Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
íftSJSSBMí líásárhep jötá A nyári tábor csendes, hó ü| a faházak tetején. a volt Károlyi-kastélyt azonban csaknem kétszáz gyerek tartla megszállva. A hadsereget az egész országiból toborozták, s mint Égető György nevelő tanár mond i a. a téli kéthetes üdülés kizárólag a lazításé. A kisdiákok élnek is a lehetőséggel. a gazdagon szervezett napi műsorral. Egyik délelőtt kiadós túra a „cse- vice” forrásvidékére. kóstolóval összekötve. Máskor tréfás versenyek a közeli dombháton, hegyi leitőkön. Ródlik, sítalpak kerülnek A csongrádiak mindig repetáznak az ebédnél nyel, s nehéz szívvel gondolnak a közelgő hazautazásra. — Nagyszerűen szilvesztereztünk — mondja Mónika — A televízió ugvan nem kényeztetett el bennünket, de aztán magunk szerveztünk mókás pizsamabált. ami mindenért kárpótolta a társaságot. Földesi Ibolyát jobban a környék látványosságai ragadták meg az eltelt napok során. • — Gyönyörű a Cifraistálló, de még szebbek a lovak. S elállt szemem- szám, amikor megnéztük a kocsimúzeumot. Az öreg határok, fejedelmi hintók régmúlt időket ébrasztget- nek, meg el is gondolkoztat- ják a nézelődőt. Vajon nem jobb volt ilyeneken zötykö- lődni, mint most szívni a rengeteg benzingázt, vonatfüstöt? Amikor Beátát faggatjuk, hogy ki. mi fogta meg leginkább. a környék pedigrés ..hírességére” szavaz jó néhány diáktársával együtt. — Igen, Tyukászvári Zsarnok Artúr! A skót juhászkutya. amelyik Magyarországon nem vesztett még versényit. Szép, okos, nemes jószág, mindannyiunknak a kegyeibe férkőzött első pillantásra. Büszke is rá Égető tanár bácsi... Havas lejtők, látványos kirándulások, kiadós ebédek, hangulatos esték a. két társalgóban. Valóján,‘ wós*. még így telnek a- aapokT hetek a SZOT parüfli gyermeküdülőjében. Január derekán azonban újabb csapatok jönnek különböző itá- jakról. változik az életvitel, a patinás falak között. Előtérbe lén a földrajz, fizika, matematika. S szigorúbbra vált a tanár bácsi tekintete. Ahogyan a dolgok rendje megköveteli...! (moldvai/) A jó étvágyhoz jó főzt is kell. amiről , a konyha lelkes nődolgozói gondoskodnak immár több mint két évtizede. (Fotó: Szabó Sándor) elő, gyakorta működik a nadrágfék. s fölszabadult ri- koltozástől visszhangos a táj. Akárcsak az ebédlő, ahol az utolsó fogásnál érjük tetten, a „nemzetközi” társaságot. Az egyik asztalnál piros arcú leánycsapat üres tányérok feleli. Végeztek a húslevessel, a friss hegyi levegő hatására bekebelezték a máskor talán fitymált kelkáposztát, hogy linzer- tésztával fejeződjék be a déli szertartás. Akik itt ülnek, mind hódmezővásárhelyiek. S ahányan vannak, annyi Iskola küldte őket. A hnto- dikos Szilágyi Beáta például a zenei általánosból jött. Fekete Zita a kertvárosiból. Földesi Ibolya a Deák Ferenc utcaiból, Szilágyi Mónika pedig a Ságvárit képviseli. Teli vannak élménytől Sándor György humora- lista lén a pódiumra Lyukasára című műsorával. Patkós Magdolna Debrecenből opera, Szolnokról Örkény-daraSj Színházi előadások Gyöngyösön (Tudósítónktól) Az új művelődési ház korszerű színháztermében színházi előadásnak, előadóestnek. operának tapsolhatnak januárban a gyöngyösiek. A gyerekek Hagymácska különleges kalandjaival ismerkedhetnek meg január 12-én. A délelőtt 10 órakor kezdődő kétrészes bábjátékot a Népszínház művészei mutatják be. Ugyancsak kisiskolásoknak szól Hauff A gólyakalifa című mesejáité- ka. A január 24-én délelőtt 10 órakor kezdődő előadás szereplői: Pádua Ildikó. Móricz Ildikó. Újlaki Károly. Horváth Árvád. A szolnoki Szigligeti Színház társulata január 17-én es'e 7 órakor Örkény István Vérrokonok című színművét mutatják be. A főbb szerepeket Iványi József. Polgár Géza. Timir Éva játsszák. A darabot Csiszár Imre rendezte. A komolyzene kedvelői már ismerőskénit köszönthetik a debreceni Csokonai Színház társulatát, hiszen nvaranta egy-egy oneraelo- adást hallhattak tőlük a szabadtéri színpadon. Most januárban 20-én. este 7 órai kezdettel Bánki Györny Pomádé király új ruhája című vfgoperáiát mulatják be. Közreműködik a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar. Január 19-én este hét órá•Á 1ÖJÄ. január 11„ csütörtök Mister MacAreck üzletei 4. Szeptember 6-án este a rádióban felolvasták Umias- towski ezredes hadparancsát, hogy minden férfi azonnal hagyja el a fővárost. A történészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy ez oltári ostobaság volt-e. vagy az előretolt hitleri diverzáns kém ügyes tette Varsóból minden kelet felé vezető út tömve volt menekültekkel. Megbénítottak minden katonai, mozgást. A kék. felhőtlen égen szüntelenül megjelentek a stukák, bombázták és géppuskázták a fegyvertelen tömeget. A menekülők között voltam én is. Egészen Brzescig meneteltem. A hídon már senkit sem engedtek át a Búgon. Minden pillanatban várták a felrobbantását, mert a németek egészen Ostrolekáig jutottak el és a másik oldalról megtámadták a várost. A további menekülésnek nem volt semmi értelme. Visszaindultam nyugat felé. Mellékutakon, toronyiránt a mezőn sikerült eljutnom Ot- wock közelébe. Sehol sem találkoztam németekkel. Hozzám hasonló kóborló fiúktól hallottam, hogy Varsó még mindig védekezik. Különben Minsk Mazowiecki felől már hallani lehetett, az ágyúk dörgését, és az éjszaka látható tűzfény a legrosszc i bra engedett következtetni. Néhány véletlenül megismert fiatalember? Eredmények, gondok a kSzmQvelédésben Közös fenntartás Hatvanban Az utóbbi időben egyre több helyütt szorgalmazzák azt, hogy a közművelődési intézmények közös fenntartásba kerüljenek. Az ügy lelkes hívei a megoldás számos előnyét sorolják. Csökkennek az anyagi nehézségek, több pénz jut a színvonalas programok szervezésére. Az együttműködés révén közelebbi kapcsolat létesül a népművelők és az üzemek között, s ez hozzájárul ahhoz, hogy az igényekhez mérten tervezzék az egyes rendezvényeket. Nos. ez valóban így Igaz. Legalábbis az elméletben. Más dolog .viszont az, hogy miként fest a gyakorlatban. Erre voltunk kiváncsiak Hatvanban, ahol a Vörösmarty Mihály Városi Művelődési Házban egy esztendeje járnak ezen az úton. Számos vállalkozó Egy éve igen sokan helyeselték az ötletet. Ezt jelzi az Is, hogy egyáltalán nem húzódoztak a csatlakozástól. A Lenin Termelőszövetkezet, az áfész. a Duna Cipőgyár helyi üzeme, az Építőipari és Szolgáltató Szövetkezet, a városi tanács költségvetési üzeme, a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet, a szociális foglalkoztató a Technolux. valamint a házibőr- és kézműipari szövetkezetek összességében 260 ezer forintot ajánlottak föl. Ebből az összegből évi hatvanezret a könyvtár támogatására fordítanak. A felsorolás is érzékelteti a széles körű érdeklődést. A helyi művelődésügyi osztálv arra is gondolt hogy az Illetékeseket alaposan tájékoztassa: miről is van szó, mit nyernek azzal, hogy vállalják a mecénás szerepkörét. Megalakult az a köz- művelődési tanács, amelyben minden cég képviseltette magát. Olyanokat hívtak ebbe a testületbe, akik komolyan vették ezt a funkciót, akiktől joggal remélhettek javaslatokat. A népművelők elküldték a kínálatot, s hangsúlyozták: örömmel fogadnak. készséggel valósítanak meg minden életképesnek ígérkező elképzelést. Számukra az volt különösképpen vonzó, hogy ígv az eddiginél sokkal hatékonyabb munkásművelődést formálhatnak. Tisztes siker A kezdeményezés lényegében bevált. Az intézmény rel elhatároztam, hogy átvágunk a lublinl országúton, és a Visztula partján eljutunk az ostromlott fővárosig. Az országúitól csak két falu választott el bennünket: Rzakta és Glinianka. Tudtuk, hogy Glinianka faluban nagy létszámú német hadsereg állomásozik. ellenben Rzakta szabad. Elhatároztuk. hogy Rzaktába megyünk, és egy kis pihenés után megpróbálunk eljutni Glinianka mellett az országúton. Óvatosan vonultunk a falu felé. Az egyik pillanatban egy kis erdő akadt utunkba, mint egy kis sziget. melyet burgonyaföldek öleltek körül. Amikor bementünk a kis erdőbe, két lengyel egyenruhás katona ugrott ki a bokorból. Pattant a vezényszó: — Kezeket fel! Ne mozdulj! Egy pillanat múlva egy zászlós jött hozzánk, ellenőrizte papírjainkat, kikérdezett bennünket, hogy kerültünk oda. Látszott, hogy nagy gondban volt miattunk. hogy ott voltunk a cserjésben. A kis katonai osztag már néhány napja ott rejtőzködött. Senki, még a falu lakói sem sejtették jelenlétüket. A mi véletlen felbukkanásunk a leleplezéssel fenyegette őket. A zászlós végül elhatározta, hogy a parancsnokhoz kísértet bennünket, feltétlenül jól járt, mert gyarapodott a művelődni vágyók tábora, s olyanok tekintettek meg egy-egy műsort. akik eddig még soha nem kopogtattak, akiket korábban nem tudtak megnyerni. Kétségkívül nőtt a közönség tábora, s a szervezés nem okozott anyagi gondot, mint régebben. Az anyagiak sem mellékesek. hiszen így bátran kérhették a Népszínház előadásait. Volt miből fizetni, s elkeltek a bérletek is. A zenei napok keretében rendezett hangversenyek telt házak előtt zajlottak, s a hallgatóság zöme a munkások köréből toborzódott. Ilyenre korábban aligha volt példa. A szolgáltatásokról sem feledkeztek meg. Az építőipari szövetkezetben díszítőművész szakkört hoztak létre, ahol nemcsak a különböző hímzésfajták fortélyait sajátítják el a résztvevők, hanem előadásokkal is meglepik őket. A Duna Cipőgyár helyi részlegében két szabásvarrás tanfolyamot indítottak. A Lenin Tsz-ben mező- gazdasági gépszerelő szakkör várja az általános iskolásokat. megkönnyítve ezzel a pályaválasztásukat. Ez a gazdaság számára is jó, hiszen a szakmunkás'utánpótlás egyik forrása lehet. A nyugdíjastalálkozókra, a télapóestekre, a társadalmi ünnepségekre az irodalmi színpad tagjai, valamint a népdalkórusok összeállíással, illetve versekkel jelentkeztek. A színvonalat nemegyszer hivatásos művészek fellépése is emelte. Ügy hisszük: az érdekelt felek nem panaszkodhatnak: jó helyre került az általuk felajánlott összeg, hiszen ésszerűen gazdálkodnak vele. Azt sem kell bizonygatni, hogy mindezzel a Zagyvaparti település kulturális élete is gazdagodott, sokszínűbbé vált. Óhajokra várnai! Azt azért ne gondoljuk, hogy már minden rendjén megy. s nem akadnak nehézségek. Van belőlük bőven. Most csak azokat említjük, amelyeket — a továbblépés érdekében — minél hamarabb fel kellene számolni. Néhányan — így az áfész és a tsz —keveslik azt, amit kapnak. Nem gondolnak arra. hogy az egész ügy érdekében is hoztak áldozatot. Azt sem veszik figyelembe, hogy milyen gazdag listából válogathatnának, ha érdeklődnének. Az is elszomorító — s ez másokra is jellemző — hogy nem ismerik kellőképpen a művelődés otthonának lehetőségeit, munkáját. Eszükbe sem jut, hogy 29 kiscsoport tevékenykedik, s ezekbe szívesen fogadnák dolgozóikat is. Kétségtelen: a tájékoztatás sem tökéletes. A népművelők is jobban népszerűsíthetnék az egyes programokat, közhírré tehetnék a változatos kínálatot. Ennek hiányát azonban nem. kifogásolta senki! A közös fenntartás résztvevői a bérleteket megveszik ugyan, azok gazdára is találnak, ám a megjutalmazottak nem mindig mennek el a műsorokra. Ezért üresek olykor a széksorok. A közművelődési tanács félévenként ülésezik. Tagjai az esztendő utolsó heteiben is találkoztak. Tippeket, helyi igényeken alapuló kívánságokat kértek tőlük, ám jóformán semmivel sem rukkoltak ki. Ez nem vigasztaló. hiszen a művelődési központ munkatársai óhajaikat beépíthették volna a készülő munkatervbe, amely így tartalmasabb. értékesebb lenne. Az is igaz viszont, hogy ha Mohamed nem ment a hegyhez, akkor a hegynek kellett volna megindulnia feléje, vagyis szorgalmazhatták voln,a az aktivitást. Ez talán többletmunka. mégis érdemes vállalni, mert jobbá formálódhatnának a közművelődési elképzelések, s ez mindkét fél javára válna. Így viszont a lehetőség adott, csak nem mindig élnek vele. Célszerű ezen eltöprengeni. s keresni a jelenleginél sokkalta gyümölcsözőbb együttműködés módszereit. Annál is inkább.' mert jó úton indultak el. ezért kár lenne egy helyben toporogni. Nem rendkívüli, nem megvalósíthatatlan dologról van szó, csupán arról, hogy a közös ügy érdekében az eddiginél jóval közelebb kerüljenek egymásho Ezért mindannyian igen sokat tehetnek még. Pécsi István Mentünk az erdőn át. Mindenütt jól álcázott állások látszottak. A számos, szétszóródott katonai egységgel ellentétben, nagyszerű egyenruhában és jól fel- fegyverzettek voltak. Észrevettem néhány páncéltörő ágyút és jelentős mennyiségű géppuskát is. A katonák gondosan öltözöttek, tiszták, megborotválkozottak voltak. Az erdő közepén állta parancsnok sátra. A zászlós eltűnt benne és csak a szolgálati jelentését hallottuk: — százados úr,... zászlós alázatosan jelenti, az őrség feltartóztatott és idevezetett öt civilt. A sátorlapot felhajtották és elegáns századosi egyenruhában magam előtt láttam Henryk Makareket. Roppant csodálkozó arcot vághattam, mert felnevetett. Megparancsolta, hogy adjanak enni a négy embernek, engem meg behívott a sátrába. Amikor egyedül maradtunk, Henryk meghallgatta javaslatunkat és megmagyarázta, hogy szó sem lehet arról, hogy eljussunk Varsóba. Különben, véleménye szerint, a főváros sorsa ugyanúgy, mint az egész hadjárat sorsa Lengyelországban, eldőlt. Az ellenállás még néhány napig eltart, aminek különben semmiféle stratégiai jelentősége nincs. Egyedül Magyarországra lehet még áttörni, onnan Jugoszlávián át és Olaszországon át FranciaorszagW. An ő osztaga holnap éjjel útnak: indul és magukkal vihet bennünket. — Jerzy, gyere velem — próbált rábeszélni. — Hadnaggyá léptetlek elő és az adjutánsom leszel. Csak akkor jutott eszembe, hogy Makareket annak idején felvették a tisztképzőbe, de öt hónap múlva leszerelték. Szerencsétlenül esett le a lóról és megsértette a gerincét. Több mint egy évig speciális fűzőben járt. — Mondd meg nekem — kérdeztem —, honnan az egyenruhád és a katonáid, akiket vezetsz? Hiszen téged leszereltek, mint alkalmatlant. Henio vidáman felkacagott: — Egyenruha — mondta —, egy nagy kofferben találtam, más holmikkal együtt, egy elhagyott kocsiban Lublin mellett. A tiszt urak meglógtak kelet felé, de útközben biztosan elfogyott a benzinjük. Ebbe az egyenruhába öltöztem fel, úgy gondolván, hogy ez a maskara segít nekem elkapni valamilyen közlekedési eszközt. De amint megjelentem ebben az egyenruhában, a katonák, akik nem tudták megtalálni elveszett egységüket, hadtestüket, ahol csak a fiatal parancsnokok maradták, egyenként jélenJ.keztek nálam. (Folytatjuk^
