Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

Színes szórakozás, kellemes színház A koldusdiák és társai Jelenet a harmadik felvonásból (Fotó: Jármay Innen-onnan száz eszten­deje él és hat a színpado­kon A koldusdiák zenéje, humora és lebegően könnyű meséje, amelyet most a Gár­donyi Géza Színház farsan­gi szórakozásul mutat be az egri közönségnek. A bemutató célja és indo­ka a zene. Millöcker a múlt század második felében a ke­ringőkirály Strauss-szal állt versenyben a bécsi közönség kegyeiért. Több operett után a most bemutatott A koldus­diákkal és ennek örökzöld melódiáival jutott el a vi­lághírig. Az egri bemutató közönsége a tanú rá, hogy ennek a bécsi muzsikusnak a dallamai örökzöldek és ma is alkalmasak arra, hogy a nézőket hangulatba hozzák. Az operett meséjét egy po­fon indítja el, amit a XVII. század végi Krakkóban egy lengyel grófnő ad a várost megszálló szász csapatok pa­rancsnokló ezredesének. A férfihiúságon esett sérelem megbosszulandó, itt tehát nagyvonalúnak kell lennie egy katonai kormányzónak, aki már majdnem tábornok és egyébként is olyan férfi, aki nagyra van az asszo­nyoknál, lányoknál esett hó­dításaival. Zeit és Genée, a már ré­gen porladó szövegíróik az akkori Bécsnek egy olyan Ollendorf-figuráját rajzolták meg, amely félig bohóc, fé­lig ezredes, nagyokat mondó és rátarti annyira, hogy ki­hívja maga ellen a sorsot. A színház ezt a szövegköny­vet,, főleg ezt a figurát át- formáltatta Juhász István­nal, aki valóban értő kézzel nyúlt az operett szövegéhez: Ollendorf alakjáról leszedte az időközben ráaggatott ti­rádákat, a zenés játék kere­tei között talpára állította őt, nem a saját hazugságai alatt rogyadozó báb most már, aki nem is lehet ellen­fél a bájos lengyel lányok­nál egy lengyel hazafi elle­nében. Bor József, a színház ven­dégrendezője nem először bizonyítja nálunk, hogy mes­tere a műfajnak. A viszony­lag kicsiny színpadon több szintes teret létesíttetett, hogy a vásári sokadalom, a házassági ceremónia éppúgy elférjen rajta, mint a bör­tönjelenet rögtön a játék in­dításánál. Játékmesteri meg­oldásai simulnak azokhoz a zenei részekhez, amelyek az apró eseményeket, a szerep­lők civódásait, kisebb-na- gyobb csetepatéit felemelik, hangsúlyossá teszik. A pró­zai részek kidolgozására nagy gbndot fordított, s nyilván ennek köszönhető, hogy a közönség két zenei rész kö­zött nem érzi lanyhulni a szórakozás és a játék ira­mát. S van abban némi irónika is, ahogyan ezeket a hősö­ket komolyan veszi. Ha Lau­ra kicsit rátarti a nagyon is megkopott nemesi címerére, mellette mindjárt ott van nővére. Bronislawa, aki fa­lánkságával ezt a rátartisá- got mindjárt le is vizsgáz­tatja. És nemcsak az ének­számokban, de a prózai je­lenetekben Is mindig a já­ték közepébe állítja No- walska grófnőt annak elle­nére, hogy olykor a szöveg­könyv szerint nincs elég mondanivalója, hogy tempe­ramentumát kiélhesse. Ol- lendorfot jellemszínésszel játszatja el, mert ez az ez­redes ennyi súllyal teszi- teheti komolyabbá a játékot, így válik elhihetővé, hogy a szép lengyel grófnő kezéért harcban állhatott, még ak­kor is, ha a krakkóiaknak ő idegen volt. A címszerepet Harmath Albert alakította. Színpadra teremtettségét, értékes adott­ságait korábbi fellépéseinél is feljegyeztük. Itt elsősor­ban a duettekben volt hatá­sos. A játékhoz elengedhe­tetlen jó kedv és felfűtött önfeledtség hiányzott most belőle; mintha az operettek érzelmi hőfoka nem kapta volna el egészen. Poór Pé~ terrel együtt, aki a titkárt és zendülő kapitányt alakí­totta mértéktartóan, hatáso­san keltette életre a fülbe­mászó dallamokat, a versek­ben megbúvó nemzeti érzést