátai Gábor növekedtek. Ugyanakkor, ilyen a mezőgazdaság, a tavaszi árpa költségeit egy év alatt majdnem hetven forinttal tudták csökkenteni. Ezek a számok még így sem mondanak semmit. Önmagukban semmire sem használhatók. Mi kell még hozzájuk, hogy értelme legyen az ilyen statisztikai adatoknak? Már csak az eladási ár. Az pedig a búzánál is, a tavaszi árpánál is meghaladta a szűkített önköltségek szintjét. Magyarán: a kenyérgabona termesztése haszonnal járt a gyöngyösi szövetkezetben. o o o o Kukoricára pedig nagy szükség van. Ezt tehát termeszteni kell, mondhatjuk. Valóban így igaz? A számok bizonyítanak. Azt mondják, ha a Mátra Kincse Tsz földjein nem díszük egyetlen szár kukorica sem, akkor tekintélyes mennyiségű pénzt tudtak volna megtakarítani. Nem kevesebbet, mint mázsánként hatvanöt forinfot. Ugyanis ennyit fizettek rá a kukoricára mázsánként. Ha tehát megveszik a kukoricát és nem termesztik, akkor jól jártak volna. A burgonyával viszont úgy jártak, hogy akkor vágott be, amikor már felhagytak vele. Pedig még a rendszerbe is beléptek, hogy eredményesen foglalkozzanak a burgonyával. Ez sem segített- rajtuk. Éveken át szinte már bosszankodni is elment a kedvük, ha a burgonya szóba került. Kimondták, 1978-ban ültettek burgonyát utoljára. És mi lett? A tavalyi volt az egyetlen év, amikor a burgonya még hasznot is hajtott. Igaz. ha egy évvel korábban terem annyit, mint tavaly, akkor a pénzük is több lett volna. Ilyen.a piac: ha sok van '■alamiből, csökken az ára. o o o o Lehetne folytatni a sort a különböző növényekkel is, de a gépek önköltségének alakulásával is. A lényeg azonban mindig egy és ugyanaz maradna: nem az abszolút számok a döntőek, hanem - az, hogy mit menynyiért termesztettek. Itt jut eszünkbe az a tör- ténetecske, amely szerint a magyar mezőgazdasági delegáció egyre csak afelől érdeklődik az egyik amerikai gazdaságban, hogy menynyi búza termett egy hektáron, mennyi kukorica, burgonya, és így tovább. A tulajdonos láthatóan zavarban volt, csak nehezen tudta a számokat közölni. — Nem értem magukat — mondta végül —, miért fontos az maguknak, milyen átlagtermést értem el? Mit számít az? Engem csak az érdekel, mennyi hasznot hozott egy hektár föld. Hogy is vagyunk mi ezzel? Tulajdonképpen mi is mindig azt hangoztattuk, hogy a nyereséges gazdálkodás a fontos. Erre ösztönzött mindenkit a nyereség- részesedés ténye is. Azaz: ne hamarkodjuk el. Lehetett egy üzem ráfizetéses is, mégis kaphatott nyereségrészesedést. Mert mi úgy tudjuk csűr- ni-csavarni a dolgot, hogy még a ráfizetéses gazdálkodást is honoráljuk prémiummal is, nyereségrészesedéssel is — valahogy. O O O O A gyöngyösi tsz-ben is egyre többet emlegetik a költségeket, ha a végeredményt akarják kiszámítani. Ez már olyan változás, ami a korábbi gyakorlathoz képest jelentős módosulást fejez ki. De valahogy még mindig nem az igazi. Mondjuk, szűkített önköltség. Lám. minket érdekel, mit mennyiért állítunk elő! Tudni akarjuk a ráfordítás mértékét is, mert csak akkor lehet a költségek csökkentéséért is tenni valamit. Dehát ismerünk mi minden költséget? A szűkített önköltség még nem ad tiszta képet. Ez csak a közvetlenül felhasznált forintokat mutatja meg. Nincs benne még az általános üzemi költség sem, ahogy egyéb sem. Egy mázsa búza tehát nemcsak annyi forintba van, mint amennyit a szűkített önköltséggel kifejezünk. Attól többe. Tehát ez a „több” is lényeges. Ezt sem szabad úgy tekinteni, mintha nem is lenne. o o o o A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz úgy számolt el a tavalyi .évvel, hogy igyekezett az eredményesség oldalát hangsúlyozni. Még ugyan eléggé hangsúlyosan említették az átlagtermés meny- nyiségét, de már sokszor melléje állították a kiadás tételeit is. Valami tehát egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ez a lényeg. És ami még lényegesebb: ezt a módszert kell általánossá tenni. Valóban őszintén, kertelés nélkül, minden önámítás helyett ki kell mutatni a tényleges költségeket is, hogy összevetve azokat az értékesítéssel, mindenki maga állapíthassa meg, miből van haszon. Másként nem lehet eredményesen gazdálkodni. G’ Molnár Ferenc A poroszlói Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet takar m á nykevert üzemében évente minteg: 1500 vagon sertés és szarvas marha táptakarmány keve rését végzik el a korszer» üzemben. (Fotó: Szabó Sándor) Képünkön: Borsos József is társa szállításra készíti elő a zsákokat. 1979. március 17., szombat I
