Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

Uj magyar film áramütés - elméletiesen Ügy tűnik, mielőtt Bacsó Péter hozzáfogott az Áram­ütés című új filmjének megrendezéséhez már ren­delkezett egy elmélettel, amely körülbelül így han­gozhatott : vannak emberek, akik szeretik a beszabályo­zott életet, vannak, akik nem... Nos, egy elmélet, egy elméletecske általában nem rossz dolog, ha helyes, akkor rátámaszkodva igazán kitűnő filmet is lehetne csi­nálni. Csak sajnos ilyen ese­tekben megvan az a ve­szély, hogy ha gazdája túl jól sikerültnek véli, akkor hajlamos lesz az élet akár ellentmondó tényeit is kriti­kátlanul hozzáigazítani. Mintha valami ilyesmi történhetett volna Bacsóval is, amikor föntebb megsej- dített véleményét vetítővá­szonra fogalmazta... Akkor, amikor a besza­bályozott és szabálytalan élet megtestesítőjeként meg­teremtette két hősét, Fésűs Vincét és Fésűs Virágot, és Köréjük kerekített egy olyan jelenetsort, amelyből e sze­reposztás kiderülhetett. A jelenetsor végső soron nem túl komplikált. Virág, akit kicsi kora óta bátyja nevel, felcseperedvén elkezdi ke­resni helyét a világban. Ennek során főiskolai hall­gatóként kijutva Finnország­ba, előbb szerelembe esik, majd teherbe. Meg akarja tartani, így azonban szakíta­nia kell fivérével. Leendő gyermekét azonban egy vas­úti váróban, ki tudja miért, „eltáncolja”. Ütja ezután egy garázsba vezet, ahol kocsimo­sással foglalkozik, egy gyár­ba, ahol porcelánt fest és vé­gül egy elfekvő kórházba. Bátyja, aki falujukban egy pulykakombinát boldog veze­tője, mindeközben igyekszik a lányt az általa helyesnek vélt útra igazítani. Az eddig leírtakból feltehe­tően kiderült, hogy Vince a rend híve, az ellenpontot pe­dig Virág képviseli. Ha mindezzel nem telt vol­na el csaknem másfél óra, akkor itt kezdődhetne a film. Egy olyan produkció, aminek nemcsak tételmon­data van, de mondanivalója is olyan, alkotás, amelynek lényegét képes a rendező megjelelő művészi formába öltöztetni, akár egy jó sztori és élő, lélegző szereplők se­gítségével, akár e hagyomá­nyos kellékek nélkül is. Mindez azonban nem tör­ténik meg. nem is történhe­tik, mert Bacsó — immár több filmjében is — követ­kezetesen ragaszkodik egy fura elmélethez, és csakis ehhez próbál mindenáron bi­zonyító érveket keríteni. Mármint ahhoz, hogy a világ kerekét csakis a tizen- és huszonévesek lendíthetik elő­re, az idősebb korosztályok — Vince harminc év körüli — pedig már csak arra képe­sek, hogy az eddig kialakult keretek közt vegetáljanak. Nemzedéki ellentétek — ezzel a címszóval jelölik a hatvanas években kiókumlált tételt, amelynek helytelensé­gét azóta számtalanszor bizo­nyította az élet. Ügy tűnik, csak a rendező számára nem. Pedig talán, ha túllépne raj­ta, érdekesebben és értéke­sebben beszélhetne arról, mi­lyennek is látja az ifjúságot általában. A hiányzó érdekességet azonban egyelőre olyasmivel kényszerül pótolni, mint pél­dául a testvérek már-már szerelembe hajló szeretete, édesanyjuk mániákus dep ressziója, vagy mint az az \ áramütés, amely a produkció végén a fiút éri. Sehová sem tartozó, sehová sem beilleszt­hető ötletek ezek, amelyek szemmel láthatóan öncélúan díszítik, fűszerezik az eddi­gieket, tartalommal azonban nem tölthetik meg. Érzik ezt a főszereplők is, így Görbe Nóra főiskolai hallgató és Andorai Péter is, akik mindvégig kívülálló­ként mondják el szövegeiket. Talán szerencsésebbek vol­tak ezúttal azok a színészek, akik csak jelzésszerű szerepe­ket kaptak, mert ezekbe a figurákba életet lehelhettek, így Psota Irén az édesanya, vagy Patkós Irma a nagyma­ma megformálójaként. Végül a kamerát kezelő Andor Ta­másról is mindössze annyit lehet mondani, remélhetőleg látjuk még képeit egy érde­mesebb filmben. Németi Zsuzsa Tárcák közötti munkamegosztás a környezetvédelemben A Minisztertanács csütör­töki ülésén felosztotta a tárcák között a környezetvé­delemmel kapcsolatos irá­nyító munkát. E határozatot indokolja, hogy hazánkban több száz jogszabály védi az emberi környezetet. E jog­szabályoknak érvényt sze­rezni csak úgy lehet, ha megvalósítják a szervezett állami környezetvédelmet, de szükség van valamennyi magyar állampolgár részvé­telére, támogatására is. Ma már a környezetvédelmi szempontokat nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni az üzemek fejlesztésénél, a be­ruházásoknál sem, sőt. az anyagi lehetőségek figye­lembevételével a régebbi lé­tesítményeknél is pótlólag kell beszerezni a környeze­tet védő berendezéseket. Az emberi környezet vé­delméről szóló 1976. évi tör­vény rendezte a környezet- védelem átfogó feladatait, összefoglalta elsősorban az emberi életkörülmények ja­vításának. a környezet meg­óvásának és tervszerű alakí­tásának szabályait. A tör­vény végrehajtásáról intéz­kedő minisztertanácsi hatá­rozat előírta, hogy a környe­zetvédelmi tevékenységek irányítására javaslatot kell kidolgozni. Az országos fel­adatok ellátása, az egyes szakterületek irányítása már az elmúlt évtizedek so­rán kialakult, néhány kér­dést viszont nem rendeztek egyértelműen. A Miniszter- tanács a törvénnyel össz­hangban hozta meg mostani döntését, mely szerint a me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter egyebek kö­zött a talaj, és a védetté nem nyilvánított természe­tes növényvilág, az egész­ségügyi miniszterrel egyet­értésben a mikroorganizmu­sok, az Országos Környezet­Másodlk téli vlrágíakadás a Mecsekben A Mecsek vidékén immár egy hete tartó viszonylag enyhe időjárás előcsalta a vadvirágokat a védett fek­vésű völgyek erdeiben. Ez már a második virágfakadás a mostani télen. Mint emlé­kezetes. karácsony és szil­veszter között valóságos ta­vaszi időjárás uralkodott, s a verőfényes, meleg napok felébresztették téli álmukból a növényeket. A rendkívüli virágzásnak az újévi hóvi­har vetett véget. Ám a kis mecseki virágok makacsul újra nyílnak: zöldell az il­latos hunyor, fehérük a hó­virág. sárgállik a kankalin. Hóvirágot már árultak is Pécsett, csokronként öt—hét forintért. A januári vadvi­rágok azonban rossz időjó­sok, mert igaz, hogy jelen­leg még tart az enyhe idő­járás a Mecsek vidékén, de az előbb-utóbb visszatérő tél ismét véget vet a tavaszi intermezzónak. (MTI) és Természetvédelmi Hiva­tal elnökével egyetértésben a részben vadászható, ha­lászható védett vad- és hal­fajok, a kipusztulófélben le­vő háziasított állatfajták védelmével kapcsolatos te­vékenységet irányítja. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter a települési környezet, a nehézipari mi­niszter (a Központi Földta­ni Hivatal elnöke útián) az ásványvagyon. az OKTH elnöke a levegő és a természet védel­mének, az OVH elnöke pe­dig a hidromeüorációnak az irányításáért felelős. Eddig szabályozatlan volt a szennyeződések és káros hatások — például a zajár­talom — megelőzésével kap­csolatos munka irányítása. Most az egészségügyi mi­niszterrel egyetértésben az OKTH irányítja majd ezt a munkát (MTI) tymtaiMal Nemzetközi gyermekrajz- pályázatot hirdetett a gyer­mekév alkalmából a debre­ceni városi tanács. A pályá­zaton a szocialista országok gyermekei vehetnek részt hattól tizennégy éves korig. Pályázni csak 1978-ban, il­letve 1979-ben készült, ön­álló kiállításon még nem szerepelt művel lehet. A pályaművek tematikája tet­szőleges. de a rendezőség külön örömmel fogadja a gyermek és a zene kap­csolatát bemutató alkotáso­kat. Egy pályázó legfeljebb öt művet küldhet be, har­mincszor negyven centimé­teres. vagy annál nagyobb méretben. A pályázat ha­tárideje 1979. március 15. Az alkotásokat zsűri értéke­li. Az elfogadott műveket 1979 júniusában kiállításon mutatják be Debrecenben. A résztvevőket értékes dí­jakkal jutalmazzák. (MTI) Haltó, Pászthy Júlia? Á tévé után, az egri bemutatkozás előtt A múlt vasárnap a tele­vízióban a Telefon fősze­replőjeként láthattuk Pász­thy Júliát, az Operaház éne­kesét Most vasárnap Eger­ben találkozhatunk színpa­don a művésznővel, s ez alkalomból, most mi keres­tük meg telefonon Buda­pesten. — Milyen érzéssel indul az első „hazai" fellépésére? — kérdeztük, hiszen az éne­kesnő egri származású. — Már nagyon vártam. Több miint négy éve va­gyok tagja az Operaháznak, s eddig sajnos nem adódott alkalom, hogy Egerben is színpadra léphessek. Pedig a régi, zeneiskolai tanárnőm­mel Vajda Lászlónéval a mai napig tartom a kap­csolatot. De ezzel nemcsak én vagyok így. hanem a többi volt tanítványa is. Pél­dául Lugossy Melinda, aki szintén operaénekesnő lett. Egyébként a hajdani kisdiá­kok február 19-én jubileumi koncertet adnak Egerben, amelyen természetesen én is ott leszek. — Hogyan alakult ki kap­csolata az Ü) Zenei Stúdió­val? — Sokukat még a főis­koláról ismerem, szinte ba­rátok vagyunk. Nagyon szí­vesen énekelem a mai ma­yar zeneszerzők műveit, gy az új zenei irányzat fiatal képviselőinek, Szú­nyog h Balázsnak, Kurtág Györgynek, vagy Jeney Zoltánnak egy-egy alkotását is, — Mit hallunk vasárnap? — Jeney Zoltán Sztra­vinszkij emlékére megzené­sítette Hermán Melville amerikai regényíró és költő Monody című versét Ezzel mutatkozom be az egri kö­zönségnek. A fiatal énekesnő mór több főszerepet is játszott az Operaházban. Legutóljá- ra a Rigoletto Gildájót. Áp­rilisban pedig bemutatják Lendvay Kamttlo Tisztes­ségtudó utcalány című té­véoperáját, amelyben a cím­szerepet, Lizzy alakját ele­veníti meg. A múlt nyáron, a belgiumi Ositende-ban megrendezett televíziós ope­rafesztiválon az énekesnő elnyerte a nemzetközi zsűri díját. Az érdeklődőik vasárnap délután hat órai kezdettel hallgatják meg Egerben, a Megyei Művelődési Központ színháztermében Pászthy Júlia és az Űj Zenei Stú­dió hangversenyét (jósa) Színes fotó a divat, divat a színes fotó ... meg az unalom Mister MacAreck üzletei » * * • • • ^ • • • u *. T. '• 'A. ? '• « y - • • ivy A színes fotó szép, a színes fotó mutatós, a szí­nes fotó satöbbi Egyszó­val: divat. Nézegetem az egri kirakatokat, amelyek igyekeznek lépést tartani az idővel. Mármint a tél- idővel. A cipőbolt kirakata ha­tározottan tetszik. Tévedés ne essék: nem a női cipők, még kevésbé az árai tölte­nek el gyönyörűséggel, az ötletet méltányolom: két színes, hangulatos, havas fotó a háttérben, körülöt­te pedig divatos csizmák kínálják magukat. Remek az összhang, szinte hallani vélem a hó csikorgását. A másik kirakatban ke­cses topánkák. A harma­dikban, a negyedikben és az ötödikben is. S az üzlet valamennyi kirakatában . ott a két fotó: havas kő­rakás napsütéssel, erdőszé­li farakás hóval és ugyan­csak napsütéssel. Mintha már nem is lenne olyan hangulatos ez a két fény­kép. A Juventus ablakai az árukínálat mellett is mu­tatnak némi változatossá­got: két kép helyett csak &Mwkw 1979. január 27,. szombat egy árválkodik kirakatai­ban, persze valamennyiben egy és ugyanaz a ha­vas farakás. A gyengéb­bek kedvéért persze. S ha netán akad járó­kelő Egerben, aki még mindig nem érti a havas kő-, illetve farakás, avagy a dekoratőr mélyértelmű üzenetét, az megtekintheti ugyanezt a két képet az Ádám kirakataiban puló­verek, ingek, pizsamák és nyakkendők társaságában, babák, mackók és kisau­tók között a játékbolt, vá­zák. szelencék és egyebek fölött az ajándékbolt, öl­tönyökhöz, télikabátokhoz mellékelve a ruházati üz­let, magnók, tv-készülékek szomszédságában a Kera­vill kirakataiban. A téli fotó nem kerülte el a vas- boltat sem, ablakaiban fű­részek és vízcsapok között látható a már megszokott havas fénykép, amely ily módon figyelmeztet az időre. Az uniformizálás tovább terjed: lapzártakor már a méterárubolt kirakataiban is szegezik a képet. A Tél 1-es változatot, vagyis a havas kőrakást. Amely már egyáltalán nem lát­szik szépnek, hangulatos­nak. Miként a címben ielez- Vm: divat a színes fo­tó. Es az unalom... (márkusz) (Fordította: Bába Mihály) 18., — Ugyan kérem, egysze­rű üveg. Az indiai biztosan Kairóban vette a bazárban. De kérem, örömmel meg­mutatom önnek, asszonyom. — MacAreck úr levette uj­júról a gyűrűt és átnyújtot­ta a fegyverkereskedő fe­leségének A gyűrű körbejárt az asz­tal mellett ülők kezén. Az elég nagy. zöld kő, széles, ma már nem divatos ék­szer volt. Súlya több mint négy karát. Vörös aranyke­retbe volt foglalva. Az egész gyűrűt beborította a furcsa hieroglifa, az ábrák között még iótusz is volt. Kétség­telenül nagyon eredeti mun­ka. Az egyik délután, amikor a hölgyek magukra hagyták a férfiakat, valaki azt java­solta. hogy kártyázzanak. Nagyon ártatlanul kezdő­dött — dollárban játszottak. De egy fél óra múlva már megjelentek az 50 és 100 dolláros bankjegyek is az asztalon. Mister Wheeler nyugodtan licitált, de csak biztosra ment. Dufay úr in­kább csak szórakozott a kártyalapokkal. MacAreck úr szinte kőarccal ült, me­lyen semmiféle érzés nem tükröződött. A licitálás kö­nyörtelen volt. Ellenfeleiből ki tudta kényszeríteni az utolsó kockázatos összeget is. Két fiatalember, James Brown és Carter Pierce egyre nagyobb összeggel ha­zardírozott. A játék egyre veszedelmesebbé fajult. Vé­gül Wheeler és Dufay úr csak statisztált a három ját­szó mellett. Mister MacAreck előtt egyre nőtt a banki egycso- mó. Amikor a bank nagy tét volt, csaknem minden esetben nyert. Ellenfelei egyre jobban idegeskedtek. Végül előkerült a toll és a csekkfüzet is. A társaság legidősebb tagja. Wheeler úr, hiába javasolta néhány­szor. hogy félbe kellene sza­kítani a játékot — hiszen a kirándulás nem ér véget ma. lesz még idő, hogy to­vább játsszanak az urak. MacAreck hajlandónak mu­tatkozott a kártyázás abba­hagyására Biztosította el­lenfeleit, hogy bármelyik pillanatban kész a reváns- ra, de most ideje befejezni a játékot, a kajütbe menni, vacsorához átöltözni. De a fiatalemberek hallani sem akartak erről. Végül is, amikor Wheeler úr rábeszélése sem hatott, MacAreck úr azt mondta: — Csak négy kört ját­szom! Ha önök vissza akar­ják nyerni elveszített ősz- szegüket, akkor a végtelen­ségig licitáljanak. — Ez őrültség! — állapí­totta meg Dufay úr. — Így egy egész vagyont el lehet veszteni. Nem játszom to­vább. — Én sem őrültem meg — mondta Wheeler úr. — Akkor hármasban ját­szunk — kiáltott fel Carter Pierce úr. — Ezer dollár­ral kezdek — és letette az asztalra az ezer dolláról szóló csekket — Ez az ezer, és még négy — válaszolt hűvösen MacAreck. James Brown osztotta a lapokat. Mindhárman be­szálltak a játékba. Az asz­talon 15 ezer dollár hevert. MacAreck két lapot kért. Meg kell jegyezini, hogy eu­rópai módon játszottak, mely lényegesen különbözik az Egyesült Államokban népszerű hazárdjátékoktól. Brown egy lapot vett, Pierce viszont hármait A lici­tálásit Pierce kezdte ezer dollárral. Brown háromra emelte, MacAreck pedig nyugodtan túllépett rajta: „ez a három, és még hét”. Mindketten kiegészítették korábban betett összegüket Felfedték a lapokat. Pierce- nek három ásza volt, MacAreck nyert, hanyagul húzta maga elé a csekk­csomót és azt javasolta: — Vakon, három ezerrel nyitok. A játékosok köré gyüle­keztek a kdbicelók —, akik közül bárki könnyedén ki­állíthatott egy százezer dol­lárról szóló csekket, — cso­dálkoztak a nagy tétben ját­szókon. Az USA-ban a nagy játék a tőzsdén, lóverse­nyen folyik, kártyán nem hazárdíroznak, mint ennél az asztalnál A következő osztáskor a játék még jobban elfajult, MacAreck néhányszor elve­szített pár ezer dollárt, de sokkal gyakrabban és töb­bet nyert. Végül ledobta a lapokat és felállt: — Uraim, elnézést — mondta, — de bejelentet­tem, hogy négy körnél töb­bet nem játszom. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents