Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

***A<*AAAAAAAAAA*AA*AAAAAAAA/S**AAA*>W»*AAAAjWWSAAA^AAAAAAAAA' Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Carter mérlege AZ ELNÖKI MANDÁTUMÁNAK FÉLIDEJÉ­HEZ ÉRKEZETT Carter a napokban az amerikai kongresszus elé terjesztette szokásos évi jelentését az ország helyzetéről, valamint kormánya tevékenységé­ről, illetve jövőbeni terveiről. Jókora adag kincstár: optimizmusról tanúságot téve, az elnök egészségesnek jellemezte az inflációval, tömeges munkanélküliség­gel és más gazdasági nyavalyákkal bajlódó Egyesült Államok helyzetét. Kénytelen v»>lt azonban elismerni, hogy tavaly az infláció elérte a 9 százalékot, a ter­melékenység növekedése kevesebb volt egy százalék­nál, a külkereskedelmi hiány viszont két év alatt tízmtlliárdról 45 milliárd dollárra nőtt, miközben az ország pénze tovább romlott. JELENTÉSÉNEK KÜLPOLITIKAI RÉSZÉBEN kiemelt hely jutott a szovjet—amerikai viszonynak „A Szovjetunióval való együttműködés a békét szol­gálja, mert a nukleáris korszakban a világbékének magába kell foglalnia a két szuperhatalom / közötti békés, s az atomfegyverek ellenőrzését” — mondotta Carter. Ezzel összefüggésben az elnök hangsúlyozta, hogy semmi sem lehet fontosabb, mint a hadászati fegyverek korlátozását célzó újabb szovjet—amerikai megállapodás, a SALT—II. megkötése. Kifejezte re­ményét, hogy erre, s ez alkalommal Leonyid Brezs- nyev tervezett amerikai látogatására is hamarosan sor kerül. Carter szerint az esemény a következő 2—3 hónapon belül esedékes. Ez egyben — mondotta — alkalmat nyújt majd arra is, hogy a két nagyha­talom megerősítse elkötelezettségét az enyhülési po­litika mellett. Ez és más pozitív elemek azonban sajátosan ke­veredtek a jóval kevésbé konstruktív, illetve az előbbieknek ellentmondó állásfoglalásokkal az elnök beszédében. Abból kiindulva, hogy az Egyesült Álla­mok külpolitikájának fő alapja katonai ereje, Carter síkraszállt a fokozott ütemű fegyverkezés mellett, mely a NATO keretein belül is végrehajtandó. Az elnök sürgette a törvényhozást: hagyja jóvá a jövő évi rekordmagasságú — 138 milliárd dolláros — hadi­költségvetést. S bár hangsúlyozta, „Amerika nem kíván a világ rendőre lenni”, de amikor arról be­szélt. hogy országa „nagy ereje igénybevételével” továbbra is rendezni kívánja a nemzetközi válságo­kat — lényegében önmagának mondott ellent. MEGFIGYELŐK VÉLEMÉNYE SZERINT az el­nök jelentése erősen tükrözte kormányzata politikai gyengeségeit. Csupán mérsékelt helyesléssel fogadták saját párthívei, a demokraták is. Pártja ugyanis éle­sen megosztott a Carter által a középpontba állított kérdésekben: a liberális szárny bírálja a Pentagon javára és a szociális kiadások rovására hirdetett ta­karékossági programját, míg a konzervatívok támad- i iák a SALT-szerződést. Carter pedig kötéltáncosként í középen próbál haladni. - Pálfi Viktor $ Santiago CarrlLlo, a Spa­nyol Kommunista Párt fő­titkára az B1 Periodico cí­mű madridi napilap csü­törtöki számában megjelent interjúban kijelentette, hogy rövid időn belül kommunis­ta miniszter kerül a kor­mányba. Az ország realitá­sai alapján hamarosan be­bizonyosodhat. hogy a kom­munistáknak részt kell ven­niük a kormányban — fűz­te hozzá. WASHINGTON A még nyitott kérdések­ről folytatódnak a tárgyalá­sok a Szovjetunióval, s re­mélem, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között „a közeljövőben” lét­rejöhet a SALT—2 megál­lapodás — jelentette ki Vance amerikai külügymi­niszter. azt követően, hogy a szentáus külügyi bizottsá­gának tagjaival több órán át zárt ajtók mögött tár­gyalt a SALT-tál kapcsola­tos kérdésekről. TOKIO A japán parlament csü­törtökön megnyílt ülé«w,a- kán beszédet mondott Ohira Maszaiosi kormányfő és Szonoda Szunao külügymi­niszter. Szonoda szerint ..a japán külpolitika egvi.k alapvető feladata a baráti viszony fenntartása és fej­lesztése a Szovjetunióval, amely a szigetországnak épp oly fontos szomszédja, mint Kína. KAIRO Alfred A fh ertön, az Egye­sült Államok utazó nagykö­vete csütörtökön tájcJcoztat- ta Egyiptomot az Izraeli ve­zetőkkel folytatott nyolcna­pos Tel Aviv-i tárgyalásai­nak eredményeiről Az uta­zó nagykövet Kairóban két és fél órán át tanácskozott Butrosz Ghali ügyvezető külügyminiszterrel. Utána újságíróknak mindössze annyit volt. hajlandó közöl­ni. hogy Egyiptomban való­színűleg rövldebb idei* ma- : rád, mint Izraelben. Genfben szerdán megkezdődött a leszerelési bizottság úlnbb ülésszaka. Képünkön: a részt­vevő 39 ország küldöttet. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Á Szovjetunió a nukleáris leszerelést tekinti a legfontosabbnak A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett az elmúlt évben Is annak érdekében, hogy elősegítse a határozott fordulatot a fegyverkezési verseny megállítására, s az áttérést a tényleges leszere­lésre — állapította meg csü­törtökön moszkvai sajtó- konferenciáján Georglj Kor- nyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­lyettese. A miniszterhelyet­tes a különböző leszerelés! tárgyalások eredményeit ösz- szegezte sajtóértekezletén. Kornyijenko megelégedés­sel állapította meg. hogy az ENSZ közgyűlésének a le­szereléssel foglalkozó rend­kívüli ülésszaka a december­ben véget ért rendes ülés­szakhoz hasonlóan előbbre vitte a leszerelés ügyét. A továbbiakban rámutatott: A Szovjetunió a legfonto­sabb feladatnak ati tekinti, hogy a nukleáris fegyvert teljességgel küszöböljék ki az államok fegyvertárából. Ugyancsak nagy fontosságú az a 'szovjet előterjesztés, hogy ne alkalmazzanak nuk­leáris fegyvereket a nem­nukleáris országok ellen, s ne tároljanak nukleáris fegy­vereket olyan államok terü­letén, ahol az Jelenleg nincs. Éhségsztrájk egy Iráni ka­tonai alakulatnál, politikai gyűlések a teheránl kül­ügyminisztériumban. Mind a két helyen katonák és külügyi tisztviselők egvbe- hangzóan követelik: Irán lépjen ki a CENTO-ból. az ország folytasson el nem kötelezett külpolitikát, s távozzanak a* amerikai sza kértők és CIA-Ugynö- kök. 1. Irán forrong, s a tüntetők nem csupán a monarchia felszámolását kívánják, de jelszavaikban egyre tisztáb­ban íogalmazódik meg az új külpolitikai irányvonal követelése. Érthető hát az a koncentrált figyelem, ame­lyet a nyugati hatalmi köz­pontok. mindenekelőtt Wa­shington, a közép-keleti ese­ményekre összpontosítanak. Egyelőre nehéz elhinni, hogy az Egyesült Államok bele­nyugszik Irán „elvesztésébe”. hoiy az olajban rendkívül gazdag, s a Szovjetunióval határos ország megszűnjék hű szövetséges, megbízható olajszállító, s regionális zsan- dár lenni. Mindenesetre Washington­ban már kénytelenek számol­ni azzal, hogy Irán esetleges kilénésével széthullik a kö­zép-keleti katonai tömörülés, a CENTO. A Központi Szer­ződés Szervezete a Bagdadi Paktum utódjaként született, tagjai: Törökország, Irán és Pakisztán, valamint Nagy- Britannla. Az Egyesült Álla­mok hivatalosan nem tagja a szervezetnek, de részt vesz tevékenységében. A CENTO-t az Ötvenes években, mint a szocialista tábor köré épített 'fö.llémsöc, 1979. január péntek Közép-keleti stratégia A CENTO alkonya paktumhálózat központi magvát hozták létre, hogy összekötő-kapocs legyen az azóta megszűnt SEATO és a NATO között. Nos, a SEATO már elhalt, s hamarosan a CENTO-ra Is sor kerülhet. Ismeretes, hogy Pakisztán­ban Is évek óta bizonytalan a politikai helyzet: a kato­nai kormányzat alig-alig ké­pes megbirkózni a belső po­litikai ellenzékkel, a halálra ítélt volt miniszterelnök, Bhutto híveivel és az ön- rendelkezést követelő pathan és beludzs törzsekkel. Ezeket a körülményeket szem előtt tartják az Egye­sült Államok és a többi nyu­gati hatalom fővárosában is. Igaz, ma még nem adták fel véglegesen Irént. Washington bízik abban, hogy egy eset­leges „iszlám kormánnyal” fenntarthatja a korábban ki­épített kapcsolatokat. (Az ortodox mohamedán Szaúd- Arábla az USA egyik leghű­ségesebb szövetségese.) Nem kizárt a katonai hatalomát­vétel sem — a pakisztáni recept szerint. Ez azt Jelen­tené, hogy a hadsereg átvé­ve a síita papság Jelszavait bigott diktatúrát hoz létre, ami lehetőséget ad a baloldal és a munkásszervezetek szétverésére. 2. A Nyugat most nagy erőt koncentrál arra is, hogy „megmentse magának Török­országot”. Ismeretes, hogy ezt az országot évek óta sú­lyos gazdasági válság, s a politikai erőszak sújtja. Tö­rökország városaiban és fal­vaiban a fasiszta jóbboldal fegyveres osztagai garázdál­kodnak, s gyakran Összecsap­nak szélsőbal csoportokkal. Bülent Ecevlt miniszterel­nök kormánya a parlament­ben csak bizonytalan több­séggel rendelkezik, az ország kaotikus gazdasági és belpo­litikai helyzete nem teszi le­hetővé számára, hogy az annyira fontos reformokat végrehajtsa. A gazdaság ne­hézségeit fokozza a ciprusi helyzet: Ankarának nem csak a szigetország északi részét megszálló csapatainak költségét kell viselnie, de a területén létesített török cip- rióta „szövetségi államot” is neki kell eltartania. Mind­ehhez még hozzájárul a Gö­rögországgal való viszály többi eleme, ami tovább bo­nyolítja Ecevit helyzetét. A NATO berkeiben már régóta ferde szemmel néznek arra a jószomszédi viszony­ra, amelyet Törökország bal­káni szocialista szomszédai­val és a Szovjetunióval ki­épített. Ennek fontos eleme a politikai bizalom és az egyenrangú, kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Nem véletlen, hogy a hisztérikus szovjet- ellenesség légkörében meg­rendezett tavaly májusi NATO-csúcson Washington­ban Ecevlt kijelentette: or­szága nem érzékeli az „észa­ki veszélyt”. Mindezeket figyelembe vették a guadeloupei- négyes csúcs résztvevői, amikor Tö­rökország megsegítésének le­hetőségét latolgatták. A nyugati lapokban kiszivárog­tatták: a négy állam — &z USA, NSZK, Franciaország és Anglia — kb. egymilliárd dolláros mentőcsoma­got ajánlott fel Ankarának. Igaz, az összeget Washington később cáfolta, magát a tényt azonban nem. Januárban hosszabb ideig Törökországban tárgyalt Warren Crlstopher külügy­miniszter-helyettes, elsősor­ban katonai kérdésekről. A törököktől elvárt katonai jellegű engedményeket — nagyobb szabadságot az amerikai támaszpontoknak — a NATO szorosan összekap­csolja az esetleges gazdasági segítséggel. Washington gyorssegélyként 300 millió dollár katonai támogatást ígért a NATO második leg­nagyobb hadseregének, s éreztették: Ankara számít­hat a Világbank és a Nem­zetközi Valutaalap további segítségére is. (Ugyanakkor Ecevlt 8 milliárd dollárnyi támogatást kért a Közös Piac kilenc tagállamától.) Mind­ez a török gazdaságot leg­alább idetg-óráíg stabilizál­hatná. A Törökország szanálásá­ra Irányuló lépéseket azon­ban féltékeny szemmel fi­gyelik Athénban. A görög kormány tiltakozik a fele­melt katonai segély ellen, s a két ország közötti egyen­súly felborulásáról beszél. Így tehát könnyen előfordul­hat, hogy a segélyműveletek, amelyek célja, hogy megszi­lárdítsák Törökország szere­pét „Keleten” a CENTO tér­ségében. a válság kiéleződé­séhez vezetnek Görögország­gal, az Égei-tenger szigetei között. Miklós Gábor A Szovjetunió kész bármi­kor aláírni egy Ilyen egyez­ményt a többi nukleáris ha­talommal, és a nem nukleá­ris államokkal is. Hasonló­képpen kész aláírni a meg­állapodást a nukleáris fegy­verkísérletek teljes eltiltásá­ról. A Szovjetunió a nukleáris leszerelést tekinti a legfonto­sabb kérdésnek, ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít a hagyományos fegyverek korlátozásának is — annál Is Inkább, mert e fegyverek egy részének megsemmisítő ereje rendkívül megnőtt. Ez­zel kapcsolatban kitért a bé­csi haderőcsökkentési tár­gyalásokra, és megállapítot­ta: ha a nyugati hatalmak visszatérnek ahhoz az elv­hez, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet korlátozása a tényleges, kialakult egyen­súlyi helyzetnek megfelelően jön létre, s az nem veszé­lyeztetheti egyik fél bizton­ságát sem, akkor a megálla­podást viszonylag gyorsan el lehet érni. E pillanatban azonban a NATO-tagálla- mak egyoldalú előnyök meg­szerzésére törekednek. A külügyminiszter első helyettese szólt Szovjetunió­nak és az Egyesült Álla­moknak a fegyverkereskede­lem korlátozásáról folytatott megbeszéléseiről, s megálla­pította: az előrehaladást itt az gátolja, hogy Washington csak bizonyos — számára megfelelő — körzetekben szándékozik korlátozni a fegyverek eladását, viszont nem akar semmiféle korlá­tozást olyan országok eseté­ben, amelyek nyíltan han­goztatják, hogy a háborút elkerülhetetlennek tartják. Az ENSZ leszerelési bi­zottságának most megnyílt üléséről szólva a külÜgymi- niszter-helyettes kijelentet­te: a Szovjetunió minden tőle telhetőt meglesz a meg­beszélések sikeréért. Azzal kapcsolatban, hogy Kína nem vesz részt e tárgyalásokon, a szovjet diplomata leszögezte: Igen sajnálatos, hogy Kí­na helye üresen marad a tárgyalóasztal mellett. A £ő kérdés uzonban az. hogy Kí­na milyen magatartást tanú­sít a leszerelés gondolata iránt. Fenntartja-e eddigi obstrukciós politikáját, vagy hajlandó végül is konstruk­tív módon hozzájárulni a megoldáshoz. Kornyijenko a SALT-tár- gyalásokról szólva ismételten kijelentette: a Szovjetunió bízik abban, hogy a még nyitott kérdéseket sikerül megoldani. A végleges megoldáshoz azonban arra van szükség, hogy az Egyesült Allamotc minden vonatkozásban fo­gadja el az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvét a hadászati fegyverek korláto­zása terén — Jelentette ki befejezésül a szovjet minisz­terhelyettes. Pekingből indult „kambodzsai küldöttség 99 A kambodzsai külügymi­nisztérium szóvivője nyilat­kozatba!) válaszolt az Űj- Kfna hírügynökség január 23-1 hírére, amely sze­rint Penn Nouth, Sziha- nuk egykori miniszterelnöke, Pekingből Mozambikba in­dult,, hogy a „demokratikus Kambodzsa” úgynevezett küldöttsége élén részt vegyen az el nem kötelezett orszá­gok összekötő bizottságának maputói tanácskozásán. Az SPK hírügynökség Ha­noiban vett adása szerint a kambodzsai külügyminiszté­rium szóvivőjét felhatalmaz­ták annak kijelentésére, hogy az említett akció a megdön­tött Pol Pót rezsimhez ragaszkodó Kína manővere. — Peking zavart akar kelte­ni az el nem kötelezettek koordinációs bizottságának ülésén, meg akarja akadá­lyozni, hogy a tanácskozás Dél-Afrikára fordítsa figyel­mét. A kínai hatóságok alá akarják aknázni az el nem kötelezett országok mozgal­mát — hangzik a nyilatko­zat. A kambodzsai szóvivő is­mét emlékeztet rá, hogy az ország népe 1979. január 7- ével megdöntötte a Pol Pót —leng Sary klikket. — Kam­bodzsa egyetlen, törvényes képviselője mind az el nem kötelezett mozgalomban, mind a nemzetközi szerveze­tekben a népi forradalmi ta­nács. Mindazok, akik nem e népi forradalmi tanácsot képviselik, nem beszélhet­nek Kambodzsa nevében a fent említett fórumokon. A kambodzsai kérdésről folyta­tott bármilyen vita a népi forradalmi tanács részvéte1 e nélkül semmis és érvényte­len, beavatkozás Kambodzsa belügyeibe — szögezte le. Súlyos beteg Peking erős embere”? 99 BONN A Stern című hamburgi magazin legfrissebb száma olyan értesülést közöl, hogy Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes, „Pe­king erős embere” súlyos beteg és országa politikáját hosszabb távon nem tudja majd döntően befolyásolni. A feltételezést a CIA Kína- szakértői vetették fel a Car­ter elnök számára Teng Hsziao-pingről készült ta­nulmányban. Mint ismeretes, a kínai politikus január vé­gén az Egyesült Államokba látogat. A szakértők számára tám­pontul Tengnek Brzezinski pekingi látogatása idején el­hangzott megjegyzése szol­gált. Kína második embere azt mondotta, hogy minél hamarabb sort kell keríteni washingtoni látogatására. „Legfeljebb három évem van még. Aztán mindennek rége” — jelentetté ki a 74 éves Teng Hsziao-ping.

Next

/
Thumbnails
Contents