Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Körülöttünk

AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS. A környezet tisztaságáról vagy tlsztátalansá- gáról, úgy hiszem, mindenki idézhetne példákat. Rengeteget. Én se vagyok kivétel. Láttam stadiont egy- egy sportesemény utón (üres üvegek, újságok, szemét mindenütt), elhaladtam kiborított kukák mellett, ebédeltem már olyan étteremben, ahol pecsétes, piszkos volt az abrosz. Ugyanakkor van tapasztalatom mindennek az ellenkezőjéről is. Csakhát a rend, a tisztaság kevésbé tűnik fel, mint az ellenkezője. Mert ez a természetes, ez — sajnos — még csak a követendő példa,

Sajnos, mert az előzőekben citált mondást kevesebben követik, mint szükséges lenne ahhoz, hogy elmondhassuk: munkahelyünk, otthonunk környezete rendezett.

Aki vállalkozik rá, hogy szabad idejében a környezet védelméért szorgoskodjék, nem kell félnie tőle, hogy munka nélkül marad. Sok helyütt és sokszor tartanak előadásokat a témáról. 1976-ban megszületett a II, törvény Is az emberi környezet védelméről, mely általánosan rendezte a legfontosabb tennivalókat — a végeredmény azonban egyelőre még nem mondható ideálisnak.

Jogszabály határoz például róla, hogy a környezetet szennyező vállalatok, üzemek bírság fizetésére kötelezhetők. Fizetnek is rendesen, a teljesítésben nincs hiány, ám elgondolkoztató, ml helyett teszik ezt. Egy gazdasági vezető mesélte nemrég, hogy kifizetődőbb időről időre állni a büntetést, mint megrendelni, s működtetni a szennyeződést elhárító berendezést. Azt hiszem, úgy mondta, a bírság könnyebben, egyszerűbben betervezhető a költségvetésbe, mint egy bizonytalan határidőre elkészülő, s ki tudja menynyire hatásosan működő szűrőberendezés. Inkább fizetnek. Helyreáll egyfajta egyensúly, s felborul egy másik. A követelés fizetést eredményez, óm az üzem, a gyár környékén lakók továbbra is kénytelenek szívni a kormot, a port.

TENNIVALÓ TEHÁT AKAD jócskán a környezet védelméért. A társadalmi szervezetek közül különösen a Hazafias Népfront érzi feladaténak a lakóhely tisztaságát, rendjét. Munkabizottságokat alakítottak, környezetvédelmi őrsöket szerveztek, ankétokon számolnak be a változásokról és a vál- toztathatatlanról. Csupán a főváros VII. kerületében 273 bejelentést tettek egyetlen fél évben a környezetvédelem őrei az észlelt szabálytalanságokról. A leggyakoribb vétkek: a hulladékok eldobálása, az autók a parkokban való Szó szerinti „parkolása”, a kutyatartók felelőtlensége, az üres telkek gondozatlanul hagyása. És ezek csupán az észlelt környezetkárosítások. Mindehhez hozzászámj'thatók még a „gazdátlan” parkrongálások, a fák, a bokrok megcsonkítása, a virágok „átültetése”,

A kép korántsem mondható rózsásnak, különösen, ha hozzátesszük mindehhez: a fenti tapasztalatok csupán a közterületekről mesélnek. A saját kert, a saját porta tisztasága, vagy gondozat- lansóga nem számíttatott be az összesítésbe. Mód sem volt rá, hiszen a háztulajdonosok többsége kikéri magának, hogy egy kívülálló — ha hivatalos ember, ha nem — szót emeljen az ellen, amit a kerítésen belül lát. Pedig, valljuk be, a kapun túl sem mindenütt az ápolt- ság, a gondozol tság az úr.

TIPPEKET, TANÁCSOKAT

szinte lehetetlen adni ez esetben. Előadásokat már régóta tartanak a témában, jogszabály is született, megalakultak a környezetre vigyázó őrsök. A környezet nem tehet többet a környezetért. Kívülről aligha jöhet több segítség, ösztönzés. A minőségi fordulathoz most már az egyes ember közreműködése szükségeltetik. Haladéktalanul, mert a természet, a föld, a levegő, a víz egyszer csak nem bírja tovább. Elveszti a „türelmét”, s megszűnik az lenni, ami. Deformálódik, eltorzul, a környezet beleolvad környezetébe. A por, a pír szók, a szürkeség uralma pedig nem éppen az áhított biztató jövő.

M. P.

Aranylakodalom

A Tanács utcai kis ház ablakában virágkosár hirdeti: itt ünnepelnek. Igen, most ötven esztendeje, hogy Hegyi Menyhért hűséget esküdött Kovács Piroskának.

— A testvérével jártam,, aztán mégis a Menyusé lettem — szól át a terített asztalon Piroska néni. — Hogy ml tetszett meg rajta? A mosolya. Mindig mosolygott. Mosolyog most Is.

Volt pár hold földjük, meg egy lovuk, Azt művelték, azzal jártak munkába, akkoriban. Még virult a bá-’ nya, Menyus bácsi csíilé- zett a pejkóval. A többet ez hozta, mert a „birtok” sovány volt. Arra jó inkább, hogy az asszony, majd a növekvő két gyerek erejétszfvja. De a családi házikót összekaparták. Rózsában azt jegyzik, aki a magáét lakja.

— Laktuk is, míg nem jött a második nagy háború, a nagy égés! — tesz a szó-, hoz Menyus bécsi. — Akkortól én a frontot jártam, mit sem tudván az itthoniakról. Az orosz frontot, s micsoda szerencsével. Támadnak, két akna elhúz felettünk, a harmadik közénk.

Ütés a mellemen, a szívtájon. Szilánk. Mogyorónyi. Tárcám, naptáram fogta fel. Később fogolytábor az Uraiban. És egy kedves, szomorú anyóka, odaveszett gyerekkel, unokával. A második halálból ő hozott vissza. Lemondtak rólam, a fogolykórház legreménytelenebb betege voltam, napokig ön- tudatlanul, csak ő bízott, csak ő táplált. Hogy ápolóként, szerettei iránti szerelmét osztva szét köztünk, egyszer visszaküldhessen otthonunkba. A neve? Nem -tudom. Sesztrának szólítottuk, így hívta mindenki. Sesztra, a hegyekből.

Elérzékenyül. Van min! Aztán Piroska nénire tekint, kezében pohárral.

* — Nehéz volt messzire tőlük. S könnyű, amikor 1947- ben újra kezdtük az életet. Előbb magunkban, majd a termelőszövetkezetben, amit Kalyó Andrásékkal ütöttünk össze. Az első elnök is ő volt. Én kezdettől nyugdíjig vezetőségi tag. öt éve hagytam ott őket, havi kétezer forinttal. De mindmáig visszajárok. Erőm nem a régi, könnyebb munkákra futja, Meg hogy olykor poharat emeljek. Poharat, saját borral. Amit a rózsaszent- mártoni domb terem. Kóstolják. Kétéves leányka. A kétszáz négyszögölről. Erre a napra őriztem. S ha nincs ilyen vendégriasztó januári eső, talán már üres a hordó. Na még eggyel... I Lelkünk rajta, igyekeztünk pótolni a távolmaradtakat. Nehogy lehervadjon Menyus bácsi arcáról a piros mosoly, vagy elvigyük Piroska néni álmát. Mert az semmiképpen sem illett volna az aranylakodalmas naphoz.

(m. gy.)

Ahol összefognak a gyermekekért

Jó néhány helyről ilyen mondatokat őriz az újságíró emlékezete. Az alábbiakat iskolaigazgatók mondták, persze kizárólag magánhasználatra.

— Látszatra minden rendben, jobb, ha alkalmazkodom a tanácsi vezetőkhöz. Egyet azonban elárulhatok: az

oktatáshoz mit sem értenek, mégis mindenbe beleszólnak. A béke kedvéért elviselem.

— Hogy értékelhetnek, jellemezhetnek engem, amikor fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálok?

— Állandóak az összetűzések, a kisebb-nagyobb torzsalkodások.

— Engem addig szekáltak, addig intrikáltak ellenem, amíg le nem köszöntem tisztemről, *

Ezek után érthető, hogy meglepett Cseh Béla boconá- di direktor megjegyzése, aki így fogalmazott:

— Nálunk teljes az összhang, másképp nem mehettünk volna jóformán semmire.

Beszédes tények

A két épület nincs messzire egymástól, ez azonban nemcsak méterekben kifejezhető közelség. A tantestület első emberét ugyanis épp a vb-titkárnő irodájában találtam meg.

Bessenyei Béláné ezt természetesnek tartja:

— Gyakran jövünk össze, mert minden dolgot közösen vitatunk meg. Nem mindig azonos a véleményünk, de addig tárgyalunk, amíg meg nem állapodunk. Több esztendeig tevékenykedtem Nógrád megyében hasonló beosztásban, ott is ez volt a gyakorlat,

— 1976 júniuséban kerültem az itteni nevelői gárda élére. Idevalósi vagyok, ezért ismerek mindenkit, s így nem kellett idegenkedéstől tartanom. Másfél év tapasztalatai igazolják, hogy megérte kialakítani ezt a harmóniát, hiszen ennek révén azok nyertek, akikért nap mint nap munkálkodunk: a tanulók.

Mindjárt sorolják is a figyelemreméltó tényeket.

A szülők nehezményezték azt, hogy nincs napközi otthon, s emiatt az anyák egy része nem vállalhat állást. Elhatározták, hogy felszámolják ezt a gondot- Ott volt a Szeleczky-kastély, ahol bőven akadtak üres, kihasználatlan termek, A tanács nem fukarkodott: rendbe hozatott két helyiséget, s már fogadhatták az alsó tagozatos fiúkat és lányokat. Az ötlet korábban is felvetődhetett volna, de az előző igazgató nem szorgalmazta, ő ugyanis nem igényelte az önzetlen támogatást.

Most viszont már a bővítésen törik a fejüket, azért, hogy ne legyenek hátrányosabb helyzetben a nagyobb diákok sem,

Mindkét fél javéra

Mindkét partner elégedett, s azt is jelzik, hogy miért.

— Környékünkön rendbe hozták , a járdákat, s így tanítványainknak nem kell birkózniuk a bokáig érő őszitavaszi sárral. A költségvetésből már nem futotta sem a parketta javítására, sem tatarozásra. A pénzmaradványból vagy egyéb bevételből mégis kiszorították a szükséges összeget. Jó érzés tudni, hogy ha rólunk van szó, akkor nem verik fogukhoz a garast. Nem feledkeztek meg a szolgálati lakásokról sem: tavaly például kettőt varázsoltak újjá.

— Bármikor számíthatunk a segítség visszonzására. A település parkját például az úttörők hozták rendbe. Ott voltak a röp- és a kézi- labdapálya létesítésénél is. A tanítók és a tanárok nem húzódoznak a közéleti megbízatástól. Ez az aktivitás — egy korábbi megbeszélésen szóvá is tettük — ugyan még fokozható, ám most sem panaszkodhatunk.

A közeledéstől senki sem idegenkedik. Ennek a jó légkörnek köszönhető az, hogy életképes elképzelések sora valósult meg.

— A tanácsülésekre meghívtuk az úttörők képviselőit is: hadd tájékozódjanak,

hadd lássák, ml foglalkoztatja a falu lakosságát. Jó eszköz ez arra is, hogy társadalmi érdeklődésük fokozódjon. A jövőben arra is lehetőség adódik, hogy a fiatalok eljöjjenek a tanácsházára, s megismerkedjenek az Itteni munkával. Amit ilyenkor megjegyeznek, azt később az életben sokoldalúan kamatoztathatják.

Őszinte hangvétel

A kedvező összképhez á pedagógusok újabb adalékokkal szolgálnak.

Veres Mária a fiatalok véleményét tolmácsolja.

— Valamennyien érezzük a törődést, s ez egyetlalán nem udvarias szólam. Gulyás Mária kolléganőm két éve tanít itt, mégis mikor férjhez ment, kétszobás lakást kapott. A jó és a nyugodt munkakörülmények mind többre ösztönzik az embert.

Korcsog Dezsöné már tizenhét esztendőt töltött Bo- conádon, így összehasonlítási alapja is van.

— Az elmúlt években őrségváltás volt mind a tanácson, mind az iskolában. Az új vezetők felkészültek, s valóban partnerei egymásnak. Ráadásul a kapcsolat mind élőbbé válik. Az elnökség vagy a vb-titkárnő itt van minden tantestületi értekezleten, azaz mindketten tudják, hol tartunk.

Az is igaz, hogy a nevelők nem takargatják a gondokat. Erre is utal a tanítónő, aki egyben szakszervezti bizalmi

is.

— Legközelebb például a fizikai dolgozók helyzetét vitatjuk meg. Ekkor felvetjük azt, hogy minél hamarabb oldják meg az óvodai konyha párátlanítását. Érdemes szólni, mert az észrevételek nemhiába hangzanak el. Ezért bevált gyakorlat nálunk a nyíltság és az őszinteség.

Az összhang titka?

Mindössze annyi, hogy ezen a településen az érdekeltek összefogtak az ifjúságért. Nem egymásban keresnek hibát, nem egymás ellen kovácsolnak érveket, hanem arra törekszenek, amire a hivatásérzet kötelezi őket.

Beosztástól függetlenül,.:

Pécsi István

I

1979, január 3l„ szerda

Gyermekek, unokák gratuláltak az 50 éves évfordulón Hegyi Menyhértnek és feleségének.

(Fotó: Szabó Sándor)

Mister MacAreck üzletei

* % \ \

• *« f:'?

S •• *

•V-4

T \ .VA

Jerey %

V

(Fordította: Bába Mihály)

21.

— Teljes mértékben igaza van, de nekem a kés a torkomon van, ahogy ön mondta. Komoly, komplikált üzletet vezetek. A konjunktúra hónapról hónapra változik. A gyémántbánya olyasmi, mint a lottó. A termelés az egyik napon fedezhet minden beruházáist, és fordítva — tíz évig Is dolgozhatunk és nem találunk semmit, vagy csak ipari gyémántot. És vesztünkre a piacon megjelent a szintetikus ipari gyémánt. Egyelőre kétszer drágább, de ki kezeskedik azért, hogy nem slkerül-e olcsóbban termelni és lenyomni az árat? Akkor mindannyian a csőd szélén állunk. Éppen ezért van szükségem erre a kőre.

— ön mégis kénytelen lesz sokkal nagyobb árat fizetni érte. mint amennyit először felajánlott. Százötvenezernél már megfontolnám, hogy eladjam-e.

— Kész vagyok ezt az árat megadni önnek —- mondta Dufay úr.

— Engedje meg uram, hogy holnapig gondolkodjam rajta. Kérem, uram, tartsa még önnél egy napig a gyűrűt. Holnap véglegesen döntünk. Holnap, ebéd után.

A zöld kő így ismét a bányatulajdonos ujjára vándorolt és mindketten a fedélzetre mentek sétálni, ahol már összegyűlt az egész társaság. Az általános beszélgetés témája a Hawaii-szigetek volt, ahová a hajó holnap este ér. Holnapután mindannyian kiszállnak, hogy megtekintsék az USA legújabb, ötvenedik államát. A döntés idején úgy adódott, hogy a hajó bárjában kávé és konyak mellett üldögéltek Wheeler, Polnik, Slade, Dufay és MacAreck urak. Beszélgetés közben, amely természetesen most is a tőzsdei árakról folyt, MacAreck úr megkérdezte Dufay úrtól:

—- Uram, továbbra is fenntartja ajánlatát?

— Nem szokásom megmásítani.

— Kérem a gyűrűt.

Dufay úr zsebébe nyúlt, kivette a papírba csomagolt ékszert. Átnyújtotta MacAreck úrnak. MacAreck ujjal között úgy tartotta, hogy mindenki lássa, és kijelentette:

— Uraim! Mister Dufay meg akarja venni tőlem a gyűrűt. Nagyon komoly ősz- szeget fizet érte. Tudja, hogy ez egyszerű üveg, amelynek nincs semmi értéke. Ügy döntöttem, eladom Dufay úrnak ezt a talizmán gyűrűt. Az árát a vevő maga határozta meg. Én csak beleegyeztem. Kérem, uraim, ne feledjék e szavakat. Mister Dufay, az, amit mondok, megfelel az igazságnak?

— Igen. Megveszem a gyűrűt, nem az értékéért, mert tudom, hogy ez csak imitáció.

— Tehát, mister Dufay, tessék az ön tulajdona — e szavakkal mister MacAreck átnyújtotta az ékszert a vevőjének. Mister Dufay főhajtással vette át a gyűrűt, rögtön ujjára húzta és kivette a zsebéből a csekk-könyvet, gyorsan kitöltötte, aláírta, kitépte a lapot és átadta mister MacArecknek. Ez ellenőrizte, hogy a csekk megfelelően van-e aláírva. Zsebébe tette és azt mondta:

— The Chase Manhattan Bank, Madison Avenue az 57 Street, New York. Nagyszerű, mert nekem is van csekkszámlám abban a bankban. Nem lesz probléma a pénzátküldéssel. Nos, mister Dufay, mindketten jó üzletet kötöttünk, erre érdemes inni egyet. Mit iszunk, uraim? Whiskyt, konyakot, vagy lengyel vodkát?

Vacsora alatt egy szomorú esemény történt. Az ebédlőbe belépett a hajóinas, az

első tiszt asztalához ment, és azt mondta:

— Sürgős távirat mister

MacArecknek, várok a válaszra, sir.

MacAreck úr felbontotta á

borítékot, elolvasta a távirat néhány szavát, aztán a hajóinashoz fordult

— Kérem, táviratozzon á feladónak, hogy olyan gyorsan utazom, amilyen gyorsan csak tudok.

— Valami szomorú hír? — kérdezte Wheller asszony.

Válasz helyett MacAreck úr átnyújtotta neki a táviratot. Az asszony hangosan felolvasta.

— Apa súlyos beteg. Gyere azonnal. — Mary.

Az asztal mellett ülők vigasztalni kezdték kedves útitársukat, hogy valószínűleg nem is olyan súlyos a helyzet. Talán kap egy táviratot, jobb hírekkel, de MacAreck úr szomorúan ingatta a fejét.

— A legrosszabbra számítok. Apámnak már régen magas vérnyomása van. Félek, hogy bekövetkezik a katasztrófa. Ismerem jól a nővéremet, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott nő. Nem táviratozott volna, nem szakította volna félbe az utazásomat komoly ok nélkül.

— Mister MacAreck szólt az első tiszt —, természetesen együttérzünk önnel, és nagyon sajnálom, hogy hirtelen vissza kell térnie. De ha önnek a visszatérés Alabamába feltétlenül szükséges, a következőt javaslom: két óra múlva kikötünk Honoluluban. Egész éjszaka, ott állunk. Csak reggel futunk be a kikötőbe.

(Folytatjuk) i