Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

Kávódosszlé Zaccos ügyletek I R A Z 11 tATSSSSTpsr Orvig IM Ui«MM) nincs,' vagy a termeiét nem siámotteví „Fekete, mint az ördög, forró, mint a pokol, tiszta, mint egy angyal, és édes, mint a szerelem" — tartja egy régi arab mondás a ká­véról. Ha nem is mindany- nyian osztjuk a véleményt, azért az tény, hogy kávéfo­gyasztó nemzet vagyunk. Mégpedig nem is akármi­lyen: legalább hétmillió magyar hódol a kávézás szenvedélyének, az egy főre jutó évi mintegy 600 dup­lánkkal a tizedik helyen ál­lunk a világranglistán. Min­den bizonnyal ez, valamint az ingatag világpiaci viszo­nyok késztették hazánkat 1977 közepén arra, hogy csatlakozzék a Nemzetközi Kávészervezethez (ICO), amelynek tanácsülésén ősz­szel már 24 fogyasztó és 43 termelő ország képviseltette magát, kért teljes jogú tag­ként beleszólást a világ sok­szor „zaccos” kávéügyeibe. Hosszú karrier A „barna arany” karrierje persze jó néhány évszázad­dal megelőzte az ICO meg­alakulását. A róla szóló írá­sokat tanulmányozva döb­ben rá csak igazán az em­ber, mennyi legenda fűződik a kávéhoz, amelyekkel ra­jongói majd ezeréves pá­lyafutását színesítették szer­te a világon. (Magyarorszá­gon utoljára Rudnay János nyugdíjas tanár vállalkozott e karrier hiteles bemutatá­sára. könyve, „A kávé”, 1976-ban jelent meg a Me­zőgazdasági Kiadó gondozá­sában.) Az arabok például ma is az „iszlám borának” nevezik a kávét. A legenda szerint „Allah nevében Gábriel arkangyal nyújtotta át Mohamed prófétának az első csésze kávét, hogy el­űzze testi fáradtságát és megőrizze szellemének fris­seségét”. Voltaire, aki szen­vedélyes fogyasztója volt, amikor méregnek kiáltották ki a kávét, kifakadt: .......én m ár 50 éve iszom, de eddig még nem éreztem a mérge­zést". A kávénak ellenségei is voltak szép számban. Nem egy katolikus pap az „ör­dög italának” minősítette. A hívők követelésére végül is VIII. Kelemen pápa dön­tött sorsáról. Megkóstolta és közölte bíborosaival: „ .. gyalázatos dolog lenne, ha a kávét a hitetleneknek engednénk át. A sátánt majd elűzzük, legyen ezentúl a keresztények itala!" A kecskék titka A „barna arany” felfede­zéséről is egymást érik a le­gendák. A legismertebb ha­gyomány szerint egy gya­nútlanul legelésző kecske­nyáj kóstolta meg először nyersen. őrzőjük elpana- szolta a közeli kolostor la­kóinak, hogy állatai néhány napja nagyon nyugtalanok éjszaka. A papok, hogy rá­jöjjenek a szokatlan jelen-- ség okára, meglesték a kecs­kéket, amint azok egy élénkzöld levelű, fehér virá­gokkal és érett bogyókkal telt fáról lakmároztak. A gyümölcsöt nyersen és főz­ve a szerzetesek is kipró­bálták, és mi történt: ugyanazokat a tüneteket észlelték magukon, mint a pásztor a kecskéken... A történet Abesszíniából — a mai Etiópiából —, annak is Kaffa nevű tartományából jutott el a világ minden tá­jára. Más fejlegyzések az észak-jemeni Mokhát, me­gint mások a dél-jemeni Adent jelölik meg a kávé felfedési helyéül. És ez még nem minden! A Közel-Ke­let szinte valamennyi kávé­fogyasztó országa magát vallja a „barna arany” ko­lumbuszának. Sokkal egyértelműbbek a források, ha az első kávé­exportáló országról faggat­juk azokat. Az egykori Arábiából, Mekkából a za­rándokok vitték magukkal az iszlám országaiba, Észak- Afrikába, majd a törökök­höz. Hazánkban felthetően a törökök 150 éves uralma alatt honosodott meg a ká­véfogyasztás. A világ mai legnagyobb termelőorszá­gába, Brazíliába 'csempész vitte az első palántát, Me­xikóban pedig egy magyar, Bánó Jenő hozta létre az első ültetvényt. Eleinte csak a gazdagok fogyaszthatták, mert drága volt. Amikor a holland, francia, spanyol és brit gyarmatokon elterjedt, vált mindenki számára elér­hető élvezeti cikké — és termesztése, eladása jó üz- üzletté. Gyűrő az egyenlítő mentén Ma a kávéül tét vények- az egyenlítő két oldala men­tén, széles gyűrűként veszik körül a földet. A világ ká­vétermése tavaly 4,2 millió tonna körül volt, ebből 3,15 milliót exportáltak. Az idén az össztermést 4,5 millió tonnára becsülik, a terme­lők 3,32 milliót értékesíte­nek majd, vagyis a kávé fo­gyasztása várhatóan ismét eléri a nagy árrobbanás előtti világátlagot. A világ hagyományosan legnagyobb termelőjét, Bra­zíliát 1975-ben súlyos fagy­károk sújtották, amelyek következtében majd három­szorosára nőtt a kávé ára. Szerepet játszott az árrob­banásban az is, hogy Ko­lumbiában és Mexikóban árvíz, Guatemalában föld­rengés, Angolában polgár- háború, Elefántcsontparton pedig szárazság tombolt. Ezért aztán sok kávéfo­gyasztó kétszer is meggon­dolta, hány csészével hajt le egy nap a „fekete leves­ből”. A hagyományosan nagy kávésnemzet hírében álló Hollandiában mintegy 10—15 százalékkal csökkent a fogyasztás. Az Egyesült Államokban, ahol pedig a legtöbb kávét adták el ad­dig, öles plakátok hirdet­ték: „Amerikaiak, ne igya­tok kávét! A pótkávé ol­csóbb, és nem káros az egészségre.” „A hét bibliai csapás”, ahogy a katasztró; fát egy El c-sh-a 1ird kávé kereskedő nevezte, nem kí­mélte meg a termesztő or­szágok fogyasztóit sem, sőt. Ezekben a zömében szegény államokban a kávésok a ne­héz időkben többszörösét költötték kávéra, mint a fejlett országokban. A felfordulás láttán sok szakértő gyanakodott, és okkal. A látszólag objektív körülmények szülte „barna aranyláz” jórészt spekulá­ció következménye volt. El­sősorban a Brazil Kávéinté­zet használta ki a hirtelen megnőtt keresletet az árak felhajtására. A kávékeres­kedők nagy mennyiséget fel­vásároltak — elsősorban az afrikai termelőktől, s a ká­vét csak azután dobták piacra, amikor az árak már megháromszorozódtak. De ma már az is nyilvánvaló, hogy az 1975-ös fagykárok sem okoztak akkora pusztí­tást Brazíliában, hogy az ország tartalékai kimerül­tek volna. Arról nem is szólva, hogy egy sor ter­melő államot nem ért kár. Ma a kávé kereslete és kínálata nagyjából egyen­súlyban van. Ezért sem harcolhattak ki a termelők az ICO tanácsülésén ár­emelést. 1977 végén egy font — 0,45 kg — kávé 192 dol­lárcentbe került, 1978 de­cemberében a New York-i kávétőzsdén már csak 113 dollárcent volt. A kávéter­mesztők és -kereskedők most mégis reménykednek, ha másban nem, a „fagyká­rok” hírének újbóli felröp- pentésében. Kocsi Margit Fedor Sesun; Történt egyszer, hogy egy gazdag angol lady csimpán­za megszökött, amikor tulaj- donosnője Afrikában utazga­tott, és visszatért majomtár. saihoz. — Hát visszajöttél — mondták a rokonok, akik egy baobabfa ágain üldögél­tek. — Ügy esett, hogy vissza­jöttem — szólt a csimpánz és körülnézett. — De hol az én kedves... A herendi MIRE-MARE A Herendi Porcelángyár termékeinek több mint három­negyed részét tőkés országokba exportálják. Egyik- leg­keresettebb a MIRE-MARE elnevezésű étkészletük, ame­lyet először mexikói megrendelésre készítettek. Ugyancsak kedveltek az óperzsa mintázatú étkészletek is. A képeken: Szabó Jánosné festi a MIRE-MARE készletet Az óperzsa mintás étkészlet a gyár múzeumában is látható (MTI fotó — Rózsás Sándor felvételei — KS) — Még tovább is elma­radhattál volna — m agya. rázták a majomtársak. — Várt szegény, egyre csak várt — aztán végül hozzá­ment egy másikhoz. A szom­széd erdőből való... No és mi újság ott az embereknél? Jól élnek? — Hát nem mondhatnám, hogy nagyon fényesen. — Miért nem? — Például, ha ti észre­vesztek egy megfelelő fát, azon nyomban fészket épít- tek magatoknak, ök, szegé­nyek, pedig kénytelenek kö­böl építeni a fákat. — Szegények — sóhajtot­tak fel a majomtársak. — Bizonyára nehéz az életük az ilyen kényelmetlen odúk­ban? — Bizony nehéz — helye­selt a csimpánz —, ezért reggelente mint az őrültek kirohannak, és más fészek­be száguldanak, amelyek még kényelmetlenebbek. — Hát ezt miért teszik? — Pontosan nem tudom, az én volt úrnőm azonban — mint hallottam — úgy mondta, hogy a megélhetés érdekében. — No, ez aztán ostobaság — jelentette ki a legmaga­sabb ágon ülő majom —, vaján a fészekben lehet-e bármi ennivalót találni? — Tudjátok — mondta a civilizált csimpánz —, őná- luk minden másként van, mint a normális lényeknél, minden éppen fordítva. — No és legalább vidám az életük? — Már hogy volna vidám! Ahogy visszatérnek a fő odújukba, nyomban valami dobozra meresztik a szemü­ket. Es így ülnek, üldögélnek előtte, csak bámulnak és meg sem moccannak. Hát élet ez, kérdem tőletek? Vagy elő­fordul az is, hogy isznak va­lamit, és minden ok nélkül nevetni kezdenek! — Furcsa — jegyezte meg egy másik majom. — Ne­kem egyáltalán nem kell in­nom ahhoz, hogy vidám le­gyek! — Nem értettetek meg: ők nem vizet isznak, hanem va­lami mást... — Es igazi erdőbe jár­nak-e? — Ritkán, nagyon ritkán, de akkor sem tudnak igazi fészket berendezni maguk­nak, — Miért nem? — Hát mert nagyon ügyet­lenek! Jóformán futni sem tudnak, ezért holmi vaslá-, dákban közlekednek... — És ezt nevezik fejlődésr nek?! — mordult egy seb­helyes képű. öreg hím. — Kíváncsi vagyok, hogyha a dolog így áll. kik a majmok — mi vagy ők?! Fordította: Gellért György KOSSUTH 8.27 Szociológiai figyelő. 8.57 Angot asszony lánya. 9.44 Miért szalad a kis pa­tak? 10.05 MR 10-14. 10.35 Népi zene. 11.00 Rosanna Carteri és Tito Gobbi éne­kel. 11.39 Az élet komédiá­sai. 12.35 Törvénykönyv. 12.50 Hangverseny délidő­ben. 13.55 Táncdalok. 14.40 Láng és hamu (versek). 15.10 Ifjúsági dalok. 15.28 Nyitnikék. 16.05 Nótacso­kor. 17.07 Mozgásterek. 17.32 Kórusművek. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Beszá­moló a jégkorong-bajnok­ság utolsó előtti fordulójá­ról. 19.25 Hallgassuk együtt! 20.10 Sakkjátszma — sah-játszma. 20.40 Le­génybúcsú (operett). 21.03 A 70 éves Képes Géza vallomása. 22.30 Fúvósze­ne. 22.45 Meditáció. 22.55 Zenekari muzsika. PETŐFI 8.33 Társalgó. 10.33 Ze- nedélelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.21 Növénykedvelőknek. 13.26 Éneklő ifjúság. 14.00 Kettő­től hatig... 18.00 Tip-top parádé. 18.33 Népzenei fesztivál. 19.30 Csak fiata­loknak! 20.33 Pénelopé fér­je. 21.03 Álmos vezértől Szent Margitig. 21.13 Ma­gyar operaénekesek. 22.03 A tegnap slágereiből. 22.40 Táncmuzsika. 23.15 Zenés játékokból. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek — Időjárás — Fiatalok zenés találko­zója — Szerkeszti: Varsá­nyi Zsuzsa — Az igazság­ügy fóruma... A tartós földhasználat... Dr. Tímár László előadása — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika — Zárszámadó köz­gyűlés az encsi Zója tsz- ben — Ami a szabászok munkáját segíti — A King’s Singers felvételei­ből — 18.25 Hírösszefogla­ló — Lap- és műsorelőze­tes. .. 9.00 Tévétorna. 9.05 Isko­latévé. 15.50 Iskolatévé (Ism.) 16.40 Bach: d-moll kettősverseny. 17.40 Kalo­csai vagy szegedi? 17.30 Mindenki iskolája. 18.40 Volga menti gondolatok. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Az Onedin család. 20.50 Tisztelendőlc. 21.20 Művészeti magazin. 22.10 Tv-híradó. 3. 22.20 Tv-tükör. 2. MÖSOR 20.01 Három jelenet Ing­mar Bergmannal. 20.25 Ze­ne a „B” stúdióból. 20.55 Tv-híradó 2. 21.15 Sakk­matt. 21.40 Címe ismeret­len (Francia film). 1979. február 6., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents