Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-19 / 15. szám

Tanítónő a ..tetőn Ácsteszér! Nevezetes falu a Bakonyban. Táncsics szü­lőhelye. Innen indult a fia­tal Puskás Edit is, hogy meghódítsa, majd tovább ad­ja a tudományt, az élethez szükséges ismereteket. Mi kellett hozzá? Előbb tanítói oklevél. Majd amikor job­ban ráízeledett, főiskolás évek Szegeden. Különben itt lelte meg életútja másiK ér­telmét. Feleségül ment ta­nárképzős iskolatársához, Mészáros Istvánhoz, hogy friss diplomával Makón he­lyezkedjenek el. Tanyán kezdték, a jó hagymatermő makói határban. Kellett a forint, a több, a különböző pótlék, túlórapénz, mert­hogy a család is szaporo­dott. Három szép, egészsé­ges gyermekkel. Aztán jött 1957 novembere. Lehetőség valami újra, valami izgal­masan nagyszerűre. Megpá­lyázták Kékestetőt, a gyógy­intézeti iskola két állását. Iskola a tetőn, az ország tetején, ezer méterrel a ten­gerszint felett. A felszaba­dulás utáni évek igazgató- főorvosa. dr. Ábrányi István ötlötte ki annak idején s küzdött érte, miként utódai. Kényelemből? Hogy a gyógyintézeti alkalmazottak gyerekeinek ne kelljen na­ponta Mátraházára aláeresz­kedniük? Bizonnyal ilyen indok is közrejátszott. Az alapítót azonban ennél több vezette, amikor megyei és miniszteriális emberekkel a tanintézetért perelt. Első­sorban azokra az asztmás kicsinyekre gondolt, akik ke­zelés végett hetekre, hóna­pokra ide szorultak. Úgy képzelte, segítségükre lesz a szanatóriumi oktatás. Nem esnek ki a tanulásból. Visz- szatérve falvaikba, lakóhe­lyeikre, folytathatják az írást, olvasást, matematikát a többiekkel. S a nagy kí­sérlet bevált. Lassan har­mincéves a kékestetői is­kola, padjaiból ács, metró­vezető, katonatiszt éppen úgy kinőtt, mint rakétamér­nök, vagy jónevű mezőgaz­dász. Akik pedig betegként jártak itt, mindmáig hálá­val, szeretettel emlegetik al­kalmi tanítóikat, tanáraikat, a szanatóriumban szerzett barátokat. Hiszen életük ne~ héz szakaszában álltak mel­lettük, osztották meg velük a játék és tanulás óráit. Milyen volt a kis „házi- iskola" múltja? Mészárosné Puskás Edit lerúgja síba­kancsát, közénk ül, hogy emlékezzék. Az egyetlen szobácskára. amelyben kezd­ték. S a szűkös tárgyi felté­telekre, amelyekkel birkóz­niuk kellett. De mind ez nem számított, ma sem szá­mít. A feladat izgatta. Az alsó négy osztály tíz-tizenöt növendékének rendszeres fölkészítése, vizsgáztatása. Meg aztán a korrepetálás, amivel férjére vártak a fel­ső tagozatos betegek. Csak a tanyai iskolák munkakörül­ményeihez hasonlítható itt minden. A pedagógus hite, buzgalma, célkitűzése | is. Ügy akartak dolgozni, úgy akarnak okítani, nevelni, hogy hátrányos helyzetük­nek nyoma ne maradjon' a kisdiákok tudásanyagában, tanulmányi szintjében. Hogy innen magasabb intézetek­be, iskolákba kerülve a töb­bivel azonos alapról indul­hassanak. Lehetetlennek tű­nik ez, mondja az élénk mozgású, szőke asszony. Vi­szont így nem kényelmese- dünk el! ★ a „Tetőn”. Ma már a két tanterem mellett játékszo­bájuk van, Szabolcsba Pé- terné alsó tagozatos szak- felügyelő egyre gyakrabban jön ide tanáccsal, útbaiga­zítással, gazdagszik a szem­léltetőeszközök tára, ta­valy nyáron pedig elküld­ték Mészárosnét Bajára, ahol három napig hasonló beosz­tású kollégákkal szakmai to­vábbképzésben részesült. Nagy élmény volt annyi ki­próbált, rutinos tanyai taní­tóval találkoznia. Hallani tőlük számtalan fogást, módszert. Vagy elbeszélget­ni a tankönyvírókkal, akik­nek ők tehettek észrevételt. Akkor ismerkedett meg az új tanrendből fakadó felada­tokkal, a komplex oktatási stílus összetevőivel