Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

★ A HEVES MEGYEI POLGÁRI VÉDELMI PARANCSNOKSÄG HÍRADÓJA * 1979. február i A polgári védelem a nemzetközi hadijogban Értékelés és feladatmeghatározás I. rész 1977. december 13-án — csaknem 20 eves erőfeszítés után 46 állam — köztük ha­zánk és a Szovjetunió — meghatalmazottja aláírta Svájcban (Bernben) a háború áldozatainak védelméről szó­ló 1949. évi négy genfi egyez­mény kiegészítésére készült jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvnek az em­lített genfi egyezmények té­teles jogi rendelkezéseit — az elmúlt évtizedekben a ha­dászat terén végbement fej­lődésre figyelemmel — a kor­szerű követelményeknek meg­felelő rendelkezésekkel egé­szítik ki. Ennek megfelelően már a bevezetőben ki kell emelni és hangsúlyozni kell, hogy a jegyzőkönyvek révén nem is az ius in hello (hadi­jog) új szabályozásáról van szó, hanem azoknak a nor­máknak a megerősítéséről és továbbfejlesztéséről, az egyezményekben foglalt ren­delkezések tartalmának ki­fejtéséről, amelyek a háború által fenyegetett humánum — az ember és az általa hordo­zott morális értékek — fo­kozott megóvását szolgálják. A jegyzőkönyvek célja és rendeltetése ennek megfelelő­en az, hogy megerősítsék — vagyis megismételjék újból — a korábban, más körül­mények között elfogadott és ma már nem minden vonat­kozásban kielégítő módon szövegezett, alapvető, humá­nus tartalmú alapelveket, és ugyanakkor továbbfejlesszék azokat új, speciális szabályok alkotásával olyan fegyverek és helyzetek alapulvételével, amelyek a múltban, az egyez­Az osztrák hadsereg vezér­kari főnöke bejelentette, hogy a „LANDWEHR szer­vezés 78” bevezetésével né­hány év alatt olyan tarta­lékos haderő létrehozását tervezik, amelynek létszáma többszörösen meghaladja majd azt a szintet, mint amit egy reguláris vagy hivatásos haderővel elérhetnének. A territotális alapon szervezett tartalékos haderő jelenlegi létszáma 150 000 fő. Ebből a létszámból 40 000 fő a helyi LANDWEHR-hez tartozik, amelyet már a közeli jö­vőben kétszeresére terveznek növelni. * Az amerikai légierő ez év­ben kétszeresére, azaz 30-ra növeli Angliában állomásozó KC-135 típusú légi utántöltő repülőgépeinek számát. A négyhajtóműves repülő­gépek áthelyezése fokozza a QJféwkM 1039. február 17.. «somhäi mények megalkotásakor, il­letőleg elfogadásakor még ismeretlenek voltak. Mindez másképpen azt jelenti, hogy a jegyzőkönyvben foglalt jelenlegi szabályozás lényege nem az 1949. évi négy genfi egyezmény revíziója, amely­nek még a gondolatát is fe­leslegesnek, sőt veszélyesnek minősítette a jegyzőkönyvek­kel foglalkozó diplomáciai konferencia, hanem azok ki­egészítése. Röviden szólva, az 1949. évi egyezményekhez kapcsolódó olyan kiegészítő, illetőleg értelmező dokumen­tumok megalkotása, amelyek az eddigieknél hatékonyabbá képesek tenni a jövőben a fegyveres konfliktusok áldo­zatainak védelmét. A jegyzőkönyvek általános jelentőségük mellett különle­ges jelentőségűek a polgári védelem szempontjából, mert általuk a polgári védelem lé­nyegében először jelentkezik intézményként a nemzetközi jog szabályozásában, illetőleg a nemzetközi hadijogban. Az egyezményekben foglalt és a polgári védelemre vonatkoz­tatott általános rendelkezések helyett a jegyzőkönyvek a nemzetközi jogalkotásban ex- pressis verbis először szól­nak a polgári védelemről, en­nek keretében rendelkeznek a polgári védelem alapvető feladatairól, és ami ennél is jelentősebb, rendelkeznek a polgári védelem állományá­nak és eszközeinek fegyveres összeütközések időszakában való nemzetközi jogi védel­méről. A továbbiakban te­kintsük át — röviden — az 1949. évi genfi egyezménye­Nyugat-Európában állomáso­zó harci repülőgépeik légi utámtöltésá képességét. A légi utántöltő repülőgépek az F— 111 harcászati bombázók, az F—15 harcászti vadászok és az új típusú A—10-esi, pán­célelhárításra kifejlesztett re­pülőgépek utántöltését biz­tosítják. Ebben az évben kezdi meg az USA 108 darab A—10-es repülőgép-áttelepí­tését. így több mint 300 re­pülőgép állomásozik majd Angliában. ★ A TADIRAN izraeli elekt­ronikai konszern új típusú légi felderítő rendszert fej­lesztett ki és mutatott, be szakértők előtt. A rendszer egy pilóta nélküli felderítő repülőgépből és a repülőgé­pen telepített „lokátorsu- gár”-elemző berendezésből áll, amely képes 120 fokos szögben több száz kisugár­zott Iokátor.ielet összegyűjte­ni, és azokat egy számító­gépbe betáplálni. A számító­gép jelanalizálást végez, megállapítja a működő Loká­tor jellegét, és azonosítás út­két kiegészítő jegyzőkönyvek előkészítésének, illetőleg ki­dolgozásának történetét és alapvetőbb polgári védelmi rendelkezéseit, továbbá a jegyzőkönyvekkel kapcsolato­san várható további jogi vo­natkozású fejleményeket. 1. ELŐZMÉNYEK Az 1949. évi genfi egyez­mények megalkotása óta el­telt csaknem 30 év alatt a ra­kéta-atomfegyverekkel fenye­gető háborús elgondolások miatt — közvetve vagy köz­vetlenül — számos törekvés irányul a nemzetközi hábo­rús jog megteremtésére. Nincs kétség afelől, hogy a háború a népek jogai és er­kölcsi elképzelései ellen szól, továbbá, hogy az erkölcsi, politikai és katonai erőcso­portosulásoknak a fegyveres döntést kereső stratégiából való kikapcsolásáért a világ minden részén egyre erősbödő harc folyik. E harc keretében — amelynek lényegében egy­re inkább általános mozga­lom jellegét ölti — már meg­alakulása óta egyre nagyobb jelentőségű és tiszteletremél­tó az a szerep, amelyet a vö­röskereszt-mozgalom, illetőleg vezető szerve, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság tölt be. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága tevékenységének tulajdonítható ugyanis annak a tervezetnek az elkészítése, amely tudósok és jogi szak­értők bevonásával fegyveres konfliktus idejére a humani­tárius elvek érvényesítésének alapvető szabályait rögzítet­te le. Ezt a tervezetet a Vö­röskereszt Nemzetközi Bi­zottsága XIX. közgyűlésén, 1957-ben Üj-Delhiben, 82 or­szág képviselői részvételével elfogadta, és a kormányok­nak is elfogadásra ajánlotta. Kötelezően kijelentett egyet­értés hiányában azonban ez a tervezet — bár az érvény­ben levő nemzetközi jogi el­veknek megfelelt — nem vált egyezménnyé. Ezt követően a Vöröske­reszt XX. nemzetközi konfe­renciája Bécsben — 1965­ben — meghirdette a polgári lakosság megkülönböztetés nélküli hadviselés elleni vé­delmének alapelveit, és „nyo­matékosan kérte a Vöröske­reszt Nemzetközi Bizottságát, hogy folytassa erőfeszítéseit a nemzetközi humanitárius jog fejlesztése érdekében.” A felkérés alapján a Vö­röskereszt Nemzetközi Bi­zottsága 1967. május 19-én a háború áldozatainak védel­mére kötött genfi egyezmé­nyek valamennyi részes álla­mának memorandumot kül­dött. Ebben javasolta, hogy a Bécsben elfogadott alapelve­ket hivatalosan erősítsék meg, egyben felvetette, hogy a hadijog egyes részei meg­újításnak kérdését — maga­sabb szinten — tűzzék napi­rendre. Az ismertetett előzmények­re figyelemmel 1968. májusá­ban az Egyesült Nemzeteknek az emberi jogokról Teherán­ban tartott konfereciája fel­kérte az Egyesült Nemzetek főtitkárát,-vegye fel a kap­csolatot a Vöröskereszt Nem­zetközi Bizottságával a kér­dés átfogó tanulmányozása céljából. Ugyanezen év szeptembe­rében a Vöröskereszt Nem­zetközi Bizottsága tájékoztat­ta a Nemzetközi Vöröskereszt (Vörös Félhold, Vörös Orosz­lán) Társaságok Genfben je­lenlevő képviselőit, hogy új erőfeszítéseket kezdeményez a ísgKveces ossastdezesek st>r rá« alkalmazandó humanitá­rius jog megerősítésére és ki- fejlesztésére. Kimutatta egy­ben, hogy az 1949-ben elfo­gadott egyezmények már hiá­nyosak az ellenségeskedések hatásai korlátozásának irá­nyítására, illetőleg befolyáso­lására, és a haditechnikai fej­lődés következtében a táma­dófegyverekben rejlő veszé­lyeztetés és a polgári lakos­ság védelmeit szolgáló sza­bályok között feltűnő az aránytalanság. 1969. szeptemberében a Vöröskereszt XXI. nemzet­közi konferenciája Isztambul­ban egyhangúlag határozatot fogadott el arra, hogy felké­ri a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, folytassa erőfe­szítéseit annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb konkrét szabályok foglalják össze a hatályos nemzetközi humanitárius jogot, és kor­mányszakértők vitassák meg az így elkészült tervezetet. A szóban forgó határozat alapján a Vöröskereszt Nem­zetközi Bizottsága 1971. má­jusában kormányszakértői konferenciát hivott össze 40 ország szakértőinek meghívá­sával a téma megvitatására. Mivel ez a konferencia az előtte álló feladatot elvégezni nem tudta, munkáját 1972. május—júniusában a 77 or­szág több mint 400 szakértő­jének részvételével a konfe­rencia munkájában, a külön­böző bizottságokban kifejtett lankadatlan munka, a viták konzultatív légköre és ered­ményes jellege, döntő lendü­letet adott az egész vállalko­zásnak. Időközben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága köz­vetlen kapcsolatba lépett az Egyesült Nemzetekkel is, amelynek főtitkára több al­kalommal nagyon" részletes és hasznos javaslatokat tartal­mazó jelentéseket terjesztett elő. Az ismertetett tevékenység eredményeként jutott a Nem­zetközi Vöröskereszt Bizott­ság abba a helyzetbe, hogy 1973. évben végül is elkészült a genfi egyezmények két ki­egészítő jegyzőkönyvének ter­vezete, amelyet azután eljut­tatott az érintett államok il­letékes szerveihez. Közben több kisebb jelen­tőségű szakértői ülés foglal­kozott a tervezettel kapcsola­tos egyes részletkérdések ki­dolgozásával. Megtárgyalta a kiegészítő jegyzőkönyvtervezeteket a Vöröskereszt XXII. nemzet­közi konferenciája is, ame­lyet 1973. év novemberében Teheránban tartottak meg 78 ország kormánya és 98 nem­zeti Vöröskereszt-szervezet képviselőinek és az Egyesült Nemzetek megfigyelőinek részvételével. A konferencia a jegyző­könyvtervezeteket néhány kritikai megjegyzés és segítő javaslat érvényesítésével po­zitívan értékelte, és úgy ha­tározott, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a terveze­tek diplomáciai konferencia eredményeként nemzetközi jogi okmánnyá váljanak. Az ismertetett előzmények alapján került sor a nemzet­közi jogalkotási folyamat utolsó szakaszára, a svájci kormány által 1974-ben ösz- szehívott és lényegében 1977. év végéig tartó diplomáciai konferenciára, amely — amint már említést nyert — elfo­gadta az 1949. évi genfi egyez, meny kiegészítő jegyzőköny­vét. • . . . . . CFoLytotj.uk.) A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat polgári védelmi parancsnoksága a közelmúltban tartotta az el­múlt év feladatai végrehaj­tásának értékelését és az 1979. évi feladatok, célkitű­zések meghatározását. Az ér­tekezleten részt vett Eger város polgári védelmi törzs- parancsnoka is. A megnyitó szavak elhangzása után a vállalat törzsparancsnoka is­mertette a vállalat polgári védelmi parancsnokának pa­rancsát. Megállapította, hogy az 1978. kiképzési évben a Heves megyei Építőipari Vállalat az előírt feladatokat végrehajtotta. Az elmúlt év­hez viszonyítva lényeges előrelépés történt a parancs­noki munka területén. A vállalat polgári védelmi pa­rancsnoksága, az alegységpa­rancsnoki állomány bebizo­nyította, hogy képes a reá háruló feladatok maradékta­lan megoldására. Javulás történt a parancsnoki nyel­vezet elsajátítása terén is. Emelkedett a szakszolgálati alakulatok beosztott állomá­nyának kiképzési színvonala, tovább erősödött a fegyelmi helyzet. A vállalat szakmai és politikai vezetésének eredménye, hogy a dolgozók döntő többsége megértette a polgári védelem fontosságát. A szakalegységbe beosztott állomány a rendeletileg elő­írt időmennyiségben, sza­bad idejében vett részt a ki­képzésben. A vállalat veze­tősége törekedett arra, hogy a polgári védelmi gyakorla­ti kiképzést a lehetőségen be­lül hasznos gazdasági mun­kavégzéssel kapcsolja össze. A. szakszolgálati alakulatok közül kiemelkedő eredményt ért el a gyöngyösi önálló műszaki-mentő század. Az eredményességük már ha­gyományosnak is mondható, hiszen a polgári védelem 25. évfordulójára rendezett or­szágos versenyen második helyezést értek el. A munkahelyi vezetők felkészültsége és jó hozzá­állása biztosította a szakszol­gálati és önvédelmi szerve­zetbe be nem osztott dolgo­zói állomány differenciált (Fotó: Bajzáth László) felkészítésének eredményes­ségét. Az 1978. évi munka érté­kelése után következett az 1979. évi polgári védelmi főbb feladatok és célkitűzé­sek meghatározása. Legfőbb feladat továbbra is a pa­rancsnoki kiképzés és a szakszolgálati alegységek gyakorlati kiképzési színvo­nalának hatékony növelése. Nagyobb hangsúlyt kell he­lyezni a parancsnoki nyelve­zet elsajátítására, védőöltö­zetben huzamosabb időn ke­resztül mentő munka végzé­sére, az alaki fegyelem megszilárdítására. A parancs ismertetését követően a hozzászólók to­vábbi javaslatokat tettek az 1979. évi célkitűzések minél jobb megvalósítása érdeké­ben. Eger város törzspa­rancsnoka hozzászólásában köszönetét fejezte ki a vál­lalat polgári védelmi pa­rancsnokságának a példamu­tató munkáért. Kifejezésre juttatta, hogy az 1979-es év még komolyabb, felelősség­teljesebb végrehajtást igé­nyel a feladatok megvalósí­tásához. Berta Jázmf Helytálltak Hevesen a Semmelweis utca 58. számú ház udvarán ön­gyulladás következtében gyorsan terebélyesedő tűz kelet­kezett. A lángok közvetlenül veszélyeztették a közeli gaz­dasági épületeket és lakóházakat. A helybeliek azonnal belátták, hogy képtelenek megfékezni a félelmetes tűz- gócot, ezért a közeli laktanyából hívtak segítséget. Báli József őrvezető és öt beosztottja négy perccel később már a helyszínen volt! Az ügyeletes tűzoltóraj tagjai nemcsak fürgeségükkel, de bátor, szakavatott fellépésükkel is ki­vívták a bajba jutott lakosok elismerését. Meggátolták a lángok továbbterjedését, s ezzel jelentős anyagi értéket mentettek meg. Hírek a

Next

/
Thumbnails
Contents