Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Foci nagypályán és kicsiben fi Általános iskolá­ban TANÍTOTTÁK: szám­tanban nem szabad össze­hasonlítani a körtét az al­mával. Azt hiszem, a nagy­pályát sem szabadna a ki­csivel. Mégis, a folyamatos­ság felrúgat velünk minden bölcs szabályt. Mert immár évek óta szinte minden kí­sértetiesen ismétlődik a ha­zai labdarúgó-berkekben: csapnivaló bajnokság, leve­zetőként teremtorna, később alapozás, bizakodás (a fiúk annyi kilométert futnak, hogy azzal egy gépkocsit le­hetne bejáratni) s mindezek után döntetlen, vereség, vagy győzelem, az ellenfél erejé­től függően. Változatlanul unalmas a játék, az üresség­től konganak a stadionok, s változatlanul emelkednek a labdarúgó-szakosztály tá­mogatására fordított (a pat­ronáló ágazat, vállalat, in­tézmény dolgozóitól elvont) összegek. Mindez így nem folytatható. Ha fontosnak tartjuk a gazdaságtalanul termelő üzemek felszámolá­sát, akkor ©lőbb-utóbb ha­sonló rendszabályokat kell életbe léptetni a gazdaságta­lanul gazdálkodó szakosztá­lyoknál is. Igaz, a sport nem lehet, és ne is legyen ná­lunk üzleti vállalkozás. Ép­pen ezért megengedhetetlen, hogy néhány ember öncélú játszadozása miatt százez­reknek ne jusson megfelelő felszerelés, létesítmény. A labdarúgóknak nem marad­hat más választásuk:! vagy színvonalas bajnokságot te­remtve visszahódítják a fi­zető közönséget, vagy ma­radnak a mai szinten, de már e szinthez illő anyagi támogatás mellett. Tagadhatatlan, ( a kispálya méretei, szabályai különböz­nek a nagyobb pályáétól. De a játék szellemének itt is, ott is ugyanannak kell len­nie. A közelmúltban éppen ezért aggodalommal figyel­tük a Győrben történteket, melyeket a televízió közve­tített. Egy csapat gólt, eset­leg gólokat lőtt a mérkőzés elején. A játékosok a veze­tés birtokában azt hitték, hogy ők a jobbak, a meccset már megnyerték, a mérkő­zés hátralevő része csupán már formaság. És ez nem kispályás betegség. Vissza­lapozva az elmúlt évek sta­tisztikáját, kiderül, hogy vá­logatottunk az .elmúlt tíz évben 17 mérkőzést vesztett el, vagy adott döntetlenre vezetése után. Hasonló pél­dát a labdarúgó világbaj-* nokságon is láttunk. Csak­hogy amíg mások képesek vesztett állásból újítani, ad­dig a statisztika szerint: a magyar válogatott az elmúlt tíz esztendőben mindössze négy (!) mérkőzést nyert meg, úgy, hogy előzőleg az ellenfél vezetett. A TÉVÉ MUNDIAL ÖSZ- SZEFOGLALÓJÁBÓL LÁT­TUK, micsoda iszonyatos küzdelem folyik a labda megszerzéséért, megtartásé-' ért. Szomorúan summáztuk! nemzetközi kupamérkőzése­ket, válogatott találkozókat kell követnie a tv-kamerá- nak, hogy a nézők milliói azt lássák, amit bajnoki ta­lálkozókon szeretnének lát­ni. A mi NB I-ünkben a csapatok játék és küzdelem helyett 90 percet töltenek a pályán, s egy bizonyos előny megszerzése után nem na­gyon erőltetik magukat, hi­szen a meccspénz ugyanany- nyi l:0-ás és 12:0-ás győzel­mekkor. Hiába az évek óta ismétlődő intelem: ami itt­hon elég a soványka győze­lemhez, az nemzetközi szin­ten a döntetlenhez is ke­vés — a labdarúgók rossz diákként befogják fülüket, és úgy lazsálják le a mér­kőzéseket, ahogy tudják. Mindezért felelősségre sem vonhatók. A labdarúgásban nehéz ellenőrizni a tudás­anyagot. A néhány éve be­vezetett követelményrendszer lényegében arra jó, hogy egy-egy vesztes meccs után elmondhassuk: a vereségei; lenére játékosaink távolug­rásban, egy- és tízperces fu­tásban jobbak ellenfeleiknél. Ráadásul a követelmény- rendszer megosztotta a szak­vezetőket. Egy részük kiállt mellette, mondván: az elő­relépés egyetlen biztosítéka. Mások szerint az erő meg­öli a technikát, semmivé te­szi a magyarokra jellemző szellemességet. Az csak Talán az idei év jobban sikerül? Többet vártunk HU EB ü-es telcézölülctöa Az elmúlt esztendővel egy újabb bajnoki évet is zárt a teke NB II Keleti csoportjá­ban az Egri Spartacus férfi­gárdája. Az együttes végül is a 7. helyet szerezte meg a bajnoki tabellán, amely ugyan az 1977-hez viszonyít­va jobb eredmény — akkor a nyolcadikok voltak 26 pont­tal és 99—109-es ütött fa különbséggel; most 28 pon­tot gyűjtöttek, 100—108 a fakülönbségük — a szakem­berek mégis úgy értékelik: nem azt produkálta a csapat, amit tudása után elvártak volna tőle e sportág rajon­gói. Ez így igaz, mert a Spai-tacus legénysége még nem is olyan régen az I. osztályban versenyzett, éve­ken át tisztességesen állta a küzdelmeket, a megpróbál­tatásokat — Özd volt a ha­zai pályájuk — és értek el kitűnő eredményeket a vá­ros dicsőségére. Tösi Pál személyében válogatottat is adott az együttes, állandóan harcban állt az „ország leg­jobb tekézője” megtisztelő címért folyó versengésben. Ezenkívül: a volt NB I-es gárda gerince megmaradt, a tudás is, csupán a lelkese­dés, a nagyobb harci kedv, az erősebb ráhangolás láng­ja fakult meg kissé. Ráadá­sul a szerencsével is hadilá­bon álltak: ebben a bajnoki évben is immár „törvénysze­rűen” bekövetkezett az egy hazai vereség a bronzérmes STC-től. 21 fás különbséggel 5:3-ra veszítettek a salgó­tarjániak ellen. Ez a két pont nagyon éreztette hiá­nyát a végső elszámolásnál, így aztán az az elképzelés sem valósult meg. amelyet a rajtnál maguk elé tűztek: az egri csapat lépjen előbb­re és végezzen a dobogós hely közelében, Vagyis az első öt hely valamelyikét szerezze meg. Egyébként érdekes dolgo­kat takarnak az egész éves teljesítményről készített számadatok, mérlegek. Ebből nézzünk néhány meghatáro­zót. A csapat múlt évi sze­replése 53,8 százalékos. Ta­vasszal veretlenek voltak hazai pályán, idegenben mindössze 20 százalékot ér­tek el, ősszel így alakult a mérlegük: otthon 80. idegen­1919, január 1„ vasárnap ben 12,5 százalék. Egész év­ben: otthon 92,3, idegenben 15.4 százalék. 1977-hez viszo­nyítva így is történt fejlő­dés — akkor csupán 50 szá­zalékot tett ki az éves átla­guk — de mindez csak egy hellyel való- elöbbrelépésre volt elegendő. Bizonyítják a számok azt is, hogy egy ilyen szoros mezőnyben, mint a Keleti csoport, egy hazai ve­reséget nem lehet két ide­genbeli győzelemmel (MÉMTE és Ny. TITÁSZ) úgy korrigálni, hogy ne ke­rüljön veszélybe a bátrabb elhatározás megvalósítása, csupán a tisztességes helyt­állást biztosíthatja. E sport­ág jellemzője egyébként is az, hogy minden hazai pont megszerzése mellett vidéken, idegenben legalább négy győzelmet kell elérni ahhoz, hogy a csapat bizakodhasson a magasabb osztályba lépés reményében. A hetedik hely kivívásá­ban tíz fő vett részt. Átlag­ban a legjobb teljesítményt Tösi Pál érte el, 445,4 fával. Öt Molnár Dezső követi 417,9 átlaggal. Harmadik Pummer György, aki egyben a csapat edzője is 413,7 fával. A csa­pat tavasszal 2460, ősszel 2451 átlagot ért el mérkő­zésenként. Érdekes viszont, hogy tavaszhoz képest ősszel 33,3 százalékos átlag javulást produkált az együttes otthon (2459,1—2492,4). E ritka ese­mény hátterében az húzódik, hogy a pálya talaja tavasszal fokozatosan romlott,, a kido­bódeszkák cseréjét a nyári szünetben elvégezték, s en­nek jótékony hatása már ősszel jelentkezett. Idegen­ben viszont az őszi átlag romlott 36,3 százalékkal. In­doka: ősszel játszott a gár­da nehezebb pályákon erő­sebb ellenfelekkel. Bár a számok bizonyos fajta sorrendet kialakítottak a játékosokról, de nem árt bővebben is szólni teljesít­ményeikről. Előbb azonban csak annyit, hogy Molnár László és Ficzere József sé­rülés miatt kevésszer jutott szóhoz, nem is tudtak egyé­ni pontot szerezni, így hiá­nyoznak a ,, névsorolvasás­ból”. A csapat kimagaslóan leg­jobb versenyzője Tösi _ Pál volt. Minden mérkőzését megnyerte, ráadásul tavasz­hoz képest 4,5 fát javított átlagán is. Tasi után legmeg- hízhatóbban szerepelt, Mol- itár Dezső. Teljesítményének átlaga 70,8 százalék. A me­gyei jazek ba±ooksagan ezüstérmet nyert. Az egyéni átlagokat tekintve harmadik a csapatban Pummer György. Fokozatosan lendült formába, kar, hogy az év elején sérülés miatt négy ta­lálkozón nein tudott szere­pelni. Negyedik helyre so­rolható Széphegyi János. Sze­mélyében üdvözölhetjük á megyei tizek bajnokát. A csapat erősségeihez tartozott. Hegyi Istvánt társai az akarat emberének tartják. Olykor gyengébb formáját akaraterejével pótolta. Tóth József teljesítményét mun­kahelyi elfoglaltsága erősen lerontotta, emiatt kevesebbet is szerepelt a csapatban. A fiatalabb nemzedék közül Lu­kács Zoltán érte el a leg­jobb eredményt. Főleg ta­vasszal remekelt. Kár, hogy új egyesületbe akar távozni. Tóth Tamás volt a másik fiatal, aki még szóhoz jutott. Eleinte csak „botladozott” de aztán hozzászokott a légkör­höz. Ha így fejlődik a jövő embere lehet. A múlt esztendő értékelé­séhez tartozik még, az együt­tes igyekezett megragadni minden alkalmat, hogy ered­ményesen szerepelhessenek a különböző országos és me­gyei kupákban, nemzetközi mérkőzéseken. Tősi például a Pozsonyban megrendezett csehszlovák—magyar szö­vetkezeti válogatott találko­zón aranyérmet nyert. Amikor összegezzük az el­múlt év tapasztalatait, csak ismételten azt kell leírnunk: több tudás van ebben a gár­dában, mint amit a tabellán elfoglalt helyük mutat. Nem vitás tehát a jövő teendője sem: áldozatosabb, összehan­goltabb munkával, jobb fel­készüléssel el kell érni 1979-ben a bajnoki dobogót, esetleg az aranyérem meg­szerzését is. Ezt a bátor el­határozást a. csapat vezetői is támogatják. Ennek szelle­mében kezdődött el január 2-ával az alapozás. Sietniük kell, mert közben a szövet­ség január végére előbbre hozta a tavaszi nyitányt és sok függ attól, miként sike­rül a premier. Sajnos a sorsolás még nem készült el, így azt sem tud­ják hol és kivel kezdenek, de ettől függetlenül bizakod­nak, bíznak önmagukban és természetesen a „belőtt” új négyfolyosós pályájukban. Tehát várjuk és lássuk az új bajnoki előadást. Fazekas Msáö egy-két edzőnek jutott eszé­be, hogy a kettőt (erőnlétet és technikát) egyformán te­het fejleszteni. A játékosok arcán látszott, hogy egy-egy helyzetben micsoda erőfeszí­téssel döntöttek, hogy va­jon ésszel, vagy erővel old­ják meg feladatukat. Sajnos, mire eljutottak a helyes vá­laszig, addig a labda több­nyire az ellenfél birtokába került. A MUNKA egyik legsar- kosabb meghatározása: cél­szerű és ésszerű emberi te­vékenység. Nos, a labdarú­gásunk irányítói elérték cél­jukat: csapatunkat bevezet­ték a VB 16-os döntőjébe. Az ésszerűség azt kívánta volna, mindebből a sikerből gyűjtsünk erőt a későbbi összecsapásokra. Mégis, en­nek ellenkezője történt. A Mundialon való részvétel nemcsak erőinket emésztette fel, hanem tartalékainkat is. Ez nem kis mértékben kö­szönhető a szemléletnek, mely szerint nálunk a győz­tes csapat mindig jól, dicsé­retesen küzdve, vagy elszán­tan játszott. Nálunk az ered­mény befolyásolt vélemé­nyeket, az értékeket is hoz­záigazítottuk. A futball szín­házának rendezői a szórvá­nyosan elhangzó tapsból az egész előadást értékelték si­keresnek. Emlékezzünk csak, micsoda örömujjongás fo­gadta egyetlen őszi váloga­tott győzelmünket. Micsoda szentségtörésnek tűnt volna megjegyezni, hogy a csapat ugyanúgy játszott, mint a Wales ellen, ugyancsak a Népstadionban. Csakhogy 1978. őszén a szovjet’ csatá­rok a legjobb helyzeteiket is kihagyták, míg három év­vel korábban a britek kevés lehetőségükből kettőt érté­kesítettek. AZ MLSZ ÚJ ELNÖKSÉ­GE egy vesztes háború utol­só három csatája előtt kap­ta meg kinevezését. Csapa­tunk az Európa-bajnokságon elbukott (csodákban ne re­ménykedjünk), az új cél nyilvánvaló: egy egységes olimpiai gárda kialakítása és felkészülés az elkövetkezen­dő világbajnoki selejtezőkre. Ahhoz persze, hogy a ma­gyar labdarúgás megújhod- jon, sok mindennek meg kell változnia. Elsősorban talán a szemléletnek. A teremtor­nán egyik csapatunk edzője mondta, hogy játékosai fél­nek a talajtól, nem szívesen jöttek Győrbe. Mindezt egy nappal azután jelentette be, hogy a televízióban ismét láthattuk a 3—6 fokos hi­degben a csúszós füvön, a nyirkos időben zabolátlan csikóként száguldó, a „pá­lyán lehetek” érzéstől szinte megrészegült labdarúgókat. Egy héten belül egy ország figyelhette, hallhatta, hogy mennyire más a kis- és a nagypályás foci. A nézők persze bármikor lezárhatták készülékeiket, ha a látniva­lókkal elégedetlenek voltak. A különbségek ettől függet­lenül megmaradtak. Horváth Kálmán MAI műsorok: ■MIO KOSSUTH 8.26 A Nyitnikék postája; 8.57 Zenés reklámturmix. 9.02 Olvastam egy novellát. 9.27 Telemarni: Az iskola- mester. 9.47 „Zengjék vissza az időnek bércei, a száza­dok.” 10.08 Alice Tüköror­szágban. 10.54 Népdalok. 11.07 Nagy mesterek — vi­lághírű előadóművészek. 12.55 Rázós úton. 13.05 Örök­zöld dallamok. 14.03 Gondo­latjel. 15.12 Güstrowi levél. 15.22 Népdalkörök ország­szerte. 15.42 A Rougon— Macquart család. 16.38 Ope­rettfelvételek. 17.10 A fleg­ma zsiráf és az érzékeny feltaláló. 17.20 Arturo Tos- canini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.50 A párduc. 19.44 Nóta­csokor. 20.31 Magyar opera­énekesek. 21.21 Világirodal­mi dekameron. 22.15 Kama­fcvftg 'Ágoston — Vetneny közben, mérkőzésen. A mis­kolci stúdió zenés sporthír­adója — Lap- és m űsor elő­zetes—2 , r azé ne. PETŐFI Vasárnapi sportműsor KÉZILABDA: Hatvani Kupa férfi- és női terem­torna. Hatvan, városi sport- csarnok, 8 óra. Sí: A Vasas országos sí­futóversenye, junior és ser­dülő biatlonbajnokság. Ga­lyatető, 10. TÖMEGSPORT: Aranyjel­vényesek az olimpiára moz­galom országos téli csúcs­túrája a Mátrában. Gyüle­kező 7-től 7.50-ig a mátra- füredi művelődési házban, tömeges rajt 8 órakor. Cél: Galyatető (a 28 km-es táv teljesítésének szintideje 8 óraj. HÉTFŐ KOSSUTH-v. t 8.30 Szívesen hallgattukl 10.00 Szivárvány. 12.00 Jó ebédhez szól a nóta. 13.02 Szépek szépe. 14.00 Reklám­parádé. 14.05 Híres zeneka­rok albuma. 14.33 Táskará­dió. 15.30 Hol van az én testvérem? 16.00 A vasárnap sportja. 16.48 Ötórai tea. 18.00 Ha még nem tudná..: 18.33 Mikrofon előtt az iro­dalmi szerkesztő. 18.43 Egy rádiós naplójából. 20.00 Új­donságainkból. 20.38 Nem­zetközi kulturális tallózó. 20.58 Színes népi muzsika. 22.00 Egy óra dzsessz. 23.10 Oscar Strauss oporettjeiből. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Vasárnapi krónika — Riporternapló — Lillafüred, Falotaszálló. Szerkeszti: Pau­8.25 Nóták. 9.00 Versek. 9.18 A hét zeneműve. 9.40 Óvo­dások műsora. 10.05 Nyitni­kék. 10.35 Zenekari muzsiká­ikig Fekete-Afrika történe­téből. 11.39 Az élet komé­diásai. 12.55 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.50 Az el­múlt hét zenei műsorából. 14.34 Mongol versek. 14.54 Édes anyanyelvűnk. 15.10 Kóruspódium. 15.28 Hívoga­tó. 16.05 Operettdalok. 16.30 Szocialista brigádok akadé­miája. 17.10 Külföldről' ér­kezett ... 17.30 Írott ma. laszt? 17.55 Áriák. 19.03 BŰÉK. — 1979! Ismétlés, 22.33 Zenekari muzsika. ; PETŐFI 8.05 Operettdalok. 8.33 SláJ germúzeum. 9.23 Népdalkor rusok. 9.50 Biztonsági óvj 12.00 Népi zene. 12.33 Kik magyar néprajz. 12.38 Tánc­zene. 13.25 Nemzetközi kul­turális tallózó. 14.00 Kíván«' ságműsor. 17.00 Hogyan kép­zeli a jövőt? 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Zeneközelben. 19.27 Örökzöld dallamok! 20.33 Többszemközt. 21.0^ Verbunkosok. 21.55 Könnyű­zene. 22.45 FúvósművekJ 23.15 Bécsi vér. Rész. , . A SZOLNOK 'r 17.00-től 18.30-ig MISKOLC SC 17.00 Hírek — időjárás Hétröl-hétre. Hétfőn estei Zenés riportmüsor. Szerkesz-i ti: Antal Magda és Nagy; István. Közben: El szeretném mondani. Gyárfás Imre jegy­zete — 18.00 Észak-magyar- országi krónika — Dobrils István kiállításának megnyi­tója — Téli munkák a me­zőgazdasági gépműhelyek­ben — Sport — Könnyűze­ne — Hírösszefoglaló — Szemle az Észak-magyarorJ saág a Déli Hírlap és a He« vés megyei Népújság holna-j pi számából. TEJ 8.05 Tévétorna. 8.10 MindenJ ki iskolája. 9.15 Óvodások filmműsora. 9.35 Játsszunla együtt! 9.45 Magyarország állatai. 9.55 Pengető. 10.20 Hírek. 11.45 Itália múzeu­maiban. 14.45 Gusztáv mázol (Magyar rajzfilm). 14.50 Grödeni történetek. 15.20 Nótaszó. 15.40 Mogador, lakói (Francia filmsorozata 16.25 Műsorainkat ajánljuk) 16.55 Telesport. 17.35 Vendé~ goink: Neroida és Gilbertó Noranja (Kuba). 18.00 Lehet egy kérdéssel több? 18.50 Tévétorna. 19.00 A HÉT . -J 20.05 Szerelem (Magyar, film). 21.50 Bajkeverők. 1 San Cristebai varázslója A venezuelai San Cristo- bal nevét sokáig nem fogják elfelejteni a világ sportra­jongói. Az ottani kerékpá­ros világbajnokságon vala­mennyi számban kiemelkedő teljesítményt mutattak az ezüstszürke mezes NDK-ver- senyzők. Olyan teljesítmény ez, amit nemigen lehet túl­szárnyalni. Az eredmény el­érésében kétségtelenül orosz­lánrész illeti a „varázslót”, Dieter Herrmainn szövetségi edzőt. A Berlinből, Cottbus- ból, az Odera menti Frank­furtból, Karl-Marx-Stadt- ból, Gorából és Erfurtból jött és világhírnevet szer­zett sok kiváló kerékpáros neve mind az ő szakértel­mét dicséri. A most 43 éves Herrmann maga mint sportoló soha nem ért el kimagasló ered­ményeket. Berlini középis­kolás korában közepes or­szágúti versenyző volt. Ami­kor aztán a Humboldt egye­tem hallgatója lett, abba is hagyta a versenyzést Taná­ri diplomája megszerzése akin meglepetésként érte, mikor felajánlották neki a berlini SC Einheit ifjúsági edzői tisztjét. Nem sokáig volt ifjúsági edző. 1959-ben a római olimpiára készülő tandem- versenyzők előkészítésével bízták meg. Az eredmény: a Jürgens Simon—Lothar Sta- eber kettős ezüstérmet nyert. Dieter Herrmainn 1964 óta szövetségi tréner. Az első világbajnoki aranyérmet 1989-ben Brünnben a Wer­ner Otto—Jürgen Geschke páros szerezte. Ezt követően egyre szaporodtak az NDK versenyzők arany- és ezüst­érmei. Teljesítményükre a koronát1 San Cristobal tette fel. Azóta több mint egy esz­tendő telt el. A világbajnoki siker kötelez! • Herrmann azonban nem fél a jövőtől: „Mindent elkövetünk, hogy hasonló sikereket érjünk el — mondja. — Persze azt is tudom, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen az ellenfelek sem afcsanak,” Dieter Herrmann szöJ vetségi edző és Emanuct Raasch, világbajnoki ezüst—, érmes az erfurti nagu nem­zetközi k erek párosrterremy mg (Fotós ADWZB—KS1 i I A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents