Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
Szerelvény a hátországba Az alkotóval ..személyesen” is találkozni mindig érdekes és nemritkán élmény is. Mihail Roscsin megjelent « képernyőn, hogy „személyesen" is bemutatkozzék a magyar tévénézőknek — művei nyomán eev- általán nem ismeretlen nálunk. sőt... — abból az alkalomból, hogy Szerelvény a hátországba című tévéjátéka hazánkban is képernyőre került. Utólag bízvást kijelenthetem. hogy Roscsin személyes bej .lutatkozására, a nézővel való képér nvőbeli találkozásra szükség volt, a bevezetőre, a miliő megteremtésére. a tévéjáték magyarázatára a legkevésbé sem. Ez a tévéjáték önmaga helyett beszélt. És helyettünk is. A háborút egykor átéltek, a háborút túl nem éltek, az emlékezők és az emlékezni már nem akarók, az érdeklődők és az érdektelenek helyett és az utóbbiak miatt. Töredelmesen bevallom, hogy nem rajongok kit Minősképpen a második világháborúról szóló filmekért, színdarabokért, regényekért. Gyerekfővel bár. de túl sokat. megéltem belőle, felnőtt fejjel már túl sokat megértettem belőle és miatta — ha mindent természetesen nem Is. de hát a „mindennek" hol van a kezdete és a vége? — és véltem, hogy nemzedéknyi idővel a béke első napja után. már nem túl sok újat. érdekesei tudnak nekem mondani a háború első napjairól. S ha méRis igen. felriadtak bennem az emlékek és kényelmetlenül, Idegesen éreztem magam, mormolván untaién: miért már megint? Felejtsük el végre. A Szerelvény a hátország ba újra felkavart és kezdetben nehezen tartott ott — inkább csak a kritikát író kötelessége volt ez az erő — a képernyő előtt. Még akkor is és úgy Is, hogyha nem is soha nem látott újként. de most itt megkapó- an egyszerűséget és Közvetlenséget árasztó újszerűséggel indította a rendező a televíziós játékot. Az evakuál- takkal. anyákkal és gyermekeikkel, a szovjet társadalom legkülönfélébb képviselőivel, egynéhány férfivel a hátországba tartó tehervonat és utasainak sorsa, jellem és érzés világa tükrében rajzolódott fel ama második frontvonal, amely nélkül nem győzhetett volna az , első. Az anyák, a szeretők. , a hitvesek szívébe, szerel mé- , be, hitébe kapaszkodtak a i katonák, bármily kegyetlen a hasonlat, ezekre a szívekre léptek, azokon vetettek meg lábukat — hogy győzzenek. Hogy milyenek vol- ; tak ezek a szívek, milyenek az asszonyok, milyenek voltak ezek a szerelvények a , hátországban? — erről szól Roscsin tévéjátéka. Kitűnő darab. Ám ettől, művészi erejétől, igazságától, s attól, hogy új lélektani réteget és új mondandót fedezett fel egv volt háború. ezen a néven a második világháború emlékeiből, nos, mindettől még lehetett volna ez középszerű bemutató is. Sőt, elismerve kétségtelen értékeit, unalmas és bukott bemutató is. Sajnos volt már alkalom arra, hogy az alkotók közös munkája nyomán a rendező a színész, az operatőr miatt az író húzta a rövideb bet, övé volt a bukás „érdeme”. Most nemcsak megrázó erejű és szépségű Írót alkotás került a képernyőre, de ahogyan a képernyőre került az önmagában is .önálló” és elementáris erejű a rendezés miatt, a színészi játék miatt és az operatőr miatt. A „miatt" határozószó valahogy mindig valami el- hibázottságért való felelősség érzetét kelti az emberben. most a sikerre vittet dicséri. Szász Péter körbeültette színészeit, bemutatta őket és Győri Emil mindenQMsimm i 19 tut iNwuur 9L te»dd fajta teatralitást kikerülő, természetes „közlései” nyomón, a szerepeket kiosztva, a díszleteket mint a játék színhelyét meg- és bemutatva, elindította a játékot és véle a történetet. Minden kimódoltságot lefosztott a kamera előtti történésből, csak (!), arra ügyelt, hogy az anyák, a feleségek jelleme kibontakozzék a megpróbáltatások tüzében, hogy a néző belelásson a lélekbe, a szívekbe: ott mi történik. Bornyi Gyula kamerája remek és értő. sőt egyetértő segítőtársa volt ebben a Új év, új sorozat Nehogy bárki is valamiféle fintort, vagy gúnyt véljen kicsendülni a címből, csupán tényt akar közölni; új esztendő új tévéfilmsorozat: Az Onedin család, A színhely a jó évszázaddal ezelőtti Anglia, annak is talán egyik legmarkánsabb „kapitalista” városa. Liverpool. Az egyelőre tizenöt részes — mint értesültünk, készül már a további tizenrendezőnek. A közelképek, a kamera „monológjai”, miközben a háttérarcok elmosódnak, jelezvén. hogy a szöveg-monológ ugyan egy asszony sorsa, arra kell figyelni. de ez a sors összeolvad, beleolvad a többieké- be, azonos azokkal. — önálló kis remeklések. És a mondandót, a stílust, a rendezői és természetesen elsősorban az író szándékot remekül megérző és azt hiteles erővel kifejező színészi együttes! Mert együttesről van szó, huszonöt színész homogén alakításáról: egyik a másikból merítette drámabeli sorsának formálásához az erőt és a színt. Egy villanás. egy gesztus, egy elsóhajtott szó és nyomukban teljes emberi, asz- szonyi portrék rajzolódnak ki előttünk. Együttesről szóltunk, mégis külön is idekívánkozik Meszléri Judit, Csomós Mari, Molnár Piroska és Bencze Ferenc neve, akik primus inter pa- res. elsők voltak az elsők, azazhogy a legjobbak az igazán jók között. négy rész is —tévéfilm már nem a kapitalizmus, hanem annak „fejlettebb” korszakának, a monopolkapitalizmusnak a kialakulását sejteti fel egy család életén keresztül. Az eszközök, módszerek semmivel sem kevésbé brutálisak. mint voltak a klasszikus kapitalizmus kialakulása idején. A gátlástalanság, a mindenen és mindenkin való keresztültör tetés, az emberi érzelmek és az értelem eltiprása lényegében ugyanúgy történik, illetőleg történt az 1860-as évek Angliájában, mint az azt megelőző jó kétszáz év alatt, csak még rafináltabban, s ha lehet, még könyörtelenebből. Mivé lesz az Onedin család és kissé mivé a viktoriánus Anglia, erről szól — erről is — a filmsorozat. Három hónapig — remélhetőleg — lesz mire odafigyelnünk. Képünk az első részből való és a főszereplőket 'mutatja be: Péter Gil- more, mint James Onedin és Anne Stallybrass, mint Anna James Onedin szépnek nem, de elszántnak bátran mondható felesége. Gyurkó Géza Kimre új város Térképrajzolás KESERGÜNK a gyors urbanizáció miatt és a falusi ólet öremeit dicsérjük, mégis városban kívánunk lakni. Lehetőleg a belvárosok sűrűjében. Életünk természetes rendje, hogy az emberek igényt tartanak a kényelmesebb életmódra, kielégítő komfortra. A világszerte felgyorsult urbanizáció végeredményben az emberek javát szolgálja. A folyamat megállíthatatlan; értelmetlen lenne szembeszegülni vele. A magyar- országi fejlődésnek szintén jellegzetessége az urbanizáció. Erre. utal például az infrastrukturális beruházások növekedése. Újsághírek számoltak be arról, hogy számos nagyközség kapta meg január 1-től a városi rangot: Barcs, Berettyóújfalu, Celdö- mölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks és Vásárosnamény. A jogi elismerés természetesen egy folyamatot értékel, elismeri a megtett utat és a városi státus megnövekedett lehetőségei, kötelezettségei közepette a jövő feladataira serkent. Az új városokról’ sem képzelhető el, hogy a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa által adományozott okirat birtokában hol nap metropolissá válhatnak. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert vannak még illúziókat kergetők, akik azt hiszik, hogy a jogi elismerés magában is valami olyan varázspálca, amely azonnal két kézzel hullatja az urbanisztikai mannákat. Az ilyen elképzelésnek túlságosan szűk rádiusza van, alighanem csak a közigazgatási feladatkörre gondol. Pedig nem az az elsődleges, hanem az eleven városi test, amelyet így jellemez Erdei Ferenc: .......önmagában is, v idékével együtt is szervezeti és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, s egyfelől nagyobb számú népességének a lakóhelye, másfelől vidékre kiható funkciók telephelye, s e szerepnek megfelelő technikai berendezéssel rendelkezik”. A VÁROS TEHÁT nem egyszerűen emeletes vagy földszintes épületek tömege, hanem sajátos szervezeti keretek között élő társadalmi egység- Ilyenféleképpen az általános tennivalókat illetően nincs különbség az ó és az új város között: a tervszerű és arányos fejlesztés tervezése, szervezése a városszervezet funkcióinak, a város szerepkörének, vonzáskörzetére gyakorolt hatásainak, a társadalmi-gazdasági folyamatnak megfelelően. Ám az általános tennivalók egyszerű felsorolásánál is rá kell mutatni, hogy az említett szintű és jellegű feladatok megoldása feltétlenül megkívánja a fejlettség városi fokát. Ezt nem a jogállás, nem a jogi státus adja meg, az csupán nyugtázza, elismeri a fejlettség szintjét. A folyamat nem fordítható meg. Nem lehet városi rangot adni olyan indokkal, hogy így könnyebben érhesse el egy település a városi szintet. Helységeink viszonyait áttekintve, a közeljövőben aligha fog gyorsan szaporodni a magyar városok száma. Nem azért, mert nincs az Elnöki Tanácsnak kitöltetlen okirata. Az igazság, hogy amit tegnap városinak gondoltunk, az ma t * » Mister MacAreck üzletei • e. • • • • • * • • • i • • • * » • • • •-■ .Av» IRTA: vr— Jerzy • ^ 2. A szállodában meg milyen kedvesek és rendesek! Egyenesen Franciaországból utazom, ahol borravaló n<’i!- I. senki semmit se csinál. Min~ denütt csak — ,,pourboire” és .pourboire". Itt azonban az emberek mosolygósafc, vidámak. Néhány ötdollárost osztottam szét. Franciaországban egy portás megsértődne, ha ilyen kis bon avulót adnék neki, Szczecinben pedig mindenki fincsor nélkül elfogadja. Még elégedettek is. Láttad, mennyire igyekezett az a pasas, hogy‘Szobát kerítsen néked? Miésoda Ország micsoda nagyszerű ország! — Ns is sok ms **«faä*i pót«* azokból az ötdollárosokból? — kérdeztem. — Ó, ne félj. gazdag vagyok. Hozzátok, európaiak" hoz képest nagyon is gazdag. Természetesen, ha Amerikát vesszük alapul, akkor csak azt lehet rólam mondani, hogy vagyonosodom. Megközelítettem az egymilliót. Sok minden megváltozott, öregem. mióta utoljára láttuk egymást. Emlékszel arra a kis erdőre Otwock közelében? Megpróbáltalak rábe~ szelni, hogy gyere velünk. Ki tudja, lehet, hogy ma te is ötdollárosokat osztogatnál. — Honnan ván éz a gyönyörű Mércedesed? — Apróság.' Megvehettem A* ,%í****ik francia barátomtól kaptam ismeretségünk emlékére. Alkalomadtán elmesélem neked ezt a történetet. Most azonban lássunk hozzá, mert a vodka mindjárt átveszi az üveg izét. Látod, nem felejt tettem el a lengyel mondásaitokat. He ez az autó, ugye. nem szériagyártmány? — Nem. Valamilyen gazdag argentin rendelésére készült. Körülbelül 12 000 dollárt fizetett a járműért, de kéeöbb olyan rosszul ment neki a kártya, a nizzai kaszinóban, hogy el kellett adnia fele áron. így került hozzám. — Gazdag barátaid vannak, ha ilyen ajándékra telik nekik. — Meg kellett tenniük. Nem volt más választásuk. Ráadásul még benzinrevalót is adtak! Nagyon elégedettek voltak, amikor átléptem a francia—olasz határt. De mára hagyjuk. — Mondd meg legalább. hogyan szerezted a pénzt? — Az emberi mohóság és kapzsiság juttatta kezembe. Egy gazdag ember nem hagy ki egyetlen alkalmat sem. hogy a tőle szegényebbet meg ne fossza maradék kis vagyonától. Ne gondold — barátom hangjából hirtelen eltűnt a szívélyesség, és olyan keményen ropogtak szavái. mint az acél csikorgása —, hogy nem szenvedem t?aaáw«i égtől. Am Aht éveken át nem babusgatott. Egészen addig, amíg ezt az igazságot meg nem értettem. A központi fűtés kazánjába dobáltam a szenet, tudom azt is. mit jelent nyolc órán keresztül talpon lenni egy szűk, fojtó légkörű helyisénben és szünet nélkül száz- él ezerszámra mosni a tányérokat. Az én egyetemem London nyomornegyedében volt és az antverpeni kikötő csatornáiban. De fogékony tanuló voltam. Ezért sikerült nekem onnan kimenekülni, annak ellenére, hogy sok ezer hozzám hasonló ember a mai napig ott tengődik. Na, egészségedre, öreg! Az este hátralévő része a régi Varsóról, az iskolai időről és emlékekről való beszélgetéssel telt el. Mit csinálnak a rég; kollégák, kik nem élték túl a háborút és a megszállást? Már nagyon késő volt. amikor . furcsa, csukladozó lábon elhagytam az éttermet. A portás, nem az,a dudo- rászó „öreg”, mosolyogva adta át a kulcsot, és tájékoztatott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelében van. Fizetni akartam, de közölte: „mister MacAreck megparancsolta. hogy a számlájához”. írják. * (Folytatjuk) legfeljebb nagyközségi szúrt- lehet, és ami ma nagyközségi szint, holnap talán csak társközségi lesz. Az urbanizációs folyamat fokmérője a falvak infrastrukturális szintjének is, mint ahogy a fejlődés újabb igényeket támaszt a városokban. Ki mondhatja ma, hogy a vezetékes ivóvíz, a villanyvilágítás már várost jelent? Tegnap még sok városnak nevezett településünk volt víz, csatorna és villany nélkül. Városnak lenni tehát ma nagyobb rang és nagyobb színvonal, mint valaha is volt. Azt hiszem, ma térképeket nézni sokkal többet jelent, mint felfrissíteni a topográfiai- ismereteket. A földrajzleckék megtaníthatnak az adatokra. Magyarország területe 93 030 négyzet- kilométer. A legmélyebb pontja valahol Szeged mellett lapul 78 méterrel a tengerszint felett, a legmagasabb a Kékes csúcsán ágaskodik 1015 méterrel. Az éghajlatában három klímaterület, az óceáni, a kontinentális és a mediterrán érvényesül, földágya a geológiai ó- és középkorban keletkezett kemény kéregdarab, az úgynevezett tiszai masszívum. Az országnak 3151 települése, városa és faluja van. ’ Többször keserűen emlegetik, hogy sok mindent nálunk csináltak először, aztán mégis megrekedtünk. A mi fővárosunkban építették a kontinens első földalattiját, kezdeményezők voltunk az óvodai intézmény megteremtésében... Majd e gyors jelentkezéseket nem követte expanzió, a felismerések kuriózumok maradtak, ahelyett, hogy az élet integráns részeivé váltak volna. Nemzeti átok? Aligha. Különben a régi térképek sajátosan csak magyar anomáliájának kellene azt is tartanunk. hogy korábban kevés icazi város körét mutathatták. Tény, hogy hazánk területén már az idősza.r'fásunk előtti első században húszezernél nagyobb lakosságszámú város létezett valahol a mai Tán község helyén. Gorsium révvel. A településhálózat'fejődését alapvetően az határozta meg, hogv a fé’gyarmati elnyomással párosult feudalizmust, késve váltotta a kapitalizmus. Nem a megver térképen fejlődtek akkoron magyar lakosú városok: a század első tizennégy évében másfél millió ember vándorolt ki a nyomorúság elől menekülve. Amerikában lettek városlakók. A MA TÉRKÉPÉT szorgalmas. áldozaton és tudatos munka rajzolja. Megtanultuk. hogy nincs "eszedelme- sebb az illúziónál. A szocialista építés térképrajzolóinak nem szabad sem légvárakat, sem mesetájakat álmondni- uk. Tudatosan és reálisan kell a jövőre s->nd Alii. Mégis jobban érezzük magunkat, mint valaha. Solté»* litván _ n
