Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
Kedvezőtlen termőhelyen is lehet fél gazdálkodni Beszélgess Kibera Lászlóval, az egri járási pártbizottság első titkárával (Fotó: Perl Márton) A közelmúltban tárgyalta a megyei párt-végrehajtóbizottság azt a jelentést, amely az egri járásban vizsgálta a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, s különös gondot fordított a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek tevékenységére. Az egri járás mezőgazdasági nagyüzemeinek helyzete nem csupán azért érdemet megkülönböztetett figyelmet, mert a_ művelt területek talaj minősége, úgynevezett aranykorona-értéke 44 százalékkal alacsonyabb a megyei átlagnál, hanem azért is, mert a járás területén levő 15 termelőszövetkezetből tíz kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Ezek az üzemek az összes földterület hetven százalékán, a szántóterület 59 százalékán gazdálkodnak. Csaknem ötezer embert érint, több falu lakosságát, hogy miként alakul e kedvezőtlen körülmények között a mezőgazdasági termelés. Kérdéseinkkel Habéra Lászlót, az MSZMP Egri Járási Bizottságának első titkárát kerestük meg. — önhöz nem csupán mint első titkárhoz, hanem ha jó! tudom, mint mező- gazdasági szakemberhez la intézzük a kérdéseket. — Tulajdonképpen Igen, hiszen 1956-ban végeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, s utána lényegében a mezőgazdasággal kapcsolatos területeken dolgoztam. Először a hatvani járásban állattenyésztési vonalon, később a Selypi Cukorgyár termelési részlegén, majd később, 1964-től 68-ig_a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályán voltam munkatárs. Jelenlegi megbízatásom az egri járás élén 1975-től szól. A járásban nem a mezőgazdasági termelés dominál, sokkal jelentősebb az ipar. Megfázható itt a gépipartól kezdve a mélyművelésű bányaié szinte minden. — Az a tény viszont, hogy a végrehajtó bizottság külön foglalkozott a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemek helyzetével, arra utal, hogy a téma fontos. Hadd tegyek fel rögtön egy furcsa kérdést: érdemes-e fenntartani, állami támogatásban részesíteni a kedvezőtlen üzemeket? — A válasz egyértelműen és csakis igán lehet. Az ország, a magyar népgazdaság semmiféleképpen nem maradhat le a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó tsz-ekben előállított termékekről, anyagi javakról. Az állam nem nemzeti ajándékként adja ezeknek a gazdaságoknak az állami támogatást. Szükség van az itt megtermelt, előállított élelemre, takarmányra, fogyasztási cikkekre. Ez az elsődleges és legfontosabb szempont. Itt van az asztalomon egy kimutatás, amely pontos számokkal. tényekkel bizonyítja, hogy a járásban a kedvezőtlen adottságú tíz közös gazdaság húszmillió forint állami támogatásban részesült. Ugyanakkor az államkasszába ezek a termelőszövetkezetek — a különböző adók formájában — 18 millió forintot fizettek be. A problémát én ott látom, hogy ebből a 18 millióból tízmilliót három tsz fizetett be, Mátraderecske. Mátraballa és Egerszólát, és ez a három tsz mindössze négymillió forint állami támogatásban részesült. És itt kell keresni az igazi problémát. Ha ez a három termelőszövetkezet, amely ugyanolyan rossz körülmények között gazdálkodik, mint a többi, képes ilyen eredményre, akkor máris levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottság nem jelenti feltétlenül azt, hogy gazdaságtalanul kell termelni. A népgazdasági érdek éppen azt követelné meg, hogy az ilyen területeken is gazdaságosan termeljenek. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy radikálisabban alakítsák, változtassák termelésszerkezetüket a mezőgazdasági üzemek. Hadd említsek rögtön konkrét példát, hogy a 17 százaléknál nagyobb lejtőkategóriába tartozó és csak gazdaságtalanul művelhető területeken nagyon vontatottan, lassan halad nálunk az erdő-, illetve legelotelepítés. A vetésszerkezetben még mindig találhatók olyan növényféleségek, amelyek termelése a természeti és köz- gazdasági viszonyok miatt nem célszerű. — És ezt miért nem látják be a termelőszövetkezetek vezetői, vagy az ottani szakemberek? — Van, ahol nem látják be. Szerencsére akad jó példa is, a már említett három termelőszövetkezet igen jól szakosodott, tehát jól választotta meg a termelésszerkezetet. De ott van példaként az istenmezeji termelőszövetkezet, amelynek elképesztően alacsony, 2,1 aranykorona értékűek a földjei, és ennek ellenére mégsem sorolják a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó üzemek közé, mert olyan jók az egyéb gazdaságossági mutatói. Visz- szatérve a feltett kérdésre: vannak olyan szakemberek, akik szinte kényelmesen belenyugodnak a helyzetbe. Ügy ítéljük meg, hogy a mai körülmények között ez megengedhetetlen, többek között ezért mondható el, hogy az elmúlt három évben két tsz- elnök, nyolc főmezőgazdász és hat főkönyvelő cseréjére került sor. — Ügy hiszem, nem köny- nyű ezekbe a termelőszövetkezetekbe Jó szakembert, megfelelő vezetőt vinni. — így igaz. Természetes emberi dolog, hogy mindenki arrafelé, oda igyekszik, ahol könnyebben, gyorsabban, látványosabban lehet eredményt felmutatni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy az érkező mezőgazdasági szakembert rossz szociális körülmények várják. Változtatni kellene azon a társadalmi gyakorlaton, hogy az orvost például csaknem minden esetben kényelmes szolgálati lakás várja, az agrármérnököt, aki a falu megélhetéséről gondoskodik, azt viszont legtöbb esetben falusi albérlet. •—Ügy tudom viszont, hogy a kedvezőtlen tsz-ekben nem is olyan rosszak a fizetések. — Valóban. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek dolgozóinak személyes jövedelme hat százalékkai marad el a járás többi gazdaságától. Ez nincs arányban azzal, hogy az egy főre számított termelési érték viszont kereken 25 százalékkal kevesebb. Ennek az ellentmondásnak az az oka, hogy éppen az úgynevezett gyenge termelőszövetkezetek környékén két állami nagyberuházás folyik, a bélapátfalvi és a recski, amely jó kereseti lehetőségeivel hagy munkaerő-elvonást jelent, de nem csupán ezzel a két beruházással kell felvenni a versenyt, hanem a borsodi és a salgótarjáni iparvidék is állandó munkaerő-elszívó hatást gyakorol a környékre. Ezért én személy szerint is úgy tartom, hogy ezeknek a termelőszövetkezeteknek még ilyen eszközökkel is joguk van megtartani munkaerejüket. Egyébként, ha a személyi jövedelmeknél tartunk, hadd említsem meg, hogy hosszú évekre visszamenően egyik közös gazdaságunk sem nyúlt törvénytelen eszkö-' zökhöz a jövedelmek emelése érdekében. — Nincs összefüggésben a magasabb jövedelem a melléküzemági, kiegészítő tevékenységgel? — Azzal is összefüggésben van. Természetes, hogy ha valamelyik termelőszövetkezet olyan kiegészítő tevékenységet folytat, amelyhez magasabban képzett szakembergárdára van szükség, annak a jövedelemvonzata is nagyobb. Egyébként a melléküzemágakról röviden any- nyit: a gyenge termőhelyű üzemeknek szükségük van kiegészítő tevékenységre, és különösen támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek kapcsolódnak az alaptevékenységhez, vagy pedig tényleges lakossági igényeket elégítenek ki. A termelőszövetkezetek, amennyiben lehetséges, végezzenek a lakosság részére szolgáltató munkát is. Ennél a kérdéskomplexumnál még azt kívánom megemlíteni, hogy a melléküzemágakból befolyt nyereség átáramlik a mezőgazda- sági alaptevékenységbe, így tehát ellátja az egyik legfontosabb funkciót, hogy pénzzel segítse a mezőgazdaság újratermelés alapjainak bővülését. — Kevés szó esett az állattenyésztésről, pedig ez a vidék a juhtenyésztés igazi hazája lehetne.-* Jelentős szakosodás történt, a sertéstartás gyakorlatilag megszűnt, két termelőszövetkezetben foglalkoznak 'vele csupán. A szarvasmarha és a juh került előtérbe. Péten; ására kiváló példa arra, hogyan kell ésszerűen szakosítani. A zet fajtaátalakító kísérlettel már háromezer literes átlagteljesítmény fölött tart. Ezenkívül még négy termelőszövetkezet szakosodik tejre, Bélapátfalván pedig most kezdték meg az új extenzív hizlalás! módszerre való áttérést — Ez tehát a Jövő útja, Miben látni kiszámíthatatlan lehetőségeket, tartalékokat? — Az Igazi nagy tartalék szerintem a gyümölcstermesztésben van. A hegyvidéken jó és exportképes gyümölcsöt lehet termelni. Mátraballa már meg is kezdte a telepítést. Tovább kell javítani az erdőgazdálkodást és a fafeldolgozást. A fakitermelés, fafeldolgozás színvonala eddig meglehetősen alacsony volt, a közelmúltban alakult erre egy társulás, remélem, ez döntő változást hoz majd. —> És nem kell attól tartani, hogy erdő nélkül, kopaszán maradnak a bükki és mátrai lejtők? összhangban van a környék zetvédelemmel, semmi veszély nçm fenyegeti az erdőket — Végezetül arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogyan látja a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek helyzetét, szükségesnek tartja-c továbbra is fenntartani az állami támogatás rendszerét? — Üjból szeretném leszögezni, hogy az itt termelt értékekre szüksége van az országnak. Az állami támogatás rendszerének fenntartása indokolt, a feladatot egyértelműen abban tudom megjelölni, hogy ezeken a területeken is véget kell vetni a csak termeljünk, mindegy, hogy mibe kerül szemléletnek, s helyette a nagyon pontos, feltáró, elemző munkán alapuló gazdaságos és hatékony termelést kell nem szóban és elméletben, hanem a mindennapi gyakorlatban megvalósítani. Köszönjük a beszélgetőst — A fakitermelés, fafeldolgozás a legszigorúbb Szigcthy András Toronyi Lénárd: „A vízte- Varga Géza: „Sohasem Papp János: „Megnőtt & lenités volt a legfontosabb” kedveltük a magyarázko- becsületünk!” dást” (Fotó: Perl Márton) Régen volt ilyen év Hozván sikerült, bányászok? Közhely azt mondani : szükség van a szénre. A szénre mindig szükség volt. amióta bányásztodnak, s egyelőre még a jövőkutatók sem tudják, mikor iön el az idő, amikor úgy tekintünk rá mint felesleges holmira. Valószínűleg előbb merülnek ki az utolsó készletek is, minthogy erre sor kerülne. A bányászok is természetesnek tartják, hogy nagv szükség van az áldozatos munka árán előbányászott fekete kincsre. Ezért jelentkeztek a hét végi pótműsza- kokra. vállalták a többlet- munkát ebben az esztendőben is. így történt ez a nagvmúltú Egercsehi bányában, a megye immár egyetlen mélyművelésű szénbányájában. Igaz, Itt még többet is még akariak mutatni: ■ azt, hogy a hír. dicsőség nem kopott el egészen, a régi bányászok tudnak még ma is példát mutatni lelkesedésből. Az ember, ha ilyesmit hall: egv hónappal az év vége előtt teljesítették az éves tervet, nem lelkesedik mindjárt. Először azt kérdeni, hosy milyen volt az a terv? Nos, a Borsodi Szénbányák farkaslyuki bányaüzemének egercsehi aknája az idén több mint egy hónappal hamarabb teljesítette az éves tervét. Hosszú évek óta nem fordult elő ilyesmi a bánya történetében; az volt inkább a jellemző, hogy nem tudták végrehajtani a kiszabott feladatokat. Sokat írtunk már arról, hogv nehéz körülmények között és egyre fogyatkozó munkásgárdával dolgoznak. Milyen volt a. terv? Nem csökkentették azt a tavalyihoz képet, sőt. S most mégis sikerült? Számítsuk ide az ország nagyobb igénye miatt hét végére szervezett műszakokat is: összesen körülbelül egyheti termelésnek felel ez meg. Nem sokat változtat tehát a túlteljesítés mérlegén. Akkor hát hogyan sikerült? Szerencséjük volt? — A jövő évi terveket már megvitattuk a vállalat központjában — mondta beszélgetésünkkor Payp János, az akna főmérnöke. — Azelőtt, őszintén szólva, elég kínosak voltak ezek a megbeszélések; amikor mi kerültünk sorra, csak legyintettek. Most legutóbb azonban már más volt a helyzet. Megnőtt a becsületünk! Már el tudjuk hitetni hogy ha kapunk lehetőséget a fejlesztésre, a korszerűsítésre. az meghozza az eredményt Egercsehiben is. A 3-as telepi frontbrigád csapatvezetője Varga Géza. Harminc éve bányász. Tagja az egri járási párt-végrehajtóbizottságnak. Csapatával ő teljesítette leghamarabb az egész évi feladatokat: október 21-én fel- klüdték az utolsó csillét is, ami brigádjuk éves tervéhez kellett. — Év elején, amikor a vállalásokat megszerkesztettük, tudtuk, hogy nem lesz könnyű azokat teljesíteni mondta. — Nem tűnt ám akkor még ilyen egyszerűnek ez az év. mint ahogy most látszik. De kétségtelen, a kiszolgáló személyzet munkája szervezettebb volt. jobb volt a front anyagellátása, több csillét kaptunk, sikerült a fejtésről a sok vizet elvezetni; szóval egy sor jó műszaki intézkedés történt, s a mi embereink is összeszed ék magukat. — A brigádunk, az Április 4 fron.brigád volt már aranyjelvényes is de tavaly csak oklevelet kaptunk. Lemaradtunk a teljesítésben. Nemcsak a mi hibákból, de a magyarázkodást, azt sohase kedveltük .A 96 emberből a leg öbb húsz évnél régebben kezdte meg a bányászkodást, együtt vagyunk régóta, azok válnak csak meg tőlünk, akik nyugdíjba mennek. Hát ugyanezek a bányászok a tavalyi lemaradás után az idén egy hónappal lerövidítették az évet. örülünk, hogy sikerült bizonyítanunk. Persze nem egvedül övék a dicsőség. Lajter Mihály ifjúsági brigádja Balogh Árpád, Papp lgxác. Bódi J. József, Kapus János brigádja az elővájásokról ugyancsak hozzájárult szép teljesítményével a sikerhez. Igaz. az idén is voltak olyan munkaterületek. ahol nem sikerült, nem sikerül végrehajtani a programot, de az összteljesítmény igen figyelemre méltó, még a bánya jövője szemponjából is. Az év eleiétől frontmérnök Egercsehiben Toronyi ■ Lénáid.:Koráob'n már geológustként Is dolgozott az aknánál. Neki is „köze van” néhány új műszaki megoldáshoz. Tőle is megkérdeztük hát: hogyan sikerült? — A legfontosabbnak a víztelenítést tartom — felelte. — Két frontunk van: a 2-es és a 3 as telepi, s a termelés zömét adó 3-as állandóan úszott a víztől. Nehéz körülmények között dolgoztak az emberek, s lóval kisebb volt a teljesítményük is. Össze kellett dugni a fejünket, megkeresni a vízelvezetés módszerét. Zsompokat alakítottunk ki. összegyűjtöttük és a felszínre nyomjuk a vizet. Költségek? Hát arról csak annyit, hogy a vállalatnál az utolsó helyről az elmúlt néhány hónap alatt lassan a középmezőnybe jutottunk fel az önköltséget tekintve. Kiváló minőségű a szenünk, különösen a 2 es telepi, s ezt a minőséget pénzre Is tudjuk már váltani. Nagyobb teljesítmény. kevesebb ráfordítással, ezt számok bizonyítják; mi már annyi nehéz hónapot megértünk, hogy nem beszé'hetünk csak úgy a levegőbe. A tények bizonyító erejűek. S a tények talán némileg változtatnak a bánva jövőjének megítélésén is. Vannak még nagii szénmezők Egercsehi környékén, ezt geológiai kutatások igazolják, s ha az itt dolgozók a következő években is bizonyítják, hogv megéri kitermelni a csehi szenet, más lehet a jövő. A következő esztendőben egyébként a magyar önjárói acél^aizsot telepítik a 3 as telepi frontra — kísérlet lesz, de a termelékenység megduplázódását várják tőle. „Jó szerencsit” — hagyományos ez a köszönés. De Egercsehiben nemcsak várjak a 'ó fzsren-'rit. s-b ál- dozattal tesznek is érte., Hckeli Sándor ihlÉmsÖM £) 1978. december 10., varAn**&
