Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

Változatok egy havas falusi estére

Halkon suhan az úton az autó. Szállingózik a hó, csend van. A falvakban, amelyeken áthaladunk, úgy tűnik, már szunyókáláshoz készülődnek a házak, pedig még csak öt óra. De hiába, tél van, ami közismerten azt is jelenti, hogy nagy munkák híján álmos nyugalom lepi meg a vidéket dologidő után... Az esték pedig, az esték..., de lássuk csak közelről, mit is kínál egv-egy község a lakóinak, este, úgy hat után.

0 ífwníilősen, öregesen...

Fitos orr, nagy nevető szemek, fürgén kopogó csizmasarok, első pillanatra ez Pócs Mari, akivel munkahelye közelében találkoztunk Besenyőtelken.

— Ma éppen családlátogatásra indultam — magyarázza, amikor beinvitál az iskolába, ahol alsótagozatos tanítónő. Jászberényi diplomáján még alig száradt meg a tinta, fél éve került a faluba.

— A mozgalmas diákévek után elég nagy a változás. Olyan otthonülő féle lettem

— mondja kicsit mosolyogva magán.

— Az estéimet még gyakran leköti az iskolai munka. Igaz, sokféle választásom akkor sem igen lehetne, ha jobban ráérnék. A művelődési ház elsősorban a speciális érdeklődésűek számára kínál szórakozást. Így a dalos kedvűéknek, a kertbarátoknak, a motort szeretőknek. Ha valakitől mindez távol áll, akkor kikapcsolódásnak van még egy presz- szó, egy vendéglő, esetleg hetente kétszer a mozi.

Marika mindezt egyelőre vidáman sorolja, hiszen recski lévén, a hétvégéket vagy odahaza, vagy Egerben tölti a vőlegényével. A későbbi idők ellentmondását azonban már érzi:

— A maradék öt napon, a házon kívüli szórakozás most még nem hiányzik. Különben talán elmennék havonta egyszer az értelmiségi klubba, esetleg az ifikhez, akik hetente tartják összejöveteleiket. De így inkább az otthoni kötögetést, olvasást, beszélgetést választom. Egy kolléganőmmel lakunk ugyanis az albérletben — teszi hozzá magyarázón, aztán elgondolkodva fejezi be. — Lehet, hogy ha túl leszek ezen a menyasz- szonyi időszakon, úgy öt év múlva már unatkozni fogok. ..

Akár a fonóban...

Lássunk hát akkor olyanokat, akik vagy még előtte, vagy már utána vannak „ennek az időszaknak”. A beszélgetés színhelye ezúttal Mezőtárkány, ott is a Ragó porta, ahol a váratlanul betoppanót hangos cite- ramuzsika fogadja. A barátságosan meleg konyhában négyen ülik körül az asztalt. A házigazda, a szomszédok, meg a tízéves forma Laci unoka.

— Majd minden nap ösz- szejövünk így egy páran — világosít föl Ragó Zsigmond, aki egyébként a téesz nyugdíjasa. — A napközbeni sok munka után — mert hát a tehénnel, bikával, a tizenegy hízóval meg a két anyakocával csak kell foglalkozni télen is — jól esik egy kicsit szót váltani valakivel. A tévé elé is leülünk ugye, de leginkább csak a híradóhoz, mert a filmek közül kevés az érdekes.

' A beszélgetést azonban a maga módján érti Zsiga bácsi, mert elég szűkszavú ember. Keze állandóan a ci- tera húrjain, legszívesebben úgy tűnik dalokkal felel- getne.

— Ezen a soron hárman is citeráznak rajtam kívül

— fűzi lassan tovább —

ZINémsiű

líiiú. januar l&t csütörtök

Hát hol itt, hol ott találkozunk.

— És együtt is vagytok éjfélig. — mondja éppen most betoppanó felesége, aki azonban csak tréfásan tesz szemrehányást, hiszen eljá- rogat maga is.

— Csigázni szoktunk így telente. Míg sodorjuk a tésztát. énekelgetünk a férfiakkal, vagy a régi szokásokról beszélgetünk a gyerekekkel. Ott szoktak ülni ők is.

— Akár valaha a fonóban — jut eszébe a szomszédasszonynak, már indulóban.

A kérdésre, hogy így lesz-e ma is, egyszerre rázzák a fejüket. A mai nap a művelődési házé. Zsiga bácsi u fiatal clterásokkal foglalkozik hetente kétszer, köztük Lacival is, felesége pedig a pávakörben énekel.

— El lehetne menni persze máskor is, mert mindig van ott valami érdekes előadás, foglalkozás — véli a házigazda. — Legföljebb szombaton nem, mert akkor „diszkó” van a fiataloknak.

Igaza lehet, mert ahogy a művelődési ház kapujában búcsút intünk, látni, hogy minden helyiség foglalt, még a folyosó is, ahol négy fiatalember ping-pongozik.

Presszótól

presszóig

Művelődési házat közelebbről már egy községgel odébb nézünk. Füzesabonyban a nagyterem egyelőre üres, néhányan székeket tologatnak az esti beathang' versenyre. Az érdekelteket azonban úgy tűnik jobban vonzza a szomszédos presz- szó, meg a mozi.

— Nem nagyon megy ma már a popkoncert — vpno- gatja a vállát az Ámorban a partnerével üldögélő Zsiga Anna. Az előttük levő asztalon egy üveg sör, és egy kóla. Itt megbicsaklana annak a nyelve, aki azt mondaná, hogy csak a poha- razgatás miatt járnak a fiatalok a vendéglőkbe, nresz- szókba.

— Én asszisztensként dolgozom a fogászaton, Vargo Laci pedig — mutat Anna a fiúra — az ÁFÉSZ-nél ellenőr. A fárasztó napi munka után jól esne egy kicsit mozogva lazítani. Laci ugyan rendszeresen sportol, de a tánc azért amellett is elkelne.

— Sajnos szinte egyáltalán nincsenek lehetőségek itt hélyben — veszi át a szót a fiatalember. — Ez a mai hangverseny nem ígérkezik valami nagy számnak. De még ilyen rendezvényre sem emlékszem, hogy lett volna, már vagy három hónapja. Mi, végül is annyit tehetünk, hogy mindig kinézzük, a közelben hol van diszkó. Sajnos Anna falujában Mezőszemerén telente ilyesmi egyáltalán nincs, mert az arra való helyiséget nem lehet fűteni. Eljárunk hát Farmosra, Szidalomra, Egerbe. De az utazgatás csak hét végén jöhet szóba.

— És az utazgatással már az olcsó diszkó sem olyan olcsó... — summázza a dolgot realistán a lány, de amint elmondják, a többi fiatal sem igen csinál mást. A választékot legföljebb még Pest, vagy Miskolc bővíti.

— Pedig arról sincs szó, hogy a szórakozáson csakis a táncot értjük — gondolkodik el Laci. — Szívesen meghallgatnánk valami jó előadást, vagy vitát, vagy nem is tudom. . Minden este itt ülünk, de valahogy a művelődési házba nekünk soha nincs miért átmenni... Persze, lehet, hogy bennünk van a hiba.

Szedelőzködnek, nyolc óra, kezdődik a mozi. Az Ámor, szinte teljesen kiürül, nem lehet csodáim, kalandfilmet vetítenek.

De filmet néznek az emberek másutt is. A hazafelé úton, majd mindegyik házból a megszokott kékes fény szűrődik ki. Akárcsak városon, a szórakozást itt is sokak számára a televíziózás jelenti. Szállingózik a hó, csend van. Egy falusi kedd este hajlik éjszakába óvatosan.

Németi Zsuzsa

Ma este premier A koldusdiák Egerben

Kellemes színházi estét ígér a ma esti premier Millöcker A koldusdiák című nagyoperettjének bemutatója. A történet eléggé ismert: a Krakkóban állomásozó Ollendorf ezredes beleszeret Laura grófnőbe, ám az gőgösen kijelenti, hogy csak lengyel herceg lehet a kérője. Erre az ezredes, Laura megszégyenítésére a börtönben őrzött koldusdiákra osztja a hercegi kérő szerepét, de bakot lő, mert a diák mint kiderül, valójában igazi herceg. Az operett mell ódiái klasszikussá váltak, ám a szöveg megkopott amely úl változatban kerül a közönség elé.

Az operett címszerepét Harmath Albert játssza, a további szereplők: Poór Péter, Kulcsár Imre, Kanalas László, Olgyay Magda, Várhegyi Márta, Csorba Ilona és Ábrahám István. Vezényel: Kalmár Péter, koreográfus Somoss Zsuzsa. Rendezte: Bor József.

Képünkön Laura és a koldusdiák — Várhegyi Márta és Harmath Albert.

(Fotó: Jármay Györgyi

Folytatják a kutatást

Csepjikítoarlang a Gyetra-vdlgyben

Napilapjainkban — az MTI tudósítása alapján — rövid hír jelent meg a fenti címmel. A barlangot 1967- ben találták meg, mely eseményről a napilapok, a rádió és a televízió frissiben be is számoltak. Néhány adat a cseppkőbarlang történetéről időrendi sorrendben: 1965-ben a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Felsőtárkányi Vasútüzeme kőbányát nyitott Felső- tárkánytól mintegy 6 km-re a Gyetra völgyében. 1967 októberében az egyik robbantás után függőleges kürtőt találtak, melyen leereszkedve megtalálták a három teremből álló barlangot.

A Dobó István Gimnázium diák barlangászai Estók Bertalan tanár vezetésével október 25-én megkezdték a kutatási munkáltat.

1968-tól indult a feltárás a hat méter magas (vagy mély) függőleges kürtőn keresztül. A munkát a Bükki Vörös Meteor Természetjáró Szövetség turista szakosztálya és a Dobó István Gimnázium barlangász csoportja végezte.

1974—75. nyarán a Soproni Erdészeti Egyetem Székesfehérvári Geodéziai kara feltérképezte a barlangot. A kapott adatok alapján 1976- ban Dura László bányamérnök és Bodon Tibor bányaÍfw&Í

• »

Mister

MacAreck

üzletei

• •

• ■»

(Fordította: Bába Mihály)

10.

Az egyik pillanatban egy nagyon elegánsan öltözött férfi energikusan lépett be az üzletbe. Kifogástalan öltözete művészre emlékeztetett.

— Kérem a legjobb levélpapírt — hangsúlyozta a fiatalember.

Tomii nson úr néhány csomag levélpapírt helyezett a pultra.

— Nincs önnek jobb? Ilyen szerény a választéka? —■ tekintett körbe a vásárló.

A kereskedő megmagyarázta a vásárlónak, hogy a levélpapír a legjobb fajtájú, de a fiatal művész úgy tett, mintha nem is hallaná, mert a tekintete a polcon heverő hegedűre tapadt.

— Érdekes hangszer — jegyezte meg. — Ilyen eredetien kidolgozott hegedűnyakat még nem láttam.

Mire Tomlinson úr észbe kapott volna, a fiatalember a pult mögé lépett, levette a hegedűt a polcról, figyelmesen m ;.nézte, majd áliához illesztette és a vonót végig húzogatta a hegedű húrjain.

— Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harmadik húrt feltétlenül ki kell cserélni. Nagyszerű hegedű, ismerem — jegyezte meg —, mert magam is zenész vagyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradiváriusért.

— Mit mond? — Csodálkozott kereskedő. — Ezer font lenne az értéke?

A művész felnevetett:

— Ön tréfál. ezer font?

Ennyit én is adnék érte gondolkodás nélkül, bár szegény vagyok. Ez a hegedű tízszer, ha nem hússzor többet ér. Egyedi darab! Stradivárius. a legjobb korszakból. Nem tudom, hogy van-e a világon tizenöt ilyen hangszer, bár a múzeumokban és a leghíresebb hegedűművészeknél katalogizálva van. Háromszáz eredeti Stradiváriusról tudunk. A többi az jobb. vagy rosz- szabb utánzat, a nagy mester tanítványainak munkája. Még egyszer ismétlem, önnek kincs van az üzletében. Ilyen hegedű, ilyen hegedű! Szörnyűség így tok nélkül tartani a polcon Bársonyba kellene csavarni és tűzálló szekrénybe tartani. __

Tomlinson úr szinte elsápadt a hatástól. Gépiesen ismételt!

— Tízezer font. tízezer...

A fiatalember mégegyszer

megtekintette a hegedűt.

Megpróbált a belsejébe is betekinteni. Valamit figyelmesen vizsgált és hirtelen győztesen felkiáltott:

— Hát nem mondtam! A belsejében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivárius mester aláírásával. Tessék megnézni!

A kereskedő abba az irányba nézett, amerre a művész mutatott. Valóban, a hegedű belsejében látni lehetett a kis felragasztott papírlapot. Volt ott valami felírva, de a ..Stradivárius” nevet minden nehézség nélkül el tudta olvasni.

A hegedűművész roppant lelkes lett:

—- Ha lenne pénzem, azonnal megvenném öntől ezt a hangszert. Egy ilyen hegedű biztos siker! Hírnevet és pénzt jelent. Éppen néhány nap múlva lesz koncertem Edenburgban. Ha ott ezen a hangszeren játszhatnék! Bevallom önnek őszintén, ez lesz az én első szólóestem. Eddig mint első, vagy másodhegedűs játszottam a zenekarban.

Sajnálkozva tette le a hegedűt a pultra. Óvatosan becsavarta a flanellpokróc- ba és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta:

— Van egy ötletem. A mi zenekarunkkal ma este koncertezik a világ egyik leghíresebb hegedű- művésze, Yehudi Menuhin. Ez az ember végtelenül gazdag. Egy fellépéséért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a tanítványa voltam. Tudom, hogv né°v hangszere van. Két Stradivárius. de a későbbi időszakból, és két Áfúati hegedű. De egyiket sem tudom ehhez a kincshez hasonlítani. Biztos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkövet, hogy megszerezze ezt a kincset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, enged ie meg. hogy ezt a hegedűt vigyem hangversenyemre. Biztosan nem utásítja el kérésemet.

— Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlinson.

— Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű?

— Van egy lányom. Hegedülni akarom taníttatni.

— Tanuljon, de nem tízezret érő hegedűn. Kár tönkretenni tanulással egv ilyen hegedűt. Ez a hegedű nagy művész számára való. És csak nagy művész tud érte jó árat fizetni. Ha ön gyűjtőnek akarja eladni, még ha állami gyűjteménybe is, sokkal kevesebbet kap érte.

A fiatalember most már válogatás nélkül megvette az elétett levélpapírcsomagot és távoztakor közölte, hogy holnap eliön egy híres hegedűművésszel. A küszöbtől visszafordult és az ámuldozó boltosnak futólag még odavetette:

— Kérem, ne tartsa ezt a hegedűt a polcon. Kérem, tegye be a páncélszekrényébe.

Tomlinson úr sokáig nem tudott megnyugodni. Az a felfedezés, hogy egy szerény munkásnak ilyen nagy értékű hegedűje van, valami olyasmi volt. amit nehezen lehetett elképzelni.

Az ilyen munkás nem tudja, milyen kincs van a birtokában — kombinált a kereskedő és uzsorás egyúttal. — Ha érte jön, megveszem tőle, amennyiért adja. Ki kell használni az alkalmat, ha a kereset az ember kezébe pottyan.

H

(Folytatjuk$

M

technikus tervet készítettek

egy vízszintes táró kivitelezéséhez. A tervet még 1976. október 26-án jóváhagyta a MÉM Barlangtani Osztálya.

A kivitelezési munkát 1977-ben kezdte meg a Recski Ércbánya Vállalat Dura László irányításával, a Mátrai ETAG és a Mátra—Eger —Nyugat-bükki Intéző Bizottság anyagi támogatásával. A táró 1977-ben ideiglenes fadúcolást, 1978-ban kőfalazást kapott.

A feltáró munka ebben az évben is folytatódik. A Bükki Nemzeti Park barlangász csoportja kutatótábort szervez a nyáron, amely az úgynevezett Reménység ágon tovább kutatja a barlangot újabb termek feltárása reményében.

A feltáró- és kutatómunka befejezésével, a biztonságos közlekedés és világítás megoldása után, a barlang megnyitásra kerül az idegenforgalom, a nagyközönség számára is.

_____ Dér László