Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
Földi Péter kiállítása Egerben Földi Péter alkotásaiból rendeznek kiállítást Egerben, a Megyei Művelődési Központban. A Derko- vits-díjas festőművésznek mintegy harminc alkotása tekinthető meg, köztük grafikák, akvarellek és olajfestmények. A másfél hónapon át nyitva tartó tárlat tizedikétől látogatható. Képünkön a művész Gólyák című műve. Százötven év óta Eger a szépirodalomban Nemcsak emberek születésének, halálozásának van számon tartott évfordulója, hanem a műveknek is. Ilyen évforduló Vörösmarty Mihály „Eger" című hőskölteményének jubileuma. Az Auróra című folyóirat lapjain százötven évvel ezelőtt látott napvilágot ez az eposz, s vele Eger hírének, nevének bevonulását ünnepeljük a szépirodalomba. Utána még két írótoll nyomán fénylik fel Eger neve: Arany János az Egri lány című balladája és Gárdonyi Egri csillagok című regénye írják fel e város halhatatlanságát az égboltozatra. Ünnepélyes volt ez a bevonulás. mert az a költő tartotta, akinek minden sora a magyar nyelv ünnepélyes szépségének hirdetője, márpedig ez a hősköltemény 2789 sorral tesz megannyi babért Eger hőseinek homlokára. A vár hősi védelmének történeti hűségét Tinódi komor fogalmazása őrzi, Vörösmarty írása e hősiességet a képzelet tündöklő hálójával fonja körül, az ostrom lelkesítő sorai közt halványan tűnnek fel a szerelem világos, vagy borús képei. Neveket olvashatunk, olyanok neveit, akik soha nem szerepeltek a vár történetében. ilyenek Hiador, Zuhányi, Omár, vagy éppen Zádornik. Meckhey nevét is Mecskeinek írja a költő, itt jelenik meg Dobó két sose volt leánya. Dalár és Ida is. ] Az irodalom tudósa! lepárolták és meghatározták az eposznak, mint leíró költői műfajnak tulajdonságait és szabályait a görög és római hősköltemények példáján. Ezek mind megtalálhatók az egri hőskölteményben. Kortársi bírálói ezért nevezték e művet az eposzok eposzának. U#en szabály a hősök bemutatása, Vörösmarty ebben a leíró művészetnek ótól nem érhető példáit írta meg. Dobó* így fesü« Jegy vetkezve leszáll és holdat ijesztő jobba setét dárdát nagy rémítéssél emelget, S amint keltében bús láng arcára világít, látszik erősei közt, mint lépő tűzszobor, útját jegyzeni holtakkal — Mecskei így jelenik meg: Várnagyi szép kacagáng fedi mostan vállait, arca déli derültségén komolyan fut el árnya vitorlás kalpaga szárnyának... Legszebben az ifjú Pető hadnagyot mutatja be, talán ezt a hőst szereti legmelegebben, tündöklő szavaiba öltözteti így: Itt legelői jár ifjú Pető erdélyi pejével, Melynek aranyhímes takaró foglalja be hátát S amint a dobogó földet gyors lába dagasztja. Könnyű fejét bogiári alatt meghajtja kevélyen. A gyermek pedig ül, fél szakra kerítve palástját Mely kék habjaival dúsan dagadot le kerekded Vattairól, Gyöngyös csillag kapcsolja be mellén. Széle szegett, s lebegő két sarka virágos, ezüsttel Es ez alól deli teste tűnik, mint tiszta virágszál, Gyöngyszemű szűk övvel kettéválasztva derékon. Túri süvea koszorűzza fejét, rátűzve fehéren Habzik az ékes toll, s rózsás arcokra vet árnyat. Néhány példa a török seregből a művészi leirásraj Ámhát basa: V--A.li maga naptűzként. t szeme táborra világit Gyémántos botját komoran nyugtatja kezében S amint szerte tekint hatalommal, barna szakálla Göndörén elterjedt bokrával lengedez Után. Vagy: "—.halovínyan, mint egv ijesztő jött AB szürke lován, s nagy, száraz termete láiszék Mbrt valóméig csontváz, bőrrel beborítva, szemében régi kegyetlenség, $ káröröm üle borongva, ll Példaként aligha lehet többet irm egy napilap hasábjain. de elég ermyl is, hegy ízét ízleltessük e hatalmas elbeszélő versnek. A harc leírásai is hasonló művészettel ékesek. 1828. Az eposznak csak irodalmi sikere van, az olcsó fákért Tóth Kálmán aratja le a század második felében a JDobó Katicával". Magából Egerből egyetlen köszönő, elismerő szó sem kél a költő felé. s ezt Vörösmarty mélyen megbántva veszi tudomásul- Egerben Pyrker László az érsek, aki német nyelvű eposzokat ír a Habsburg családról, n a magyar nyelv iránti kötelességét az első magyar tanítóképző létesítésével teljesíti. A város, a hivatalos város az előző évi pusztító tűzvész nyomainak eltüntetésével van elfoglalva K{ törődik egy különleges hőskölteménnyel ? A százéves fordulóban Eger az idegenforgalom feltételeit teremti meg, s nem ér rá az eposz már alig olvasott műfajával foglalkozni. Most, a másfél száz észtén-' dó fordulóján e néhány sor legyen emlékeztető arra, aki. először szikráztatta föl az egri hősök emlékezetét. Dr. Kapor Elemér Veres Péter a szocialista műveltségről A kötet, két egymástól legtávolabbra eső írás születése között, harmincnégy'év telt el. Egy nemzedéknyi idő, mely nemcsak az alkotó ember életében lehet hosszú folyamat, hanem alkalmasint egy ország életében is. S ha az evszá- mokat is ideírjuk, 1968, akkor világossá válik, milyen sorsfordulókat és tragédiákat ért meg a nemzet is, ezalatt a harminc év alatt. A kötet első írása a harmincas évek elejéről való, mely valójában hozzászólást tartalmaz egy vitához. A népies irodalom bontogatta ekkor szárnyait, Illyés a baranyai egykéről cikkezett a Nyugatban, Fülep Lajos, ekkor a baranyai remete, a táborrá szervezés gondolatával foglalkozott. Veres Péter, egyenlőre még távol az irodalmi hírnévtől, publieisztikai írásokkal kapcsolódott a vitához. Ezek ai viszonylag korai írások azonban már nemcsak mesterien elsajátított íráskészségről tanúskodnak, hanem felvillantják azkat a gondolkodásbeli erényeket, melyekkel az iró későbbi írásaiban oly merészen meglepi az olvasóközönséget. Hozzászólása az ekkor oly divatos egyke- kérdéshez világosan érzékelteti, Veres Péter érzésbelileg és gondolatilag is tisztában van azzal, a harmincas évek Magyarországán ez a, kicsit mesterségesen is szított problémakör, nerri morális és demográfiai problémát takar, hanem elsősorban azonnali orvoslásra váró társadalmi kérdést. Az egykézés nem társadalmi ok, hanem társadalmi tünet. Nem érzelmi ügy, és nem szektajelenség, hanem olyan sürgősen orvoslásra váró társadalmi betegség, melynek egyetlen hatható« orvossága van, a nagybirtok minél előbbi felosztása. Csak egyetlen gondolat-kört emeltünk ki a publicisztikai írások közül, de ez a valóságos társa dalmi kérdésekre irányuló gondolati rezonancia, Veres Péter írásait mindvégig jellemzi. Mindjobban kibontakozik társadalmitörténeti kérdések iránti fogékonysága, s az a megkülönböztetett szellemi igényesség, ami hasonló sorstársaitól mindvégig megkülönbözteti. Hiszen Veres Péter mindig történeti látómezőben gondolkodik, érzékelve azt, a harmincas—negyvenes évek magyarságának olyan megoldásra váró feladatai vannak, melyeket a magyar fejlődés, 1848- tól kezdve megoldatlanul hagyott, vagy felemásán oldott meg. A fentiekben publicisztikai írásokról szóltam, de helyesebb lenne talán történeti-gondolati esszékről beszélni,1 A kötetben közzétett írások, közülük nem egy a műfaj remeke, inkább nevezhetők általánosabb érvényű töprengésnek, melyeknek a napi mondandón túlmenően, általánosabb tanulságuk is van. Sőt az egyes írásoknál az az olvasó véleménye, mintha a történelem is egyenesen a szerzőt igazolná. Hiszen Veres Péter oly dolgokat vett észre csirájában, mint például a kispolgáriság vagy a pedagógia —kultúra fontossága, melyek talán sohasem voltak aktuálisabbak mint napjainkban. Veres Péter alkotói periódusának új korszaka következik 56. után. Természetesen érződik ez nemcsak szépirodalmi teljesítményén, hanem publicisztikáján is. Ilyen irányú írásai ekkor sem csupán „melléktermékek, megnyilatkozásainak közösségi eleme ekkor is, mint korábban, a „népben és nemzetben” gondolkodás. (Gondolati töprengése még szélesebb pályán mozog. A népművelést ugyan — olyan fontos kérdésként kezeli, mint a korszerű agrárkultúra, s a'humán értelmiség helyes műveltségének a mielőbbi kialakítását. A kötet szerkesztője, Kristó Nagy István, helyesen törekedett arra, hogy reprezentatív válogatást adjon a ha-1/' talmas életmű megannyi szeletéből. Ezt sikerült is csakkíáo nem maradéktalanul megvalósítania. A kötet címét talán mégis kifejezőbben kellett volna megválasztania, hiszen a kötetbe nem csupán a szocialista műveltségről leírt cikkek kerültek bele, hanem a Veres Péter-i életmű szerteágazóbb megnyilatkozásai is. Ilyen válogatás esetén mindig elsődleges kérdés,' van-e a kötetnek olyan gondolati vezérfonala, mely egy logikai láncra fűzi az író gazdag életművét, s hogy ingerli-e az olvasót a további kalandozásra. Erre a két kérdésre nehezebb a válasz. Hiszen akik eddig sem szerették, s nem értették az életművet, azok ebből a kötetből sem kap- • nak elindító motivációt, s akik ezeket az írásokat, eddig i* ismerték, azoknak a kötet nem sok újat, mond. A kötet kiadása viszont mégis hasznos és indokolt, bizonyítván azt, ennek az életműnek jelenidejü problémáinkhoz is bion- dandoja van. (Kossuth, 78.) Szőke Domokos lUyAT^WiAAAiVuVliV^AVi^*************** Kurucz Gyula: Pénz I Cgy elővárosi villa mögött al- t béreltem havi hatszázért. Nyáron kellemesek az elővárosi ólak: nem fázik az ember, jó a levegő, néha a fejére esik egy-egy körte vagy barack, s az én ólapnat még kutyával sem kellett megosztanom. Igaz, be se fért volna. Sok könyv sem fért be, azt az egyet is a zsebemben tartottam. Mindenki mindent tud az elővárosi családi utcákban. A lakosok fele nemrég költözött fel engedély nélkül, a másik fele nyugdíjas. Mivel az utóbbiaknak évi két százalékkal emelkedik és sokkal többel értéktelenedik a nyugdíjuk, irigy tekintettel követik, hogy ki mit szerez. Kerekes bácsi rézsűt szemben lakott. Ismertem a történetét- mindennap számtalan gyalázko- dást, rágalmat hallottam az egymással szomszédos kertekből, ha [ pöszmétét dugtam is a fülembe. Ezek szerint Kerekes bácsi 1945- ben kilenc forintért vette a telket negyvenhatban kiásta a halottakat, negyvenhétben szőlőt és gyümölcsfát telepített a helyükre negyvennyolcban ribizlit és kecskét, negyvenkilencben barackot ötvenben egy törvénytelenül együtt élő pórt telepített ki a sufniból, ötvenegyben megalapozta a | nyúl- és galambtenyésztést, és igy | tovább máig, mikor ő sem tudja S mit tenyészt, és tévedésből megI eteti a hangyákat is. A háború óta Monorról járt be, volt éjszakás, délutános, reggelis ebédes — minden volt azóta egy építőipari vállalatnál. Kerekes bácsi szakszervezeti tag volt, segíto- < kész, pokolian hangos, és születésétől elképesztően szerény képességű. Volt egy elhízott fia, egy elfogyott lánya, és egy tátott szájú menye. 1972-re épült fel a ház: emeletes, elől nagyon színes cserepekkel díszített, alul-fölül három-három szobás csoda, egy tornyocskával a sarkán. Mesélték, hogy a vállalat munkásai körülbelül egyidőben építették fel a családi házukat, s azóta kezd nyereséges lenni a cég. K erekes bácsi volt szememben az az ember, akinél többet kétlábú nem dolgozhat. Két-három órát aludt naponta, munka után utcát sepert, vagont rakott ki krampácsolt, kopácsolt, csomagot hordott, és még leállt beszélgetni a szomszédokkal is: örökké a kecskékről, a galambokról, a lugasról meg hogy mennyire örül a házának. Nem volt időnk beszélgetni mert én is sokat dolgoztam, istállóra vagy mellékhelyiségre cseréltem volna az ólat, hogy még egy könyv beférjen a zsebembe — ám minden találkozáskor szeretettel összemosolyogtunk, köszöntünk, megkérdeztem: — Hogy van, Kerekes bácsi? Alakul a palota? — De mire eszébe jutott a válasz, én már messze loholtam az utcán. * Kész lett a ház, eladták a vidékit, és maradt százezer forint adósságuk. Kerekes bácsi tovább hajtotta magát, a felesége pedig teljes erejével a pletykának szentelte az idejét. Az utca nem szívlelte a/ asszonyt (hallottam a kertben), mert mindent kifogásolt, szidta a fiatalokat, az öregeket, és többször kijelentette — természetesen átvitt értelemben, hiszen szervezett férje mellett szóba se jöhetett az egyház —, hogy az ő háza szent. Különösen akkor hangsúlyozta ezt mikor Jackie Kennedy-féle ezüstkarimás strandkalapban, papucsban krumpliért ment. I gy telt el az év, mindenkit ■ elfoglalt a más baja. Megvoltak a napkeleti, napnyugtai és más válságaink: az asztalos szülei leringyózták a menyüket, azok szülei az utcán igazolták magukat, és lemocskolták a család másik felét, aztán elvált a fodrász, teherbe esett a szövőnő lánya, összeverekedtek a tizenötben, satöbbi, satöbbi. Kerekesné pedig minden alkalommal erkölcsileg elítélt mindenkit. Berendezték és kiadták a földszintet Gyári munkások vettél? ki. Keveset láttuk őket, mert szent életet kellett volna élniük, a kocsmában ittak, vagy moeába jártak. Fél évig bírták. Ezután arab egyetemisták tűntek fel, szobánként már ezerért. Néha eljöttek a csoporttársaik, egy-két lány is, Kerekesné húszperccn kent ellenőrizte őket, és málnaszörpöt kínált körbe. De utálta a bérlőit, mert nem akartak beszélgetni. Egy év múlva feltűntek apró járműveikkel az olaszok. Kocsinként egy-két bőrönd gurult utánuk kerekeken, periszkóppal pillantottak vissza, mert a bőröndök magasabbak voltak. Kerekes néni napi száz forintot kért szobánként anútlanul feküdtem vasárnap a fűben, mikor Kerekes bácsi üvölteni kezdett: — Micsodaaa! E meg micsodaa! Hát hogy micsoda e, mi? — Grazie della visita! — Hát hogy gondolja eztet! E nem vöt benne az árban ! Kis szünet után: — Az én házamba ilyesmiiit!? Hát mit képzel, mi? ! ! ! — Quanto costa? — Semmi kantó, tessék kimenni, maga pucér nószemély! — Sprechen deutsch? — Mondtam, hogy kifele! — Hier hundert forint — Nemhundert forint! — bi« csaklott meg az öreg hangja. — Hundert forint! — Nem hundert forint! — ezt már majdnem sírva mondta. — Prego! Prego! Csapódott az ajtó. Ez volt a kezdet. Az asszony egész héten feldúltan magyarázkodott egyik kaputól a másikig. Eleinte talán meggyőződésből nyitottak be minden nőnél, ám az új konyhabútor után már inkább rutinból. Később már csak azért, nehogy egyszerre két nőt használjon valamelyik apró olasz, mert akkor az kéthundert forint. Kerekesék mind az öten egy szobába költöztek. Virágzott az ipar. U ét évre feltört em egy rom•* lakásba, de összedőlt, mielőtt lebontották volna, így visszaköltöztem a kutyaólba. Százzal többért, mert közben megszegezték. Ekkor már az én házigazdám is nekilátott — ő lengyelekben utazott. Egy délután hallottam — épp hétszázhúsz lengyel pokrócot adtak el a kerület lakosainak —, amint Kerekesné tízet vásárol a tíz ágyra, és megjegyzi: Inkább ezt dobom évente, minthogy mindig újra kárpitoztassam a díványokat. Aznap délután azt suttogták a kerítésnél, hogy Kerekesék Zapo- rozsecet vesznek. ^WÜWllWuyiflA V:i ........................ ■ 1« « * > ft