és büszkeséget. A három grófnőt, az anyát és két lányát Olgyay Magda, Várhegyi Márta és Csorba Ilona játszották-énekelték. Azért említjük őket így, hár­masban, mert az előadás ze­neileg is legértékesebbik ré­sze az ő hármasuk. Olgyay Magda néhány szürkébb év után újra kivirult a színpadon, hangja, humora, játékkedve korábbi alakításainak emlé­két idézik. Várhegyi Márta a szövegíróktól inkább csak a csillogás lehetőségét kap­ta, zenében viszont most is tudása legjavát nyújtotta. Csorba Ilona jellegzetes hu­morát ismertük meg ezen a bemutatón. Az a néhány mondatnyi csattanó, amit a játékban felhasználhatott, jól ült, és nem tévesztette el a hatást hálás közönségénél. A kettős szereposztásból ez alkalommal Palóczy Fri­gyest láthattuk Ollendorf szerepében. Kitűnő alakítás! Ügy érezzük, Palóczy nem­csak operettekben nyújthat érett jellemalakítást, hanem prózai művekben is, mert a játékában nyomon követhető fegyelem és igény ezt a le­hetőséget engedi feltételezni. Ez az Ollendorf talán túlsá­gosan is komolyan veendő ellenfele volt a két fiatal lengyelnek, akár szerelmi té­ren is. Ollendorf ezredes mellett Dariday Róbert teljesített szolgálatot fanyar humorá­val. Kanalas László Henryk Wolenski sok beosztású konspirátora hagyományos elmekből tevődött össze; a komikum nem mindig fért meg azzál a szituációval, amiben éppen a színpadra érkezett. A megszálló sereg fontoskodóját két epizódsze­repben Bánó Pál és Somló István alakította. A színes színházi szórako­zás mégis és elsősorban Mil­löcker zenéje. Az örökzöld dallamokat, a nyitányt és a táncszámokat Kalmár Péter vezénylete mellett a színházi zenekar hangulatosan adta elő; a karmester igazodott a rendező felfogásához, aki a gyorsan pergő előadást tar­totta fontosnak. Herédy Éva karigazgatói munkáját is itt kell dicsérnünk. Gergely István díszlétei a tér teljes kihasználására tö­rekedtek. Jelzései között a színészek otthon érezték magukat és tudtak játszani, bár az volt az érzésünk, hogy ezeknél a jelzéseknél tömörebb díszletek is elkel­tek volna. Hruby Mária jel­mezei korhűségre törekedtek és különösen az esküvői je­lenetben a szolid előkelőség látszatával simultak a mese hangulatához. Somoss Zsu­zsa koreográfiái megoldásai most is a siker biztos része­sei. Jól ismeri táncosainak képzettségét, értékeit és azo­kat maradéktalanul ki is használja, ötletei, megoldá­sai elevenek, hatásosak, a zenei anyaghoz simulók. A bemutató: kellemes far­sangi játszadozás és zenei élmény. Farkas András Vizsga élőit Az ajtóban, az utolsó pillanatban... Prezenstky Piroska nem ideges. A lelkiismeretes ké­szülők, a jól tanulók, a talpraesettek magabiztossá­gával álldogál az egri ta­nárképző főiskola nevelés- tudományi tanszékének ajta­ja előtt. Pedig nemigen lesz könnyű dolga, a harmadév­folyamos népművelés-törté­nelem szakos hallgatók e napon több száz oldalból szigorlatoznak. Körülöttünk izgatott, sötét ruhás, nappa­lis és levelezős diákok hú­zódnak egy-egy hatalmas ablakmélyedésbe jegyzeteik­kel, könyveikkel, sokan cet­liket lapozgatnak. Hiába, vizsgaidőszak van. — Á, nekünk ez az utolsó — legyint Piroska. — Ilyenkor már csak az az ér­zés van az emberben, hogy legyünk túl rajta, mindegy hogy hogyan. Én már ilyen­kor nem tudók az anyagra gondolni. Az jár az eszem­be, hogy eredményhirdetés után gyorsan fölrohanunk a lányokkal a Leányka úti koliba, kitakarítunk, aztán irány a Vörös Csillag mozi — ecseteli lelkiállapotát vi­dáman. — Egy Bunuel-fil- met nézünk meg, a Trisztá- nát. Kíváncsi vagyok rá, mert már több ió munkáját láttam a rendezőnek. — Na. hogv mentél? — hallatszik mellőlünk. Az ép­pen kilövő megkönnyebbül­tén válaszolgat arra. hogy milyen szerencséje volt. mit húzott, miiven volt a tanár és egyáltalán a viz«ga. Pi­ri beljebb húzódik az ab­lakba. — Aztán azon töprengek még, hogy müven lesz hol­nap a hazafelé utam Hasz­nosra, meg hogy miként le­hetne eltölteni jól azt a néhány napot, amíg otthon vagyok, na meg. hogy mi- íven lesz a február eleiei népművelési gyakorlat Nagybátonyban. Ez lesz a harmadik gyakorlatom — magyarázza —, eddig Hat­vanban. mez Füzesabony­ban tártam. Érdekes lesz az itt tanasztaltakat fisszé- basonilftiani azzal, hogy mi- Ivpti egy művelődési ház Nógrádiban. Ismét nyílik az ajtó, az a bizonyos, hatalmas, bar­na. Piroska kikukkant, az­tán a beszédet kicsit gyor­sabbra váltja. — Jó lesz már hazamen­ni. Itt tanultunk ugyanis Mister MacAreck üzletei • • • é '• • • -4 •v • ^ V f • \ '• Jerey \\\ (Fordította: Bába Mihály) 16. A nagy amerikai hajótár­saság, a Presádent’s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. „Milliomosok ki­rándulása. 4 gondtalan nap a legnagyobb luxusban. Lá­togatás/ a Hawaii-, Filippi- szigeteken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a leg­jobb konyha, nagyszerű ki­szolgálás. Mindennap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás „President Roosevelt” hajón háromezer dollárért. Használja ki az alkalmat,” Hosszú sor elegáns autó érkezett a San Franciscó-i kikötőbe. Csodálatosan öltö­zött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajó­inasok ügyesen szedték el a sofőröktől a kitömött bő- rönkökét. A vendégek fel­mentek az óceánjáróra. A bejáratnál a másod tiszt üd­vözölte őket. Udvarias moz­dulattal mutatta a nagy szalonba vezető utat, ahol az üdvözlő coctail volt. Itt a kirándulás részvevőit ma­ga a kapitány várta. A pin­céreik ügyesen hordták a pezsgőspoharakat és a kü­lönböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tudta, hogy ami­kor a hajó elindul hosszú útjára, minden az utasok kabinjában lesz, kicsomagol­va, kivasalva. Végre míjszólalt az in­dulást jelző sziréna. Két vontató kihúzta a hajót a kikötői medencéből. A zene­kar vidám melódiát ját­szott. Az egész társaság a fedélzet sétahídján gyűlt össze, hogy megcsodálja a nagyszerű Város, San Fran- ciscó kikötőjének szép pa­norámáját. Az előkelő tár­Az arca még mosolyog, de a keze. (Fotó: Szántó György)’ majdnem mindannyian vé­gig a vizsgaidőszakban. A mi csoportunk egy elég hajtós társaság, úgyhogy a felkészülésnél már az dop­pingolja az embert, hogy látja a másikat, amint a könyvét bújja. Sajnos, ettől függetlenül ez a félév nem sikerült túl jól. Mind a ti­zenhatunknak az volt a véleménye, hogy két gya­korlati jegynél is túl vas­tagon fogott a tanár tolla... A vizsgaeredmények viszont valamit javítottak az átla­gon. Nekem eddig egy ötö­söm, két négyesem és egy hármason van. A jeles a legnehezebbikből, magyar történelemből. Persze, mert erre hagytam a legtöbb időt, ettől féltem a legjobban. — Különben nem va­gyok nagyon drukkotós — szorítja magához in­dexét az újabb ajtó­nyitásra. — Már megszok­tam, hogy a névsor szerint mindig utolsóelőttiként me­gyek. Én bizony nem jövök be sohasem nyolcra, hogy végiígizguljam a többiek fe­leletét. Otthon esetleg így van időm még egyszer át­lapozni a főbb címeket Mert a szerencsében nem bízom — teszi hozzá. — So­ha nem indulok el úgy vizs­gázni, hogy legalább egy­szer mindent alaposan át ne olvassak. Ez nagyon meg­nyugtató, mert így már nem lehet megbukni. Hogv a maradék négy jegyből me­lyiket kapja az ember, az meg az ismétlésen múlik; Legalábbis nálam. —■ Mindjárt én követte-» zem — sóhajt és összerán­colódik a homloka. — At­tól tartok,'' most nem túi sok időm jutott az ismétlés­re. Csak hat napot hagy­tam. Talán mert nem tűnt olyan nehéz szigorlatnak. Didaktikából már egyszer kollokváltunk. Pedagógiával' meg ebben az évben fog­lalkoztunk, friss bennem az anyag... Mák Mihály és Király Gyula tanár úr vizs­gáztat ... — Megrébben a szeme, amikor folytatja — A többiek azt mondják, elég jól megy minden, nem túl szigorúak ... Végül is tény­leg semmi okom az izga­lomra, hiszen a tétel kihú­zása után. legalább egy fél­órám lesz a kidolgozásra.' Mert ugye, mégiscsak egy szigorlat... Hát még egy is­métlés nem ártott volna — komolyodik el. — Mégis­csak egy szigorlat... Jó lenne négyest, vagy ötöst kanni, mégsem mindegy, hogy mi az, amit beírnak. — Hm — néz rám vissza már indulóban. .— Azért, amíg nem látom, hogy mi­lyen témát kapok, azt hi­szem, mégsem leszek telje­sen nyugodt. És ezzel belépett az ajtónk egészen aggodalmas arccal. A többiek pedig még leg­alább háromszázan odakint maradtak, várakozóan ... (németi) saság ezt követően elfoglal­ta helyét az ebédlőben. Az első ebéd rendkívül ünne­pélyes volt. Ebéd után az urak bementek az egyik bárba egy italra, a hölgyek pedig visszahúzódtak kabin­jaikba, hogy pihenjenek egy keveset, hogy megigazítsák frizurájukat a szépségsza­lonban és felfrissüljenek az egész éjszakára meghirde­tett kapitányi bál előtt. Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, ele­gáns férfi. A hajószolgák az utasok kérdezősködésére elmondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy" dúsgazdag ültetvényes fia. Ő maga, tették hozzá bizalmas han­gon a szolgák, legutóbb nagy sikerrel játszott a New York-i tőzsdén. Ez a felvilágosítás teljesen elegendő volt. Hiszen a ha­jó utasai közül elég sokan mindennapos vendégek vol­tak a New York-i tőzsdén. Minden nehézség nélkül fel­ismerték a jellegzetes arc- vonású férfit, akit gyakran láttáik a tőzsde halijában. Biztosan gazdag, és szeren­csésen játszott, ha itt van a hajón, ahol maga a jegy háromezer dollár, hiszen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Külön­ben a neve: ..MacAreck”, határozottan arról tanúsko­dik, hogy az ismeretlen nem azok közül való, akik most özönlenek Európából Amerikába. MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztál mel­lett Nem messze a kapi­tányi asztaltól, ahol csak a leggazdagabbak és a legis­mertebb milliomosok ültek.1 Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is. az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel rendel­keztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy-Association”, az Észak-Amerikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálóza­tának tulajdonosa. Ott ült a Wheeler-házaspár a lá­nyával; mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. Mac­Areck úrral szemben az idős Slade úr, a chicagói ..Tho- mes Slade and Junior’ bank tulajdonosa foglalt helyet. Ebben a társaságban újgaz­dagként ismerték el a Pol- nik házaspárt. Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első mil­liójukat a második világhá­ború után a Csamg Kaí- seknek szállított fegyvered ken keresték. Az ilyen új-' gazdagokkal Wheeler as­szony még beszélgetni sem akart. Ellenben MacArealg úron az első pillantásra lát­szott, hogy aranybölcsőbon született a széles alabamat mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tudták, hogy mi az a szegénység és a nehéz mun­ka. Ez a gentleman kétség­telenül azt az ideált képvi­selte. melyet ..amerikai élet­stílusnak neveznek”. Mac­Areck úr mellé az első tiszt, aki ennél az asztalnál el­nökölt, egy szép. brilián.zk- kal ékesített idős hölgyei; ültetett fFolytatjuk) J

Next

/
Thumbnails
Contents