Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Határidő: folyamatos és végtelen A pedagógusé a főszerep Szabálytalan portré egy könyvtárostól aki a Széphez kalauzol AKIK 1972-BEN az okta­táspolitikai párthatározat évében születtek, túlnyomó . többségükben már ott ülnek az általános iskolák első osz­tályaiban, s tágra nyílt sze­mekkel ügyelik a tanító né­ni, vagy bácsi szavait. Azok pedig, akik e párthatározatot előkészítő széles körű vita idején még ötödikesek, vagy hatodikosok voltak, azóta már szakmát . szereztek, érettségiztek, — avagy együtt mind a kettőt. Nem árt figyelni az időre, amely bizony ugyancsak ro­han. Gondoljuk el. hogy az idén -születendő gyerekek már dolgozni íognr.k kétezerben. Mi lesz a dolguk, a szakmá­juk? Milyen lesz tudásuk, még inkábbb milyen embe­rek lesznek? Nos, mindez az elkövetkező években ala­kul formálódik. Pontosab­ban — alakítjuk, formáljuk. A család, az óvoda, az isko­la. a közösség, a társadalom, vagyis — mi. Lényeges ez\a többes szám első személy. Ez a „mi”, szinte nélkülözhetetlen a ne­velésben az oktatásban, ab­ban a sokrétű és több éves folyamatban, amelynek ered­ményeként szocialista gon­dolkodás. kulturált életmód - és viselkedés is társul a megszerzett ismeretek mel­lé. Ez a fajta felelősség kí­sérte megyénk kommunista pedagógusainak minapi tanácskozását, a tenni aka­rás és a jobbítás szándéka csendült ki az eredmények és gondok summázatából és a vitából is. Hasznosak az ilyen megállók, a vitázó számvetések, amelyek orszá­gos kitekintést nyújtva mé­rik fel: meddig jutottunk, s mi még a tennivalónk. HOGY MEDDIG JUTOT­TUNK a határozat végre­hajtásában. az akár egyetlen adattal is érzékelhető; a nyolcadik; osztályt befeje­zők több mint 90 százaléka továbbtanul szakmunkás- képzőben, szakközépiskolában -vagy gimnáziumban. Am -sokkal nehezebbb arra fe­lelni hogy mi még a tenni­való. Már csak azért is ne­héz ez, mert a tennivaló nem fejeződik be az iskola elvégzése után. Mondhat­nánk így is: folyamatos és védtelen ez a tennivaló. Emilje nevelését Rousseau húszéves korában befejezte, de ki mondhatja manapság, hogv a kéozés a gyermek­korban, vagy akár húszesz­tendősen véget érhet ? Hiszen csak a tankötelezettség tart 16 éves korig, maga a tanu­lás. a képzés, illetve a to- vábbkénzés csaknem egv éle­ten át. És senki ne gondol ia. hogy ez csupán a tudósokra. vagy más értelmiségiekre érvényes. A jó szakmunká­sokra is. És érvényes termé­szetesen a pedagógusokra­Mert bármilyen fontosak ugyan az oktatás objek­tív körülményei tárgyi fel­tételei — a korszerűbb is­kolák, a kevésbé zsúfolt tan­termek, a napközik, az új tantervek és tankönyvek, a korszerű szemléltetés külön­böző eszközei — e nagy kö­zösségi elrendezésben még mindig a pedagógusokra há­rul a főszerep. Régen egyszerűbb volt. Azt hallottuk, hogy „nem az is­kolának, hanem az életnek tanulunk”, s ehhez igazodtak a pedagógusok is. Ma már nem elég az életnek tanítani, iskoláinkban az életet kell tanítani és megtanulni. Ez a nehezebb! A társadalom széles körű segítsége mellett is nehéz és felelősségteljes hivatás taní­tani az életet. Ez sokféle tu­dást, képességet, s jártas­ságot kíván a pedagógustól. Marxista ismereteket, érdek­lődést a közügyek iránt, emberismeretet, nem utolsó­sorban. hogy életével, mun­kájával példát mutasson és valódi tekintélyt szerezzen. S éppen azért, mert nagyon sokat vár a társadalom, bi­zony jobban, hatásosabban kellene védeni, kímélni a pe­dagógusokat. SOK SZÓ ESIK MANAP­SÁG a takarékosságról. Ki­számolják, leírják, elmond­ják: mit je’entene az or­szágnak, ha valamennyi ház­tartás csak egy-egy hatvan­wattos égővel használna ke­vesebbet. Igaz bizony, ki is kellene próbálni. Ám gondolni kellene ar­ra is, lehet takarékoskodni a pedagógussal is. Elsősor­ban idejével, tehetségével, energiájával, idegrendszeré­vel, szellemi tőkéjével. Olyan nemzeti kincs a pedagógus tudása, személyisége, ame­lyet nagy kár pazarolni. Ad­ják, kínálják ezt a kincset a pedagógusok legjobbjai maguktól is, mint kimeríthe­tetlen tiszta forrásból táp­lálkoznak a diákok, és nem ritkán a felnőttek is. Mégis előfordul, hogy torzsalkodások, ertelmet'en civakodások borzolják a ke­délyeket, rontják az alkotói légkört, megbontják a tan- testületi egységet, vagyis j .,pazarolják” a pedagógust. ; S mindez — például az ál- ! datlan tarnaleleszi viszály­kodás, amelyet az arra ille- . tékesek még mindig nem ! zártak le megnyugtatóan — 1 a szülők és a gyerekek előtt í zajlik, s káros volta kihat a > nevelésre, a tanításra. „Jaj j anüak az iskolának, amelyik­Mejje'enik: februárban r Az Athenaeum Nyomdába ■ készítik az új közületi w <’ fonkönyvet, ami februárbe jelenik meg Változik a pél dányszám és az oldalszám 02 előbbi százhetvenezerröl étszáznegyvenezerre. az lobbi pedig háromszázhet enhétröl ötszáznegyven melkedik. (MTI Fotó: — KSJ ben karrierharcok, klikkek torzítják a testület életét, amelyikben a diáknak adott j „demokráciát” eszközül hasz­nálják fel a tanárok egymás megtámadására! Ahol ilyes­mi előfordul, ott a tanítvá­nyok nagyon rossz példát kapnak a demokratizmusról” — írja e megszívlelendő so­rokat a Köznevelés. Miként az országban, itt a megyében is jó tapaszta­latokkal szolgál a tanácsok önállósága: segítik az isko­lák tartalmi munkáját. Ám akadnak olyan Községek is, ahol gondot okoz a tanácsok és az iskola kapcsolata, s ez ugyancsak próbára teszi a vezető pedagógusokat, de hatással van az egész tan­testületre. Arra a közösség­re, amelyben szinte nélkü­lözhetetlen a siker biztosí­tékát szolgáló kollektív szel­lem. Nem sérti a tanácsok ön­állóságát hű megfogalmaz­zuk: nagyobb bölcsességet, és több megértést igényel az oktatási intézmények irá­nyítása. A tapasztalatok ugyanis igazolják, hogy ott, ahol elvi alapokon áll az irányítás, ahol hozzáértés sugallja az intézkedéseket, ott igazi tartalmat nyer az iskolai demokrácia, méltó szerepet kap a KISZ, az út­törőmozgalom, megtalálja helyét, feladatát a szakszer­vezet. Nem beszélve arról. Rogy nyugodt, kiegyensúlyo­zott légkörben jobb, színvo­nalasabb és gyümölcsözőbb a tantestület legfontosabb tevékenysége: a nevelés. ILYEN ALKOTÓI LÉG­KÖK kialakításán fáradoz­nak az iskolai pártszerveze­tek, a kommunista pedagó­gusok is/ Mert csak ilyen légkörben. nyer valódi tar- talmat az iskolai demokrá­cia, s jut igazi főszerephez a ma diákját, a holnap szak­munkását, vagy értelmiségét nevelő pedagógus. Akit ne restelljünk job­ban óvni, vigyázni! Márkusz László Kerestelek, de épp egy értekezleten