Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Tarzan a flaszteren halt meg Johnny Weissmüller és Margaret O’Sullivan a Tarzan, a majomember-ben Edgar Rice Burroughs sokoldalú ember volt. Mint szorgos aranyásó kezdte va­lahol az Oregon mentén, majd lóversenyeket szerve­zett Utah államban, katoná­nak állt Arizonában, s ezek- után az sem meglepő, hogy mint haditudósító kereste egy ideig kenyerét az első világháborúban. Üj Kaledó- niából küldte színes beszá­molóit, amelyekre azóta rá­borult a jótékony feledés fátyla. Sikereit elsősorban a képes hetilapokban közzé­tett folytatásos történeteivel érte el. Bob Davis, az All Story Magazine tulajdonosa hétszáz dollárt fizetett a ro­mantikus históriákért. Aztán Burroughs úr úgy döntött, miért ne adná ki könyvalak­ban is hősének kalandjait: s 1914-ben az A. C. McClug ki­adó gondozásában meg is je­lenik munkája, amely re­kordidő alatt valódi bestsel­ler lett, pár hét alatt több mint hárommilló példány­ban kelt el. De amíg az első Tarzan- film elkészül — eltelik né­hány mozgalmas esztendő. A SZTORI Lord és Lady Greystoke az Afrika partjainál húzódó he­gyek között él. Lady Grey­stoke, mint jobb hősnőkhöz illik, fiúgyermekkel ajándé­kozza meg férjeurát, s ugyancsak jobb hősnőkhöz méltóan, bele is halt a szü­lésbe. S hogy a szerencsétlenség nem jár egyedül, az is bizo­nyítja, hogy nem sokkal ez­után majomhorda támad Lord Greystoke-ra és végez vele. Az állatok magukhoz veszik a kisdedet, s a dzsun­gel mélyén egy önfeláldozó majomasszony. Kala vállal­kozik felnevelésére. A majmok a kisfiút Tar- zannak keresztelik, ami „köz­tudottan” majomnyelven „fehér bőrűt” jelent. Telnek az évek, Tarzan, aki szép­szál férfi lesz, találkozik a szépséges Jane-nel, akibe tüstént beleszeret. A két ifjú úgy dönt, azonnal visszauta­zik Angliába. Hát, mi tagadás, erre a kissé áttetsző, naiv, és nem éppen természettudományi- lag hitelesített mesére épült fel negyven változat, illetve negyven filmadaptáció. A VÉGET NEM ÉRŐ SOROZAT D. W. Griffith felfigyelt a statiszták között egy rend­kívül erős, izmos férfira. Otto -E. Linkenheitre. S mi_ vei éppen szüksége volt egy kemény felépítésű színészre, azonnal szerződtette Egy nemzet születése című film­jéhez. nevét pedig Elmo Lin­colnra változtatta Valamivel később Scott Sidney, a kor egyik divatos filmszakembere, miután 35 színész jelöltet kipróbált úgy döntött. Elmónak adja készülő filmje, a Tarzan címszerepét. 1918-ban el is készült a Tarzan, a majom- ember a National Film Cor­poration stúdióban. Ezt kö­veti aztán a Tarzan román­ca s még ugyancsak 1918- ban A bosszú. 1920-ban újabb két Tarzan-film „do­bogtatja” meg a nézők szí­vét, amit aztán még három újabb folytatás követ. Üjabb kalandok elé részben a fő­hős kora. részben a közben feltalált hangosfilm állít akadályt. Tarzan kis időre búcsú­zik. hogy aztán a Metro Goldwyn Mayer cég produk­ciójában új csatára indul­jon a közönség kegyeinek megnyeréséért. Ehhez segít­ségül veszik — s ez aztán szignálként meg is marad — Major oroszlán szelíd böm- bölését. Sol Lesser 1932-ben kezdi meg a forgatást — egy ismeretlen új sztárral, aki ráadásul nem is a szí­nipályáról kerül a kamerák elé. Johnny Weissmüller azonban csak mint színész kezdő, mint úszóbajnok vi­lághíresség: az 1924-es pá­rizsi. az 1928-as amszterda­mi olimpián a száz-, négy­száz méteres gyorsúszásban valamint a stafétában öt aranyérmet szerzett. Még 1934-ben is indult a verse­nyen. összesen 67 világrekor­dot felállítva, 52-szeres ame­rikai bajnokként. Nos. John­ny Weissmüller, aki állító­lag valahonnan Temesvár mellől kerül ki a tengeren­túlra. igazán ideális hős volt a regény olvasói számára. Szép. izmos, markáns arcú. 1,90 magas. 98 kiló. s ráadá­sul rendkívüli hangadott­sággal: ötoktávnyi hangter­jedelemmel. Tizenkét Tarzan-film fő­szerepét játszotta — így jog­gal — elvitathatatlanul egy­beforrt Tarzan alakjával. Dehát bármilyen siker is volt Tarzan a majomember, a Tarzan szökése, vagy Tar­zan és a leopárdasszony, és méginkább a naivan anti­fasiszta Tarzan diadala, bi­zony Johnny Weissmüller felett is eljárt az idő, és ugyebár behúzott hassal, el­hízva már nem lehet köny- nyedén a liánokon himbá­lózni. Lex Barker, akit a ma­gyar közönség is ismer. 1948- ban vette át Tarzan szerep­körét. Három filmet is for­gatott. s úgy tűnt. az egy­kori kaszkadőr immár vég­leg megtalálta helyét Holly­wood istenei között. De 1952-ben nyilvánvaló lett, a közönség beleunt a témába, s. Barkert egyszerűen elbo­csátották. ,.B” kategóriájú filmecskék sztárja lett. köz­tük a nyugatnémet tőkével készülő Winetou sorozatá­nak. (Mi is az Ezüst tá kin­cse egyik főszerepében lát­hattuk.) De csak akkor került újra a lapok címoldalára, amikor pár éve egv májusi délutá­non összesett Manhattan ut­cáin. s a 'gyors infarktus a helyszínen végzett vele. A dzsungel királya a flaszteren halt meg — szólt a zenaze. tes cím. s a világ megdöb­benve vette tudomásul, hogy a közönyös járókelők által kikerült holttest egy mind­össze 54 éves hajdani szí­nészé aki kitartással, szen­vedéllyel szolgálta — saját vesztére — a hetedik művé­szetet. . .......... „ • N emlaha György Numor­Szolgófaf Mennyi ideig dolgozott ná­latok ez a Julos? — Körülbelül 3 hónapig. — De hiszen azt mondta, hogy öt évig volt nálatok! — Ez igaz, de azt kérdez­ted, hogy mennyi ideig dol­gozott. ★ Egy kisfiú az állatkertben kíváncsian nézeget egy szép színes papagájt. Amikor már tíz pierce áll a ketrec előtt, a papagáj dühösen rákiállt : — Minek bámulsz ennyi­re?! — Bocsánat — mentegető­zik a kisfiú — azt hittem, hogy ön papagáj. ★ — Dohányzik? — Nem, doktor úr. — És mi van a szesszel? — Nem iszom. — Es a nők? — Soha nem érdekeltek. — Nem tesz semmit, majd csak találunk valamit, ami­től eltilthatom. ★ — Hogy ízlik önnek a hús? — kérdezi a pincér a vendéget. — Mint szakember, azt mondhatom önnek, hogy ki­váló anyag! — ön hentes? — Nem, cipész vagyok. ★ — Nem akarok tovább- együtt élni a férjemmel — mondta a boldogtalan fele­ség a barátnőjének. — Miért? — Azért, mert szívesebben foglalkozik a bélyegeivel, mint a házastársi kötelezett­ségeivel, amelyeknek teljesí­tése közben is csak a bé­lyegekre gondol! — Sporttal az egészségért! — mondta a futballista és kiköpte frissen kivert fogát ★ Két barát beszélget: — Tegnap a vonatban át­élhettem volna egy szerelmi kalandot... — És miért nem élted át? — Pechem volt. Az egész kocsiban nem volt egyetlen nő sem!, ★ — Nincs rokoni kapcsolat­ban a vádlottal? — kérdezi a bíró a tanút. — Azt nem tudhatom ... — Hogyhogy nem tudhat­ja? — Mert törvénytelen gye­rek vagyok. Mint vendéglőben az utolsó és jó fala­tot. toltam félre a krimit ama része előft, . ahol majd Hercule Poirot mes­ter jóvoltából lelep­leződik: ki a gyilkos. Mert ki lehet? ö? Avagy: ő. Vagy még­inkább: ők? Bor­zongtatóan izgalmas ez az Agatha Chris­tie regény, igaz ki­csit borsos az ára. de a jó falatokat, aka­rom mondani a jó kis gyilkosságokat meg kell fizetni. Mindezt újfent vé­giggondolva és vé- gigborzongva, kel­lően felajzva hát a gyilkos sze­mélyére, nyúlnék Agatháért. de sehol. Valaki elvitte a gyil­kosokkal, vagy a ma­lányos gyilkossal. Hercule Poirot mes­terrel. az egybegyűlt tisztelt leleplezen- dőkkel együtt. ■ Megőrülök. Hogy tudom meg, ki a gyilkos? Ki volt az a gyilkos, aki elvitte a könyvemet az utolsó oldalak előtt. A fiam. Gyilkost nemzettem nevel­tem. rablógyilkost. Mire visszahozza — mit hozza, visszalop. ja! — orvul elvitt gyilkosaimat én már úgyis beleörültem majd az idegességbe a borzongásba. a dühbe, mert nem tu­dom meg. hogy Agatha kit írt meg Még nem egészen Érzem a látszó. Fodros, igéző Lengedezést sem. Azt, hogy a fákon. ; Zöld levelekben Hangzik az apró ; Sóhaj, a sóhaj Egy kicsi része, Szinte utánzat Egy valahonnan El-kivezényelt Nagy kabaréból. WWWVWVWv v FARKAS ANDRÄS: US y car Fényt eregetnek Most le az égből. És pici árnyak Azt hujogatják Halkan, egészen Halkan, ahogy csak Lelkek, a hüllők Szólnak a szívünk Hangulatához S messzekísérnek Minket az úton, SÁRKÖZI irma versei Azt hujogatják. Mint az igazság Bajkeverői, Hogy nem a szűrt fény Vallja igaznak Ezt a világot, Mert az Egész kell. Minden a látvány őrületéhez, Hogy ne nyugodjunk Most se, sokáig. Meg ne nyugodjunk. Míg ez az út tart. Tiízszemü eue le « Cifra szavak szánkra nem jönnek de izzó kötelek kötnek parázs ami levegőt nem kap de tudja holnapra lábra kaphat büszke tűzszemű évek dobognak lefogott viharok dúlnak tűzpiros virágok nyílnak bontsd ki hát haját a szélnek csapjon a láng az égre ez a tűz el nem éget ha fogod a kezem jönnél-e velem ha menni kéne Villogó Berlin: Schönefeld Agatha háromszor akit Hercule Poirot csavaros szürke kis agysejtjeivel leleplez az egybegyűltek előtt és előttem. Mondom is, ordítom is. hör­gőm is tragédiámat, vigaszt várván, de csak rezignált bána­tot kapva cserébe a feleségemtől, mert mint kiderült, ő is sorba állt nálam a könyvért, mint je­gyért a jó filmhez egy moziban. Másnap reggel első utam a könyvesbolt­ba visz: még van Agathából. Veszek hát még egyet. Drá­ga gyilkosság ez nem mondom. Ha magam csinálnám, olcsób­ban kijönnék. De hát az ember ideje any- nyira túlzsúfolt, hogy vagy olvas, vagy gyilkol, s miután ol­vasni jobban tudok, a gyilkolást hát Agatha hőseire hagy­tam. Este haza. hú­zom elő zsebemből a krimit tenném le az asztalra, látom, ott is fekszik egy Agatha. dom fölényesen és az övé mellé teszem az én Agathámat. Eb­ben a pillanatban csengetnek, robaj. Agatha be, hóna alatt a fiam, illető­leg fordítva: — Eléggé cikis a könyv... és a gyil­kos, aki... — Állj... te sze­rencsétlen, te apa­gyilkos. .. Meg ne mondd... Nem is mondja, mert nem mondhat­ja így tehát este. lefekvés után úgy veszem kézbe a há­rom Agathából az enyémet, hogy nem tudom, ki a gyilkos. Ám rögtön meg fo­gom tudni, az szent, csak egy kicsit visz- szalapozom még. hogy értsem az ösz- szefüggéseket és... .. .és amikor reg­gel felébredek, te­kintetem a körülöt­tem fekvő Agathákra esik. Igaz. hogy este elaludtam eggyel, de reggel hárommal éb­redni, az mégis csak ■ ~ Yiss,zaZ?zta az a sok.. '. Visszaviszem tisztelt fiad. a magamét, becseré­— Nem. megvet­tem — mondja a fe­leségem és a tulaj­donos jussán már nyúl is a könyvéért. — Vigyed. Nekem lem, még mindig \ marad kettő... Este haza. hónom alatt egy átcserélt ; könyvvel, számban a tikkadt izgalommal, hogy ki a gyilkos, de rögtön megtudom, mert addig én sem- ; mihez hozzá sem fo- ; gok, amíg... — Hol van a te Agathad... Az enyé­met visszacseréltem... Feleségem felsír: — Én is vissza- ; cseréltem, mert úgy gondoltam, minek három, és... — Mit és. mi az. hogy és? — sikoltok fel tragédiát sejtve... — .. .azért az és, mert jött a fiad. és ő is visszavitte átcse­rélni, mert azt mond. ta, minek három • Agatha egy család­ban. így mondta. Es nem volt igaza? — Igaza volt... — ’ motyogtam összetör­tein. Egyszerre három Agatha csalt meg. Három Hercule Poi­rot hallgatott el. Há­rom gyilkos maradt rejtezve immáron talán örökre én elő­lem. És a fiam is el­utazott. Agatha, Agatha áldjon meg a Chris- • tie. Gyurkó Géza Mint a villogó kristály-üvegcserép tiszta kemény hidegkék az ég visszaveri a fényt a márvány- mélyen alszik a szivárvány hajhó kint elevenen ropog a hő sehol egyetlenegy felhő — szobámban kipattant az aranyeső — j Méitóztatik...? Az iskolában úgy tanul­tuk, hogy a címűi adott ige­alak a szenvedő igék csa­ládjába tartozik. De arról is hallottunk, hogy „a tatik- tetik a magyarban nem használtatik”. Ez a rímelő tiltás azonban nem igaz. El­sősorban azért nem, mert a szenvedő igealakok ősi ki­fejező eszközei a magyaö nyelvnek is. A régi nyelv­ben valóban közkeletű volt a használata. Sőt, az ak­tákban úgy elszaporodtak a szenvedő igék, hogy a hiva­talos nyelvi formálásnál« szinte kulcsigéjévé váltak. Sokan, a latin szenvedő igék „invázióját” is látták elszaporodásukban. A feleslegesen elszemély- telenített és udvariaskodó fogalmazásban még ma is jelentkeznek. A leggyakrab­ban hallott és olvasott nyel­vi formák: méitóztatik. tu- datik, tudtára adatik, benn­fog laltatik, közhírré tétetik megadatik, felvétetik, hitele­síttetik; engedtessék meg ne­kem, adassék tisztelet stb. Sajátos stíluseszközül solo mai magyar versben kulcs­szói szerepet hordoznak ezek az igeformák: „Sose lesz másként, így rendeltetett’’ (Ady: A Duna vallomása),’ Tóth Árpád humoros és gúnyoros versbeli beszéd­helyzetben bíz a szenvedő igére sajátos kifejező szere­pet : „Ezért tartatik népgyű- lés” (Tóth Árpád: Új tavasz a Hortobágyon). Illyés Gyula sem véletle­nül illeszti bele a szenvedő igealakokat az alábbi vers­részletekbe: „Fölfeded —• mi neked fölfedetett, / a jót,’ a rosszat, az erényt, a bűnt” (Illyés: Bartók). — „Lépcső s emelet dong életerős f, zajjal: használtatik!" (Ily- lyés; Négy ifjú lánnyal). A régi nyelvi formák ősi ízeit idézik meg az olvasó számára a szenvedő igeala­kok ezekben a versrészle­tekben : „Tébolyoghatsz vir­radatig / míg a látvány megadatik’’ (Nagy László) Tenyered éle előtt). — „Pün­kösdi harang húzatik, / Pé- ter-Pál napig hallatik” (Kiss Benedek:; Ördögé a kereszt).1 Új gondolat- és képzettár­sításokat is felszabadítanak költőink a szenvedő igék egyre gyakoribb használatá­val. Ezek az igealakok az új és modern mondanivaló kifejezését is magukra vál­lalják: „Munkál a tél: át­lényegít. lezár. / A nap a fáktól elválasztatik” (Urbán Gyula: Mikroklíma.) — .,A himbáló verssorok / teher­bírása kipróbáltatik” (Biha­ri Sándor; Szombat). Dr. Bakos József gyilkosnak, ki az. is megvan — mon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents