Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Három este A cím nem pontosan fedi az igazságot; két este és egy éjszaka a képernyő előtt. D< háf végtére is nem a nap szakok a fontosak egy tévékritikában. hanem amiről írni kívánunk, s amit írunk. Maradjunk hát a nem vitatható ténynél: három tévés produkció szerepel most a szokásos heti összegzésünkben. sorrendben, pontosabban időrendben ptsőiet »««ék szó Ä evtlt'itl es a «itievereil című tévéjátékról, amely a* óesztendő utolsó szerdáján került a képernyőre. Azt a.igha lehetne állítani, hogy túlságosan leleményes címet kapott volna ez a témájában aktuális, a mai szovjet. valóságból építkező, de lényegében általános emberi konfliktusokat is érintő. a nemzedékváltás gondjait és ellentmondásait Is feltáró tévéjáték. J. Völesek jó érzékkel kereste azokat a drámai csomópontokat, amelyek a kutatóintézet idős igazgatójának a leváltásához és a fiatal tudományos munkatárs kinevezéséhez és kettőjük konfliktusához Vezetett. A szembenállás nemcsak és elsősorban nem is nemzedéki kérdésekben gyökeredzik. sokkal inkább munkamódszerbeli, jellembeli fogantatású. Sajnos Horval István ren- rező sem tudott csodát művelni. A . vázlatosan megírt, helyenként túlságosan is kimódolt történet csak részeiben volt igazán érdekes és odafigyelésre késztető, többször receptízű szituációk és megoldások tették vonta- tottá is néhol ezt a tévéjátékot. Vázlat volt csak. egy érdekes. aktuális és színészileg is izgalmas lehetőség meglehetős elnagyolása. amelyen Várkonyi Zoltán idős professzorának hitelesre, —» a valóságosnál, a megírtnál lényegesen hitelesebbre — formált alakja, a képernyőn e régen látott színész játéka csak javítani tudott. Tahi Tóth László karaktere, játékfelfogása — a rendezői tévedés is ezen a téren — inkább egy hol ügyefo- gyott. hol vénlányos szeszéllyel megáldott, hol tankönyvszerűen fiatalnak és tudósnak álcázott figurát vitt a képernyőre. Akiről még azt sem hittük el, hogy valóban reá kellett esnie a minisztérium választásának, s aki nem is lehetett, s nem is tudott egyetlen pillanatra sem igazán a „kinevezett” lenni A darab többi szereplője, — jól, rosszul, inkább sajnos rosszul — tette a dolgát, amit az író és a rendező < megfogalmazott a számára. „Posztumusz” tévé-alakításában Békés Rita emelkedett ki közülük. akit fájó szívvel búcsúztat most e sorok írója Is. A második este a harmadik volt. Az időrendben harmadik, amikor Immár az új esztendő első premierjét ülte a tévé és ülte végig — meggyőződésem — kedvtelten a néző is. Tamási Áron színművéből. Tompa Miklós romániai népművész jó ritmusban, kedves-bájos népmeséi (hletettséggel, a nép- szfnműveskedést mindenütt magabiztosan kikerülve rendezte meg a Hullámzó vőlegény című tévéjátékot. Szépen zengő magyar beszéddel, egyik-másik romániai magyar színész számunkra talán kissé szokatlan, de a tévéjátékhoz igencsak simuló hangsúlyozással került bemutaiásra a játék. Nem is tévéjáték volt ez, hanem realisztikus tévémese felnőtteknek a felnőttekről, a pénzről és a karrierről. a szegénységről és a gazdagságról, a boldogságról és a OMMkM Jt\m13*9. január 3., szerda Jelenet A leváltott és kinevezett című tévé'átékból. A képen Sunyovszky Szilvia és Egri Márta. boldogtalanságról, meg hát az igazi szerelemről. A nem túl kanyargós történetben minden és mindenki a helyén van a mese örök szabályai szerint, sőt még a megtérő emberfia sem hiányzik, aki a mese, azazhogy a tévéjáték végére tér jobb belátásra. és segíti hozzá a fiatalokat a boldogság mellett a boldoguláshoz is. A főszereplő Ferenczy István mellett igen tetszett a Czirmost alakító Király József népmeséből „pattant” ízes. színes, belülről fakadó játéka és Hűvösvölgyi Ildikó, Bogyó szerepében. akit egy mesekönyvből vágtak ki ruhástul, szövegestől, mosolygós szelíden, de elszánt akarattal. Feltétle. nül szót kell ejteni Jobba Gabi kevés szövegű férjhez- menendő ám mégis csak pártában maradó vénlányáról, akit oly sok ízzel, derűvel és egy csipetnyi tragédiát is éreztetve rajzolt meg a színésznő. Az igazán szép- népművészeti bemutatónak is beillő díszletek Nagy Sándor, míg a ruhák Wieber Marianne hozzáértését és ízlését dicsérik. Jó szájízzel kezdtük hát az új évet, de tisztesség ne essék: ránk is fért — az évbúcsúztató okán. Mert a televízió BiÉK 1979!-es műsora igazolta, hogy jogos volt az előzetes, és óvatos titkolódzás a műsort illetően. A szilveszteri staféta váltásai — egy-két kivételtől' eltekintve — s itt elsősorban Alfonzéra gondolok — alig-alig sikerültek. Neves és jó színészek sorakoztak fel a kamerák előtt, hol terjengős es unalmas jelenetekben küszködve, hogy rrtosolyt és együttérző értelmet csiholjanak ki a nézőkből, hol ötlettelen és hü- mortalan villámpillanatok tették egyre komorabbá a nézőket, amint közelgett az éjfél, s amint látható volt. hogy Bodrogi Gyulát — a szóvivőt — már a veríték is környékezi, mert még mindig nincs vége a szilveszteri vidám műsornak. Unta már ő is. szegény. Sokan kárhoztatták és kárhoztatják a televíziót, mert állítólag ő a fő ludas abban, miszerint az emberek kezdnek elfelejteni beszélgetni egymással. Mindent a televíziótól várnakés mind kevesebbet egymástól. Azt hiszem, ezek a unalmas, s ilyen formában hovatovább teljesen felesleges szilveszteri tévéműsorok jó szolgálatot tesznek legalább .abban, hogy az emberek újra kezdjenek beszélgetni egymással. Ha másról nem. az unalmas szilveszteri televíziós műsorról. Valamivel csak el kell kezdeni... Még szerencse a szerencsétlenségben. hogy a népszerű Gúnya együttes Egymillió foltos hangjegy című műsora húsz perc derűt teremtett a szilvesztert a tévé előtt eltölteni akarók számára. A Biblia szerint az Úr egy igaz emberért megmentette volna Sodomát... Es Gúnyáék többen Is voltak egynél. Igaz. mi nem vagyunk Urak, legfeljebb kis betűvel. Így: „urak”. És elvtársak, akik utóbbiak is, azért közösen fohászkodtak egy bármilyen Űrhöz, hogy venné már el tőlük e keserű poharat, amely a tévé szilveszteri műsorával volt tele. Gyurkó Géza /setcA o — Kovács... A mondat többi részét nem lehetett hallani. Sötétedett már. Az utat kellett figyelni, a reflektor előtti fényes útháromszöget, ami a sebességtől ;,énekelve’’ csak csúszik-csúszik szakadatlan az első kerék alá. — Kovács... I Hiába. A hátul ülő hangját elhordja a huzat. Fékezett hirtelen, s letette a lábát. — Igen, főnök? — Énekeljen, Kovács! Miért nem énekel, Kovács? Énekeljen, az istenit, magának szép hangja van! — Igen, főnök. — Indíts, Kovács! „Nehéz a boldogságtól bucsú-út venni. .. ” Érti? Na, gyerünk. A nagy, húsos tenyeret érezte a hátán, amint veri a taktust. A motor bőgött megint, mintha fájna neki a combja dühös szorítása. Az énekfoszlányokat, akár a fénypászmán túl feltünedező fákat, házsorokat, hátra- hordta a széL „Nenéz a boldogságtól... ” Dühösen hátrakapta a fejét Szerette volna az öklével szétcsapni a gúnyos vigyort. Mióta híre járt, hogy új művezetőt kapnak, gyakran felzümmögött körülötte ez az utálatos sláger. Nem énekelték, nem. Csak fütyülték, sziszegve, a háta mögött. A művezető aztán valahogy maradt. És maradt a fütty is. Rászoktak időközben. — Kovács! Pattant, hátrafordult. — Igen, főnök. Belepirult a másik elégedett mosolyába. Ezek a füttyögéeek mostanában idegessé tették, kiszakították a biztos talajt a talpa alól. — Jöjjön, járjunk egyet! Ez már kellemesebben hangzott. A gúnyos vigyorok emlékét most elfeledtette az irigy savanyúpofák felidézett képe. Trógerok! „Kovács, a főnök kedvence.” Igen. Megszakadhatnak, őt már nem tudja senki kiDoty- tyantani a nyyvegből. A régi fennsőbbség jólesóen áramlott szét benne. Csak brahizzatok! Míg güriztek, mi elegánsan tesszük A hangszóró mellett Elhunyt Honthy Hanna Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kos- suih-díjas, Kiváló művész, Temetéséről később intézkednek. ♦ A magyar színházművészet nagy alakjától, az operettműfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, páratlan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítása, több száz televízió-. film-, és hanglemezgyári felvétele mindenkihez eljuthatott és el is jutott. Nemcsak Itthon volt ő az operettműfaj meghatározó egyénisége. külföldet is megnyerte sokszínű jellemábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utólérhe- tetlen bája és eleganciája. Színészi pályájának egyik emlékezetes állomását a Szovjetunióban ünnepelte, és sok más rangos külföldi színpad közönségét is meghódította személyes varázsával. Budapesten született 1893- ban. Az Operettszínház balettintézetében, majd Rákosi Szid! színiiskolájában tanult. Első je’entősebb szerepét 1907-ben Bayer „Ba- batündér”-ében kapta. 1912- ben a Népopera színpadán szubrettként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, majd vidéken játszott. 1925-ben került a Fővárosi Operettszínházhoz. 1927-ben a Belvárosi Színházban mint. prózai színésznő mutatkozott be szép sikerrel. Mint primadonna az operettrepertoár szinte minden főszerepét eljátszotta. Ismertebb szeretjei Sylvia, Cecília a Csárdáskírálynőben, a Nagyhercegnő Jacobi Sybill- jében és Offenbach A gerol- steíni nagyhercegnőjében. Feledhetetlen alakításai voltak a Lili, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Maya című operettekben és a Nagymama címszerepében. Viszonylag keveset filmezett; 1951-ben a Déryné, 1955-ben pedig a Díszelőadás című filmben láthatta őt a közönség. Művészetét páratlan népszerűség övezte. A Kossuth- díj, a Kiváló művész-, és a Magyar ( Népköztársaság Zászlórendje kitüntetések — ez utóbbit idén 85. születésnapján, februárban vette át — voltak hivatalos elismerései alkotóművészi életének művészetének. magunkat a főnökkel valamelyik presszóban. Piás gyerek a főnök, mi? Másikat hoznak a helyébe, mi? Befellegzett a kedvencnek, mi? — Darabban van a meló, főnök. — Hagyja csak, majd én elboronálom. Hivatalos úton leszünk, érti, Kovács? Átveszi más a munkát addig. ★ Fékez a motorral a házuk előtt. — Megérkeztünk, Kovács? Rohadt helyzet, hogy olyan kevés pénze van. De itthon még kell lennie egy félüveg pálinkának. Máskor soha nem hordta haza a főnököt. Az anyjáékhoz mentek mindig; ahol van szőlő, bor is akad. Utána irány a presszó, a szomszéd faluban. De máma valahogy beleesett a szomjúság ebbe az emberbe, vagy miafeme, mintha megvadult volna. Mintha a vesztüket éreznék, csak tépnek egész nap, egyik helyről a másikra. A piával nincs baj, amíg csak inni kell. Rettenetesen bírja a feje az italt, talán ezért is kedvelte meg három éve pont őt a főnök. — Kovács! összerezzent. — Töltsön már, az istenit, üres a poharam! ★ „Nehéz a boldogságtól... ’ A zenekar rázendített. Hogy az úristenbe kellett pont ide hozni ezt a részeg disznót? A haverok csak nekik játszottak. Egy nyáron át itt püfölte 6 is a dobót, esténként Jó kis buli volt, szépen lehetett keresni «ele. Kis hüAz egymásba érő ünnepelt, a nyújtott hétvégek, a szabad idő megnövekedése a szokottnál nagyobb lehetőséget biztosított pihenésre, pl- vasásra, rádiózásra. Igaz, érkeztek hírek a földrész északi országaiból, ítéletidőről, eltorlaszolt autósztrádákról, Keletről terrorcselekményekről, véres tüntetésekről, lezárt olajkutakról. de az emberek többségének szívét a szeretet és megértés töltötte el, s reménykedve vizsgálták a ködbe borult égboltot, a nap és a csillagok fényét keresve. A csillagok világába vitte hallgatóit Bán László, amikor beszélgetésre hívta az Acélöntő és Csőgyár dolgozóit. A csillagvilág, a távoliság megközelítése évezredek óta izgatja az embereket. A csillagászat a legősibb tudomány, mert 30—40 ezer évvel ezelőtt már csontlapokra feljegyezték a holdfázisokat. Háromezer éve a kínai császár és tanácsadó testületé csillagdákat épített a birodalom különböző pontjain, hogy politikai céljaik elérése érdek '~n az égi jelenségeket is felhasználhassák. A földművelés forradalma Í8—10 ezer éve) annyira hozzákötötte az embert a naoévhez, hogy a Nap és a csillagok állásának ismerete elengedhetetlen. gyakorlati eszközévé vált a termelésnek. Mi ma is a fény sebességével távolodunk az ősrobbanás helyétől és idejétől s ezt mi sem bizonyltja jobban. hogy megtalálták az ősrobbanás háttérsugárzását. Ez viszont arra is mutat, hogy a világegyetem, amiről a végtelen per 2-ig mindent tudunk, csak egyike a létező és feltételezhető világoknak és naprendszerek- . nek. A megismerhetőségnek nincs határa, így elképzelhető tehát az idő, amikor más csillagrendszerek embereivel találkozunk. (Bár nem tudom, más bolygók emberei tesznek-e annyi — olykor naiv — erőfeszítést e találkozás érdekében, mint mi. | Távoli világokba felküldött | üzenetek, az arannyal be- ) vont lemezre metszett mez- j felen női és férfialak, a szélzúgás, a tücsökcirinelés. madárdal, egy-egv ütem Bach, Beethoven. Sztravinszkij muzsikájából, keveset mond az emberi létről és te'_ j jesítményről, mert a Földön voltak kegyetlen valláshá- I borúk, volt, inkvizíció. I Auschwitz és Hirosima. A lye volt még, önérzeteske- dett, otthagyta a társulatot, mielőtt megmelegedhetett j volna az étteremben. Belepirult, amikor az a nagyhasú szivar odacsapta a százast a dobverők közé. „Nehéz a boldogságtól.. Már ordít a főnök. Mit kornyikél ez itt, leégeti teljesen a haverok előtt. Felvágott a finom muksóval, hogy micsoda pártfogója van neki; csak egy szavába kerül, és van pénz, van jutalom. van minden... — Kovács! Gépiesen felelt: — Igen, főnök. — Énekeljen! Miért nert. énekel? + Csend volt, és sötétség. Nem hallotta a közeledő lépteket, egyszerre itt áll ez az asszony, fölé hajol, és valami érthetetlen iszonyat ül az arcán. Fénycsóva tépett a szemébe, fájdalmasan. A feje mellett valakinek a cipője, megfoghatná, de csak a szavakba markol — „ ... valamit ordítottak mindketten, a motor keresztbe vágódott az úton, felborultak... Valamit énekeltek a motoron, nem tudom...” Nem látta az utat, de már nem is akarta látni. Csak szabadulni! Szabadulni végre a vigyorgó pofáktól, a lármától, a kabátján doboló kéztől. Ellökte magától a kormányt, és kiemelkedett a nyeregből. Repülni, repülni a csendes, puha sötétben... Már nem fájt a fény. Már nem hallott semmit. Végre csend volt, s végre körülfonta a békítő sötétség. teljesség érdekében az emberiség dicstelen vállalkozásai sem hagyhatók ki a leltárból. Nem hiszem azonban, hogy ez a találkozás, amit nyugati tudósok 2090-re tesznek, olyan boldogító és szívet melengetőén testvéri lesz, mint ahogyan azt a futurológusok elképzelik.) Szokatlan távoli tudomány birodalmába kalandoztak a beszélgetés résztvevői, de ha sikerült világossá tenni azt a tényt, hogy más az asztronómia és más az asztrológia, hogy a divatként üdvözölt horoszkópkészítés nem több sarlatánságnál, ha világossá vált az a felismerés, hogy a mi világunk csak egyike a megismerhető világoknak és ebben az ember a mákszemnél Is kisebb lény, akkor ez a beszélgetés is elérte célját. A Szocialista brigádok akadémiájának történeti, biológiai, irodalomtörténeti, társadalomtudományi, zenei, képzőművészeti témái mindenképpen alkalmasak az egységes világkép kialakítására, a humán és természet- tudományos műveltség között kialakult szakadék eltüntetésére, egyfajta harmónia megteremtésére. _______1_________ C surka István „Defenzív vezetés” című hangjátéka csak annyiban függ össze az országúti erkölccsel, a biztonságos közlekedéssel, hogy a legnagyobb elővigyázat és előrelátás ellenére is érheti baleset az embert az új és új formát öltő társadalmi érintkezésben. A dráma szereplői kétlelkű emberek, akik más arcukat mutatják otthon mint a munkahelyen. Van egy vasárnapi és egy hétköznapi, egy fekete és egy fehér arcuk, lényegében azonban szürkék s egy lelkűk sincs, (irtás nélküli bábok, kártyalapok, akiket egy ismeretlen kéz kiosztott egymásnak. A nagymenő közlekedéstudós, Lantos életét kitölti a sex, a nők, a bujkálás, szakítás, újrakezdés és a pia. Lencsés álma a kétszintes családi ház. Felesége, Olga, egy vak szerelem hívő megszállottja, otthon mos, vasal, takarít, éjszakánként a konyhában veri az írógépet, hogv több pénz jusson a családi kasszába, de a hét egy bánján — férje tudtával — felkeresi a budai villát, hogy néhány órát együtt t'"‘ thes- sen a rendkívüli tudó al. A hat jelenetre tago ' dráma a szakítás pi ; nata, mert mi is történne, ha a családi élet védelme érdekében nem rendeződnének a dolgok. A csapodár kis tyúk megtér a családi élet meleg fészkébe primitív férje mellé, felveszik az előnyös OTP-kölcsönt, felépül a családi ház. A kibékülést egy előkelő étteremben elfogyasztott vacsorával ünnepük. A gimnáziumi tanárnő férje karjaiba omlik, vetkőzni kezd az elkoszolódott lakásban. Csak a kuka áll magányosan, összetört üve- gekkel és szagaival a homályba borult szoba közepén, mint néma tanúja a sírig tartó szerelemnek. Így aztán az utójáték kissé szirupossá is vált. Mária, a puritán tanárnő, aki az élet, a gyerekek, a háromszobás luxuslakás jogán férjére van utalva, megbocsátó sóhajjal „miért kell neked minden azonnal?” kezd immár kiengesztelt új életet. Csunka István miután ismeri a rádiószínpad visszhangé® világát és lehetőségeit, kitűnő hangjátékot írt. Szereplői az élet teljességével jelennek' meg a hallgató előtt. Ezúttal Lencsésné alakja emelkedik ki az együttesből. Schütz Ila számtalan arcát mutatta meg ennek az egyszerű, nyílt s a maga módján feltörekvő proli lánynak. Ebergényl Tibor ! (MTI)
