Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
t Életmód, művelődés, változás A művelődés és az életmód kapcsolata, kölcsönös feltételezettsége régi keletű. Végső fokon az emberi léttel egyidős. Emlékszem egy beszélgetésre, midőn egyik parasztember azt mondta a másiknak: |MÉn a jó könyveket azért elolvasom.” Vártam a megfejtést, vajon melyek számára a jó könyvek. Meglepett a felelet: „A gyümölcstermesztésről sok jó könyv jelent meg, ezeket mindig megveszem.” Íme, életmód és művelődés egysége. Emberünk a földet művelve immár önmagát is művelte — hozzáértésben. Mert a változó termesztési tevékenységben magát is változtatni (gyarapítani) kívánta, hogy gyümölcsösében majd bekövetkezzen az áldásos változás. Vagyis a nemes fajták jó termése. Életmód, művelődés, változás szerves egysége itt egyszerű képletben érvényesül. Ám a változás magának a művelődő embernek a személyében sokkal bonyolultabb. E folyamatnak a segítése már a közművelődésnek a változását is feltételezi. Tulajdonképpen erről kívánunk szólni. A kérdés így hangzik: megelégedhetünk-e a kultúraterjesztéssel, avagy a közművelődésnek nevelő tennivalója van? A közönségként fejünkre hulló kultúra „áldás esője” megtermékenyíti-e emberi énünket, ha a magunk belső szomjúságával nem szívjuk be, illetve nem hasznosítjuk? Mindkét ésetben évek óta adott a felelet. A kérdést tulajdonképpen a művelődési gyakorlat viszonylagos konzervatizmusa élteti. Az, hogy lassan kap erőre a nevelési szándék érvényesítése a közművelődésben. Művelődésszociológusok vizsgálják a kérdést, érzékeltetik az új törekvéseket az egyes területeken, s jutnak el a végkövetkeztetéshez, miszerint makacsul tartja magát a kultúraterjesztés régi szokása — az aktív, tevékeny művelődéssel szemben. Évekkel ezelőtt örvendetesen megnőtt a különböző klubok száma (nem ifjúsági klubokra __ gondolunk). Ám gyakran ezek a klubok — a művelődés trójai falovaiként — az előadássorozatok hagyományos népművelését lopták a közművelődés újonnan rakott falai közé. Tulajdonképpen az úgynevezett al- . kotói klubok (amatőrfilm, csillagász, képzőművészeti meg más amatőr klubok) valósították meg legjobban azt az elképzelést, hogy a kultúra befogadója cselekvőén vegyen részt a művelődésben. Fordított alapállás is van az öntevékeny művészeti csoportok életében. Az, amikor tulajdonképpen csak „cselekszik” (éneklik, táncolják, muzsikálják stb.) a maguk választotta művészetet, ám a műfaj elméleti, esztétikai kérdéseiben alig járatosak. Például az amatőr színjátszók és rendezők elvétve jelentek meg az Amatőr Színház nevet viselő korábbi fórumokon, bár az ország legkiválóbbjaitól láthatták az előadást, a legjobb rendezőktől hallhatták volna munkájuk és eredményük műhelytitkait. Ha netán összejött előadás után a vitára kész gyülekezet, a vita rendszerint iskolássá sikeredett (kérdés-feleletből állt). • A szocialista brigádok művelődésében hasonló a gond. A szakmai képzést kivéve a művészeti, tudományos, általános emberi kérdésekben’ az esetek többségében a kultúraterjesztésnél ragadt meg a munkásművelődés. Nem kizárólagosan, ám zömmel. Elgondolkoztató Maróti Andor kandidátusnak az Akadémia felnőttnevelési bizottságán hangoztatott érvelése: Köz- művelődésünk. .. „ma is a népművelésből örökölt szerkezeti modellt erőlteti, az értelmiséget agitálja, hogy ismerje fel küldetését a kultúra terjesztésében, a munkásokat, parasztokat, alkalmazottakat pedig arra igyekszik rávenni, hogy legyenek ennek a jellegzetesen értelmiségi kultúrának a fogyasztói, látogassák a szellemi kultúrát adó rendezvényeket. Közben nem is gondol arra ez a gyakorlat, hogy o napi munkában termelő ember számára visszás a művelődésben csupán fogyasztóként viselkedni. A puszta jelenlét az igényeiktől, érdeklődésüktől távol eső programokon elfecsérelt időtöltésnek, luxusnak látszik. Ezt még akkor sem szívesen teszi meg, ha szocialista brigádtagként pontokkal jutalmazzák áldozatvállalását, s azzal biztatják, hogy majd művelt ember lesz. Nem csoda tehát, ha ebben a szerkezeti felépítésben a nevelés sorra csődöt mond. A közművelődésben ez ugyanis csak akkor érvényesülhet, ha a nevelés. művelődés mozgalommá, vagyis társadalmi üggyé válik; ha tehát a művelődés nem kötődik kizárólag a rendezvényekhez, nem azok látogatása lesz a cél, hanem az emberek élete válik céllá, a program csak alárendelt eszközzé. Minthogy a programoknak ezt az adekváltságát csak azok teremthetik meg, akik ismerik az emberek problémáit, szükségleteit, tehát maguk a nevelendő emberek, ezért kézenfekvő, hogy a nevelőfolyamatok tervezésének, szervezésének sikere is azon múlik, mennyire tudjuk ezt a munkát kollektív üggyé tenni.” (Kultúra és közösség 78/3.) Hosszasan idéztünk, mert e megállapításban sűrűsödik közművelődésünk lényege. Lényeges hibája és lényeges tennivalója. Nos, tudjuk a teendőt: Nevelő folyamattá tenni a közművelődést. Alárendelni az életmódban gyökerező emberi szükségleteknek, hogy általa a változó ember képes legyen a maga életét is változtatni szocialista létünk adottságai és követelményei szerint. Olyan művelődési folyamatokat próbáljunk éltetni, melyben a tevékeny önképzés találkozik a csoportos együttműködéssel. Ahol' közös eszmecserékben, közös vitákban válik kinek-kinek a tudása „köztulajdonná”. Ahol az egyén (a befogadó) ismerete, élménye, ízlése, értékrendje szembesítődik, ütközik mások új ismeretével, meg felfogásával, s ebben a külső-belső vitában beépül személyiségébe. Vagyis változtat. Az egyes emberben, a közösségben egyaránt formál, alakít. BALOGH ÖDÖN JfWjÚhtlítfU A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára haza összes polgárainak használatára” kívánta közkinccsé tenni — mint az alapítólevélben olvashatjuk — 30 ezer kötetes könyvtárát Teleki József történettudós, a Széchenyi István kezdeményezése nyomán létrehozott Akadémia (korabeli nevén Magyar Tudós Társaság) első elnöke. A reformkor e nagy egyénisége 1828. március 17-én a még csak néhány hónapja szervezett Társaságnak adományozta családi könyvgyűjteményét, megalapítván ezzel az Akadémia első és 1949- ig egyetlen tudományos intézményét. Híres adományok, cserekapcsolatok Az első évtized hágyobb ajándékai Teleki József nevéhez fűződnek. Az ő közreműködésével kérült a könyvtárba a gyűjtemény egyetlen hiteles korvinája iS. Ludovicus Carbo „De laudibus Matthiae regis" című munkája. Az Akadémia tagjai is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. Széchenyi István, Kazinczy Ferenc. Bugát Pál, Vörösmarty Mihály és mások főképpen saját műveiket ajándékozták a könyvtárnak. A Társaság 1832-ben kezdte kiépíteni kapcsolatait a külföldi akadémiai szintű tudományos társaságokkal. Az első cserepartner a Philadelphiai Filozófiai Társulat volt. Az Akadémia 1832- ben először kiadott évkönyvének első példányát Széchenyi István személyesen adta át Sussex hercegnek a londoni Royal Societyban. Az Akadémia 1836-ban az Őri utca 612. (rrta Petőfi Sándor u. 3.) alatti Tratt- ner-Károlyi házba költözött, ahol megindulhatott az immár 60 ezer kötetet számláló állomány katalogizálása. A feldolgozás befejeztével, 1844. december 23-án került sor a könyvtár megnyitására. Döntő fordulatot a hatvanas évek hoztak az Akadémia és a könyvtár történetében. A magyar társadalom közadakozásból 600 ezer forintot gyűjtött össze önálló székház építésére. Az Akadémia mai palotája August Stüler tervei alapján, Ybl Miklós és Skalnitzky Antal vezetésével 1865-re felépült. Az új épületben már lehetővé vált szélesebb körű tudományos olvasóréteg kiszolgálása is. (A gyűjteményt havonta két alkalommal már akkor is használhatták az érdeklődők, amikor még a Teleki-család birtokában volt.) A könyvtár kezelésében múzeumok, emlékszobák (Széchenyi-mú- zeum, Goethe- és Vörös- maríyazoba) létesültek. A székház megnyitása^ utáni A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára időszak legbecsesebb gyarapodása az 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású könyveket is tartalmazó Ráth-könyvtár. Az első világháború alati az Akadémiai Könyvtár elszigetelődött. Inflációs pénzzel nem lehetett külföldi könyveket vásárolni, megfogyatkozott az 1837 óta kötelespéldányként kapott hazai könyvtermés: nem volt mód a cserekapcsolatok fenntartására. Szerencsére, néhány külföldi akadémia (London, Edinburgh, Róma) ellenszolgáltatás nélkül is folytatta kiadványai megküldését. A második világháború idején az állomány megmentése vált fő feladattá. A legértékesebb kéziratokat és ritkaságokat a Nemzeti Bank bombabiztos pincéjében és a Várhegy alatti barlangokban helyezték el. 1944-ben, a megnyitás centenáriumán a könyvtár a teljes bénultság állapotában volt. Tudományos műhely Hosszú évekig tartó kényszerű szunnyadásból az Akadémia 1949. évi újjászervezése ébrésztétte fel a könyvtárt. Az átszervezés által az MTA az ország legfelsőbb tudományos testületé lett. az Akadémiai Könyvtár pedig nem csupán az ország harmadik legnagyobb állományú könyvtárává, hanem világviszonylatban is jelentős bibliotékává fejlődött. Országos jellegű tudományos szakkönyvtárról lévén szó, az intézmény elsődleges feladata a gyűjtemény kijelölt profil szerinti gyarapítása. Az MTA intézeti könyvtárait is beleértve, két és fél millió kötetes állomány fő gyűjtőköre magában foglalja a tudománypolitika és a tudományszervezés tárgykörébe tartozó publikációkat, a marxizmus— Ieninizmus irodalmát, a társadalom- és természettudományok alapvető munkáit. Néhány tudományszak területén — ókortudorrtány és klasszika-filológia, irodalomtudomány, nyelvtudo(Metszet a Vasárnapi Üjság 1865. évf. 50. számából) mány, orientalisztika — pedig szakkönyvtári funkciókat lát el. A beszerzés elsősorban a régi irodalom- és tudomány- történeti szempontból fontos dokumentumokra irányul. (Nemrégiben került a könyvtár birtokába a Biszt- rai- és a Bardócz-hagyaték). A cserekapcsolatok tovább bővültek, a könyvtár ma már 86 állam 1575 intézményével cseréli ki kiadványait. Az Akadémiai Könyvtár életében a könyvtári és a tudományos feladatok művelése mindig egybekapcsolódott. Már Teleki József könyvtára sem bizonyult bibliofil hajlamokat tükröző barokk gyűjteménynek, hanem a kor által felvetett problémákról, a legújabb irodalomban tájékozódni kívánók > „munkakönyvtára" volt. A könyvtár jelenleg is tudományos műhely, ahol a fontos napi rutinfeladatok a tudományos munkát segítik. A hangsúlyt az olvasók igényeinek maradéktalan teljesítésére helyezik. A tudományos fokozattal rendelkezőket értesítik a szakterületükhöz kapcsolódó új szerzeményekről, a munkájukhoz nélkülözhetetlen folyóiratok tartalomjegyzékét sokszorosítva elküldik címükre. A könyvtár munkatársai maguk is kiveszik részüket a tudományos munkából: kritikai kiadásokat, tudományos igényű bibliográfiákat állítanak össze. Jelenleg éppen az Ady-bibliográfia második kiadását készítik elő. Könyvtárai! a könyvtárban Az 1949-es átszervezés során létrejöttek a szinte önálló könyvtárként működő különgyűjtemények. A Magyar Tudós Társaság kezdettől fogva nagy gondot fordított a legfontosabb tudományos folyóiratok beszerzésére. A 12 500 féle periodikát őrző Folyóirattár az általános társadalom- és természettudományi alapkutatások területén az ország legnagyobb gyűjteménye. A Kézirattár kódexei és nyelvemlékei kezdetben főleg ajándékozás útján kerültek a könyvtár birtokába. A Régi Magyar Nyelvemlékek kiadásakor számos nyelvemlékkel CKinizsiné Magyar Benigna imádságos Icönyve, Virginia kódex stb.) gazdagodott az állomány.’ 1950-től — egyebek mellett — a Kézirattár birtokában vannak Ady, Babits, Kosztolányi kéziratai, a Tevan Kiadó levelezése, Romain Rolland és a Nobel-dijas Szent- Györgyi Albert levelezésének gazdag gyűjteménye. Ugyancsak a Kézirattárban helyezték el a megszüntetett akadémiai múzeumok, emlékszobák anyagát, továbbá ide kerülnek az akadémiai kandidátusi és doktori értekezések kéziratai is. Az érdekességek közül csak néhányat említve: itt található az a levél, amelyben Semmelweis Ignác beszámol felfedezéséről az Akadémiának, továbbá Balázs Béla tervezett Dózsa- filmjének forgatókönyve és a Vörösmarty-szoba különösen nagy jelentőségű darabja, a Gondolatok a könyvtárban kézirata. (E vers megírására az 1844-ben nyilvánossá vált Akadémiai Könyvtár inspirálta a költőt.) A kézirattárral közös szervezetben működő Régi Könyvek Gyűjteménye gondozza az ősnyomtatványokat és antikvákat, valamint a régi magyar és a muzeális értékű könyveket. Az Akadémiai Levéltár 1964 óta működik. Az újabb keletű iratok mellett a fontosabb akadémiai eseményeket megörökítő hang- és képanyagot is őrzi. A Keleti Gyűjtemény 1951 tavaszán nyílt meg azzal a céllal, hogy könyvtári bázisa legyen a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező orientalista kutatásoknak és szakemberképzésnek. Iszlám építészeti elemekkel díszített olvasóterme az Akadémiai Könyvtár egyik legszebb helyisége. A 45 ezer egységből álló gyűjtemény gazdag könyv- és folyóiratállománya mellett'1 nagy számú kéziratos anyagot is őriz. Számos unikumót, ritkaságszámba menő török, perzsa, arab kéziratot találhatunk a Szilágyi Dániel-, a Kégl Sándor-, a Vámbéry Armin-féle gyűjteményekben, Kaufmann Dávid heb- raika-gyűjteménye pedig XI. századi kéziratokat is tartalmaz. Az orientalisztika e Közép-Európa-szerte híres szakkönyvtárát külföldi kutatók is gyakran felkeresik. Amikor Teleki József megvetette a könyvtár alapjait, nem egy szűk körű tudományos testület igényeit kielégítő, hanem általános, tudományos nagykönyvtár létrehozását tűzte ki célul. Tudjuk, a tudományos könyvtár funkcióját napjainkban három intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Eötvös Löránd Tudományegyetem Könyvtára és az Akadémiai Könyvtár együttesen tölti be. Mindez azonban még nem indokolja legfőbb tudományos intézményünk könyvtárának jelenlegi, túlzottan zárt jellegét. Az értékes gyűjteményt ugyanis csak az MTA tagjai, tudományos fokozattal rendelkező kutatók, aspiránsok használhatják. Mások, a tudományos élet „közlegényei” hosszas utánjárás eredményeképpen is csak napijegyet kaphatnak. Mindez a helyhiányból fakad. Az olvasótermi férőhelyek száma például a székház felépülése, vagyis 1865 óta változatlan. A könyvtár külön épületbe költöztetését tervezik ugyan, de még az előzetes tervek elfogadására sem került sor. A könyvtárt használni kívánók türelmetlenül várják a helyhiány megszüntetését, mert ekkor talán megvalósulhat az alapítólévél tá- gabb nyilvánosságát hirdető szándéka. Mátraházi Zsuzsa J