voltál. Munka­társnőd fogadott: asztalra került a kávé, s diskurzus­sal ütöttük el az időt. A fiatalasszony megjegyezte. — Maga mindig a főnök­höz megy, hozzánk be sem kopogtat. A kritikára rögvest rea­gáltam. Talán kissé nyersen is fogalmazva mondtam, hogy engem soha nem a be­osztás, a „csillagok száma érdekelt —. mert ez bizony nemegyszer csalóka irány­tű —, hanem kizárólag az, hogy ki miként teljesíti fel­adatát. Aztán rólad kérdeztem őt. Arra voltam kíváncsi mi­lyen vezetőnek tartanak be- osztottaid, • a hevesi járási nagyközségi könyvtár dolgo­zói. — Csak azt követeli, amit maga is megtesz... Sorolta erényeidet Emlí­tette az alapos felk^ültsé- get, a pontosságot, az ön­képzés, az állandó ismeret­gyarapítás vágyát, az ötlet- gazdasgágot, az önértékelés szigorát. Hát igen. ahol ilyesfajta egyéniség irányít, ott bizony nem könnyű a helytállás. Persze megéri, mert csak így, ilyen körülmények közt lehet alkotni, így nem kísért a képességeket gúzsba kötő rutin. Nos, ebben a bibliotéká­ban erre aztán nem is pa­naszkodhattak. Jöhettek ide megfelelő végzettség nélkül, ám csak akkor maradhat­tak. ha továbbtanulták, ha pótolták hiányosságaikat. A mércét Te állítottad, s nem engedtél, mert ezt kívánta az olvasók érdeke... o Felkészültség... Joggal lehetsz büszke rá, hiszen sokat adóztál érte. A gimnáziumi érettségi után egy esztendeig a nagyközség -kultúrházában voltál művé­szeti előadó. Ha kényelmes vagy, ha alkuszol senki sem háborgatott volna, Te azon­ban úgy vélted, hogy kevés van tarsolyodban, s jelent­keztél — fel is vettek — a budapesti felsőfokú tanító­képző intézetbe. Nem az egyszerűbb megoldást vá­• * • Mister Vv. • • * MacAreck XX üzletei vXó ■*. • • , • IRTA: \ V\\ J<P •' vX- Edigey \> (Fordította: Bába Mihály) 13. — De makacs ember. El tudja képzelni, mennyi az a kilencezer? Mennyi ideig kell dolgozni, hogy annyit keressen? Én készpénzben adok hatezret a hegedűért, amiből sem önnek, sem az ön nagyapjának semmi hasz­na nem volt. — Kilencért adom el — ismételte makacsul a mun­kás. — Miért vette a fejébe eztf a kilencezret? Miért éppen kilenc és nem hét? Hiszen ez a hegedű még hetet sem ér. Meg akarom venni, mert vagyon tetszik nekem. — Vagy ad érte kilencet, vagy nincs miről beszélget­nünk. Kilencezret kell hogy kapjak érte. Ott, ahol a só­gorom lakik, van egy asz­talosműhely egy kis házzal kerttel eladó. A tulajdonai nyolcezret akar érte. Teg­nap mondta éppen a sógo rom, hogy találtak is rá ve rőt, de nem tudnak meg ’gyezni. A vevő ötévi részletre kéri, a tulajdoni hároméves részletre akar iát adni. Ha kapok 'itten cet. azonnal megveszem készpénzért. — Hiszen ön mondta, hogy az eladó nyolcezret kér és nem kilencet. — Igen, de nekem is kell ezer. A javításra, berende­zésre. — Nevetséges. Ha. az el­adó háromévi részletre is adja, akkor minek kell azonnal kifizetni az egészet? Vagy olcsóbban kell tőle készpénzért megvenni. Ez­ret könnyen lealkudhat. — És ha nem adja ol­csóbbon? — Én is kockáztatok. Ve­szek egy hegedűt, tulajdon­képpen nem is tudom, hogy miért, és óriási összeget fi­zetek érte. De nyolcnál töb­bet nem adok. Gondolja meg. Nyolcezer! Hegedű he lyett lesz önnek háza kertje és saját műhelye. A munkás egy pillanat töprengett: — Legyen az öné a hege iü, és hozzon önnek sz< roncsét. De készpénzbe azonnal. Semmiféle csekk- ■áltót nem fogadok el. I len egyenesen megyek Pút ne y-be a. sógorhoz, meg ha za. a Stepherd Markelre se megyek. De ha a házat már iasztottad. nem levelezős- ködtél. hanem nappali .tago­zatos hallgató lettél. Ke­nyérkereső ifjúból ösztöndí­jas diák. Esztendőkig tanítottál, ám felfigyeltek rád, s kinevez­tek járási népművelési fel­ügyelőnek. Nem akármilyen posztra kerültél, épp ezért beiratkoztál az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem ma­gyar—népművelés szakára. Csak azért, hogy teendőidet magasabb szinten lásd el. S aztán jött — 1969-ben — a könyvtárigazgatói meg­bízatás. Most már pihenhettél volna, mégsem nyugodtál meg, egészséges türelmet­lenség ösztönzött mind több­re. Ma is lankadatlan szor­galommal böngészed a fo­lyóiratokat, s izgat a szo­ciológia megannyi kérdése, önképzés ez a javából, ráadásul —, s ez különös­képp örvendetes — hat kör­nyezetedre is, példád máso­kat is igényességre sarkall. Q ötletgazdagság... Akadtak, akik így véleked­tek: könnyű dolga van Ló­véi Gyulának. Kapja a jó fi­zetést, s elpihengethet irodá­jában, a könyvek között. Felszínesen ismerhettek, s ezért tévedtek ekkorát. Igaz. sokan a direktori széket a révbejutás csúcsának tekin­tik. s már a munka szó hal­latán is borzadoznak, s egyet­len céljuk az hogy pozíció­jukat körülbástyázzák. Te nem tartozol közéjük, hiszen mindig keresed, kuta­tod és meg is találod a sike­res módszereket. Szinte be- varázslod az embereket az értékes alkotások birodal­mába. Ezért létesítettél pin­ceklubot. ezért van aszfalt­sakk. teniszpálya — már a szakosztály is megalakult — az udvaron. Nem csalódnak a pingpong hívei, a fotózás, a—filmezés, a zene barátai sem. Megnyerted a szocialis­ta brigádok tagjait, felmérted mit igényelnek, s ehhez iga­zodva szabtad meg a prog­ramot. Nem látványos szer­ződéskötésekre törekedtél, hanem érdemi tevékenység­re. S ez sikerült is. A szak­munkástanulók számára he­tente egyszer korrepetálást rendezel. Ezek a foglalkozá­sok igen népszerűek, mert a fiatalok közben elsajátítják a katalóguskezelés fortélya­it, s szakavatottként forgat­ják a lexikonokat. Biblioté­kád információs központ lett. innen senki sem távozik elégedetlenül, hiszen az őt érdeklő témák tanulmányo­zásához, gonddal összeállított irodalomjegyzéket kap. Az újonnan vásárolt művek fel­sorolása eljut nemcsak a diá­kokhoz, az értelmiségiekhez, hanem a fizikai dolgozókhoz is. Elhatároztad, hogy felkel­ted az érdeklődést, hogy bár­kit a művelődés felé vezető útra kalauzolsz. Ezt a vá­gyat plántáltad munkatársa­idba, s ezért el is éred célo­dat. © Szigorú önértékelés. 11 Minderről sosem szóltál volna, csak én ..provokálta­lak.” Előfordult, hogy nem tudtam összegyűjteni a ter­vezett riporthoz a megfe­lelő anyagot. Ilyenkor min­dig felkerestelek. Sejtettem: kisegítesz a bajból. Beszéltél az egyes rétegek megközelí­tésének fortélyairól, az állo- mánygyaraoítás műhelytit­kairól. az iskolai bibliotékák szerepéről. Nem hozhattalak zavarba. Elméleti megállapításaid mindig gyakorlati tapaszta­latokkal egészítetted ki. így derült fény szerteágazó munkálkodásodra. Egyébként meg se említetted volna. Ezért a túlzott szerénysé­gért különösképp becsüllek, mert mások a kevéssel is hivalkodnak. Te viszont hát­térbe húzódtál, s annak is örültél, ha beosztottad érde­meit méltatták. Csak a nyár végén vetted át a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést pedig régesrég rászolgálták Mégsem voltál sértődött, mégsem morgolódtál szikire. Azt mondtad: nincs okod a méltatíankodásira. Nap mint. nap megújulva azt csinálod, amit kedvelsz: egyre több emberrel fedezteted fel a jobbá formáló Szépet. Igazad van: ennél aligha lehet szebb hitvallás... Pécsi István eladták volna, ezt soha nem bocsájtom meg magamnak. — Miért adták volna el? — Tomlinson ismét kinyi­totta a páncélszekrényét és szedte ki belőle a bankie- gyeket. Látszott, hogy ősem szereti a csekket, váltót. — Gondolja, hogy olyan köny- nyű ma eladni Putneyben egy házat asztalosműhelyt? Hogy olyan sok embernek van ■ annyi pénze? Még ha el is adták, ennyi pénzért még jobbat vehet. Minden újság tele van hirdetéssel. Tessék, itt van három darab ezres, és a többi kisebb címletek­ben. A munkás minden sietség nélkül megszámolta a pénzt. Minden bankiegvet megné­zett, hogy nem hamis-e. Né­hányszor eltévesztette és újra kezdte a számolást. Végül azt mondta: — Egyezik. Rendben van. Felállt és elbúcsúzott a kereskedőtől. Kifelé menet még biztosította, hogy bár a távoli Putneyben szándéko­zik maid lakni, ha valami-. Íven papírárura lesz szük­sége. mindig Tomlinson úr­hoz ion vásárolni. A kereskedő, amikor este bezárta az üzletét, roppan! ió hangulatban volt. Nem mindenkinek, és nem min­dennap sikerül hétezer fo­rintot keresni. Tomlinson úr, amikor hazaért fütyö- részett is, ami még sohasem történt meg vele. Elhatá­rozta. hogy elmegy Menuhin koncertjére, hogv meghall­gassa annak az embernek a iátékát, aki tizenötezer to­tót ad a hegedűért. Másnap Tomlinson ur üz telében ugyanolyan gyé forgalom volt, mint általa '-an. A különféle apróság' ".sarló emberek megfigyel tették, hogy a keresked' ■endkivül izgatott volt. Nem nagyon értette, mit monda­nak neki. tévedett a számo­lásnál, és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem jelentkezett a zeneszerszá­máért. Végül is Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Carlton Szállodába. A te­lefonos lány azonnal kap­csolta Yehudi Menuhin apar- temanját. A telefont a nagy művész személyi titkára vet­te fel. Kereskedőnk elmond­ta, hogy a hegedű átvétel­re vár, és ő — Tomlinson úr —, szeretné tudni, hogy Menuhin úr mikor jelentke­zik érte, és mikor hozza az összeg többi részét. A tit­kár udvariasan meghallgat­ta és kérte, hogy várjon egy pillanatig, mert ő semmiről sem tud, de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin, Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsá­nat, de kivel beszélek? Semmit nem értek. — Itt Tomlinson, a Jer- myn Streetről. Arról a he­gedűről beszélek, amelyet ön leelőlegezett nálam. A Stradivárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vet­tem, és sohasem voítam a Jermyn Streeten. — Hogyhogy? Hiszen elő­leget kaptam öntől! Három­ezer fontot! — Semmit nem értek, és i fin tudom, miről van szó. Kérem, beszéljen világosab­ba v. vagy egyszerűen jöjjön ' " ''"-lton Szállóba. ' folytatjuk) ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents