Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
A hangszóró mellett Színház a févében SZÍNHÁZ az EGÉSZ, VI. LÄG — állította Molieré. és semmi okunk nincs ebben kételkedni, ha nem is vagyunk komédiások mindva- lamennyien benne. Poquelin mester, azaz Möllere is tudta, amit tudott: hogyan lehet és kell az egész világ nyi színházból színházi világot teremteni. Jöhetett film, néma és hangos rádió sztereo, sőt kvadrofon, televízió fekete-fehér, színes, sőt. térhatású, A mindig és újra eltemetett színház állandó megújhodással és megifjodassal került kl a kulturális-technikai küzdelemből. Az egyszeri, a megismételhetetlen, az alkotás előttem zajló varázsos folyamatának bensőséges intimitása — és még kt tudja, hogy mi minden más miatt is — az élő. hatni akaró ember játéka teszi a színházat azzá, ami: az emberi színek házává. És mindez egy televíziós közvetítés kapcsán jutott eszembe — újra. Jutott eszembe számtalan, ha szebbnél nem is szebb, de aktuális gondolat a televízió és a színház kapcsolatáról, pontosabban arról, hogy a televízió, mint informátor hogyan szolgálhatja legjobban az élő színészetet. Sehogy? Van olyan érzésem, mintha az utóbbi időben a televízió hajlamos lenne egy olyan álláspontot elfoglalni, miszerint a színházi közvetítések. a színházból való közvetítések nem jelentenek televíziós műfajt. Hírt adni egy-egy érdekesebb produkcióról, keresztmetszetet nyújtani olykor-olykor a magyar színházi élet helyzetét, terveit, kudarcait illetően — az igen. De a színház az színház, a televízió meg televízió: mások a kifejezési eszközök, más a stílus. a játék, nemegyszer a célök is mások. S MINDEZZEL VOLTA. KÊPPEN egyet is lehetne érténi, ha az időnkénti és sajnos mind ritkább „jó” színházi közvetítések — a jelző itt a közvetítésre vonatkozik, s nem a közvetített mű minőségére — rendre nem kérdőjelezmék meg ezt a dramaturgiai alapállást. Az elmúlt héten a Radnóti Miklós Színpadról adott közvetítést a televízió. A Karinthy Frigyes műveiből összeállított Minden Türelmes udvariassággal tüntetett Karlkó a gorombaság ellen. — Valóban nem fontos Dezső bácsinak, hogy az öregek sok száz munkaórát dolgoztak a házépítésnél? Elutasítón, mérgesen hadonászott a kőfaragó. Elegáns alpakka zakója mulatságosan összerúncolódott rajta. — Édes fiam, kár az erkölcsiekre apellálni! Művezető vagyok! könnyén kiszámítom, hogy kinek mennyi munkabérrel tartozom a segítségért, Megfizetem. A legmagasabb órabért fizetem, amit valaha is kaphattak Magyar- országon a nyugdíjas fusizók. Sőt. a dupláját fizetem! Ehhez meg mit szólsz, kispajtás.. Éppen ajánlani akarta a szerszámlakatos Mártinak, hogv menjenek és keressenek vidámabb időtöltést, amikor megszólalt a lépcsőházi csengő Mintha a mérnöknőn is végigfutott volna az áram, akaratlanul megrándult. I9*S. december 12., kedd másképp van... című kétrészes szatíra-show pregnáns példája, hogy lehet színházat közvetíteni, — sőt kell is. Hallani vélem a megjegyzést: könnyű egy ilyen jelenetekre, villámtréfákra alapozó, rövid cselekményekre, kis helyszínre, néha csak egy-egy színész játékára, monológjára épülő színházt produkciót közvetíteni. Kétségtelen. hogy könnyebb és az is kétségtelen, hogy nagy személyzetű, szélesebb cselekményű művek televíziós interpretálása már keményebb odafigyelésre készteti a rendezőt, az operatőrt, és a színészt is természetesen. De a többlet-odafigyelés, a gondos és elmélyült televíziós munka nem marad sikertelen, példa erre Csurka Istvánnak a Versenypálya című és a közelmúltban bemutatott drámájának vígszínházból! közvetítése Is. — Talán a hirdetésre jönnek... — nézett bátyjára. Dezső egyetlen pillanat alatt átváltozott. Máris rontott az ajtónak. — Akkor most gyorsan csőre töltöm az intelligenciámat. Miatyánk, ki vagy a mennyekben... — Kirohant a szobából, az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A bent- maradottak pontosan hallották harsány szavalatát, melyet kissé torzított a lépcsőházi akusztika: — Á, fölséges szomszéd urunk!... Meg az ő hercegkisasszony lánya! Hát miért nem táviratoztak?! Micsoda szégyen ránk nézve, hogy az állami himnusz nélkül kell fogadnunk önöket! De biztosíthatom a fényes vendégeket, hogy az érzelem majd pótolni fogja a külsőségeket! . Alig észrevehető zihálással érkezett fel az emeletre Félix Elek. Kissé féloldalt fordult az előtérben, hogy egyszerre léphessen lányával a szobába. Nyomban a beléje rögződött álszerénység hangján kezdte: — A világért sem akarok ám zavarni, kérném tisztelettel ... Csókolom a kacsóját, Editkc... — A fémdísz- műves viszont biztos, ami biztos alapén, a kőfaragót is Ami még ide kívánkozik : nemcsak fővárosi színházi alkotások megörökítésére van szükség — és nemcsak archiválási okok, színészportrék megőrzése miatt — hanem niég bátrabban kellene a vidéki színhazak előadásait is megörökíteni a kamerának. A műsorgondok enyhítésén túl jó alkalom, hogy a vidéken élő színészt megismerje az ország, hogy a magyar színházi élet egyetemessége gondjainkban és sikereiben ily formán is kifejezésre jusson. VALÖ IGAZ, hogy a színházi közvetítés nem „a” színház, de a televízió mégsem hagyhatja figyelmen kívül a létező, élő és mind szélesebb körben ható színházi világot, s a maga sajátos eszközeivel erről információt nyújtani kötelessége is. A színész és a néző örömére egyaránt. nagy reverendával üdvözölte: — Szerencsés jónapot, kedves Dezső. — önnek is, drága szomszéd. Érezzék otthon magukat. — Kedves Dezső, szavai mély benyomást tesznek rám. Szívélyessége felbátorít, hogy atyai gyengédséggel köszöntsem tündöklő leányát — s ellágyulva, nyitott tenyérrel mutatott Dezső lányára, Ka- rikóról azonban tudomást sem vett Várakozón köszönt Márti - ka. — Jó napot... Szervusz Bea. Mintha néma lett volna a fémdíszműves menyasszony lánya. Szó nélkül, mesterkélten kedves biccentéssel fogadta Márti köszönését. Ka- rikót felületes érdeklődéssel mérte végig. Bea különben csillogott a világos, fémes tisztaságtól. Haja szőke, benne a hullámok keményre lak- kozottak; bőre fehér, de nem hamvasán, hanem krémektől fénylőn; műszempillája mereven állt, mint a babáké. Szemhéját a rézoxid kékje borította. S mindezt a fes- tékes-fémes csillogást egy neoszecessziós fodrokkal teli ruha csomagolta ciklámen színű göngyölegbe. Senkivel nem törődve a lakást must- rálgatta. — Azt hiszem, jól el tudnám itt rendezni a kolóniái garnitúrát. Mondjuk ide középre kerülne a hatszemélyes asztal, oda az ablak mellé a bárszekrény, abba a sarokba a kerek társalgóasztal a két fotellel, ebbe a sarokba meg a heverő. Na és a könyvespolc? ... Edit ironikus mosollyal figyelte a szomszéd lány s/.án- déktalamil is tolakodó ter- vezgetését Szívélyessége szintén ironikus volt, amikor helyet ajánlva a könyvesAz „Első csengetés” több mint meghívás a játékra, mert nemcsak azt jelzi, hogy nemsokára kezdődik az előadás, nem is műsorelőzetes, mert a Rádiószín- ház szerzői, rendezői, színészei szólalnak meg, vallanak készülő darabokról, írói szándékokról, a rádió műhelytitkairól. Pl. Mi a színész véleménye a szép magyar szóról? A triviális, közönséges szavak színpadi használata ellen többen lázadoznak. Nem elég, hogy az utcán, sportpályán, játszótereken, üzletekben hallják a gyerekek ezeket a közbeszédben is indokolatlanul használt trágár szavakat, még a rádió is beállt a sorba. Ma már megmosolyogja az ember Kazinczy konok törvényét a „fentebb stílről” és a puritán Kölcsey igényességét, amiért megrótta Berzsenyit a „csalit” szó használata miatt. „A közönség nem a szavakat figyeli, hanem azt, hogy mi történik a színpadon” — mondta Rut- kai Éva. A néző a színházban és a rádióban nem szavakat, hanem emberhez méltó, fölemelő gondolatokat és érzéseket keres, ezeket látja és ezeket fogadja el magáénak. Ha valaki egy-egy durva szót csak azért használ, hogy vele olcsó hatást érjen él, elítélendő, de ha tisztelt az írót, akkor tudja, hogy az író ezt így akarta: „a szónak komoly indoka van arra, hogy ott szerepeljen, ahova való”. A mai ember egyébként sem szisszen fel egy- egy szokatlan vagy érdes szó hajlatán. De szólt a műsorban Görgey Gábor ííj új hangiáté- káról, az Ijesztő híreikről. Olyan család életét akarta bemutatni, ahol fontosabb a magnó, a frizsider, televízió mint a családtagok nyugalma. Korunknak egyik ellentmondása az, ami a XX. száziad civilizációja és a század emberének lelkivilága között fennáll. „Az írónak nem az a baja, hogy jó-e a technika, tudomány fejlődése, hanem az a baja. hogy a tudat még nem nőtt fel ehhez‘a civilizációs fejlődéshez,” Az Ijesztő hírek a rossz közérzetek és elégedetlenség játéka. A műsor megjelölése szerint tréfa, azonban inkább groteszk, mert a természetes itt; túl. zott, torz, ijesztő formában jelenik meg. A groteszkben polcnak, a vele szemben levő falfelületre mutatott: — Talán oda. Élénk bizalommal helyeselt Bea. — Valóban! — De hirtelen aggodalma támadt. — És megbírja a fal a kolóniái könyvespolcot? Nem állhatta tovább szó nélkül Karikó ezt a birtokbavételi terepszemlét. — Igen, megbírja. Feltéve, ha tiplikre akasztják. Egyébként a ház falai garantáltan erősek. Dezső pöffeszkedően simította melléhez széles nyakkendőjét. — Hát nem is bóvli. Elvégre szakemberekből áll a család. — Tanúsíthatom — sietett az igazolással Karikó. A kőfaragó hálásan fogadta a segítséget, jólesőbben húzta ki magát — Na ugye. De kétkedőbben fülelt, amikor hangot váltott a bordó garbós legény: — Meg azt is tanúsíthatom, hogy az összes többi szakember ugyancsak a páfját ritkítja.-Valósággal felragyogott Márti szeme, hogy udvarlója alkalmat teremtett a leckéztető játékra. — Dömötör bácsira gon-, dőlsz, a parkettásra? — Például, ő’ készítette a városi tanács dísztermében az intarziás padlózatot. — Majdnem parancsolóan szólt Félixre és Dezsőre: — Nézzék. micsoda pompás parkettet rakott ide! — Cipője talpával alaposan megdöngette a padlót. Mintha megijedt volna Márti, hogy valami fontos kimaradt, sürgősen idézte a fiú emlékezetébe :. £folytatjuk) a valóság és az abszurd elemei keverednek. Innen van az, hogy bár a valóság egy-egy pillanatát ábrázolja, hitelességében az olvasóhallgató kételkedik, inkább ébreszt derűt mint szomorúságot. A négy Jelentre tagolt mikrojáték esti életkép, amikor a család együtt van, vacsorához és esti tévézéshez készülődik. A nagyfiú örvénylő hangzavarban az aminosavakat tanulja (mert első a kötelesség), a mama krumplit hámoz a konyhában. A gyerekek (fiú és lány) értékrendszerében a szülők hím- és nőnemű ősök. Köszönésük a „cső”. Egyébként jól neveltek, ■ mert étkezések előtt kezet mosnak. Véleményük a rádió zenei műsorairól: „Kedvenc melódiák terítőhorgoláshoz nagymamáknak”. A papa felborzolt Idegekkel tér haza, mert főnöke, ,.ez' a csúcsidióta, agy nélküli őshüllő, égig érő barom” ismét elégedetlen volt munkájával, amiért nem a hagyományos űrteherhajókkal oldotta meg a Mars és Vénus érckészletének Földre Élmény, nem is akármilyen, ennyi szépet együtt látni. Aki most bemegy a gyöngyösi új művelődési ház előcsarnokába, és időt szán arra, hogy kedvére elnézelődjék egy-egy szobor, kép vagy kerámia előtt, valóban ünnepi perceket él át. Méltó ez a kiállítás az alkalomhoz: köszönteni a magyar kommunisták párttá szerveződésének hatvanadik évfordulóját, de méltó ahhoz a törekvéshez is, ami a szervező üzem, az Izzó tevékenységét húzza alá: a mai kor munkásainak látni tudását növelni, élményeik körét kitágítani, a szépre való érzékenységüket fokozni. Majdnem húsz művész jóval több alkotása, ez a gyöngyösi jubileumi kiállítás katalógusszerű tényvázlata. Amiből az Is kiderülhet azonnal, hogy nemcsak élménynek bőséges az itteni anyag, hanem ahhoz is túlontúl az, hogy részletesebben lehessen róla szólni. Pedig szívünk szerint való lenne elidőzni egy-egy képnél, szobornál. Mert azt tudjuk, Kiss Istvánt éppen úgy nem kell felfedezni a gyöngyösiek számára sem, mint akár Mak- risz Agamemnont, akár Reich Károlyt. Arról sem kell bővebben szólni, hogy menynyire sajátjuk az a mód, ahogyan látják és megvalósítják környezetük, életük, élményeik egy-egy. darabját, részletét. Ki ne mutatna rá Reich Károly bármelyik lapjára, ha nem is olvashatná alatta a szerző nevét: ez a mesefigura nem lehet a másé. Ahogy Kiss István erőteljes mintázási technikája, feszülő és feszítő indulatgazdagsága, drámaisága is olyan magától értetődő, hogy egyetlen hang nélkül is azonnal felismerhető. Ilyen a most látható Apóm píremléke. Makrisz Agamemnon Munkások című kompozíciója is minden részletén magán hordozza alkotója keze és lelke nyomát. Derűs örömmel csodálkoztunk rá Kis Roóz Ilona kerámiáira: a Kétfigurás gyertyatartóra, a táíkeretbe foglalt Esküvő és a Szüreti tál csupa vígságára, életszerete- tére, az ember iránt érzett vonzódás mindent megelőző önvallomására. Mikus Sándor páros figurái ugyanezeket az érzéseket hordozzak, ők a mozdulat történő szállítását, hanem lézersugár.csőrendszer segítségével. „Gorilla éhes”, de a leves langyos, a saláta homokos, a hús cipó- talpkeménységű. Utána az esti tévékoszorú. A műsorban a riporter azt a történelmi pillanatot közvetíti, amikor az ember a fáról leszállt a földre. Utána a családfőnek marad az éj. szakai munka, mert reggelre ki keli számítania „a bolygóközi állomások bisztróforgalmának növekedési kvótáját.” Mindez a valóság egy szelete, de mindenképpen alkalmas arra, hogy az Író civilizációs vívmányaink és a magánélet ellentétes vonalait meghúzhassa. Bulla El ma,/ Mádi Szabó Gábor ennek a családi idillnek olyan hangulatát teremtette meg, amelyben a komor és derűs pillanatok érzékletessé tették négy em-‘ her életének különféle haladó útjait és aat a reményt, hogy eljön az idő, amikor az emberek mindent megtesznek majd egymás megbecsülése érdekében. Ebergényi Tibor lendületében is, játékosságát ban is, mint a Twist, a Húszévesek és a Táncoló lánykák. Ha valakit valami bántódás ért, nézze meg ezeket a szobrokat és Mikus Sándor munkái ismét elvezetik az élet napos oldaléra. Somogyi Árpád súlyos alakjai még akkor is tömbszerű- ek, ha ezen a tárlaton csak öklömnyi nagyságban jelennek meg, magukra terített subában, tömören, hangsúlyosan. Mégis derűsek ezek az alakok is, nem riasztanak, hanem vonzanak. Érezzük, hogy az alkotójuk jókedvében hozta őket e világra. Ilyenek A Tiszánál és a Pásztorok. A Bolgár paraszt című feje már a jellemábrázolás képességét is kifejezi, hirdetve, hogy a művész ért a lélek vetületeinek feltérképezéséhez. A szobrok közül még mindig a derű, a játékosság, az öröm hangjai szólalnak meg Tóth Béla hó csikóval című kompozíciójában, valami könnyed lendülettel átszőve. Sós László plakátjai már egészen más hangokat ütnek meg. Itt az emberért és a jövőért érzett felelősség tömör baritonja kél szárnyra, egcszen a fortissimóig erősödve a Neutronbomba elleni tiltakozásban. . A színek lobogása fűti át Dobi Piroska képeit, amelyek közül az Adóm és Éva című állt hozzánk a legközelebb, mert ennek levegője hatott át a legkönnyebben bennünket. Somogyi János tájképei is levegősek, a párás kékségek foltja egyben karakterisztikus sajátossága is a festőnek. A tér végtelenjét sejtjük meg ezeken a táblákon. Ez a ráhangolódás fogva is tart bennünket Formák, domborítások^ mégsem csupán ezek Sasi Vera bőrből készült, munkái. A keretes tükrök mintha arra is alkalmasak lennének, hogy azokban saiát örömeinket is felismerjük. Ezek a tárgyak önmagukban is örömet hordoznak. Ennyire .gazdag és mégis ennyire azonos hangzású, ennyire sokoldalú és mégis ennyire egyöntetű k állítási anyag meg eddig soha nem volt Gyöngyösön. Az Izzó érdeme is, hogy a jeles kiállítók színgazdag felvonulásit az ünnepi alkalomból megszervezte Gyöngyösre. G, Molnár Ferenc Gyurkó Géza Könyvek között A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi kertészeti főiskoláján is egyre nagyobb az érdeklődés a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvek iránt. A politikai könyvhetek alkalmából könyvkiállítást is rendeztek, hogy segítsenek eligazodni az új kiadványok, a könyvkínálat között. (Fotó: Szabó Sándor) 24. leles kiállítók találkozója
