Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

•*a*a/naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*aaaaaaaaaaaaaaaa/\aaaaaaaaaaaaaaaaa Perczel Erzsébet kiállítása (Fotó: Hauer Lajos) E napokban ny,lt meg Budapesten, a Műcsarnokban Perczel Erzsébet textilművész kiállítása. Képünkön alko­tásainak egyikét mutatjuk be. ■A*VSA/V\AA/VS/VNA/V\AA<*AA/>/VVVVs/\/VVVVVVVVVVVVVVSAA/VV\AAAA/VSWAAA/V\« Verset mondok LATINOVITS ZOLTÁN KÖNYVÉRŐL Egy kivételes tehetség és rendhagyó egyéniség arcvo­násai rajzolódnak ki a tartalmában és szemléletében egye­dülállóan eredeti és izgalmas könyvből, amely Latinovits Zoltán nyilatkozatait, tanulmányait és nevezetes műsorait tartalmazza. Nem a legendateremtés a célja a bevezetőt író és a kötet anyagát összegyűjtő Surányi Ibolyának. A Verset mondok című gyűjteményes kötetből azt a Latino­vits Zoltánt ismerhetjük meg, akihez sok nevezetes 'filmél­ményünk, emlékezetes színészi, előadói emlékünk kötődik. Azt. aki döbbenetes erővel tudta a nézőben és a hallga­tóban felidézni a költői látomásokat. A született tehetségből tudatos önképzéssel vált kor­szakos jelentőségű színésszé. Az anyagtisztelet, formáló­készség az egykori asztalostanonc életében emberformáló tényezővé vált, hogy majd a hídépítő munkást műegyete­mi hallgatóvá, kitüntetéses mérnökké tegye. Hajlamát követve vállalt segédszínészi feladatokat Debrecenben, majd Miskolcon színészként játszik, hogy végül a főváros legyen életének és színészi munkásságának fő színtere. A A küldetéses, nyíltan elkötelezett költőket érezte ma­gához közel, de a humor, a szatíra irányában is tágította előadói repertoárját. Nemcsak mondta, énekelte is néha a verseket, ezért volt számára olyan fontos a zeneiség, a tudatos zenei kompozíció. Versmondása az évek során szelídebbé vált, de érzelmei így is átsütöttek a verseken. Nem tűrhette a szenvtelen, közömbös hangot. Vallotta: „A színésznek a költő szerepét kell eljátszania”. A „pó­diumot szószéknek tekintette”. Karithy Előszó című ver­séből tudatosan emelte ki: „Egy szószéket a sok közül kibériek”. A kor tükrét tudta versben, előadásban felmu­tatni. Kivételes erejű párbeszédet folytatott a közönséggel, amikor versmonológjait szavalta. Egressy Gábor, Ascher Oszkár, Ódry Árpád, Jászai Mari vonulatához tartozik. A költői gondolatokhoz hozzáadta szenvedélyét, a színészi átélést: maga volt a megtestesült költészet, a varázserejű versmondás. Hagyománytisztelő szemlélettel sors, harc, hitvallás rokonságára figyelt. Balassi nyitja a sort, a személyes magyar líra megteremtője: „a szívekben a magyar hősi múlt réved fel, lantzenével, vitézséggel, szerelemmel, Is­tennel. .. Lovak horkannak, vitézek robognak, vágtatnak a tavaszban... Verseiben a lágy pannon és Eger környéki dombok, törökverő várak, végvárak, felvidéki hegyek képe tűnik fel, hősi ének, hősi nóta, hősi kor.” Petőfi és Ady műveiben a lélek szava üzen, figyel­meztet és emlékeztet öndefiníciónkra: magyarságunkra. Fenséges internacionalizmus dallama árad műveiből, em­beri példájukból: „A közös sors, a közös lét szülte meg a közös hazát, Magyarországot”. A versmondás varázslata születik meg József Attila, Nagy László verseinek szug- gesztív tolmácsolásakor. Nemcsak a vers értelmi monda­nivalóját, de egy nép emlékét, történeti élményét, leg­szebb lehetőségeit érzékelteti. A költő, a színész ember­ként lehet esendő, de amikor alkot, teremt: legjobb gon­dolatai. szívének legszebb érzelmei áradnak az olvksó, a hallgató tudatába. Kérdések gyötörték, válaszokat fogal­mazott. A versmondás célját így rögzítette: „Nagyon nagy szóval nemzetépítés, bővebben kifejtve szocialista nemzet­építés, más nyelven szólva szocialista hazaépítés”. Messzi múltba is korszerű példákat talál: „Hunyadi János óta, a magyar: vállalást jelent... a delek harangszava egy inter­nacionalista győzelmét adja a szeleknek”. Színészi és em­beri tapasztalatát küldetéstudattal összegzi: „figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent »magyar« olyan érte­lemben. ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte. Arany szenvedte. Bartók sikoltotta Kodály- lyal. Csontváry és Egri festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta. ahogyan Móricz simogatta. Nem tud­ják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem”. Az ellentmondásokat is vállaló művész Ady szavaival fogalmazta meg a búcsúintés pillanatát: „Az Űr Illésként elviszi mind, kiket nagyon sújt és szeret. Tüzes, gyors szíveket ad nekik, ezek tüzes szekerek”. Gyorsan égő szenvedélyes alkat volt. E, le gyertyáját két végén égette :) csonkig. Töretlen életigenléssel. Nagy Lászlóval vallja: „ÍRTAM a ROMI,ás ÉS ROMBOLTATÁS ELLEN. MIN­DEN VISSZAVONÓ ERŐ ELLEN AZ IFJÚSÁGÉRT”. (Népművelési Propaganda Iroda. 1978.) __ SS. VARGA ISTVÁN H umor­szolgálat Párbeszéd a szerelmespár között: Lány: Ide hallgass, drá­gám, ha férjhez megyek hoz­zád, akkor elveszítem az ál­lásomat. Fiú: Akkor titokban kell tartani a házasságunkat. Lány: De ha gyermekünk születik? Fiú: Hát a kicsinek persze bevallhatjuk! — Mondd, Márta, hogyan tudsz te mindig kijönni a pénzedből? — Nagyon egyszerűen. Csak a hónap utolsó 27 nap­jában vannak bizonyos ne­hézségeim. ★ Egy amerikai tudós Kop­penhágában beállított Niels Bohr, a kiváló fizikus labora­tóriumába és csodálkozva vette észre, hogy az asztala fölött egy patkó van a falra szegezve. — Professzor úr, ön való­ban azt hiszi, hogy a patkó szerencsét hoz? — kérdezte az amerikai. — Mint tudós, önnek... — Ugyan, kedves bará­tom — válaszolt mosolyogva Bohr. — Hogyan hihet va­laki efféle badarságban? De én úgy hallottam, a patkó attól függetlenül is szeren­csét hoz, hogy valaki hisz benne, vagy sem! Az ötéves Johnny papírlap fölé hajol és elmélyülte!» rajzol valamit ceruzájával. — Mit rajzolsz, Johnny? — kérdezi az anyja. — Az Isten arcképét rajzo­lom — feleli Johnny és fel sem emeli a fejét. — De hát senki sem tudja, hogyan néz ki az isten — jegyzi meg az anyja. — Hát én most lerajzolom, s akkor mindenki megtudja! — válaszol a talpraesett lur­. kó. Két fiatalember beszélget. Amikor az egyik megtudja, hogy a másik történetesen hóhér, így szól: — Hát nem szégyellt ma­gát, hogy ilyesmivel foglal­kozik? — Ugyan mitévő legyek? — sóhajt fel a hóhér. — Min­denkinek élnie kell valami­ből... Zalán Tibor: Lőrinc Hideg ez a klastrom, húsomba ég a vörös ablakrózsa. Vagy te vigyorogsz rám, tűzzel koronázott székely Dózsa? Mezítláb futottam, parázs volt Magyarország minden rögöd. Földrelapult parasztok a bokrok. Odakint mennydörög. Kihűl majd e táj, dér vonja be szívig gyökerező kardvágásainkat. Jajdult éjszaka, siratóasszony, fölöttünk az erdő halottakat ringat. Fölvágott seb a hajnal, torlódik a világ ellenünk. Bemocskolt ingként dermed ránk hitünk! nélküle...? Inkább vele, ha már elveszünk! Barbár föld, fiát faló haza, nyelveden én Isten ostya vagyok. Fölém csapódó, hatalmas száj eged, segítsen rajtad, hogy elolvadok! Aforizmák Sohase áss vermet másoknak — mert megrongálhatod a kábelt. (A Neve York-i elektromos művek igazgatóságának az ügyfelek számára szánt emlékeztetőjéből) Aki nyílt sisakkal száll porondra — annak könnyebb befogni a száját. . . ,, , (Lovagi tréfa) Ha a boldogság csúcsán vagy — akkor se feledkezzél meg a balesetvédelmi rendszabályokról. (Sumér közmondás) Vajon mekkora lehet a szó értéke, ha hallgatni arany? A szabály csak akkor lesz valóban szabály, amikor már kivételek is vannak alóla. Egy követ fújni a főnökkel — a karrier biztos építő­anyaga. (Borisz Cvetanov gyűjtése) Az, hogy az ember a modern életforma kellemetlensé­gei ellenére” — stressz, környezetszennyezés, vegyszerekkel telítődés stb. — él és virul, annak bizonyítéka, hogy a gyomnövények fajtájához tartozik. Az irigység impotens becsvágy. ★ A legtöbb ember nem úgy nézi a dolgokat, ahogy azok valóban vannak, hanem ahogy azoknak véleménye szerint lenniük kell. ^AAAAAAAAAAAAAAA/VWíá/WAAAAAAAAA/WVVAAAAAIWWVVVWVVWVW Ezernyi novella, jelent meg a nélkü­lözhetetlen nagyma­máról. Ankétot is rendeztek a dolgos nagymamiról, aki­re rá lehet bízni az unokákat, a háztar­tást, mindent. Per­sze, színdarabok hő­se is lett. Én sem akartam kimaradni a nagy­mamákat hozsanná­zók közül, ezért fel­kerestem özvegy Csermelyemét. A het­venkilenc éves nagy­mama tisztes ősz haja a legújabb fod­rászdivat remeke volt. Egyszerű, korá­hoz illő aranylamé háziruhában foga­dott, és reszkető hamon. kedvesen kérdezte, miközben tűsarkú paptcsában a bárszekrényhez ti­pegett. — Mit óhajt inni? Mondtam, antial­koholista vagyok, mire ő lehajtott fél­deci rumot. — Szeretem az új­ságírókat — mond­ta —, egyik kollégá­ja olyan kedvesen írta meg, hogy én nem vagyok a sematikus nagymama, aki pó­tolja a drága bejáró­nőt, aki ingyen agyondolgozza magát, és mialatt a csa­lád a terített asztal­nál ül, ő a sámlin ülve kanalazza a le­vest. Valóban nem vagyok olyan. — Hogyan él egy nem sematikus nagy­mama? — Nagyon egysze­rűen. Reggel felkelt az égyik unokám, és ágyamhoz hozza a reggelit. Közben megérkezik az újság. megnézem, mi megy a mozikban, színhá­zakban, hol lesz az­nap divatbemutató. Délelőtt fodrász, koz­metika, bevásárlás. Délben már vár az ebéd. A vejem ké­szíti el, aki nyugdí­jas. Nagyon jól főz, csak néha elsózza a levest. Aztán lepihe­nek egy kicsit, a ve­jem ilyenkor abba­hagyja a mosogatást, mert tudja, hogy nem szeretem az edénycsörömpölést hallani. Tudja az ille­met, és csak akkor folytatja, amikor el­megyek bridzselni, vagy a szabónőhöz. Kellemetlen, hogy nem lehet próba közben kártyázni, így rengeteg időt ve­szít az ember. A telefon csilinge- lése szakította félbe a beszélgetést. Fel­vette a kagylót. — Te vagy az, drágám? Nem, ma nem megyek ki az ügetőre, vendégem van. Fogadd meg nekem a harmadik futamban a Sehon­nan, mondjuk öt­ven forinttal. Este? Valami zenés helyre megyek. Tudod, az ■ én koromban már < kell egy kis szórako- ' zás. Szervusz. — Hol is hagytuk] abba? — fordult fe­lém. — Ja, igen, < szabónő, bridzs. Min- < dig meghagyom, hol < vagyok, hogy a ki- sebbik unokám utá-'< nam jöhessen és ha- < zavigyen. Este, ha < nem megyek seho- < va, könnyű vacsorát < eszem, ezt már a Iá- < nyom csinálja. Az- < után olvasás, televí­zió, néha kiadom a < nejemnek a másnapit mosnivalót, és a jóit eltöltött nap tudatá- s val lefekszem. Gratuláltam as nagymamának, akit betett a zenegépbej egy kazettát. — Nem akar egy< kicsit táncolni? — Sajnos, nem tu­dok. Megértőén bálin- '< tott: — A maga korá-] bán nem is csodá-! lom. No, majd ha < nagypapa lesz... Palásti László Tanárok és karaik Nem a rím kedvéért ke­rült párba a címbeli két szóalak. Lapunk hasábjain cikk jelent meg arról, hogy a Keszthely és környéke cí­mű kiadványban szólnak a szerzők a valamikori Taná­rok utcanévről is, s azt is megjegyzik róla, hogy ez a név a városszéli karámokra utal. A Népújságban megje­lent közlemény szerzője ta- máskodik ebben, s szerinte „a nyomda ördöge változ­tatta a (karámokat tanárok­ká” (Népújság, 1978. dec. 31). Szó sem lehet sajtóhibá­ról! Az összerímelő tanárok és karámok csak látszólag többes számú szóalakok. Az egyikük nem az. A taná­rok alapszó valódi tájszó, s a Dunántúl, a Balaton mel­lékén ilyen alakváltozatok­ban is emlegetik: tanárok, tanorok, tanár, stb. A taná­rok alakváltozat a Balaton mellékén a következő je­lentéstartalmakat és hasz­nálati értékeket nevezte meg: a helység közelében levő árkolás, a jószágok tá­voltartására; a faluk, váro­sok melletti bekerített rét, legelő, földdarab, gyepű. A tanórok-kapu, tanárok-kapu összetételek arra utalnak, hogy a névvel a karámsze­rű elkerített területet is megnevezték. A faluvégi tanárok vagy tanárok jelentései között számolhatjuk el ezeket a változatokat is: mezőre nyí­ló utca, faluvégi köz, a helységhez közel eső dűlőút stb. Ezekből az adatokból az is kitűnik, hogy a taná­rok köznév tulajdonnévi szerepet kapott, s a falu-, illetőleg városrész jelölésére is szolgált. Valóban a Tanorok, Ta­nárok, Tanorok-kapu ne­vek, elsősorban a Dunántúl és a Székelyföldön, mint ut­canevek élnek ma is a köz­tudatban. Eredeti köznévi jelentésük már elavult, s ha még ma is betöltik meg­nevező szerepüket, az an­nak tulajdonítható, hogy a mai nemzedék féltve őrzi a régi, elavuló nevek megtar­tásában és felelevenítésében a nyelvi hagyományt is. Hogy ma már sokan a tanárok tájnyelvi alapszót tanár szavunk többes számú alakjának gondolják, oka elsősorban az, hogy az egyes számú tanárok tájszó alakjában és jelentésében egyaránt ki avult a nyelv- használatból. A felsorakoztatott és ér­telmezett nyelvi adatokból az is kitűnhetett, hogy he­lyes adatokat rögzítettek a Keszthely környékét bemu­tató könyv szerzői. A Ta­nárok régi utcanév valóban a helység valamikori elke­rített, karámszerűen elzárt részére utal, s nem a (tiszte­letre méltó egykori tanárok emlékét idézi. Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents