Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-24 / 46. szám

A csuyas rádió 50 ere Cseboks záriban az úgyne­vezett Parasztok házában 1928-ban nagy teljesítményű rádióállomás kezdte meg működését. Az adóállomás építésével egyidejűleg gyak­ran sugároztak csuvas nyel­vű műsorokat is. 1940-ben már több mint 18 ezer ve­vőkészülék üzemelt a köz­társaság területén, napjaink­ban pedig már csaknem fél­millióra tehető a készülékek száma. 1961 óta a helyi te­levízió is rendszeresen köz­vetíti adásait. Azóta már el­készült a két stúdióval ellá­tott tévéközpont is. A köz­társaság mindennapjairól és a világeseményekről 11 szer­kesztőség tájékoztatja a hall­gatókat. Érdemes megje­gyezni továbbá, hogy a rá­dió és a televízió belső be­rendezéseinek nagy része magyar gyártmányú. Belkovné Gulyás' Rozália Csebokszári Brgádok a gyermekekért A VBKM kapcsolók és készülékek gyárának káli gyáregységét 1978. január 1-én alapították. Ezután rö­videsen megalakultak az el­ső brigádok is, amelyek nagy lelkesedéssel kezdték meg a közös munkát. Az elmúlt évben kommunista műsza­kokat vállaltak s ezek bevé­telét a községi óvoda patro- nálására és a vállalati üdü­lők fejlesztésére ajánlották fel. A nemzetközi gyermekév alkalmából a napokban a törzsgyár Petőfi szocialista brigádja felhívást intézett a kollektívákhoz, hogy tegye­nek önkéntes felajánlásokat. Brigádjaink kapcsolódtak ehhez a felhíváshoz és a dolgozók megközelítően fél­napi bérüket ajánlották fel a Központi Ifjúsági Alap számlájára. Krisztián Józsefné munkaverseny-felelös Munkavédelmi verseny értékelése Hatvanlian Az ÉDOSZ Heves megyei munkavédelmi bizottsága nemrégen értékelte a megye 14 élelmiszeripari vállalaté­nak múlt évi munkavédel­mi helyzetét. A tanácskozá­son részt vett Szabó Béla, a megyebizottság titkára is. A résztvevők megállapítot­ták, hogy az élelmiszeripari vállalatoknál csökkent az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok szárba. Javult a vállalatoknál a munkavé­delmi fegyelem, nagyobb gondot fordítottak a munka- körülmények javítására, az anyagmozgatás gépesítésére, a kártérítések kifizetésére, s a dolgozók korszerű munka- védelmi oktatására. Hozzá kell tenni azonban, hogy az eredményekkel még mindig nem lehetünk elégedettek. Továbbra is szorgalmazni- kell a munkavédelem továb­bi társadalmasítását, és szi­gorítani kell az előírások betartását. Az elmúlt év eredményeit jelentősen befolyásolta az Egri Dohánygyár három év­vel ezelőtt meghirdetett munkavédelmi versenye, melybe nyolc élelmiszeripari vállalat kapcsolódott be. A résztvevők vetélkedésének értékelése után a, következő eredmény alakult ki: 1. Eg­ri Dohánygyár. 2. Hatvani Cukorgyár, 2. Hatvani Konzervgyár 2 "indorzász- 16t ebben az «'-ben is a’ Egri Dohánygyár nyerte el. A küzdelem a vállalatok kö­zött azonban tovább folyta­tódik 1979-ben is, s remélhe­tőleg egyre több élelmiszer­ipari egység kapcsolódik majd be. Ködmön Ferenc Hatvan. Pénzügyi nehézség, yagy sportpolitikai hiba? Több mint egy hónapja, 1979. január 17-én az Egri Vízmű Sport Klub vezetősé­ge úszó- és vízilabda-szak­osztályának felszámolását je­lentette be. A jelenlevő csaknem 40 ember véle­ményazonossága késztetett arra bennünket, hogy levél­ben kérjük a sportot, a vízi­labdát szerető közvélemény segítségét! Elsősorban nem pénzügyi segítségről van szó, mivel úgy látjuk, hogy nem ez a meghatározó probléma. A He­ves megyei Vízmű Vállalat annak ellenére, hogy bizto­sítja az uszodát és bizonyos pénzügyi fedezetet, talán a gondok viselését nem akar­ja vállalni és bizony egy ki­csit eltúlozza a szakosztály pénzügyi problémáját. Jó partnerre talált ebben a me­gyei testnevelési és sporthi­vatalban, amely az igazgató, sportköri elnök bejelentése szerint nem biztosított anya­gi támogatást a szakosztály működéséhez. Sajnos, o vá­rosi, illetve megyei testneve­lési és sporthivatal képvise­lői még csak el sem jöttek a feloszlató gyűlésre. Ezek után a 10—18 éves gyerekek nem értik, miért nem úsz­hatnak-vízilabdázhatnak tovább abban a közösségben, ahol jól érezték magukat. A városi testnevelési és sport- hivatallal, valamint az Eger Sport Egyesülettel és a víz­mű vállalattal folytatott be­szélgetések hatására sike­rült már azt elérni, hogy a szerencsétlenül alakult szű­kös uszodai körülmények el­lenére, legyen edzési lehe­tőség. De hol az a szülő, aki szervezett körülmények nél­kül engedi gyermekét spor­tolni. Ehhez egyesület és felügyelet szükséges. Hiába mondják, hogy menjenek ezek a gyerekek az Eger Sport Egyesületbe, mivel so­kan közülük már voltak ott, de szerényebb tehetségük, vagy létszám miatt nem ju­tottak előbbre. Tudjuk, hogy a szakosz­tálynak rendeznie kellett volna mind a szakmai, mind a nevelési munkáját, de ez mindazok részére is munka lett volna, akik a könnyeb­bik és talán a legártalma­sabb megoldást választották — a megszüntetést! Igaz, nem voltak világra szóló eredményei ennek a szak­osztálynak, de 80-an spor­tolták. Kerültek ki innen jó játékosok is — akik talán még Egerben is elkelnének. A döntés megszületett — „vége”, „mehetünk”, a sze­reléseket leadjuk. A Magyar Üszó és Vízilabda Szövetség pedig várta — még utólag is szólt többször — hogy miért nincs nevezés Eger­ből? A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a lelkiisme­retre e kérdésben felesleges apellálni. Látjuk, hogy itt hosszú évek építőmunkáját döntötték romba olyan em­berek, akik kizárólag a pil­lanatnyi érdeküket nézték. Hamarosan közgyűlésre gyűlnek össze a Vízmű SC sportolói. Ott végleg megpe­csételődhet a szakosztály sorsa, ha nem győz a sport­szeretet, a segítő tenni aka­rás. Ml még remélünk.. 1 A volt szakosztály sporto­lói nevében: Dula Bence Vendégek a Pajtás szerkesztőségéből A művelődési ház keretén belül működik a hatvani mezőgazdasági és technikai szakkör, melynek kisiskolá­sok a tagjai. A rendszeres foglalkozások között szere­pelt már többek között gép­javítási munkák helyszíni megtekintése, vetélkedő a téeszekben használt munka- és erőgépekről, valamint előadás hangzott el az állat- tenyésztésről. A szakkört el­sősorban a II. számú általá­nos iskola tanulói alkotják. A kultúrház és az iskolai vezetői e szakkör révén se­gítséget is nyújtanak a gye­rekeknek a pályaválasztás­hoz. A közelmúltban kedves vendégek tekintették meg a szakkört. A gyerekek ked­venc lapjának, a Pajtás új­ságnak két munkatársa, Géczi Éva és Gebri Antal látogatott hozzájuk. Az új­ságírók ezután a henédi mű­velődési ház mezőgazdasági szakkörét keresték fel. Ha­marosan e két találkozó ta­pasztalatairól a Pajtás új­ságban olvashatunk majd. Baranyi Imre Gyöngyös VálCiSZOl az Illetékes: Még több idő áll az utas rendelkezésére Hivatkozással a Népújság 1979. február 4-én megjelent „Se-se” című cikkel kapcso­latban, vállalatunkat érintően az alábbiakról tájékoztatom az érdekelteket: Heves nagy­község és a környező falvak utasainak jobb kiszolgálása érdekében 1978-ban az autó­busz-állomáson a nagyközségi tanáccsal egyetértésben for­galmi szolgálatot létesítet­tünk, Ez a szolgálat 1979. február 15-ig 7,30 órától 16 óráig elővételi jegyek és bér­letek árusításával, valamint információs tevékenységgel állt az utazni vágyók rendel­kezésére. A környező helységekből induló és Hevesen áthaladó •,'Sgv Hetesre érkező járaton eddig is vásárolhattak az utasok bérletet a szolgálatát teljesítő dolgozónktól. A nagyközségben üzemelő he- lyijáratű autóbuszra bérletet pedig a forgalmi szolgálatnál lehetett megvenni. A cikkből sajnos nem derült ki, hogy melyik autóbuszjáratunkon nem tudott a kedves utasunk bérletet vásárolni. Intézkedtem, hogy a he­vesi autóbusz-pályaudvaron a forgalmi szolgálat 1979. február 15-től páros hetek szabad szombatjainak kivéte­lével reggel fél héttől 11 óráig és 13 órától 17 óráig álljon az utasok rendelkezé­sére. hogy bérletet és élővé­teli jegyet tudjanak vásárol­ni. Balogh Tibor igazgató Rámás csizmám félig lucskos. Nem csupán az enyém, mindenkié az, aki végig­megy Petőfibánya néhány kövezett utcáján, mivel azok gazdátlanok és gondozatla­nok már hosszabb idő óta. Pedig milyen sokan örUltck az elmúlt évben annak, nagy az ingatlankezelő vállalat szemétszállító kocsija és sep­rőgépe megjelent a telep ut­cáin is, remélve, hogy a sze­métdombok eltűnnek és tisztábbak lesznek az utak és a járdák. Az öröm nem sokáig tartott, hiszen még be sem köszöntött a tél, máris akadozott a szemét­szállítás, az átereszeket pe­dig nem tisztították ki. Az utóbbi időben viszont az esőre és a hólére bízzák a „szállítást”, melynek követ- tében — például a Vörös Hadsereg úton és a házak előtti parkokban — iszap- és hordalékkupacok fogad­ják a járókelőket. Az óvodá­ba, iskolába jövő-menő gye­rekek gyakran nyakig sáro­sak, de bőven jut a latyak­ból a lakásokba és a lépcső­házakba is. A parkok füve talán még a nyár derekán sem tud kisarjadni a rára­kódó hordaléktól. Pctőfibá- nyán senki sem törődik a járdák, utak és átereszek tisztán tartásával. Az újabb esőzésekkel pedig csak gya­rapodik a szemét és növek­szik a lakók bosszúsága is. De mi, lakók meddig vár­junk, hogy tartósan tiszta utcánk és parkunk legyen? Zachar László Petőfibánya Visszhang: A pult másik oldalán Nemrégen egyik este a fe­leségem, amint hazaért a közelünkben levő ÁBC-óru- házból, futólag megemlítet­te, hogy most valahogy nem volt jókedve a kenyerespult­nál dolgozó eladónőnek. Ugyanis, amikor kettévágta a kétkilós kenyeret, melynek egyik felét nyújtotta a fele­ségem nek, ő azonban a mási k felét kérte, kissé komoran megjegyezte, hogy az „ennek a testvére”, nem cserélte ki. Ügy látszik, valamiért mér­ges lehetett, mert máskor mindig nagyon készséges a vevőkkel szemben. Ekkor ju­tott eszembe egy újságcikk, amely a Népújságban feb­ruár 11-én jelent meg „Az egymilliárd nyomában” cím­mel. Ez az írás igen részle­tesen foglalkozott a Heves megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat munkájával. Néhány gondolatot idéznék belőle: „Ma már elfogadott megállapítás, hogy az élelmi­szer-kiskereskedelem nehéz fizikai munka. Még mindig nem tudtunk ügy korszerűsí­teni, hogy a bolti eladóknak és a pénztárosoknak is ne kellene naponta sok-sok má-1 zsányi súlyt megmozgatniuk. Fáradtak a dolgozóink.” Ez az igazgatói nyilatkozat fordult meg a fejemben, ami­kor a feleségem panaszko­dott az eladónőre. Most nem védeni akarom az említett dolgozót, hiszen sohasem láttam, de én bizony nem csodálkozom azon, ha néha kissé Ingerlékenyebbek, ide­gesebbek is. Elvégre ők is emberek, őszintén ismerjük be azonban, hogy mi, vevők sem vagyunk „angyalok”. Mi is talán fáradtan, morózusan igyekszünk haza a munká­ból, és ha a bolti eladó nem olyan kedves hozzánk, mind­járt ráfogjuk, hogy „bal láb­bal kelt fel”. Persze az len­ne a jó, ha az eladók és a vá­sárlók is mindig kedvesen, megértőén viseltetnének egy­más iránt. De tudjuk, hogy ezek a dolgok nem olyan egyszerűek és könnyen be­tarthatók, mégis újból csak azt kell tennünk, még ha egy kicsit talán nehezünkre is esik, hogy amennyire csak lehet, igyekezzünk egymást megérteni. Természetesen nemcsak az élelmiszerüzletekben, ha­nem minden munkaterületen és munkahelyen. Dávid József Gyöngyös Borkőstoló-e a kocsma? „Az egri borok híresek, de az egri borkóstolók már ke­vésbé”, — olvasom a Népúj­ság február 15-i számában. Nincs elég pénz a borkósto­lók stílusos berendezésére? Meglehet. Hiányoznak a jó ötletek? Ez is igaz lehet. Mindezek előtt azonban van még valami, ami az összké­pet rontja: az egri borkós­tolók egy-két kivétellel kocs­mák, a szó legrosszabb ér­telmében. A cégtábla ugyan borkóstolót hirdet, de a miliő hamisítatlan kocsmai. S nem elsősorban a kopott, elhanya­golt. vagy ízléstelen beren­dezés miatt az. hanem az odalátogató közönségtől. Ne áltassuk magunkat, ezek a „vendéglátóipari egységek" nem azt célozzák, hogy az idelátogató magyar és nem magyar vendégeinkkel meg- ízleltessék fajborainkat, ezek tömégesen jelentkező helyi igényt elégítenek ki: az ön­magáért való ivás igényét. Nap mint nap bepillanthat bárki a „borkóstolók’ mikro­világába. Sőt! Sokszor bepil­lantania sem kell. mert a lát­vány kijön az utcára. . . Már a nyáron gondoltam arra. hogy szólni kéne erről. Abszurdum, hogy városunk fő terén, ami idegen forgalmi csomópont is. az Aoria-va- pok idején hangoskodó ré­szegek trágár köziát°i-a za­varja meg minduntalan a színészek játékát, s a nézők önfeledt szórakozását. Véleményem szerint azért nem borkóstolók az egri kocsmák, mert itt nem csu­pán esztétikai kérdésről van szó. Ha a mélyére nézünk a dolognak, egyáltalán nem erről. Addig, amíg az embe­reknek csak arra van igé­nyük, hogy napközben több­ször, csak úgy munkaruhá­ban, koszosán, talpon állva lerészegedjenek, addig ilyen finomkodó megoldásnak, mint az ötletes és esztétikus berendezés, helye nincs. Ez flz alkoholizmus tüneti keze­lése csupán, mert nevezzük nevén a dolgot: nálunk nem beszélhetünk a borfogyasztás kulturáltságáról, csak ivásza- tokról, s azok „Kék fénybe” illő következményeiről. A kereskedelemben dolgo­zók munkaidejét méltányos­ságból már rendeztek. Így véletlenül sem talál az em­ber vasárnap a városban nyitva tartó tejbnltnt (ami egész nap üzemel), édesség­boltot. újságospavilont, vi­rágüzletet. falatozót. De a kocsmák környéke kora reg­geltől hangos egészen az esti órákig, pedig jórészt ott is nők dolgoznak! Méor>edig micsoda körülmények között Ki érti ezt? I.endngt Peren Eger RADIO KOSSUTH 8.30 Lányok, asszonyok. 8.55 Kórusok. 9.30 „Amíg szivünk dobog..10.50 Haydn: C-dúr szimfónia. 11.15 Mándy Iván hangjá- tékaibóL 12.20 Zenei anya­nyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva. 12..45 Joan Baez énekel. 13.00 Kiss Manyi. 14.00 Munkásdinasztiák. 14.10 Paganini: D-dúr trió. 14.30 Élelmiszeri párunk új feladatok előtt. 15.05 Űj ze­nei újság. 16.00 168 óra. 17.30 Sportkróniika. 18.05 Borodin: Közép-Ázsia pusz­táin. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.45 Rádiószín­ház. A Maud királyné-föld. 19.48 Örökzöld dallamok. 20.57 Zsindelyezik a kaszár­nya tetejét. 22.15 Zenekari muzsika. PETŐFI 8.38 Tánczene. 9.00 Vála­szolunk hallgatóinknak. 9.15 Operettrésziletek. 10.00 Szombat délelőtt. 12.00 Fú- vósesztrád. 12.33 Jó ebéd­hez szól a nóta. 13.30 Ének­lő Ifjúság. 14.00 Harminc perc rock. 14.35 Orvosi ta­nácsok. 14.40 Operettek. 15.15 Verbunkosok, katona- dalok. 15.44 A vörös torony kincse. 16.33 ötórai tea. 17.30 Helytállni egy igényes piacon. 17.55 Sanzonok.18.33 Szimfonikus könnyűzene. 19.10 A-tól Z-ig a popzene világában. 19.50 Rádiószín­ház. Lekésett szüret (Hang­játék). 20.33 Sporthírek. 20.38 Népi zene. 21.20 Ope­rettek. 22.00 Egy óra dzsessz. 23.10 Slágermúze­um. SZOLNOK 17.00-tól 18.30ig. MISKOLC 17.30 Hírek, időjárás — Képek községeinkből... Al­bert-telep: 3500-an dolgoz­nak a mákvölgyi bánya­üzemnél, ezeknek fele a környékről bejáró bányász. Riporter: G. Tóth Ferenc — 18.00: Észak-magyaror­szági krónika — Környezet­védelem a borsodi ércelő­készítő műben — Megnyílik a felújított „PolíoT’-csárda — Zenés hétvége. Közben: Napjaink kérdései: Wirth Lajos jegyzete — Lap- és műsorelőzetes... TE! 8.00 Tévétorna. 8.05 Mate­matika-továbbképzés. 9.20 Világnézet. 10.00 Lloyd George járt minálunk (An­gol tévéfilm). 10.50 Don Maclean műsora (Zenés film). 11.30 Játék a betűk­kel. 14.20 Belgrádi fiúk (Ju­goszláv filmsorozat). 15.05 Mese, mese, mátka (Kis- film). 15.35 Csata fekete­fehérben. 15.55 Idesüss! 16.20 Filmszem. 17.10 Nyi­tott boríték. 17.40 „Hogy nálam különb legyen.. 18.20 A hoák Vietnamban. 18.55 Egymillió fontos hang­jegy. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-hlradó. 20.00 Gusztáv ingatag. 20.05 Különös szí­vesség (Amerikai film). 21.45 Fedett pályás atlétikai EB. 22.45 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 17.15 Tisztelendők. 17.45 Péli Tamás portréja. 17.10 Nemzetközi gyors. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Zenei arckép- csarnok. 20.30 Az „Éjjeli őrjárat” újjászületik. 21.00 Tv-hiradó 2. 21.20 Karéi Gott énekel. 21.50 A Ber- thnld Jacob Salomon-eset (NDK tévéfilm). lebiuar SU., szombat l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents