Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
IllHlllHII n rirtiBMrrfBBiirBninBt imnummniif«nm«Mw CerMtUorno mentén Biztos megélhetést nyújt a szajlai Búzahalász Tsz imummiimseMctuiuiatiumuiuuiimeuicuiisismutuei is(!us£&s3sssBss5isssuiei!iaesu;a!SBBim!!!BieiHiiiiii«ii A Szlovákiában eredő Ce- redi-Tarna a Mátra északi oldalának vizeit vezeti le, áttörve a Mátra és a Bükk nyúlványait. A természeti szépségekben oly gazdag táj még néhány emberöltő előtt a völgyhajlatok kivételével erdővel borított volt. A szántóföldéhség következtében azonban olyan erdőrészek is fejsze alá kerültek, amelyek a domborzat és a gyenge termőképesség következtében tarlós szántóművelést nem viseltek el. Amíg korábban 70 százalékát borította e vidéknek erdő, a mezőgazdasági műveléssel sajnos egyre inkább kopaszakká váltak a hegyoldalak, s az erdőévekben az jelentette a problémát, hogy jóformán még a vetőmagnak való sem termett meg ezen a vidéken. A domboldalak mezőgazda- sági művelés szempontjából használhatatlanná valtak, a lejtőkről lezúduló csapadék iszappal hordta be a völgyekben meghúzódó réteket, amelyek így rendszeres árvíz- és belvízjárta területekké váltak. Ilyen körülményeket kapott készen örökségbe az 1959 március ötödikén alakult szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet. Már akkor is tisztában voltak azzal a szövetkezeti gazdák, hogy ezen a vidéken hektárnyira nőtt, amelyből 2700 hektárnyi földön lehetett szántóföldi növényeket termelni. Félezer hektáron vetik ma is a gabonát, amelynek azonban csak egynegyed része kerül áruként értékesítésre, a többi a házi szükségletet fedezi. Az ötszáztíz hektáros gabonaterület azonban csak fele, még a fele sincs a füves herével bevetett tábláknak. Ezerkétszáz hektáron folyik ennek az oly fontos takarmánynövénynek a termesztése, hogy biztosítsa az állattenyésztés takarmány- szükségletét. A takarmánynak a 80 százalékát erről a nagy gonddal kezelt, jó karban tartott területről nyeri a szajlai termelőszövetkezet fő profilja a szarvasmarha-tcnycsztés. Tavaly csaknem egymillió liter tejet adott az állomány. terület -ifi százalékra csökkent A hegyoldalak kopárrá váltak, a dombokról sebesén lerohanó víz magával sodorta a termőréteget, felszínre került a terméketlen kő. A megbontott természeti egyensúly nem állt helyre. Túl drága árat fizetett a környék a szűzföldeket birtokba vevő gazdák terjeszkedési vágyáért. Már az ötvenes a növénytermesztés nem válhat fő foglalkozási ággá, az adottságok az állattenyésztést teszik lehetővé. Igen ám, de addig jószerint lótartással és lókereskedéssel foglalkoztak az egyéni gazdák, mivel a rétek savanyú füve másra nem adott lehetőséget. A ló pedig — ezt már akkor világosan lehetett látni — előbb-utóbb elveszti hagyományos szerepét a mezőgazdaságban. Kilábalni a gondokból A megalakult közös gazdaságnak 1959-ben kétezer hold- nvj területe volt. Ennek mintegy felét, lehetett szántóföldi művelésbe fogni, de a művelés alá vont földek 45 százaléka is 17 százalékos lejtésű domboldalakra kapaszkodott fel. Hogy több legyen a sík terület, megkezdődött a mélyfekvésű részek víztelenítése. A kilenc község határában elnyújtózkodó föld apró, széttagolt parcelláit még nem tudták egy egységes rendszer szerint táblásí- tani. Valójában ekkor még nem is lehetett beszélni :gazi nagyüzemi termelésről. A cukorrépa. a dohány, a konyhakerti magvak, a vetőburgo- aya éppen csak hogy megadta az előállításba fektetett költségeket. Döntő változás csak akkor következett be, amikor Bükkszék, Terpes és Recsk is csatlakozott a szajlai Bú^akalász- hoz, 1968-ban. Ekkor kezdődött meg a tehenészeti telep építése, s lassan átrendeződött a termelés belső szerkezete. A növénytermesztés egyre inkább az állattenyésztés kiszolgálását látta el, ésszerűbbé, az adottságoknak kedvezőbbé vált a vetésszerkezet. A közös gazdaság mai nagyságrendjét, és jelenlegi arculatát 1975-ben nyerle el, amikor Sírok is csatlakozott az addig négy községet összefogó termelőszövetkezethez. Így az összes terület 6300 . \ Az a statisztikai adat, hogy a tavalyi esztendőben 2470 liter volt az egy tehénre jutó évi átlagtermelés, nem mond sokat. Önmagában véve niég igen szerény eredménynek is lehet minősíteni. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy 1973-ban mindössze 1600 liter volt a tehenenként! átlaghozam, akkor a mai érték igen figyelemre méltó. Az állomány 1975-ben 46 ezer liter tejet adott. Tavaly az átadott tej mennyisége csaknem elérte az egymillió litert, 970 ezer volt. A szajlaiak most is keresik nemcsak a több termelés, hanem az olcsóbb előállítás lehetőségeit Ezt mindenekelőtt a takarmányozási színvonal javításával szeretnék elérni. Abból az egyszerű képletből indulnak ki, hogy ha olcsón sikerül nagy tömegű és jó minőségű takarmányt előállítani, s ezt etetni az állománnyal, akkor csökkennek a termeles költségei, olcsóbban állítják elő a húst és a tejet Tavaly hétmillió forintot költöttok gépekre. Gondosan ápolják, karbantartják a termelőeszközöket a gépműhelyben. Oj takarmánynövényekkel is kísérleteznek a gazdaságban. Legfontosabb ezek közül a koronafürttel — latin nevén Coronilla Vary — történő kísérlet. Ezt a takarmánynövényt Kanadából hozták be és különös érdekessége, hogy negyven-ötven évvel ezelőtt még ismerték, termesztették Magyarországon is, de aztán kiszorult a kultúrnövények közül, s el- sekélyesedett, vad változata ismeretes ma már csak hazánkban. Érdemes azohban ismét felfedezni ezt a fontos takarmánynövényt, hiszen első kaszálása óriási tömeget ad, ’ fehérjetartalma azonos a lucernáéval, ugyanakkor hihetetlenül igénytelen' növény. Kooperáció a hatvani téesszel termelőszövetkezet. Ehhez járul még az a kerek ezerhektáros ősgyep, amelyen a . vegyes hasznosítású magyar tarka állomány legel. Tömegtakarmányként kétszáz hektáron silókukoricát, 12 hektáron pedig lucernát termesztenek, így tehát több oldalról biztosított a szarvasmarha-állomány. Fontos is ez, hiszen az alaptevékenységen belül a legfontosabb jövedelmi forrást, a közösség biztos megélhetését évek óta a szarvasmarha-tenyésztés biztosítja. Kanadából vissza az őshazába Az 1700-as létszámú magyar tarka állomány, amelyet legeltetéses tartással, tehát igen olcsón tartanak termelésben, meghozza a maga hasznát. Az összes árbevételből — ebbe beletartoznak a melléküzemági tevékenységek is — legnagyobb résszel ez az állomány részesedik. A vc- .gyes hasznosításon b»Hi! kétségtelen, hogy a hizlalás a nyereségesebb, de jelentős az ■előrelépés tejtermelésben u A lehetőségeket ott kell keresni, ahol csak mód van ró. A szajlai termelőszövetkezet ügyesen és okosan használja ki jó karban tartott gyepes területeit. Éppen a gyepre alapozva kötöttek szerződést a hatvani Lenin Termelőszövetkezettel. A megállapodás értelmében a hatvaniaktól megvásárolják a legelőre érett Holstein Freez és magyar tarka keresztezéséből származó borjakat. Tavaly 240 ilyen növendék került a hegyvidékre, ahol jó minőségű, dús gyepet legel májustól októberig a fiatal állomány. Itt megerősödik, ellátja magát olcsó takarmánnyal a növendék állat, s úgy kerül vissza a termelőszövetkezetbe, hogy a hatvaniak is jól járnak, mivel nem kellett drága takarmánnyal etetni a jó étvágyú, fiatal csordát, de a szajlaiak is megtalálják számításukat, hiszen a Lenin Termelőszövetkezet biztos visz- szavásárlója az állatoknak. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy viszonylag egyszerű és semmilyen beruházást nem igénylő megoldásokkal is lehet olyan előnyös szerződési formákat, együttműködési kereteket kialakítani, amellyel nemcsak cgy-egy termelőszövetkezet segít saját magán, de közvetve a népgazdasági érdeket is szolgálja a kooperáció. Éppen azért, mert így gondolkodnak a szajlaiak, igyekezvén minden lehetőséget kihasználni, sikerült legyőzni a kezdetben megoldatlannak tűnő nehézséget, jövedelmező gazdaságot teremteni a Felső-Tarna vízgyűjtőjének rendkívül kedvezőtlen terep- és talajadottságú vidékén. Jól segíti az alaptevékenységet a melléküzemági gyakorlat is, amely a hegyvidéki termelőszövetkezeteknél szinte elengedhetetlen támogatást nyújt az alaptevékenységhez. A tereprendezési munkákhoz újonnan szerzett be a termelőszövetkezet hét új billenős gépkocsit, két nagy teljesítményű univerzális rakodógépet. Ezek a berendel zések egyrészt szükségesek a. meliorációs terv további megvalósításához, másrészt hozzájárulnak a termelőszövetkezet árbevételének javításához. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység 13 millió forintot jelent a termelőszövetkezetnek, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a mai zárszámadáson nyugodtan álljon a vezetőség á tagsag elé. A nyugodtságra minden oka megvan a tagságnak, vezetőségnek egyaránt. A tervezett bevételből két és fél \ millióval több került a közösség kasszájába, s ezt a többletet okosan, megfontoltan használja fel a termelőszövetkezet, éppen annak érdekében, hogy a jövő is biztonságot hozzon a hegyek között. Az elmúlt esztendőben is hétmillió forintot költött a termelőszövetkezet gépvásárlásra, tudva, hogy a továbblépés elengedhetetlen feltétele a korszerűsítés. Az idén félmillió forinttal növelték a , biztonsági alapot, s kerek egymillióval toldották meg a fejlesztési alapot. A húsz esztendeje folyó következetes és kitartó munka meg is hozta eredményét. A mostoha körülményekkel folytatott küzdelemből a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezetbe tömörült öt község lakossága került ki győztesen. (X) | _ 4 igldjitiultzcji munkák meg ma is folynak a közös gazdaságban.
