Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
Mezíriazriasági kSnyvhénap 79 Heves megyei szerzők között Dr. Szontágh Pál A mezőgazdasági könyvhónap fontos eseménynek számít. Nemcsak a szakembereknek, hanem a napi átlagolvasóknak is. Az idei könyvhónapon méltán reprezentálják újdonságaikat kiadóink, hiszen 42 mű jelent meg csaknem 600 ezer példányban. ’A szerzők között Heves megyeiekkel is találkozhatunk. Szenvedélye a fényképezés, az optikai lencsék világa. Mátrafüredi szobájában most mégis apró zöld fedelű könyvet lapozgatunk, tele színes és fekete-fehér képekkel. Erdővédelmi útmutató a könyv címe, és szerzője dr. Szontágh Pál, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Erdészeti Tudományos Intézet mátrafüredi állomásának főmunkatársa. Az ország szinte valamennyi erdejét bejárta és húszévi megfigyelőmunka eredményeit adta közre ebben a zsebkönyvben. — Egy fiatál kecskeméti kutató barátommal, dr. Tóth Józseffel közösen készítettük ezt a művet. Bár a szakközönségnek írtuk, de azt hiszem, nemcsak nekik nyújt újat, hanem mindenkinek, aki érdeklődik az erdőkben károsító rovarok, és gombák iránt. Dr. Szontágh Pál nemcsak ezzel a művel jelentkezett a könyvhónapon, hanem másik kettővel is társszerzőként. Az egyik: A nyarak és a fűzek termesztése, amelyeket az Erdészeti Tudományos Intézet kutatógárdája dolgozott fel. A fenyők termesztése és a fenyőfagazdálkodás címet viseli. Ez a monográfia az értékes fenyővel való ésszerű gazdálkodással, a fenyvesek szakszerűbb kezelésével ismerteti meg az olvasót. Az utóbbi néhány évben, különösen az ötödik ötéves terv eddigi három esztendejében országosan is fellendült a lucernatermelés. Ez megmutatkozott az átlagtermések növekedésében és a szárítóipar gyors fejlődésében. Az elért eredmények az alaposabb biológiai ismereteknek és a műszaki feltételek javulásának köszönhetők. Dr. Bocsa Iván, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem kom- polti kutatóintézetének igazgatóhelyettese A lucerna termesztése című könyvében tíz év eredményeit foglalja össze. A neves növénynemesítő a tízfős szerzői közösség munkáját adta most közre: — Az eddig elért ered nények összefoglalása, de leginkább a jövő sikereinek előkészítése indokolta egy új lucernatermelési könyv megjelentetését — mondja a szerkesztő. — Ez a növény hosszú évek óta a legfontosabb takarmányunk. A hagyományos zöld- és szénaetetés mellett egyre nagyobb mennyiségben etetik silózva és lisztté feldolgozva is. Jelentősége főleg nagy fehérje- és vitamintartalmának tulajdonítható. A szerzők közül hat: dr. Szalai György, dr. Bócsa Iván, Binnyei András, Bug- los János, Manninger Sándor és dr. Pekáry Károly a kompolti intézet munkatársa. A többiek pedig az (regszemcse!, a szarvasi és az Állattenyésztési Kutató Intézetben dolgoznak. A vaskos, 330 oldalas fényképekkel illusztrált könyv újszerű, és különbözik minden előbbi hasonló témájú műtől. — Ebben a könyvben először foglaltuk össze a magyarországi zöld lucerna és a magtermelés gazdaságosságával kapcsolatos vizsgálataink eredményeit — sorolja dr. Bócsa Iván. — Bebizonyítottuk, hogy a többi növény közül Is kiemelkedik területegységenkénti nagy fehérjetartalmával. 1973— 1.975 között például az országos adatokat figyelembe véve lucernával hektáronként több mint kétszer annyi fe— Huszonhárom esztendeje foglalkozom ezzel a két fontos fával — sorolja teendőit. A nyárak gyorsan nőnek és a hazai cellulóz-, farost- és forgácslapgyár- táshoz szolgáltatnak nyersanyagot. A nyárasokban és fűzesekben előforduló leggyakoribb farontó és levél- károsító rovarokról, valamint a vadkárokról írtam ebben a könyvben. A mintegy négyszáz oldalas kiadvány egyébként a hazai nyár- és fűzfatermelés helyzetéről, eredményeiről és távlatairól ad képet. — A harmadik közös könyvünk, ami ugyancsak most jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában: OMmim ISiti. február 21., szerda hérjét állítottak elő a gazdaságok, mint kukoricával. Ezért lényegesen kevesebb a lucernával termelt fehérje költsége, mint más növényeknél. Sok tehát még a ki nem használt lehetőség. Ezek feltárása pedig egyik legfontosabb eszköze az ágazati jövedelem növelésének. Dr. Szemes Lajos, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karának • igazgatója korán megismerkedett a szovjet szakiroda- lommal. Kolesznyevnek, a neves közgazdász professzornak munkatársaként hamar elmélyült a korszerű néző- gazdasági üzemtan ismereteiben. 1960-ban fordította magyarra Kolesznyev könyvét, A szocialista mezőgazdasági üzemek szervezését. Ez volt' az első találkozása a nagyüzemi szervezés- és vezetéstudomány szovjet eredményeivel. Azóta csaknem húsz esztendő telt el, és ez a kapcsolata ma is megmaradt. Ennek tulajdonítható, hogy irányításával, a Mezőgazdasági Könyvkiadó felkérésére egy munkaközösség legutóbb orosz nyelvű szakirodalmi tanulmányokat fordított magyarra, amelyek a szovjet szervezés- és vezetéstudo nány eredményeiből teszik közzé azokat, amelyek a magyar Dr. Bócsa Iván mezőgazdasághoz is közel állnak. — Ebből egy sorozat lesz —• meséli dr. Szemes Lajos. — Az első kötet A mező- gazdasági termelés szakosítása és koncentrációja címmel most jelent meg. Könyvünk megismertet például azzal, milyen a szovjet agráripari kombinátok szerkezete és irányítása, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak melyek az új kapcsolati formájuk, aztán, hogy milyen a belső elszámolás a szovjet agráripari egyesülésekben, vagy a szakosított termelést hogyan irányítják. Ezek a főbb tanul nányok bizonyosan felkeltik a hazai mezőgazdasági szakemberek figyelmét. — Mi lesz e könyv folytatása? — Már nyomdában van, és a közeljövőben jelenik meg az a válogatás, amely a növénytermelés gépesítésének és szervezésének témaköréből ad közre magyarra fordított tanulmányokat a szovjet szakirodalomból. Később pedig a harmadik kötet a szovjet mezőgazdaságban alkalmazott számítás- technikáról nyújt majd válogatást. Mentusz Károly Vallomás a népművészetről — Kedves Margó, hadd mutassam be az olvasóknak. — Pataki Miklósné vagyok, 1969 óta dolgozom a Hevesi Háziipari Szövetkezetben, mint tervező, s az elmúlt év végén megkaptam a „népi iparművész” címet. Egy pályázaton a zsűrinek megtetszett a munkám, s mivel évek óta szinte minden versenyen, pályázaton részt veszek, nagy örömömre úgy vélték, hogy már kiérdemiem ezt a címet. Hogyan kezdődött? — Világ életemben vidéki ember voltam. Gyerekkoromban érdekeltek a népviseletek, a faragások, s mivel volt egy kis érzékem a rajzhoz, jelentkeztem Budapestre, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába textil szakra, s kitűnően el is végeztem. Ez a négy év számomra nagyon nehéz volt, nem szeretem a városi életet, egyedül, nyugodtan szeretek dolgozni. Ezért is nem maradtam Pesten, s nem jelentkeztem az iparművészetire sem, no meg azért, mert közben férjhez mentem, gyerekem van, s a családnak szüksége van a nyugalomra, állandóságra. Aztán ez nem egy olyan szakma, amit könyvből lehetne tanulni. Ez hivatás. Nekem kell az, hogy néha járjam a vidéket, anyagot gyűjtsék, itt pedig benne élek ebben az ihlető környezetben. El kell mondanom, hogy hímezni én is, mint itt mindnyájan, a recski Bárdos Sándornétól tanultam. Főleg a kedvencemet, az áttört hímzést. — Elégedett? — Igen. Nehéz ezt így elmondani, de szerintem egy embernek az a legnagyobb boldogság, ha azt csinálhatja, amit szeret. A népművészet kész alapokon folyton változó dolog. Az eredeti, érintetlen népi hímzést ma már nem fogadnák el. Túl dús, gazdag az alapanyag előállítása, minősége is változott azóta. Nekem az alapok megtartása mellett kell ezt a mai ízlés szerint átformálni. Egy eredeti fazon alapvonalát megtartva, de már a mintát színeiben, formájában leegyszerűsítve ültetem át. A napi munkám nagyjából ilyen: kapok egy fazont, ami hozza magával, hogy milyen mintát lehet rá tervezni. Van egy blúz. például, amire egy virágcsokrot kell mintának tennem. Megnézem az eredeti 50—100 éves mintadarabot, s abból kihagyva, esetleg mással összekomponálva, úgy rajzolom meg, hogy a motívum jellege ne változzék. Szerintem csak igy és csak addig él valami, amíg folyton változik, alakul. A népművészetet is csak ezen a módon lehet átmentért, mert az állandóság a változtatha- tatlanság a halála lenme. Az a célom, hogy ne a múzeumokban találkozzanak ezekkel az érintetlen tárgyakkal, ruhákkal, hanem az utcán az általam tervezett blúzokkal, népi hímzéses ruhákkal. Tóth Márta M. Lapsansky zongoraestjéről A Filharmónia hangversenysorozatának februári művésze Egerben Marian Lapsansky volt, aki Pozsonyból érkezett hozzánk. A szlovák vendégművész játékára fokozottan figyelt a közönség. A kíváncsiság és az érdeklődés érthető: egy- egy vendégművész más iskolát járt, más hagyományokat őriz és visz tovább az elődöktől, más egyéniségek hatása alatt vált művésszé, más temperamentum, más. közönség hatására jutott előbbre a pályán és a zenében, mint amit mi megszoktunk. A műsor összeállításából is kiderül, hogy a fiatal művész, alig túl a harmincon, széles skálán mozog. Schuberttól Schumannon és Ravelen át Prokofjevig ívelt az est programja, vállalván azt a sok-sok érzelmi és a stíluskülönbségekből is adódó terhet, amit egy-egy ilyen est az előadó számára jelenthet. Nem kétséges: Marian Lapsansky technikailag kitűnően képzett művész. Energiája, az az erőteljes törekvés, hogy a technikailag bonyolultabb feladatokat is könnyedén oldja meg, fémjelzi produkcióját. A műsor összetételéből azonban azt is meg kell állapítanunk. hogy ez a mosolygós és derűre hangolt, a fiatalság fűtiöttebb vérmérsékletével zenélő művész most mintha az egyéniségétől némileg távol álló programot állított volna össze. A két szonáta — Schubert a-mollja és Prokofjev 2. szonátája — mint két ellenpólus, már ami a művek hangulatát illeti, keretet kívánt adni Schumann Drei Bünd- ler-tercettjének és Ravel Miroirs-jának. amelyből csak az első nagy tételhangzott el. A legösszetettebb mű — ha lehet fokozatokat felállítani az elhangzott alkotások között — kétségtelen a Schumann-szám. Schumann három módon, háípm zenei egyéniségén át szólal meg és másképp szólal meg, mint Florestan, másképp, mint Eusebius, és megint másképp, mint Meister Raro. Ha azt mondjuk, hogy ez a zseniálisan szenvedélyes és a muzsikát a legveszedelmesebb lelki mélységekig felkavaró művész ezekben a miniatúrákban háromfajta lelkiállapotot tár hallgatósága elé és ezek között a zenei vallomások között, nemcsak árnyalati, hanem fontos hangsúlyi különbségek is vannak, akkor nem járunk messze az igazságtól. S ha már itt tartunk: Ravel Miroirs-iából, ezekből a hallatlanul érdekes tükrözésekből nemcsak az óceánon magányosan lebegő bárka által életre keltett gondolatokat. érzelmeket hallgattam szívesen és keresve Ravel vallomásának, zenéiének színét és fonákját, de az Al- borada dél Graciosót egy kicsit másként szerettem volna kapni, mert a szerencsétlen középkori udvari bolond reménytelen Y ajnali szerenádjából több fíidal- mat és szomorúságot érzek ki. mint ahogyan azt vendégművészünk előadta. Mindezek csak az érzelmi felfogásból származó apró hangsúlyi eltolódások: a közönség forrón ünnepelte a produkciót, s a művész Schumann-románccal köszönte meg a tapsot. Farkas András • • • - i i Mister MacAreck Ä üzletei (Fordította: Bába Mihály) 39. — így is lehet csinálni, de ez meghosszabbítja a számla megnyitását. A csekket el kell küldeni a képviselőnkhöz Amerikába, és csak annak igazolása után írhatjuk a csekk összegét az ön számlájára. — Ez rettenetesen bürokratikus — mondta az amerikai. — Addig én egy fillér i*»lküt leszek. Alig háromezer dollárom van. Nem lehetne ezt gyorsabban intézni? Hiszen telefonálhatnak is a The Chase Manhattan Bankba. Telefonon blokkolhatják az összeget, ha megadják a csekkszámot. — Megtehetjük, de ez további költségeket von maga után, amivel önt terheljük meg. Ez a költség a telefonbeszélgetés díja és nagyobb bankprovizió, mert így nem inkasszó-, hanem áiszkontócsekkel lesz ügyünk. — Semmiség — legyintett az amerikai. — Arról van szó, hogy a lehető leggyorsabban kapjam meg a pénzt. Említettem önnek, hogy nagy üzletet bonyolítok le itten, házat akarok venni, és kocsi nélkül is vagyok. .Ügy érzem magam, mint akinek levágták a kezét. Apropó, nem hallott, igazgató úr, eladó sport Ferrariről? Szeretnék venni. — Félek, hogy nem kap. Ha jól tudom, csak megrendelésre készülnek Ferrari sportkocsik. Mindenesetre a Riviérán ennek a cégnek nincs képviselete. — Kész vagyok használtat is megvenni, Ez a kocsi a passzióm. Meg kell szereznem. — Talán a használtgépko- esi-vállalatnál kap, de azt is kétlem. Visszatérve a mi ügyünkhöz, javaslom, hagyja itt a füzetét. Telefonálunk az USA-ba, és holnap reggel készek vágyunk magának az előkészített csekkkönyvet kiadni. Megfelel önnek ez az elintézési mód? — A legteljesebb mértékben. igazgató űz. — Tehát kérem a csekkfüzetét. Hol lakik ön? — Pillanatnyilag az Am- bassador szállodában. De házat keresek és remélem, hogy néhány napon belül átköltözhetek a saját villámba. — Jó vételt kívánok önnek. — Köszönöm. Ajánlottak nekem egy céget, a Le Chaps testvéreket. — Nagyon jó választás! — helyeselt az igazgató. — A mi klienseink. Eközben mister MacAreck elővette a tollát és a csekkfüzetét. Kitöltötte, kitépett egy kékes színű lapot és átnyújtotta az igazgatónak. Az igazgató bűcsúzáskor egészen a bank ajtajáig kísérte. Még a Crédit Lyonnáis- ban sbm történik meg mindennap, hogy az ügyfél százezer dollár csekkátutalást kér. Az igazgató tehát megígérte az amerikai gyárosnak, hogy holnap reggel a csekk-könyvecske az Am- badassor szállodai szobájában lesz. (FolytatjukJ j Dr. Szemes Lajos , (Fotó: Perl Márton) (Fotó: Szabó Sándor)