is! Mi tagadás, először kétségbe­esett. Úgy érezte, képtelen az átállásra. Most viszont örömmel adja hírül, hogy elsősei írnak, olvasnak. Re­mekül beváltak a betűkár­tyák, szóképek, hasznosak az új olvasókönyvek, írásfüze- tek. Majd némi titokzatos­sággal hozzáteszi: többre tör. Férje, a MALÉV közeli ügyelőrészlegének techni­kusaival, a magnóvezérlésű oktatást készíti elő. Az lesz az igazi. Több mint húsz esztendeje a frontvonalban, a legnehe­zebb szakaszon. Ez az osz­tályrésze Mészáros István­nak és Puskás Editnek. De sohasem rótták fel senki­nek. Ellenkezőleg. Ügy gyö­kereztek ide, oly erős szá­lakkal kötődtek az olykor ridegként ható tájhoz, mint bérei fenyő. Volt időszak, amikor itteni létük forgott kockán. Mint szükségtelen rosszat, fel akarták számol­ni az iskolát. Szívósságuk, meg a józan belátás azon- bán győzött. Maradtak, ma­radt a szanatóriumi intézet, amelynek dr. Gyetvai Gyu­la főorvos személyében új mentora van. S jönnek, egy­re jönnek a haza legtávo­libb sarkából is a kis beteg emberkék, hogy tanulva, ké­kesi pajtásokkal játszva — gyógyuljanak. Tiszteletem azoké, akik e küldetésből legkevesebbet is Az üzemek segítségével Persze a segítség, a felső támogatás is évről évre több magukra vállalnak. Moldvay Győző Közös munka a káli művelődési házban Mister MacAreck ^ üzletei \m 'v-a " ‘vVv. •\ * (Fordította: Bába Mihály) A kiscsoportok, a szakkö­rök munkáját segíti majd Kálban az a szerződés, ame­lyet nemrégiben írtak alá a helyi üzemek, szövetkezetek képviselői a művelődési ott­hon közös fenntartásba vé­teléről. Így a Tárná mente Ipari Szövetkezet, a vetőmag vál­lalat, a VBKM Ganz Villa­mossági Művek helyi üzeme és a Károlyi Mihály Terme­lőszövetkezet egyrészt anya­gilag támogatja a közműve­lődési munkát, másrészt az e hónapban megalakuló tár­sadalmi vezetőség révén részt vállal a programok szervezésében is. így a lel­kes pedagógusok mellett ők is irányítják majd a díszítő- művész szakkör, az eszpe­rantó nyelvklub a Bartók- kórus, az irodalmi, vagv a Csili gyermekklub munká­ját. • A cél az, hogy minél töb­ben vegyenek részt ezentúl a nagyközség művelődési házának rendezvényeiben. Az együttműködés legelsp eredménye, hogy hat elő­adásból álló üzemi filmklub indul. A magtisztító üzem­egységnél vetítik majd a filmsorozatot, s utána elő­adásokon, vitákon vehetnek részt a nézők. íl. Az üzlet bezárása után Tómlinson úr hazatérőben észrevette, hogy mindenütt nagy plakátok hirdetik a híres hegedűművész, Yehu- di Menuhin koncertsoroza­tát. A fiatalember tehát igazat mondott. Éppen ma volt az első koncertje. A plakátokon keresztül ragasz­tott szalagok adták tudtul, hogy az első öt koncertre minden jegy elkelt. Másnap, a reggeli órák­ban, a szerény papírüzlet előtt egy elegáns autó állt meg. Sötétkék libériába öl­tözött inas fürgén ugrott ki a kocsiból és szolgálatké­szen nyitotta ki a hátsó aj­tót. Elsőként a fiatalember lépett ki a kocsiból, aki tegnap levélpapírt vásárolt. Teljes tisztelettel várt, amíg ki nem szállt a kocsi­ból a magas. sovány férfi. Aztán mindketten Tomlin- son úr üzlete felé lépkedtek. A fiatalember bemutatta is­merősét: — íme, Menuhin úr. Nagy érdeklődést tanúsít a hege­dű iránt és meg akarja te­kinteni. De meg lehet-e ten­ni, hogy senki se zavarjon bennünket? Az üzlettulajdonos bólin­tott. Bezárta a bejárati aj­tót, és kiakasztotta a „Zár­va” feliratú táblát, aztán mindkét urat behívta a szobába. Kinyitotta a pán­célszekrény ajtaját, kivette a hegedűt és óvatosan az íróasztalra tette. A nagy művész kibontotta a flanell- pokrőcból és nagyon részle­tesen megszemlélte. Zsebé­ből nagyítót ‘vett elő és így vizsgálta meg a fa állapo­tát, az apró erek hálózatát, mely néhány helyen behá­lózta a hegedűt. — Igen — mormogta —, kétségtelen, hogy eredeti. Mégis megnézzük, milyen a hangja. Kezébe vette a hegedűt és egy variációt kezdett el rajta játszani. A fiatalem­ber igazi csodálkozással hallgatta a melódiát. Tom- linson úr, aki nem nagyon értett a zenéhez, igyekezett a legnagyobb érdeklődést tanúsító ábrázatát magára ölteni. Végül Yehudi Menu­hin abbahagyta a hegedű- lést, félretette a hangszert és azt mondta: Továbbtanulási lehetőség Az 1978—79. tanévtől az országban több helyeh új tí­pusú szakközépiskola indul, Cegléden állategészségügyi szakközépiskola. Heves me­gye beiskolázási körzetünk­be tartozik, így innen is várjuk a nyolcadik osztályos tanulók jelentkezését. _ Fel­vett tanulóinkat a második évfolyamtól kezdődően ösz­töndíj-juttatásban részesít­jük tanulmányi eredmé­nyüktől függően.' Valameny- nyi felvett tanulónknak ké­nyelmes kollégiumi elhelye­zést biztosítunk. Négyéves sikeres munka után érettségi vizsgát tesz­nek tanítványaink, mellette 1979. január 19, péntek állategészségőr szakmában szakmunkás-bizonyítványt is szereznek. Végzett növendé­keink sikeres felvételi vizsga esetén az egyetemen és főis­kolán továbbtanulhatnak. Akik pedig eí akarnak he­lyezkedni a következő lehe­tőségeik vannak: — mezőgazdasági nagy­üzemek (tsz-ek, állami gaz­daságok) állattartó telepei, — állategészségügyi állo­mások, — állatkórházak, — oltóanyag- és tápszer- készítő vállalatok, — mesterséges megtermé­kenyítő állomások. — higiéniai szakszolgálat. Jelentkezés az általános iskolában Ugyanúgy történik, mint a többi középiskolába. Az iskola címe: Cegléd, ?701 Pf.: 25. Széchenyi u 18 Jakab Lajos igazgató Az újság — Képzelje! Már harmadik napja nem kapom rendesei az újságot. — Mi az? Annyira hiányzik? — Fenét! Reggel bedobja az újságos, és regeelizés k&sí ben... — Hol kezdi az olvasást? 1 — Mint a legtöbb ember. Hátulról. Azután a nagybetűs címeket, majd az érdekesebbnek tűnő cikkeket — Szerencse, hogy ilyeneket is taláL.. Dühösen felugrik, majd kiszalad a szomszéd szobébfi Néhány perc múlva hónalnyi lappal jön elő. — Nézze, legyen szíves, nézze meg ezeket a szörnyűség geket. Szóljon hozzá, miket írnak. Amikor elolvastam, azt hittem, felrobbanok. Mérgemben kiöntöttem az abroszra » kakaót. Emiatt jött a veszekedés. — Persze, fiam! Neked semmi sem drága! Mert ugye^ bár, kinek kell kimosni az abroszt? Hát nem, édes fiami Majd te. Te mosd az abroszt, én olvasom az újságot... — Jó! Akkor majd legalább te öntöd ki dühödben a kakaót... Az asszony csinos, barna teremtés. Amolyan beszélgetős típus. Csípőre teszi a kezét és mondja: — Látta ezt a cikket? Megölt egy embert és mindössze három évet kapott. Egy emberért. Ennyit ér hát egy em­berélet? A férfi kontráz: — Ugyan, hagyd már, édes fiam! Megölte és kész. Mit tudjuk mi, hogyan, miként ölte meg Milyen volt a szándér ka? Mesélte a népi ülnök haverom, hogy manapság legfő­képpen azt mérlegelik. Hanem itt van ez a vándorzászlő. Ezek kaptak vándorzászlót? Viccnek is rossz. Ez a semmi­rekellő társaság? Ismerem én őket. Az igazgatójuk nagy piás. A főmérnök meg... Próbálom csitítani a hangulatot. Óvatos megjegyzést teszek, megpendítem, hogy nem az igazgató, illetve a főmér­nök kapta a zászlót. Erre az asszony nagyot nevet. Majd kicsattan, még a könnyei is potyognak. — Maga csak ne védje ezeket! Mert ugye itt vannak á sajtóhibák. A Marica lányunk ezeket gyűjti a közmondások helyett. Nem is szólva a hülye apróhirdetésekről: Jó erőben lévő öszvércsődör eladó. Avagy: Használt zokniját átveszi a._ Tele van a szoba újságlapokkal. A rekamié az asztali az üresen maradt székek. Később a férfi megpróbál össze­pakolni. majd a fotelba dobja magát. — És még egyet mondjon meg, kérem! Itt van neveze-' tesen a külpolitika. Miért van az, hogy minden újság egyet ír? Unom a sok szöveget, menni készülök. Utánam szólnaks — Ne szaladjon már el olyan gyorsan! Éppen most akartunk protekciót kérni öntől. — Miről van szó? — Intézze el, az ég szerelmére, hogy holnaptól kezdve hozzák megint rendesen azt a francos újságot... — Február 1-től drágábbak lesznek az újságok! — Na és? Más is drágább lett! Értse meg! Üjság nélkül nem tudok élni. de azt viszont elvárom, hogv a több pénzé- mért legalább időben kapjam, amikor még tényleg újság.. I Szalay István | rek mindig. Nincs nálam a teljes összeg, tehát javas­lom, adok háromezér font előleget, délután elhozom a többit — a tizenkétezret —, és akkor elviszem a hege­dűt. Csak azt kérem, az üzletkötés maradjon közöt­tünk. Az ön számára is jobb, ha kevesen tudnak ró­la. A hegedű nincs leltá­rozva? Tomlinson úr nem tudott szólni. Az előtte levő bank­jegyeket néztei csak és bó­lintott. — Bocsánat mester, hogy közbeszólok — szólt a fia­talember —, de ön délután a Buckingham Palotába hi­vatalos, a királyi család magánkoncertjére, később meg csak annyi ideje lesz, hogy átöltözzön és pihen­jen egy keveset a filharmó­niai fellépése előtt. Tomlinson úr már olvasta a mai lapokat. Minden lap lelkesedéssel írt Menuhin tegnapi koncertjéről, a „Ti­mes” pedig közölte azt a megtisztelő hírt, hogy a he­gedűművészt meghívták a királyi udvarba. A nagy művész bólintott, és azt monta: — Valóban! Teljesen meg­feledkeztem erről a látoga­tásról. Kár, hogy egyik koncertemen sem lesz ve­lem ez a hegedű. De, való­ban, igaza van. Nem tudom ma előkészíteni a pénzt és elhozni. Azt javaslom te­hát, hogy a többit holnap reggel fizetem ugyanabban az időben. Tehát, mister Tomlinson beleegyezik az ügy ilyen lebonyolításába? A lceeskedő beleegyezett és egy levélpapír után nyúlt, hogy elismervényt adjon az összegről, de a hegédűművész legyintett: íFolytatjuk) — Nagyszerű hegedű! Mi­lyen hangja van! Kezdet­ben gyanítottam — tette hozzá a fiatalemberhez for­dulva, — hogy ön túloz, de látom, hogy egyáltalán nem ragadta el a hév, amikor erről a hangszerről beszélt. Az első szempillantásra fel­ismerte. Gratulálok a felfe­dezéséhez! A fiatalember szinte el­pirult, amikor meghallotta a dicséretet. Szerényen megjegyezte, hogy a hegedű művészi nyakának* kidolgo­zása keltette fel a figyel­mét. Yehudi Menuhin ismét megvizsgálta a hegedűt és a kereskedőhöz fordulva meg­kérdezte: — Mennyit kér ezért a hangszerért? — Ez a hegedű nem el­adó — válaszolta Tomlinson úr. — Senki, vagy legalábbis majdnem senki nem ad a világon annyit önnek ezérl. amennyit én adhatok. Ké­rem, döntsön, és határozza meg az összeget. A kereskedő arcán hatá­rozott ingadozás látszott: — Őszintén megmondom, — mondta a nagy művész — tizenötezer fontot fizet­hetek érte, egy fonttal sem többet. Nem szokásom al­kudozni, és nem is akarom önt kihasználni. Ismétlem, úgy vélem, ennyit senki nem ad érte. Tomlinson úr letörölte a homlokán gyöngyöző verí­téket. De továbbra is hall­gatott. Menuhin egy elegáns pénztárcát vett elő a zsebé­ből. Kinyitotta és elővett három új bankjegyet, három ezerfontos bankje­gyet. Az asztalra tette, és azt mondta: — Önök, angolok, min­dent csekk-könyv segítségé­vel vesznek és adnak, de nálunk készpénzzel fizet­nek és én is készpénzt ké­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents