Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
V I Gyergyoi emlek Elhagytuk a Horea utcát, el Kolozsvárt, az őszbecsava- rodott hajú költőt, Kányádi Sándort. A koraeste Gyer- gyószentmíklósban hull reánk, s legfőbb gondunk a szállás. Végül sikerül, az épülő jégstadionnál, fűtéssel, meleg vízzel. Ismerkedjünk hát a várossal! Nem haladunk tizenöt házat, amikor földbe gyökerezik a lábam Balról faragott kapu. a léckerítés mögött pedig földbe ásott faszobrok. Kezem a kilincsen. Nem enged. Toporgunk idegesen, hogy e ház gazdájával találkoznunk kell, amikor kis tragacs pöfög a ház elé. Legősibb Ford, s kiszáll belőle egy akkora ember, mint a kertbéli legnagyobb szobor. Arca, megjelenése is olyan, mintha szekercével faragták volna. De a hangja mély orgona, s kezének szorítása meleg, barátságos. Igen, itt minden munka az övé. S ihletője Pipó, az egyetlen leány. Harang, a porta őriző kutyája. Meg a gyer- gvói hegyek népe. Leányok a székely falvakból, megviselt erdei munkások a havasokból. Ott tündökölnek, ott mesélnek múltat, jelent, történelmet és múlhatatlan szerelmet, fába faragva, fából domborítva, hol s hogyan járt az éles acél. Ragyognak a kiszűrődő lámpafényben, énekelnek az éjszakában. Műves mesterüket, György Antalt, a gyergyóhévízi székely származékot éneklik, aki legszívesebben talán elbújna most, hogy megmeneküljön kíváncsi kérdéseinktől, hogy megszabaduljon a vallomás kényszerétől. De hát nem lehetünk véle kegyelmesek, hiszen faragóművészete szolgálat, közügy. A szép és nemes szolgálata, mindannyiunkért. Hogy ebből élne? Szó nem lehet róla. Valamikor tanított. Történelmet, igazul. Majd kényszerből átnyergelt, s most Toplicán ügvész, tizenöt román bíró, ügyész között egyszál magyarként. Hajdan biztatták marosvásárhe- lyi tanárai. Leginkább Bene József, a festők erdélyi nagy öregje, aki már a tanárképzős diákban fantáziát látott. Ám György Antal vallotta és mondja mindmáig, hogy néki más a hivatása, mintsem a megélhetésért bontogassa, ébresztgesse a fa lelkét. Elküldte hát a bukarestieket, amikor a művészek közé invitálták, el a kolozsváriakat. Farag a maga örömére, a családja boldogságára. Künn, a havasok alján, kis erdei vityillójukat is így keltette életre gyantaillatú, míves ornamentikájú valóságában. Onnan jöttek az imént. Reggel ellenkező irányba indul. A Gyergyószentmik- lósról továbbköltöztetett kerületi bíróságra, ügyészségre. Persze, éjjel készül még kicsikét. Paragrafusokat búj, aktákat tanulmányoz, védő és vádló lesz, tanú és vádlott. Minddel azonosul, mindnek a gondolkodásvilágába lopja magát. Kérdez és felel, elmarasztal és mérlegel, hite, meggyőződése, tudása szerint. S a környező magyarlakta falvak népeinek pörös igazsága végett. Ki is értené meg őket a bírói pulpitus előtt, amikor más a nyelvük, más az észjárásuk, mások a szokásaik, de más a törvény is a hegyek, a mélyzölden orgonázó fenyvesek között? Ki más segítené, hogy bíró és ügyvéd, vádló és tanú értse egymást, ne csupán Ifcsn mssr eredmény lássa? Ki más istápolná az egymás ellen agyarkodók egymásra találását, s az igazságot, fönn, a mérlegen? A bírói székben? Hunyorgunk az égre, a csillagokra, lábunkkal lapos köveket rugdosunk. így ballagván a gyergyóí éjszakában, ami csak látszólag szelíd, nyugalmas. Mert ott van György Antal, akitől jövünk, ott van ez a művészbe oltott ügyész, ez a jogászkodó szobrász, mindennapos harcaival, külső és belső vívódásaival. Hogy m::rre is kéne igazán futnia! Igen. Erről beszélt, erről szólt. S amit kimondott, az akkor sem lenne hazugság, ha fél esztendő múlva az ellenkezőjét csinálná. Dalolva csak faragna, bontogatná csak a fák lelkét.- Mai szavának másfél évtized szolgálata kölcsönöz aranyfedezetet, köteles hitelt. Moldvay Győző Három falu cigány lakosságának helyzetéről A púderes arcú meny először nyögdécselve tátogott, szeme kidülledt, mintha valami megakadt volna a torkán. De azért elismételte re- begőn, a mentegetódzés szándékával: — Csak úgy mondtam, ahogy az a régi közmondás. Pénz beszél, a kutya ugat. Megfoghatatlanul viselkedett Burján Péter. Senki nem tudhatta, alakoskodásból enyhült-e meg, avagy valóban fordított a véleményén. A bizonytalanság miatt hol feszengve, hol reménykedve figyelték. Mert akár alakoskodott, akár őszintén vidámult meg a kedve, lehetetlenség volt szabadulni különös hetása áléi — Akkor hát rendben is lennénk — mondta egyetértőn. — Ha ugat a kutya, akkor én most elhallgatok. Megyek a dolgomra. Jó lenne beszélgetni a barátaimmal, de nincs bátorságom hozzá. Na ez sem baj már. Megteszi egy kis levegőzés is. — Inde Rá ben meggondolta magát, fél fordulattal a bizsuét kereste. — Félix úr. Négy lakásra kössön alkut. Már nem bánom, az egész ház legyen az öné. Hiszen láthatja, mennyire akarják. Felszabadult, vidám zajongással hálálták meg beletörődését. Órák óta először húzódott mosolyra Edit kislánvos szája. — Na végre!... — sóhajtott pilledten. Dezső parancsnoki határozottsággal adta tudtul akaratát. — Aztán több sértő szót nem akarok hallani az öregemre. Teljesen ellágyult Rózsi különben.sem szigorú szíve. (Tudósítónktól) A megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő cigányügyi koordinációs bizottság évzáró ülését Besenyőtelken tartotta meg. A kihelyezett ülésen lvády László a pétervásári, Száméi István a karácsondi és Vacl- nai László a besenyőtelki községi tanács elnöke számolt be a községükben élő cigány lakosság helyzetéről, s a beilleszkedésük érdekében tett tanácsi intézkedésekről. Mindhárom községi tanács intézkedési tervet dolgozott ki erre. A községekben élő cigányok munka- vállalásával kapcsolatban jellemző, hogy főleg a férfiak dolgoznak. A nők munkába állítását gátolja az iskolai végzettség hiánya, a gyerekek száma, valamint az a tény. hogy helyben általában nincs megfelelő munkalehetőség. A telepek felszámolása las" sú, nem a kívánt ütemben haladt. Pétervásárán és Besenyőtelken 35—35 család, Ka_ rácsondon pedig hét család él még a telepeken. Nehezíti a telepfelszámolást, hogy a családok egy főre jutó jövedelme igen alacsony, 500— 800 forint, és így a tanács által megvásárolt lakások árának 10 százalékát sem tudják befizetni. Akadály továbbá, hogy a községekben üresen álló házak nem mindT-----------------------------------------------e gyike megfelelő, s előfordul hogy a nem cigány lakosok előítélettel, ellenszenvvel fogadják a cigányok faluba történő betelepedését. A cigány tanulók általános iskolai beiskolázása mindenütt megtörténik, azonban a rendszeres iskolába járás már nem mindenütt jellemző — Karácsondon komoly gondot okoz a lemorzsolódás. Besenyőtelken kedvezőbb a helyzet, mivel az 58 iskolás korú gyermek mindegyike rendszeresen is- kólába jár. Jelenleg 5 nyolcadik osztályos cigány tanutó van. A cigány tanulók 37,9 százaléka, a nem cigány tanulók 19,3 százaléka részesül itt napközis ellátásban. Sajnos, a túlkorosság, illetve életközösségre lépés miatt évente néhány tanulót fel kell menteni. Bésenyőtelken a tanulók 15 százalékát mentették fel ilyen okok miatt A községek kulturális életébe nem nagyon kapcsolódnak be, jobbára a mozit és a táncos rendezvényeket látogatják. örvendetes ugyanakkor, hogy egyre többen válnak a könyvtárak olvasóivá. Besenyőtelken 76, Pétervásárán 41, Karácsondon pedig 38 cigány olvasója van a könyvtárnak. A művelődési házaknak is meg kell találniuk a módszert arra, hogy bevonják őket a klubok, amatőr műŰj épületszárny hozzáépítésével közel ötven négyzet- méternyi területtel nőtt az idén a hatvani Ady Endre Könyvtár olvasóterme. Az ■ 1978. - december. 29.. péntek önzetlen segítők között voltak a helyi Volán és a Csőszer Vállalat munkásai, a városi tanács pedig 170 ezer forinttal támogatta a kezdeményezést. Így fele összegbő' hétezer kötettel több könyv kerül elő' a raktárakból a hatvani könyvbarátok örömére. (Fotó: Szabó Sándor) 37. Szeretném megtartani a becsületemet. Azt akarjátok, hogy elbujdossam.? ... Hogyan magyarázzam meg a cimboráknak? Mivel tudnám indokolni, hogy eladtuk a verejtékünket? Csupa olyan régi kenyeres pajtás, aki pénzért már nem is hajlandó dolgozni. Csakis a kedvemért... a barátságunkért nyúltak szerszámhoz. Gyengék. Rokkantak. Beteg a szívük. Sípol a tüdejük és recseg-ropog bennük a csont. Mit mondjak ezeknek a fáradt öregeknek?... Dühbe gurult Zoltán, amiért megzavarták. Elvétette, hol tart a pénz számolásában. Apjára kiáltott: — Semmit! Ne mondjon semmit! Paula is leivéóette a szárr.o" lást. Zoltán példáját követve pulykaméreggel rikácsolt apósára : — Vegye végre tudomásul, hogy pénz beszél, a kutya ugat! Rózsi rákiáltott. — De Paula!... Szinte sercegett a levegő, annyira megtett feszültség" gél egyetlen pillanat alatt. Inak. idegek rángtak, halántékok horpadtak ebben a feszültségben, csak az öreg maradt sérthetetlen. Mint a madár, amelyik gondtalanul repülhet a távvezeték tízezer voítjára, s kedvére tollászkodhat olyan veszedelmen állva, amitől a földön járó szénné izzana. Burján Pétert sem bántotta a villámtör- vény. Lazán mozgott, kedve mind jobban felderült. és szelíd szeretettel kérdezte Paulától: — Hogyan is mondtad, kislányom? veszeti együttesek munkájába. Összegezve megállapítható, hogy az elmúlt években jelentős eredmények születtek a cigány lakosság életkörülményeiben, toeilleszkedésük-i ben, de a továbbiakban gyorsítani kell ennek ütemét, s ebbe a munkába fokozottabban kellene bekapcsolódniuk a cigány értelmiségieknek. Várodi Anna Milyen volt az óév? Még egy darabka idő, és búcsúzunk az óévtől. VárjuM az újat. Azt már tudjuk, hogy milyen volt az 1978. de hogy milyen lesz az új év, azt csak jósolni lehet Meg remélni. — Mit hozott a búcsúzó esztendő? — Egy tündéri kislányt. Most már ketten vannak ... — És magának, fiatalember? — Az idén kaptunk lakást. A gyárban a fizetésemet is emelték. A feleségem sikeresen letette a vizsgáit és... Persze gondjai, bajai is voltak az óévnek, amelyekéi a számlájára írunk. — Miért szomorú, nagylány? — Nem vettek fel az orvosira. — És maga, András bácsi? — Ne is kérdezze! Az idén már kétszer voltam a reumakórházban. Tudja, a köszvény, meg az öregség. Nagyon rendesek voltak hozzám, de azért ha az időjárás megbolondul ... Tehát kinek ezt, kinek azt, legtöbbünknek jót is, rósz. szat is hozott az 1978-as év. Az életünk gyarapodott, gazdagodott, jobban éltünk... És néhány gond véglegesen eltűnt az életünkből. Nézzük csak egy 1936-ban kelt riport néhány kérdését: — Mikor árverezték el a házát? Mióta nincs állása? Honnan vett pénzt a patikára? Ne tessék rossznéven venni, de Így új esztendő táján; nemcsak az óévről, de az életünkről is készítünk valamid lyen mérleget. Számba vesszük, felleltározzuk önmagunkat, eltervezzük a jövőt. Igen, a jövő! Milyen is lesz a jövő? Az új év? — Mit várnak? — Békességet, egészséget, gyereket, «ötöt. jobb állást! több fizetést, szebb bútort, hobbikertet... Ugye, önmagunkra ismerünk? Mennyi gondolat kering az ember agyában így szí»* veszten előtt! Mennyi elégedettség, megbánás, bizakodás..i — Egy pillanatra, ha nem zavarom. Csak egyetlen kérdés — M1t vár a hölgy 1979-től? — Azt hogy jobbak, kedvesebbek lesznek egymáshoz aa embereik! Elgondolkoztató a válasz. Erre nem is gondoltam ! És mennyire igaza van ennek az asszonynak ! Miért is ne? Milyen jó lenne? Gondoljuk csak el: kedvesek lennének velünk az üzletben, az asszisztensnők a rendelőben, udvariasabbak és szolgálatkészebbek a tanácsnál. Jobbak és» megértőbbek lennének a lakótársak, a házastársiak, a gye. rekek... És mindezek természetesen csak rajtunk, embereken múlhatnak. Akarat és elhatározás kell hozzá. És egy jó tanács: kezdjük önmagunkon! Szörnyű, mennyi minden eszébe jut az embernek így. év végén. Bocsánat, elnézést Csak még azt szeretném mondaná: boldog új esztendőt! Szalay István ö nem annyira az engedélyért volt hálás apósának, hanem mert a hozzájárulás egyúttal a családi békét is visszaadta. — Papa. én szeretnék gondoskodni magáról... Bátyja modorában hőskö- dött Zoltán, aki roppant módon élvezte, hogy hirtelen felszökkent az ázsiója. — Mi az, hogy gondoskodunk! Ügy tudom, ez eddig sem volt vitás. Majd megmutatom én, hogyan kell bánni egy nyugdíjas apával! És mindannyian körbe- sürögték, körbeudvarolták az apát. Paula és Félix kivételével. Burján Péter gyengéd meneküléssel keresett utat magának a sok szerető kar között. A saját fái alatt bujkáló, ágakat ide- oda hájlítgató kertész igyekezetével húzódott ki a szobából. — Kedvesek vagytok... De most, jobb lesz nekem egyedül. — Az ajtóban még megállt, s bizalmat ébresztő mosollyal visszaszólt Paulának. — Csak számold nyugodtan azt a rengeteg pénzt. Én meg kigondolom, hogy mit is felelhetnék arra a régi közmondásra. Aztán elment. Senki nem értette, miért csukta be maga után az ajtót, méghozzá oly nagy vigyázattal, mintha szökni készülne. Edit határozottan érezte, hogy utána kellene szaladnia. De csak egy-két pillanatig. Maradt, mert részt kellett vennie a raigeteg pénz számolásában. Majd az érzés utón, hogy követnie kellett volna apját, sokkal erősebben kerekedett felül benne az öröm. Szívóssága minden akadályt elhárított tervei útjából, férje és apja ellenállását ő törte meg. akarattal és szeretettel. Kimerítette. elcsigázta a küzdelem. de rregcrte. A bizonyíték ott volt az asztalon. Csak rá kellett néznie, s már nem is gondolt az apjára. Valami okból mégsem rohantak vissza a pénzhez. Hirtelen gvőzelmük megzavarta őket. Dezső adott a tekintélyére, érzékeltetni akarta, hogv ő végezte el a faltörő kos nehéz munkáját. Büszkén kidüllesztette ezüstcsíkos nyakkendővel díszített mellét. — Nem akarok dicsekedni, de ezt a fordulatot az állhatatos jellem diadalának is nevezhetnénk. Hiába érezte át Edit, hogy méltatlan hozzá és a helyzethez a hencegés, nem volt képes elhallgatni a maga szerepét. — Attól függ, kié az a jellem? — Teljesen mindegy — vélte Paula immár nagy- asszonyi öntudattal. — Ennek így kellett történni. Mihez kezdene nélkülür ? Leszámítva/ a sen* legesen háttérbe húzódó Féli::et, ez a kijelentés senkinek sem tetszett, de Zoltán volt az egyedüli, aki hangosan is tiltakozott ellene. — Hetykélkedni azért nem muszáj. Kár volt annyira meghorzsolnod az öreget. Mivel Paulát bántotta a bűntudat, drámaibban kelt a maga védelmére, mintha ártatlan lett volna. Sebzetten kiabált: — A végén még én leszek a gonosz! Ez a köszönet a kiállásomért?! Teljes lágyságával remegett a szőke Rózsi. Hangja csupa rimánkodás volt. — Ne marjátok egymást.. Gyűlölöm a veszekedést... Most meg ellene fordult Paula csúfondárosan, áriázó rikácsolással. — Gyűlöli a veszekedést! A pénzt bezzeg nem gyűlöli, amit kiharcoltam! Valósággal rájuk ejtette Dezső hatalmas hangját: — Legyen elég a ricsajból! Félix Elek eközben hozzájuk settenkedett a háttérből. Sűrű, apró ráncok közt csillogó szemén valósággal vibrált az esdeklés. — Ha szabadna szólnom. — Tessék, Félix úr — bátorította Edit magára kény- szerített nyugalommal. Mihelyt szóhoz juthatott a fémdíszműves, elővette intézkedő tudományát, amelyet a jóakaró szelídségével alkalmazott. A borzolt hangulatban gyógyítón hatott sima, egészséges életvidámságról tanúskodó hanghordozása. íSokMUmki »* **
